Észak_Norvégia és Lappföld 7

2014. február 24. hétfő.

Ébresztő hajnali fél 3-kor, indulás a repülőtérre fél 4-kor. Kint hirtelen megenyhült az idő, szakadt az eső, amitől az úton levő jég csaknem járhatatlan lett.  Az első 40 km-t 20-30 km/h sebességgel tudtuk csak megtenni, mikrobuszunk igy is igencsak csúszkált az úton. Kiérve a főútra már valamivel jobb lett a helyzet, igy is két órába telt míg megtettük a 80 km-t a repülőtérig. Mire feladtuk a csomagokat és átjutottunk a biztonsági ellenőrzésen, meg is kezdődött a beszállás és hamarosan indultunk Oslóba. 

Eleinte mindenki elbóbiskolt, de aztán a napfelkelte előcsalta a fényképezőgépeket. Oslóban megint átvettük  csomagjainkat  majd a nemzetközi részen megint feladtuk, újabb biztonsági ellenőrzés. A gép indulásáig volt még szűk egy óránk, kávéztunk és elköltöttük megmaradt koronáinkat. 

Eseménytelen repülés után tavaszias időben 2-kor Ferihegyen voltunk. 

Észak-Norvégia és Lappföld 6

2014 február 23 vasárnap.

Ma a társaság egy része elindult a 100 km-re levő befagyott Malselvfossen vízeséshez fotózni.

Télen a környék kihalt, nyaranta sokan keresik fel a rengeteg lazac miatt. 2003-tól a „Norvég nemzeti vízesés” címet kapta. Volt aki a környéken fotózott, én meg elindultam megnézni a falut, ahol laktunk. Lakselvbukt az Ullsfjord belső részén található, légvonalban 30, autóval 70 km-re Tromsø-től, a Lyngen Alpok nyugati 

részén. A falucska állandó lakosa alig több mint 300 fő, de nyaranta nagy az idegenforgalma. A házak nagy területen, viszonylag távol egymástól – inkább kis bokrokban - épültek.

Szállásunktól a falut jelző tábláig 5 km-t gyalogoltam, a másik irányba már nem volt idő.

Mindjárt a falu szélén áll egy szép kis fatemplom.

1983-ban épült, 250 hívő befogadására. Télen láthatóan nem használták, minden csupa jég és hó körülötte, semmi lábnyom. (szállásunkhoz közel volt egy gyülekezeti épület, ide láttuk bemenni az embereket vasárnap) Mellette volt egy kis temető. A sírkő egy kis kőtábla és mindegyik mellett kis lámpácska.

Körbejártam a körzeti iskolát és óvodát.

Van még egy vegyesbolt szerű üzlet és szolgáltatóház. 11 felé a Nap is előjött a hegyek mögül és egészen 14 óráig fent is maradt.

A kellemes melegben a helyiek sétáltak, sportoltak a szabadban.  3 óra felé a vizeséstől is megérkeztek a fotósok. Mára már csak a csomagolás és az esti fények lesése maradt. Sajnos mire besötétedett megjelentek a felhők, elkezdett havazni is. Éjfél után azért ma is átsejlettek a halvány fények a felhők mögül, de ez a fotósok nagy bánatára - már nem volt olyan látványos. Azért még senki sem csomagolta el a felszerelését, de használni már nem tudták. 

Észak-Norvégia és Lappföld 5

2014. február 22. szombat

Reggel a társaság fele hótalpas túrára indult és közben foto témákat keresgéltek. Egy gyors ebéd után indultunk a kórházba beteg társunkhoz Tromsøbe.

(Az egyetemi kórház (University Hospital of North Norway) egy 60 ezer lakosú megyeszékhely egyetlen kórháza. A modern csupa üveg épületbe belépve a recepció, egy hatalmas társalgó-kávézó és üzlet található. 

