Budaörsről hazáig :)

A mai nap végre egy kis napsütéssel indult. Turista barátainkkal Budaörsre buszoztunk. Leszálltunk a Városházánál, innen indult kirándulásunk.



Budaörs festői környezetben, a Budai-hegység déli peremén, a ritkaságszámba menő kopár dolomithegyek alatt, a Budaörsi-medencében fekvő, 23,6 km2 területű, és mintegy 24.000 lakosú kisváros. A budaörsi múlt a vaskorból indul, és egy római kori településen át tart a honfoglalásig. Egy középkori, 1236. augusztus 29-én kelt oklevélben már szerepel a Budaörs név Ers, Urs és Ewres alakban. Törökugrató hegy története szerint az egyik hódító török vezér, hogy üldözőinek fogságába ne essen, bekötött szemű lovával a mélybe ugratott. A németeket gróf Zichy Péter telepítette le 1718 és 1721 között. Svábföldről, Bajorországból, a Fekete erdőből. A lakosság száma a XIX. század közepétől folyamatosan emelkedett, viszont az 1946-47. évi kitelepítés következtében az itt élők 92 %-a kényszerült elhagyni lakóhelyét.
A városból kiérve először felkapaszkodtunk az Odvas hegyre, majd a Mária völgyön keresztül értünk a Sorrento sziklákhoz.



Nagyon szép fenyvesek és sziklaképződmények találhatóak az út mentén. A magyarázat szerint a hely az olaszországi Sorrento tengerpartjának szikláiról kapta a nevét. Lehet, hogy a hasonlat igen merész, de az egészen biztos, hogy a Sorrento és környéke a Budai-hegyek egyik legszebb, és mégis legkevésbé látogatott része. Itt egy kis pihenőt tartottunk. A végvári szikla



után kiértünk Makkosmáriára.



Itt elkezdett esni az eső és kitartott, míg haza nem értünk. Makkosmária nevét egy legenda szerint arról kapta, hogy az itt álló kisebb kápolna a törökdúlás idején elpusztult, és a benne őrzött Szűz Mária képet a környékbeliek egy tölgyfa törzsére akasztva őrizték. A ma itt található Mária kép természetesen csak az eredeti festmény másolata.



A rét szélén épült trinitárius templomot 1748-ban alapították. A templom nem csupán műemlék, hanem mind a mai napig használják: vasárnaponként misét tartanak, egyházi esküvők és keresztelők színhelye. A templom és a kertjében alapított temető keresztény zarándokhelynek számít. Egy esőbeállóban elfogyasztottuk ebédünket, majd a Csacsi rét felé vettük az irányt. Elhaladtunk az 1945. február 11-i budavári kitörés során elesett katonák emlékére emelt ismeretlen katona sírja mellett.



Eredetileg a Virág-völgy felé mentünk volna, de a nagy sár miatt változott az útvonal. Egy darabig mindnyájan együtt mentünk, majd a többség a Normafához, ahol buszra szálltak, hatan pedig Szépjuhászné-Hüvösvölgy felé indultunk. A Jánoshegyi kilátó alatt F-vel elköszöntünk a többiektől és időnként árkon-bokron haladva levágtattunk a hegyről, így fél óra alatt haza is értünk. Jól esett mielőbb száraz ruhára váltani :)

Máté

Nekem úgy tűnik, hogy csak nemrég született és már 10 hónapos :)

