Hétvége az Őrségben

Csak most jutottam hozzá, hogy beszámoljak a múlt hétvégi utazásunkról. Dél Dunántúlon, közel a Szlovén határhoz, az Őrségben jártunk. Sokáig meditáltunk rajta, hogy autóval vagy a jóval olcsóbb vonattal menjünk. A 4,5-5 órás vonatozás kissé elrettentett és mint utóbb kiderült egyébként is jól döntöttünk, így egy pihenőt is beiktatva 3,5 óra alatt Nagyrákoson voltunk. K. barátnőm Nagykanizsáról már ott várt minket. Elindultunk a vasútállomásra és kis idő múlva beért turista barátaink vonata is.

Bepakoltuk a két autóba a csomagjaikat, nekik még volt kb. egy km gyaloglás a szálláshelyig. Ott már várt a 3. autó Flórival

és hamarosan megérkezett J.F. is a túra szervezője családjával a Balaton mellől. A ház egy kedves régi tornácos parasztház volt.

A szomszéd hozta is a kulcsokat azzal, hogy a gazda majd délután érkezik. A döbbenet a szobák kinyitása után ért minket, úgy tűnt itt nem várt ránk senki. Az enyhe kifejezés, hogy a szobák koszosak voltak, az ágyakon az előző lakók ágyneműje, a levegő dohos, úgy is mondhatnánk, hogy büdös. Látszott, hogy hónapok óta itt nem járt senki. Kihordtuk az udvarra a matracokat, bútorokat, hogy szellőzzenek.

Összekészítettük úti hátizsákunkat és indultunk első rövid túránkra. Végigsétáltunk a falun,

majd a sportpálya mellett igyekeztünk a zöld jelzésen az Ispánki patak mentén Ispánk felé. Szép dimbes-dombos, erdős részem haladtunk.

A falu szélén mindjárt egy fogadó állt, betértünk, a nagy melegben jól esett egy kis hideg itóka.

Innen visszaindultunk Nagyrákosra, végül legyúrtunk összesen 13 km-t. A fiúk mindjárt nekiálltak tüzet csiholni, készült a bográcsba való gomba és csirkemell.

Közben barátnőmtől is elbúcsúztunk, indult vissza Nagykanizsára. Míg főtt a pörkölt, megjött a gazda is, rohamban takarított kicsit, a szállás így is messze volt az elvárhatótól. Úgy döntöttünk, hogy keresünk magunknak másik szállást. Szerencsénkre T.K. délután elkérte az ispánki fogadó telefonszámát. Felhívtuk és volt is egy szobájuk. Mivel szerencsére nálunk volt az autó, késő este át is költöztünk.

Vasárnap reggel egy hosszabb túrára indultunk. Vonattal átmentünk Bajánsenyére, innen indult a kék jelzés Velemérre.(az út 22 km volt) Kercaszomor után Szomorócon megnéztük a régi szoknyás haranglábat,


majd átkelve a Kerca patakon,

a Szent Vendel templomromot. Innen egy szép fenyveserdőn át dél felé, közvetlenül a Szlovén határ mellett jutottunk el Magyarszombatfára.
Megnéztük a falut,ami fazekasairól híres,

betértünk a “Tűzzománc Szomjoltóba”,

majd egy fazekas vásáron megkóstoltuk a dödöllét is.

Hosszabb pihenő után, még mindig nyári melegben folytattuk az utat Velemérre. Közben Gödörháza határában láttunk egy másik – még régebbi – haranglábat.

A veleméri Árpákori templomhoz a falu szélén vezetett végig az út. Több szép régi faházat is láttunk.

Templomban részletes ismertetést kaptunk történetéről egy nagyon lelkes hölgytől.



Innen már csak a faluba kellett lejutni, ahonnan busszal értünk vissza Nagyrákosra. Az estét a Alsószeri csárdában töltöttük.

Hétfőn – miután a tegnapi kb 22 km-es úton eléggé elfáradtunk – úgy döntöttünk, hogy az aznapi pár órás túrát kihagyjuk. Reggel nem kellett rohanni, kényelmesen megreggeliztunk és egy finom kávé után délelőtt elindultunk hazafelé. Útközben még betértünk a Kis-Balatonhoz, sétáltunk egyet a Kányavári szigeten.