Társunkat a sürgősségi osztályon helyezték el, kétágyas tágas szobában egyedül. Az orvosi ellátás milyenségét nem tudom megítélni, de mindenféle kütyük voltak az ágy körül. A műtétet követően egy orvos negyed óránként ellenőrizte állapotát, elbeszélgetett vele. Minden szobához egy ápolónő tartozik. Az étkezést az összeállított étlap alapján a beteg választhatja ki.

A szobákban  LCD TV volt és az egész kórház területén ingyenes wifi működik.  Igaz mindez nem olcsó – nekünk -, a magyar biztosító tájékoztatása szerint a norvég hatóságok napi 180.000 Ft-ot számláznak a kórházi ellátásért. ) A kórház után a várostól nyugatra Kvaløya szigetre autóztunk.

 A sziget 737 km² , Norvégia ötödik legnagyobb szigete, Tomsø lakóinak kedvenc üdülőhelye és horgászparadicsoma. Az út  vége már a nyilt Jeges tenger, de addig nem jutottunk el. Eleinte csak felhők gyülekeztek, később szélvihar és hófúvás érkezett.

Néhány fotó készítése után visszafordultunk. 

Tromsø-be visszaérve a városban nyoma sem volt az ítéletidőnek, ezért úgy döntöttünk, hogy  felvonóval felmegyünk a város fölé emelkedő 1238 m magas hegyre

és onnan készítünk képeket a kivilágított Tromsø-ről. Mire felértünk 120 km/h szél hordta a havat, a kialakított teraszon megállni sem lehetett. Néhány megszállott kimerészkedett és a felvonóház védettségében sikerült néhány szép fotót készíteniük.

Közben a vihar miatt a felvonó nem indult lefelé, este 9-ig kellett várakozni, mire lehoztak, addig a kávézóban töltöttük az időt. Fél 10 felé indultunk a szállásra ugyancsak nagy havazásban, a 70 km-t majd másfél óra alatt sikerült megtenni. Éjfél felé a havazás abbamaradt, a felhő is vékonyodott és megjöttek a sarki fények, úgy mint tegnap, de messze elmaradva a két nappal ezelőttitől.

Észak-Norvégia és Lappföld 4.

2014. február 21. péntek

A késői fekvés ellenére 8-kor már mindenki talpon volt. Az égen sehol egy felhő, a kelő nap beragyogta a hegyek csúcsait, bár az még a látóhatár alatt volt.

10 órára egy közeli Husky farmra készültünk ahol páran szerették volna kipróbálni a kutyaszánozást. Mire odaértünk 3 szán már befogva várta az 5 vállalkozó szelleműt.

 A kutyák is alig várták, hogy indulhassanak, ugattak, ugrándoztak.

Egy gyors eligazítás után indult a menet. Mindegyik szánt 5 kutyus húzta, a szánon egy valaki hátul állt és vagy segített a kutyáknak az emelkedőkön lábával hajtva a szánt vagy éppen fékezett.

Társa a szánon ült vastag prémmel takarózva. Ez az út is 2 órásra volt tervezve, 1000 norvég koronáért ami csaknem 40.000 Ft. Addig mi autóval körbejártuk a környéket, valami jó helyet keresve az este esetleg felbukkanó sarki fények fotózásához, bár szerintem annál jobbat ami tegnap a házunknál fogadott nem kívánhat az ember. De egy megszállott fotós egész más „állatfajta”. Neki a fény mellett az is számít, hogy ne mindig ugyanaz a ház vagy ugyanaz a facsoport legyen az előtérben. Ezután a minusz 15 fok és a hófúvás  visszairányított a házunkba. Alig melegedtünk kicsit meg, megszólalt a telefon. A szánkózók hívtak, hogy már vége a túrának, egyik társunkat baleset érte, igy csoportunk vezetője autóba szállt és elindult a farmhoz. Fél órán belül a mentők is ott voltak és kórházba szállították. Mint utóbb kiderült a lábát egy fa kaszálta el szánkózás közben. Nem tört el, de csúnyán kicsavarodott. Még aznap éjjel meg is műtötték és próbálták helyretenni. Estére kiderült, hogy egy másik társunknak a bordája repedt meg, de ő nem akart orvoshoz menni. Bizony a kutyaszánozás gyakorlatlan embernek nem egyszerű, ráadásul a vékony hó alatt jég volt ami nehezítette az irányítást. A kutyák azonban száguldottak és ilyen sebesség mellett nem sikerült a szánokat irányban tartani a fás területen.  Este megint lestük a fényeket, de most sokkal halványabb volt mint tegnap. A látvány ettől még csodás volt, csak a fotósok voltak kicsit csalódottak.