Nagykovácsitól a Kopár-csárdáig

Ma is elmentünk kirándulni, most a turista barátainkkal. Sajnos fotók nem készültek, mert a fényképezőgép memóriakártyáját itthon hagytam :) Ezért csak egy rövid beszámoló következik.
Hűvösvölgyben találkoztunk és innen buszoztunk negyed 10-kor Nagykovácsiba. Hűvösvölgy Budapest II. kerületében található, több busz és villamos, valamint a gyermekvasút alsó végállomása, sok túraútvonal indul innen a Pilisbe és a Budai hegyekbe. Mai nevét 1847-ben kapta a német Im Kühlental helyett. A Nagy-rét és a közvetlen közelében lévő Kis-rét egész napos pihenésre is alkalmas. A Kis-réten aszfaltozott kézilabdapályák és pingpongasztalok, a Nagy-réten céllövölde és körhinták is vannak, de inkább csak a nyári szezonban üzemelnek. Nagykovácsit a Zsíroshegyi úton hagytuk el, majd a vadregényes Antónia árkon keresztül jutottunk el Pilisszentivánra. Átmentünk rajta és a vele csaknem összeépült Pilisvörösváron is. A városka határában felmásztunk a Kálváriára. Itt egy kis pihenő volt, megettük úti elemórzsiánkat és a fenyvesekkel borított Zajnát hegyek felé indultunk tovább a sárga jelzésen. Ez az út nagyon szép, sok kilátóponttal – persze ha nincs olyan sűrű köd, mint ma volt . Két órára értünk le a 10-es autóút melletti Kopár csárdához.
Bár csaknem telt ház volt, azért itt ott akadt még hely, így nekiláttunk ebédelni. A sok vendég ellenére alig ültünk le máris jött a pincér felvenni a rendelést és az ebédet is – szokatlanul – rendkívül rövid időn belül felszolgálták. A szakács tudománya ellen se lehet semmi kifogásunk. Így ebéd után még elértük a 3-kor Budapestre menő autóbuszt, négykor otthon is voltunk. Bár a köd mára is megmaradt, legalább eső nem volt, így aztán kellemesen telt a mai nap is.
12,5 km-t tettünk meg 290 m emelkedővel.

Gercse

Reggel kinézve az ablakon ködös, párás, szemerkélő esős időt láttunk, de ha már elhatároztuk, hogy ma megnézzük a Gercsei templomot, mégis elindultunk. A Vadaskerti út, Szalonka utca, Madár utca útvonalon értünk ki a házak közül. A Kondor úton megálltunk, megnéztük a védett libanoni cédrust.



A terület egykor Fedák Sári színésznő villájának parkjához tartozott. Sajnos sem a villának, sem a hajdani parknak még a maradványai sem láthatók, egyedül a fa tanúskodik a hajdan volt szebb időkről. Ez a 120 éves cédrus fajának egyik legidősebb példánya az egész Kárpát-medencében. Idősebb példányt csak a soproni Lővérekből, illetve az Alcsúti Arborétum mellől ismerünk. Magassága több mint 12 méter, törzskerülete pedig közel három méter. Innen a Határ nyergen keresztül értünk a hármashatárhegyi vitorlázórepülő-térre. Itt hatalmas köd fogadott, el is tévelyedtünk időnként, míg ráleltünk a kék kereszt jelzésre, ami elvezetett az egykori Gercse falu templomához.



A budai hegyvidéket járók ismerhetik azt a templomromot a II. és III. kerület határán, a Vihar- és Csúcs-hegy nyergének nyugati lejtőjén, amelynek falai igen festői helyzetben, máig beépítetlen területen, szántók, legelők és a Paprikás-patak által övezett lankás hegyoldalon állnak. Mindig azt hiszem, hogy én már a budai hegyeket elejétől a végéig bejártam, aztán kiderül, hogy vannak még számomra is ismeretlen részei. A még romjaiban is szép arányú épület egy tágas hajóból, egy alaprajzában a félkörnél bővebb, patkó alakú szentélyből és a szentély két oldalán emelt helyiségekből áll. A települést az óbudai káptalan 1212-es határbejárásakor, "Canonica Visitatio"-ján kiállított oklevélben említik először: mint "Guerchey" szőlőt és falut. Óbuda környékének virágzó falvai akkor pusztultak el, amikor 1595-ben Esztergom felszabadult a török alól s végvidék lett. Ekkor Esztergom kapitánya, Pálffy Miklós Budát is fel akarta szabadítani a török alól, és Buda kiéheztetése miatt tervszerűen elnéptelenítette a környező falvakat.
Valószínűleg ezzel a szándékos elnéptelenítéssel kapcsolatos Gercse községnek s templomának elpusztulása is. Ettől kezdve ezen a néven nem történik több említés a faluról. A terület az újratelepülő Hidegkút birtoka lett. 1997-ben teljesen rendbe hozták . Körbejártuk, és belestünk a zárt ajtón. Mivel már félig átáztunk, úgy döntöttünk, hogy Pesthidegkút-Ófalun elcsípjük a Hűvösvölgybe menő buszt és hazamegyünk. Elsétáltunk a szép Ófalui templom mellett,



majd rábukkantunk egy biopiacra a Klébersberg Központ udvarán. Bent az épületben is nagy nyüzsgést láttunk, gondoltuk ott ha helyünk. Bio kiállítás és vásár volt kóstolóval egybekötve. A finom falatok és borok után persze elcsábultunk egy kis vásárlásra is. Kora délután értünk haza.