Bár húsvét hétfő lévén délután Budapest előtt már sokasodott a forgalom az autópályán, igy is kényelmesen hazaértünk.

Göcseji barangolások (folyt.)

Ötödik nap: elérkezett az utolsó nap. Reggeli és csomagolás után elköszöntünk kedves szállásadóinktól. Hazafelé más útvonalat választottunk, hogy még egy darabig élvezhessük a zalai dombvidék szépségét.Ortaháza, Gutorfölde, Csertalakos és Tófej érintésével jutottunk el Söjtörbe. A község arról nevezetes, hogy itt áll Deák Ferenc, a "haza bölcse" szülőháza. Pár éve teljesen felújították, a parkot rendbehozták. A házban néhány eredeti használati tárgy mellett főleg fotók és korabeli iratok találhatók. Söjtörről a 75-ös úton Keszthely felé vettük az irányt, majd rátérve 76-os útra megnéztük Sármelléken a repülőteret. Balatonszentgyörgyön értük el az M7-es autópályát és még a délutáni nagy csúcsforgalom előtt Budapestre érkeztünk. Egy kis kitérőt tettünk Hűvösvölgy felé, ahol egy kitűnő gulyással zártuk ezt a számunkra nagyon szép pár napot. Sokfelé jártunk, sokmindent láttunk,szép fekvésű apró-és zsákfalvakat, többszáz éves házakat, beszédbe elegyedtünk helyiekkel, volt pihenés, volt embert próbáló "hőguta" túra. Érdemes az országnak erre a kevéssé látogatott vidékére mindenkinek ellátogatnia. Az útról készült fotókat itt láthatod:

http://picasaweb.google.com/mobima1/Gocsej2008Julius

Göcseji barangolások (folyt.)

Negyedik nap: előző este megjött az igért hidegfront, egész éjszaka dörgött, villámlott, zápor, zivatar felváltva. Reggelre egy kicsit alábbhagyott, majd később meg is szünt. A mai napra a vonatozás mellett döntöttünk. A Csömödéri Erdei Vasút első szakasza 1922-ben épült, ma a teljes hossza 109 km, kirándulókat egy 32 km-es szakaszon szállít Lenti és Kistolmács között május 1-től szeptember 30-ig. Havonta egyszer nosztalgiajárat közlekedik, az Erdélyből vásárolt Ábel gőzmozdonnyal. A késő délelőtti járattal indultunk Pákáról Kistolmácsig, az út egy óra volt, áthaladt Dömeföldén, Kányaváron, Töröszneken, Kámaházán és Bázakerettyén. Kistolmács 192 lakosú település, a tó a falu határában található, valójában egy 11 hektáros víztároló, ahová halakat telepítettek, egy részét strandnak alakították ki, vizibicikli és csónak kölcsönzési lehetőséggel. A tó északi szélén van a Kozár forrás, kitűnő vízzel a szomjas vándoroknak. Mivel épp ebédidő közeledett, egy kis séta után a tó partján kinéztünk egy kellemes vendéglőt. Ebéd után körbesétáltuk a tavat- egy gyalogos ösvény vezet körbe.
Közben megint eleredt az eső, igy a séta végén a kisvasút megállójában találtunk fedett helyet. Mire a vonat megérkezett az eső is elállt, igy a visszaút is kellemesebb volt, leszámítva a hideg, viharos szelet, no és persze azt, hogy mi nem a zárt kocsiban utaztunk. Fél 6 felé értünk vissza a szállásunkra.

Göcseji barangolások (folyt.)