Észak-Norvégia és Lappföld 3.

2014.február 20. csütörtök

Reggel 8 körül elindultunk a szomszédos Finnországba, Lappföldre.

Az út nem volt túl hosszú, kb. 150 km. Fotós társaink kérésére a Lyngen fjord mellett többször is megálltunk fototémákat keresgélve.

A határon átlépve egy teljesen más világ fogadott, igazi északi táj, nagy havakkal. Uticélunk  Kilpisjärvi falucska az ugyanilyen nevű tó mellett. Négyen közülünk szerették volna kipróbálni a motoros szánozást, itt volt rá lehetőség.  

Kaptak teljes felszerelést, meleg ruhákat, csizmákat, bukósisakot és 140 euroért a befagyott tó jegén + 1 méteres hóban délben nekivágtak a két órás útnak a norvég-svéd-finn hármas határhoz és visszafelé. Mi többiek addig sétáltunk a környéken és fényképezgettünk.

A behavazott faházak úgy néztek ki, mintha egy mesekönyvből léptek volna ki. A faluban a helyiek  motorosszánnal  (kivéve ahol tilos)

vagy ilyen sítalpas szerkezettel közlekednek.

Az itteniek is nagyon  barátságosak voltak, csakúgy mint Norvégiában. Az utcán, az üzletben megszólítottak, érdeklődtek honnan jöttünk, volt aki járt már Budapesten. Erre nem számítottunk a számik földjén. 3 felé egy svédasztalos étteremben ebédeltünk rénszarvaspörköltet, fenséges volt.    Utána elindultunk vissza Norvégiába. A nap már nagyon alacsonyan járt. Egyszer csak egy rénszarvas csapat késztetett minket megállásra az úton. Mire előkerültek a masináink, ők már úton voltak a hegy felé.  Még megálltunk egy parkolóban a fjord partján és egyszer csak megjelent halványan az északi fény az égen. Előkerültek az állványok, profi felszerelések és a fotósok rohantak a vízpartra. Néhányuknak nagyon szép képeket sikerült készíteni. 6 felé értünk a házunkhoz. Itt aztán mindenki megőrült, nem számított a szélvihar és a -15 fokos hideg sem. Az égen megkezdődött az előadás.

(Ezeket a képeket egy profi fotos társunk csinálta)

Nemcsak északról, de körbe-körbe a hegyek mögül jött a sarki fény, cikázott, tekeredett, majd eltűnt és egy újabb rohammal jött elő. A látvány leírhatatlan. A műsor éjjel 2-ig megszakítás nélkül tartott. Az elszántabbak a teljes időt a szabadban töltötték, mi  többiek úgy óránként berohantunk a házba kicsit felmelegedni, de szemünk onnan is az ablakra tapadt, nehogy valami csodáról lemaradjunk. A fények annyira intenzívek voltak, hogy az én kis amatőr gépemmel is sikerült valamit lencsevégre kapni.

Majdnem 3 óra lett, mire ágyba kerültünk.

Észak-Norvégia és Lappföld 2.

2014. február 19. szerda

Ébresztő reggel 7-kor. 8 órától  egy hótalpas túra volt a tervben, igaz csak 6 km, de 600 m emelkedővel. Egyrészt mivel hótalpon még sosem jártam, másrészt a nyakamat sem szerettem volna kitörni, így ezt kihagytam. Délig a környéken és a fjord partján sétáltam és fotóztam.