Magyar Országos Levéltár

A héten TV reklám hívta fel a figyelmemet egy mai rendezvényre. A Haydn év jegyében egy kellemes, az épület meglátogatásával egybekötött estet szerveztek Levéltári Szimfónia néven a Magyar Országos Levéltárban, a budai várban. Bemutatták a levéltárosok és restaurátorok munkáját, akinek kedve támadt, még egy kis könyvet is beköthetett,



megnézhettünk néhány iratraktárt,



érdekes előadások voltak a magyar arisztokrácia történetéről. ( A program fővédnöke Galántai herceg Eszterházy Antal volt ). A levéltár dolgozói korhű ruhákban kalauzoltak,



Haydn korabeli receptek alapján saját maguk készítette süteményekkel, teával, kávéval vendégelték meg a látogatókat.



Akinek kedve volt, korhű frizurát is csináltathatott és belebujhatott az egykori grófnők, hercegkisasszonyok ruháiba is.



A tanácsteremben egy rögtönzött kis koncerten 3 fiatal művész Haydn divertimentókat játszott. És mindezt ingyenesen. Nem volt tömeg, de aki elment egy szép élménnyel lett gazdagabb.



A Magyar Országos Levéltár nemzeti kincseket őriz. Az ország történetének elmúlt ezer éve alatt készített alapvető oklevelek, iratok ebben az intézményben találhatók meg a legnagyobb számban. 250 éves történelme során folyamatosan bővítette és bővíti gyűjteményét és szolgáltatásait is. A korábbi korszakoktól eltérően ma már mindenki számára nyitva áll. A történész kutató, a történelem iránt érdeklődő, netán családja felmenőire kíváncsi személy az intézményben segítséget kaphat érdeklődésének kielégítésére. Az iratanyag – annak ellenére, hogy a második világháború és az 1956-os forradalom itt igen nagy mértékű pusztulást okozott – folyamatosan növekedett, így ma már a főváros 3 pontján várják az érdeklődőket.
Az ország, azaz a magyar rendek levéltára (Archivum Regni) 1756. évi alapításakor a pozsonyi országházban talált otthonra. Innen 1784-ben a feloszlatott klarissza apácarend budai kolostorának épületébe, a budai országházba költözött, ahol a levéltári használatra átadott helyiségek már a beköltözéskor is szűkösnek bizonyultak. A Magyar Királyi Országos Levéltár létrehozásakor, 1874-ben fölmerült egy önálló levéltári épület felépítésének terve.



Pauler Gyula ( 1841-1903) országos levéltárnok évtizedeken keresztül szorgalmazta a terv megvalósulását, azt azonban már nem érhette meg, hogy fáradozásainak eredményeként felépült az ország első, kifejezetten levéltári célokat szolgáló épülete. Pecz Samu (1854-1922) műegyetemi tanár csak 1912-ben kapott megbízást a Bécsi kapu téren lévő ún. bosnyák laktanya helyére építendő levéltár terveinek elkészítésére. A híres építész Pauler elképzelései és a nemzetközi tapasztalatok alapján romantikus, historizáló stílusú épületet tervezett. A munkaszobákat és a reprezentációs helyiségeket az U alakú épület középső részén helyezte el, az iratraktárak pedig az oldalsó szárnyakban kaptak helyet. A várfal felőli oldalra egy, a központi fűtés kéményét rejtő torony került. Az építkezés 1913 őszén kezdődött meg, befejezését és a beköltözést azonban az első világháború (1914–1918) és az azt követő pénzügyi nehézségek lehetetlenné tették. A levéltár csak 1923-ban költözhetett be a palotába. A gazdag belső díszítést Klebelsberg elképzeléseinek megfelelően alakították ki. A miniszter a falképek témáit személyesen egyeztette Dudits Andor (1866–1944) festőművésszel, akit 1925–1929 között elvégzett munkájáért állami nagy aranyéremmel jutalmaztak. A tető díszes cserepei a pécsi Zsolnay gyárban készültek. Az épületet 1945 telén, a főváros ostroma idején számos tüzérségi és bombatalálat érte.




