.jpg)
A falu aljában bukkantunk egy érdekességre. Itt van a térképezéshez feltétlenül szükséges szintezési főalappont 173,8385 m magasan. Ez Magyarország geológiailag legstabilabb pontja. A stabilitás is persze csak viszonylagos, a Velencei hegység is elmozdul évi 1-2 mm-t. Az obeliszkkel jelzett ősjegy még a Monarchia idejéből, 1875-ből származik, ekkor az alappont az Adria tenger középszintje, a trieszti Molo Sartorio mércéjén 1875-ben meghatározott évi középérték. A II. világháború után a viszonyítási pont a Balti-tenger kronstadti szintje lett, ez a pont az obeliszktől kb. 100 méterre található kőtömbön van.
.jpg)
Tovább bandukolva elérkeztünk a Sukoro feletti erdők egyik látványosságához, a kvarcit anyagú Likas-kőhöz, egy érdekes természeti képződményhez, a kb. 700 évvel ezelőtti oklevelekben, mint határkő szerepel.
.jpg)
Innen nagyon szép erdei úton értük el a Sor -hegy oldalában, a sziklatömbök alól feltörő Angelika forrást, ami elég csekély vízhozamú, de több környező kis forrással összefutva szép kis patakként csörgedezik a Bodza-völgybe.
.jpg)
A patak mentén gyalogolva tovább, hamarosan elértük az Ingóköveket.
.jpg)
Az Európában is egyedülálló lekerekített és hasábalakú sziklák magányosan vagy csoportosan, gyakran egymás hegyén-hátán, a látszat ellenére mégis stabilan állnak. Ezek a kövek egykor az izzó
lávával együtt merevedtek meg, jóval a felszin alatt. Később a földmozgások és az időjárás hatására a felszinre kerültek.
Innen már egy könnyű sétával beértünk Pákozdra.
.jpg)
Egy kis sörözésre most is jutott idő meg alkalom is, felköszöntöttük Józsit, kis csapatunk vezetőjét.
.jpg)
Pákozdról Kápolnásnyékig buszoztunk, onnan vonattal jutottunk vissza Budapestre.
A többi fotó itt.