Reggel 8-kor más világos volt, viszont a nap annyira alacsonyan járt, hogy egész nap nem tudott a hegyek mögül kibújni. Hivatalosan naplemente 16 órakor lesz. Dél felé megérkeztek a hótalpasok. Egy gyors ebéd után indultunk volna a Tromsø-től északra levő fjordokhoz. Közben vezetőnknek eszébe jutott, hogy alig 10 km-re van egy látványos jégfal.

Odaérve 14 óra felé a jégfal mellett előbukkant a lemenő nap is. A felhő nem csökkent, de annyira vékony lett, hogy a teljes napkorong látszott. Fényei a fjordban tükröződtek.

Alig fél óra elteltével már le is ment a látóhatáron és ez a látvány fogadott minket.

A fotósok nehezen szabadultak a témától, igy 16 óra lett mire Tromsø-be értünk. Az információs központban beszereztük várostérképeinket, majd végigsétáltunk a központban, megnéztünk néhány szép épületet,

Sétánkat Amundsen szülőházánál

és az életéről szóló kiállításnál fejeztük be. A kiállítás sajnos 5-kor már bezárt, de egy másik nap még visszamegyünk.  Elindultunk szállásunkra és a fiúk felváltva vállalták az éjszakai ügyeletet, hogy lessék hátha elvonulnak a felhők és előbújnak az északi fények. Nem volt szerencsénk.

Észak-Norvégia és Lappföld 1.

2014. február 18 kedd

Elindultunk a nagy kalandra az északi sarkkörön túlra. 12-kor találkozott 8 fős kis csapatunk Ferihegyen. A szokásos ellenőrzések és várakozások után 20 perc késéssel 14.20-kor szállt fel a Norwegian  Air gépe.

A Norwegian gépein egy-egy norvég híresség képe van, ezen Selma Lagerlöf

 Az út 2,5 órát tartott Osloig, eseménytelenül. Landoláskor még világos, de borús idő fogadott. Mivel itt volt a schengeni határ újabb ellenőrzések, kicsekkolás csomagok felvétele majd ugyanannak a társaságnak a belföldi járatára becsekkolás, újabb ellenőrzések. A beszállókártyát automatából lehet csak kinyomtatni, szerencsére ebben segített egy alkalmazott. Majd jött a csomag feladása ugyancsak önkiszolgáló üzemmódban. Csomagot a futószalagra, a leolvasóval mindenkinek magának kell a beszállókártya kódját leolvasni és a csomag már úton is van.

Oslo Gardermoen repülőtér

Gépünk tovább Tromsobe 19.00 órakor indult volna. ¾ 7-kor egyikünk felfigyelt arra, hogy norvég tájszólással egy útitársunkat hívják. Mivel a csoport tagjai főleg profi fotósok voltak, egyikük benzines melegítőt hozott a gépéhez, amit itt kiszúrtak. ( A budapesti ellenőrzésen simán átment ) Kb. negyed óra volt, míg kiszedették a csomagjából, aztán megkezdődött a beszállás. Ekkor derült ki, hogy két társunknak is ugyanarra az ülésre szólt a helye. A gépen megnyugtattak, se baj, lesz hely bőven, a 180 személyesen gépen nem egészen 100 utas lesz. Igy is volt, mindenki oda ült ahová akart.

Boeing 737-800-as gépünk

Újabb 2 órás repülés után 21.00 órakor értünk Tromsø-be. útközben felhők fölött sikerült egy északi fény csóvát is megpillantani. Az én kis koca gépemmel nem tudtam lefényképezni, de volt akinek sikerült.

Tromsø repülőtér

A repülőtéren a túraszervezőnk várt egy 9 személyes mikrorbusszal és egy rossz hírrel. Az előző napok olvadása után megfagyott hólé jéggé változtatta a mellékutakat és igy a szállásunkig nem tudunk felmenni autóval, kb. 100 m-t csomagjainkkal gyalogosan kell megtenni. Ennek a hírnek nem örültünk, de mit lehet tenni. Még Tromsø-ben megálltunk egy éjfélig nyitva tartó élelmiszer bolt előtt vásárolni. Az árakat inkább ne kérdezzétek. Szállásunk az Ullsfjord partján Tromsø-től légvonalban kb. 30 km, de egy nagy hegyet és a fjordot kellett megkerülni, végül 70 km-t autóztunk.