A keleti, Bécsi kapu felőli oldalon egy raktár teljesen elpusztult, a nyugati szárny egy része és a kutatóterem romba dőlt, a torony pedig olyan súlyosan megrongálódott, hogy annak helyreállítása többé nem volt lehetséges. Még be sem fejeződtek az újjáépítési munkálatok, mikor 1956. november 6-án harckocsi–gránát találta el a nyugati szárnyat, aminek következtében egy raktár teljesen kiégett, és a tűz két másik raktárra is átterjedt.




A teljes helyreállítás 1961-re fejeződött be

Erzsébet nap

Eltelt egy év és megint lazíthattunk kicsit munka végén :) Két Erzsébetünk is túlélte az elmúlt 12 hónap viszontagságait, megérdemelték, hogy felköszöntsük őket. Megkapták a „meglepetés” ajándékukat, ők meg finom enni és innivalóval vendégeltek meg minket. Jövő ilyenkor folytatjuk :)
Boldog névnapot !

Füvészkert

Tegnap nem tudtunk elmenni kirándulni, azért a szép idő ma kicsalogatott az ELTE Botanikus Kertjébe. Trópus a télben címmel hétvégi programot szerveztek trópusi gyümölcsök és italok kóstolásával egybekötve. Vásárolni is lehetett, persze, hogy elcsábultam, guavával, passion gyümölccsel, lekvárral és többféle chili paprikával megpakolva értem haza. Guavát először Réunionon láttam, de az itthon kapható, agyoncukrozott gyümölcslé messze van az eredetitől. Talán, ha kifacsarom a most vett gyümölcs levét, visszaköszön az a régi íz :)

Gyönyörű trópusi virágokat is láttam, a fotókból készítettem egy montázst.



A Füvészkertről pár mondat:
Winterl Jakab 1771-ben teremtette meg Magyarország első botanikus kertjét. A botanikus kert már kezdettől fogva az orvos - és gyógyszerészképzés segítése mellett feladatának tekintette a hazai flóra kutatását. 1777-ben az Egyetem Budára, a királyi várba költözik. A botanikus kert pedig a mai Krisztina tér és a Déli pályaudvar közötti területen folytatta működését. Hamarosan azonban újabb költözködésre kerül sor. II. József feloszlatja a szerzetesrendeket, s a Ferencesek kolostorkertjét (a mai Kossuth L. u. és Reáltanoda u. közötti terület) az egyetemnek adja botanikus kert létesítésére. Winterl halála után, 1807-ben munkatársa, nagy hírű utóda, Kitaibel Pál, a XVIII-XIX.sz. nagy magyar polihisztora veszi át a Kert vezetését, Közel 150 növényfaj első tudományos leírója.



Kitaibel élete utolsó éveiben jelentős energiát fektet az újabb költözködés lebonyolításába. Az új Kert helyét az akkoriban lebontott városfalon túl jelölik ki, a mai Múzeum krt. (Országút), Rákóczi út (Kerepesi út) és Puskin u. (Ötpacsirta u.) által határolt területen. 1817-ben az erfurti származású Haberle Károly professzor veszi át a Kert irányítását. Kiterjedt nemzetközi kapcsolatai, külföldi tanulmány- és gyűjtőútjai eredményeként rövid idő alatt európai hírűvé fejleszti a közel 10 000 fajt bemutató kertet. Gyakorlati foglalkozásokra rendszeresen viszi hallgatóit a botanikus kertbe, s elsőként (!) szervez botanikai tanulmányi kirándulásokat. Munkájában nagy segítségére volt főkertésze, Rochel Antal, aki az orvosi pályát hagyta ott, hogy szenvedélyének, a botanikának éljen. Haberle 1832-ben bekövetkezett tragikus halála (rablógyilkoság áldozata lett) véget vet a Kert aranykorának. A reformkor a hányatott sorsú Botanikus Kert történetében is fordulópontot jelentett. József nádor támogatásával az Egyetem 80 000.- Ft-ért megvásárolja a Festetics család Józsefvárosban lévő 10 hektáros birtokát (1847). Ez a park, amelyben a Polláck Mihály által tervezett - 1802-ben felépült vadászkastély is áll, azóta is az Egyetem kezelésében álló Botanikus Kert otthona.



A szabadságharc bukása utáni évek nem kedveztek az új helyre költözött Botanikus Kert életrekelésének. Gerenday József, a Kert igazgatója, aki a Pesti Állatkert létrehozásának gondolatával is foglalkozott nem járt sikerrel. A botanikus kertben felépítendő oktató-előadóteremmel egybeépített pálmaház tervei nem valósultak meg, csupán irattárunk számára jelentenek becses értéket. A Kert Linzbauer Ferenc sebészprofesszor igazgatósága idején indul nagy arányú fejlődésnek:1864-65-ben felépül az európai viszonylatban is jelentős méretű, ma is álló pálmaház. Ekkor kapnak emlékoszlopot a kertben az első Magyar Füvészkönyv szerzői, a növénytan magyar szaknyelvének megteremtői - Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály, valamint a kert jelenlegi helyére kerüléséért, s a reformkor idején Pest városának szépítésében oly tevékeny szerepet játszó József nádor. Az eredetileg angolpark-stílusban létrehozott kert, a természetes forrással táplált tóval, szigettel, műromokkal tájképileg is szép látványt nyújtott a látogatóknak. Széleskörű népszerűségét azonban igazán Molnár Ferenc regényének köszönheti. A Pál utcai fiúk cselekményének fontos színhelye a Füvészkert. Ez utóbbi elnevezés, mely a nyelvújítás korából származik, a regény nyomán terjedt el, s lett máig is használatos. A kiegyezés után a város (az egyesített Budapest) a századfordulóra már körülnövi az egykor a város határaitól oly messzinek tűnő Botanikus Kertet. Az egyetemnek a gyarapodó lakosság és az orvostudomány fejlődése következtében több klinikaépületre van szüksége, . Mágócsy-Dietz Sándor professzor hiába hadakozik, fordul a legkülönbözőbb fórumokhoz segítségért, a Kert még az I. világháború előtt (1911-ig) elveszíti eredeti területének kétharmad részét. A regényes hangulatú és szakmai szempontból európahírű Füvészkert területén sorra magaslanak fel a klinikák épületei. A két világháború közötti fellendülés időszakában Tuzson János professzor vezetése idején új üvegházak épülnek a rovaremésztő növények, a páfrányok és a kaktuszok számára. Ekkor készül a Magyar Közép-hegység növényeit bemutató nagy sziklakert. Az üvegházi növények teljes pusztulását hozó II. világháború után a Kert csak az 50-es években tér magához. 1960-ban sikerül elérnie a kert országos értékű természetvédelmi területté nyilvánítását. Hatezer növényfaj, 150 éves páfrányfenyők, orchideák, 800 fajt bemutató kaktusz- és pozsgásgyűjtemény - tömören ez a botanikus kert, amit a Festetics-család egykori, háromhektáros parkjából alakítottak ki. A kert fő nevezetessége az országban máig egyetlen Victoria-ház, melynek nagy vízmedencéje a trópusi, különleges szépségű amazonasi tündérrózsának ad otthont. Az egy métert meghaladó levélátmérőjű növény augusztus végén, szeptember elején virágzik.

A fotókat itt nézhetitek meg.

Csellóval a világ körül

Piatigorsky (1903-1976) könyvét nemrég olvastam. Ide másolok egy rövid idézetet, hogy miért, az a végén kiderül :)

"Producerem, aki hosszú évekig kitartott amellett, hogy ő volt első csellótanárom, lekötött a Carnegie Hallról szóló filmhez. Nem láttam a forgatókönyvet, de azt mondták, a híres hangversenyterem hiteles történetét eleveníti meg. Aggályoskodó kérdéseimre, hogy mit kell játszanom, csak azt válaszolták, "mindegy, amit akar". Amikor a szerződést aláírtam, ismét megkérdeztem. Ugyanazt a válaszolták, egy kis módosítással: "Mindegy, amit akar, de nem tarthat két percnél tovább". A hattyú-t játszottam. Ez természetes: a csellista gyakran található e madár társaságában - a zene szép, a madár nemes, ahogy halálának legendája is az. De szinte az egészet könnyen paródiává lehet változtatni. A Carnegie Hallban hárfakísérettel játszottam lemezre a darabot. A hangzással meg voltam elégedve, s másnap indultam a filmforgatásra. Legnagyobb meghökkenésemre nem azzal a hárfással fényképeztek, akivel a hangfelvételt csináltam, hanem féltucatnyi hölgy vett körül hárfákkal. Egyformák voltak, ugyanolyan virágot, ruhát és arckifejezést viseltek.
- Tudnak hárfázni ? - kérdeztem produceremet.
- Nem.
- Akkor mit keresnek itt ?
- Szükségem van rájuk a háttér miatt.
Az elfoglalt producernek nem volt ideje további magyarázatra.
- Káprázatos - mondta. - Egyszerűen káprázatos - ismételte, amikor a Carnegie Hallban játszott jelenetemet befejeztük.
Elmentem a film "premierjére", és A hattyú után kirohantam a moziból. A hárfás nők csokrába rejtett csellista kétségbeejtő látvány volt, de mindez már késő bánat. Dühöngésem sem tartott soká, s a film emlék lett, mintha egy régi családi album komikus vagy szomorú pillanatfelvétele volna"