Házunk Lakselvbukt-ban

 Kiszállás után néhányan úgy ítélték meg, nem annyira vészes az út és elindultak a ház felé. Miután 3 lépésenként elterültek, jobbnak látták visszafordulni. Az út mellett a mélyebb hóban biztonságosabb volt ámde nehezebb húzni a kerekes bőröndöket. A házban lassacskán mindenki keresett magának egy szobát ( 5 db 2 ágyas szoba volt ) aztán jöhetett a welcome drink, ami jelen esetben whiskyt jelentett. Éjfél felé végre nekikezdtünk vacsorázni, fél 2 lett mire ágyba kerültünk Közben többször kiszaladtunk az eget kémlelni, de a felhők sajnos nem mozdultak. 

Nekünk is van tengerpartunk :)

Egy 1920-ban Párizsban kötött egyezmény szerint – melynek 38 másik ország mellett mi is részesei vagyunk (Magyarország az 1927. évi XXIX. törvénycikk-el ratifikálta ) – Magyarországnak és minden magyar állampolgárnak is lettek jogai a Spitzergákon. (A szigetek továbbra is a Norvég Királyság része). Ilyen például a vadászás, halászás joga, de a magyarok – bármely okból és célból – szabadon beléphetnek, letelepedhetnek és tartózkodhatnak a Spitzbergákon. Ezen felül az egyenlőség alapján szabadon űzhetnek és művelhetnek mindenféle hajózási, ipari, bányászati vagy kereskedelmi vállalkozást úgy a szárazföldön, mint a parti vizeken.

Azért annak, aki élete nagy lehetőségét látja a szigetben, és már zsebében érezné a nagy profitot, érdemes tudnia, hogy egy 1995-ös helyi rendelet értelmében nem engedik be az országba azokat a külföldieket, akik nem rendelkeznek elég pénzzel ahhoz, hogy magukat eltartsák, ugyanis a Spitzbergákon nincs szociális ellátás, az ingatlan vásárlása – ha egyáltalán sikerül – csillagászati összegbe kerül. ))))
A szigeteken nincsenek utak, így a városok között hajóval, repülővel, helikopterrel vagy hómobillal lehet csak közlekedni.

Arról nincs hír, hogy magyarok élnének e lehetőségekkel, de számos más nemzet rendelkezik bázissal itt, többek között Norvégia, Oroszország, Anglia, Lengyelország és Ausztria. Oroszország jelentős bányászati tevékenységet folytat.
Mit érdemes tudni „szigetünkről”
A Spitzbergák (vagy norvég nevén: Svalbard) a Jeges-tengerben található szigetcsoport az európai kontinenstől északra, körülbelül félúton Norvégia és az Északi-sarkpont között, Norvégia és Európa legészakibb földterülete. Területe 62 050 km², 3 legnagyobb szigete: Spitzbergák, Nordaustlandet és Edgeoy. A Spitzbergák területének 60%-a gleccserekkel és hómezőkkel borított.

Az Észak-Atlanti Áramlat kellemesebbé teszi a sarkvidéki éghajlatot, így a környező vizek az év legnagyobb részében hajózhatóak. a Golf-áramlat meleg hatásának köszönhetően a nyári hőmérséklet 0-10 fok között ingadozik. Partjai nyáron jégmentesek, virágok, mohák és zuzmók teszik a tájat hihetetlen színessé.

A fővárosban, Longyearbyenben április 20-tól augusztus 23-ig süt a Nap, de október 26-tól február 15-ig teljes a sötétség.
A ma már védelem alatt álló jegesmedve több ezer egyeddel képviselteti magát a szigeten. A Spitzbergák az egyetlen olyan hely Európában, ahol ezeket a lenyűgöző állatokat saját környezetükben lehet megcsodálni.

A szigetre naponta indulnak repülőjáratok az észak-norvégiai Tromsóból.