Ma délután - pihenésképpen - a youtube-on barangoltam és ezt találtam:)

Csattanás

Délután végre nyugodtan belemerültem a munkámba, mikor egy hatalmas csattanásra kaptam fel a fejem. Ablakom alatt a keresztben álló Seat nem adta meg a jobbkéz-szabályt egy taxinak és épp egy Mercedes 600-asban landolt, de előtte még 3 másik kocsit is kicsit odébb lökdösött :) Bizony sokan nem veszik figyelembe, hogy napok óta esik, szitál a köd, nyálkásak az utak, nem is olyan egyszerű bármikor megállni. Jobb az óvatosság.

Zeneakadémia

Tegnap egy nagyon szép hangversenyen voltam a zeneakadémián. Az épületet hamarosan bezárják, teljesen felújítják, ebből az alkalomból egy héten keresztül ingyenesen vagy egészen olcsón lehetett koncerteket hallgatni. Vasárnap őrült vállalkozásba fogtak Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmónikus Zenekar.



Beethoven non-stop címmel délutántól késő estig eljátszották mind a 9 szimfóniát. Egyben ment az 1-3, aztán kis szünet után a 4-6 és a végén a 7-9.



Én az első előadásra kaptam jegyet 15 órától. A két órás program nagy élmény volt. Kollégám mesélte, hogy este 11-re a karmester is igencsak elkészült az erejével, fizikai teljesítménynek sem utolsó :) A zenekarnak 15 olyan tagja volt, aki az egész estét végigjátszotta, a többiek cserélődtek és besegítettek az akadémia növendékei is.

A Zeneakadémia alapításának ötlete 1869-ben merült fel azzal a céllal, hogy a tehetséges növendékek itthon részesülhessenek felsőfokú képzettségben. A magyar parlament 1873-ban szavazta meg az intézmény felállításának költségeit, bár az eredetileg tervezetthez képest jóval szerényebb keretek között. 1875 márciusában Liszt Ferencet kinevezték a Zeneakadémia elnökévé, és még ugyanez év október 14-én megnyitotta kapuit. Liszt még nem volt jelen az intézet ünnepélyes megnyitásánál, csak néhány hónappal később érkezett meg. Igazgatója Erkel Ferenc lett.
A Zeneakadémia első otthona egy bérház volt a Duna-parti Hal-téren, csak 4 évvel később kapott a Sugár úton (Andrássy út) önálló épületet.



A diákok és a tanszakok száma egyre nőtt, míg kicsi lett az akadémia addigi épülete
1907. május 12-én nyílt meg az új, mai épület a Király és a Gyár utca sarkán, és ekkor kapta az előtte elterülő széles utcaszakasz a Liszt Ferenc tér nevet. Az új épület több növendék felvételét tette lehetővé, amihez új tanárokat kellett kinevezni. Ekkor lett Kodály Zoltán és Bartók Béla, majd a következő évtől Weiner Leó is a Zeneakadémia tanára.
A II. világháború bombázásai az épületet csaknem teljesen megkímélték.
Az épület az 1907-es átadás óta – eltekintve a kisebb funkcionális átalakításoktól és az égető állagmegóvó beavatkozásoktól – érintetlen. A felújítást követően 2011-ben lesz az ünnepélyes megnyitó.



A koncerten készült videomat itt nézhetitek meg, inkább hallgatni ajánlom, mint nézni :))

2. Intersport turanap

Idén is megrendezte a BSI évadzáró túranapját. A helyszin és az útvonal megegyezett a tavalyival, csak a sponzor változott. Egy bank helyett egy sportbolt hálózat adta a nevét.



Reggel 8-kor indultunk Csillaghegyre szemerkélő esőben és nagy ködben, bízva abban, hogy lesz ez még jobb is :) A Batthyány téren túratársainkkal is összefutottunk, akik Solymár és Pilisborosjenő között terveztek mára kirándulást. A versenyközpont most is az iskolában volt. Regisztrálás után átvettük túlélő csomagunkat (innivaló, alma, édesség ) és a már ismert úton indultunk a Róka hegyre, tetejére – szerintem – több száz lépcső megmászása után érkeztünk. Hogy szusszanjunk is, meg-meg álltunk fényképezni.



A kilátás csodás lett volna, de az időjárás most nem fogadott kegyeibe minket. Innen már – leszámítva az utolsó egy km-t, ami kaptatós és elég köves volt – kényelmesen értük el az 5 km-nél levő ellenőrző pontot a kőhegyi bányánál.(333 m). Itt már ki-ki bukkant a nap, bár csúnya, feketébe hajló felhők is keringtek felettünk, de a köd megszűnt. Visszafelé a piros jelzésen hamar leértünk. A tiszta menetidő 2 óra 17 perc lett.



Megkaptuk az oklevelet, kitűzőket és forró teánkat. F-nek még egy kis házi pálinka is jutott a szervezőktől :) Kettő után már itthon is voltunk.



A túrán készült képek itt.

Hó-Show

Nem terveztük, hogy megnézzük a vásárvárosban az idei Hó-Showt, de mivel egy utazási irodától kaptunk ingyen belépőket, pénteken munka után elindultunk.
Szeretem a telet, főleg a hegyekben, amikor minden fehér és vakítóan süt a nap. A mostani nyirkos szürkeségben jól jött egy kis téli hangulat :) Sétálgattunk a standok között, voltak korizók, snowboardosok, megnéztük az Eplényben épülő, első magyarországi székes sífelvonót,



nézegettük az irodák kínálatait, a hihetetlen mennyiségű – és időnként árú – sífelszereléseket. A Madarasi Hargitára hívogató standnál még egy kis házi pálinkával is megkínáltak :)



Pár kép itt.

Pilisszentlászlótól Pomázig

Mára pilisi túrát terveztünk. Reggel csípős hidegre, de napsütésre ébredtünk, igaz innen fentről látszott a várost beborító ködpaplan. Turistatársainkkal a Batthányi téren találkoztunk, innen HÉV-el mentünk Szentendréig, ahol gyors jegyváltás után busszal indultunk tovább Pilisszentlászlóra.



Pilisszentlászló a vulkáni kőzetből, andezitből álló Visegrádi hegység szívében bújik meg egy kisebb medencében, 350-400 m magasságban - ennek köszönhetően a ködfelhő felett jártunk - erdővel körülvéve. Az Árpád-házi királyoktól kezdve a környék királyi vadászterület volt. A pálosok 1686 után hoztak telepeseket a Felvidékről, az őslakosok többsége ma is beszéli a szlovák nyelvet. 1947-ben a község lakóinak egyharmada, 400 fő áttelepül Szlovákiába. A község teljes bel- és külterülete is a Duna-Ipoly Nemzeti park része.
Fél 10-kor túránk a kék jelzésen indult, kisebb emelkedőkkel, az Öreg nyílás völgy mentén.



Amerre néztünk, az őszi szinek kavalkádja fogadott, vastag óarany avarszőnyeggel. A kék + jelen kezdődött a kapaszkodó a Som hegy oldalában. Féluton kis pihenőt tartottunk,



majd újabb hegymászással értük el a Kármán forrást.



Innen már csak egy kis séta volt Lajosforrás.



Elfogyasztottuk ebédünket és kezdődött a leereszkedés Pomázra. Mivel késve indultunk a többiek után, kicsit elkeveredtünk, de a vasútnál még épp elcsíptük őket. :)



A "Pilis kapujának" is nevezett Pomáz a Dunakanyar hegyei közé benyúló völgyben települt meg. A szerb és a német kisebbség lakta település turistaközpont.
A városba beérve a Honalapítási emlékmű mellett haladtunk el.



1996-ban közadakozásból épült Árpád vezér dunai átkelésének emlékére, ami a hagyomány szerint nagyjából 1100 éve történt. Az épületet Csete György Kossuth-díjas építőművész tervezte és Szervátiusz Tibor szobrászművész alkotását - Anya gyermekével - foglalja magában.
Pomázról a HÉV-el 30 perc alatt délután 3-kor már Budapest központjában voltunk.
Kellemes volt ma is ez a 14 km-es túra.

A fotók itt