Harmadik nap, vasárnap: Mivel a kánikula nem csökkent,erre a napra erdei vonatozást terveztünk. Hála az interneten olvasott - és elavult- menetrendnek, a vonat pont az orrunk előtt húzott ki. Igy elhatároztuk, autóval járjuk be a környéket, megnézve közben mindazt ami a szemünk elé kerül. Kiváncsi voltam az olajkutakra, igy aztán azokat is vadásztuk :) Első utunk Szécsiszigetre (260 lakos) vezetett. Megnéztük - kívülről - az Andrássy-Szapáry kastélyt (még folynak a felújítási munkálatok), ezt követte a Bivalyrezervátum. Egy helyi lakos mesélte, hogy jelenleg 15 bivaly van és egy újszülött borjú is. A rezervátumot a Kerka-mente Natúrpark Egyesület alapította 1999-ben. A Kerka folyó holtágában és a körülötte kialakult ingoványos, elég nagy területen élnek. A kerítéstől messze dagonyáztak, igy keveset lehetett látni belőlük. A bivalyokkal szemben van egy régi, múzeummá alakított vizimalom. A múzeum zárva volt, igy csak körbejárni tudtuk. Kerkateskándon keresztül Lovászi felé vettük az irányt.
Lovászi (1337 lakos) volt valamikor a zalai olajtermelés központja. Fénykorában az olaj 5-6000 embernek biztosított munkalehetőséget, mára ez megszünt. A faluban sok elhagyott, roskadozó házat láttunk. A falu szélén beszédbe elegyedtünk egy cég portásával, aki az út túloldalán mindjárt mutatott egy lezárt gázkutat. Innen a tormaföldi bekötőúton mentünk tovább, betérve néhány földútra ahol találtunk is elhagyott olajkutakat.Tovább Tornyiszentmiklós, Dobri, Csörnyefölde, Szentmargitfalva következett, ezek mind pár száz lakosú aprófalvak, rendezettek, sok virággal, bár sok eladó házat is láttunk. Innen Kiscsehi előtt eltértünk a Budafai Arborétumba. Az arborétum létesítése 1959-ben kezdődött és 1976-ban fejeződött be. Mintegy 220 fás növény található itt, főleg fenyő, kisebb részben lombos fa, cserjék. Kellemes sétautakat, esőbeállókat, szalonnasütő helyeket létesítettek. Sajnos a nagy hőségben nem igazán volt kedvünk a nagy területet bejárni, igy aztán egy rövid séta után behúzódtunk egy árnyékos esőbeállóba :) Továbbindulva a Budafa 2 kutat keresgéltük, ami a régi mező egyetlen működő kútja. Egy völgyben rá is leltünk egy kútra (talán ez volt az ) amit láthatóan használnak, bár vasárnap ez is pihent. Utunkat Bázakerettye felé folytattuk, közben elmentünk a Magyar Olajipari Múzeum LT-3 jelű Műszaki Emlék Kiállítása mellett. Ez csak előzetes bejelentéssel és csoportosan látogatható. Végre Bázakerettye előtt ráleltünk egy dolgozó, új MOL kútra is :) Tovább Bázakerettyén, Borsfán keresztül a rendkívül szép fekvésű zsákfaluba, Valkonyára (72 lakos) autóztunk. A falu szélén van a volt iskolából kialakított Rockenbauer Pál Túristaház, a nagy túrázó fából faragott portréjával, egy szépen kialakított kerttel a hátizsákos túristáknak. A faluban van egy érdekes kis kápolna, ahol a pap a misét tarja, a hívek a kápolna mellé épített, fedett, oldalt nyitott pergolaszerűben ülnek. A templom előtt egy faragott szobor - anya gyermekével - és egy kopjafa. Innen Pákára indultunk vissza.

Göcseji barangolások (folyt.)

Második nap, szombat: erre a napra egy kb. 20 km-es túrát terveztünk. Ha lehet az idő még melegebb volt, mint tegnap. Reggeli után a Páka feletti Káricsai hegy felé indultunk. A térképet nézve a piros jelzést céloztuk meg, amit aztán csak jóval később találtunk meg.Az enyhén kapaszkodó út mentén ( mint egy tábláról megtudtuk, erre vezet a 15 km-es Öveges emléktúra is ) 250 éves, részben lakatlan régi parasztházak sorakoztak. Egy idős bácsival beszédbe elegyedtünk, aki elmesélte, hogy a hegyen már kevesen tartózkodnak, a régi tulajdonosok nagy része meghalt, az utódok nem törődnek a házakkal, pedig némelyik még romos állapotában is kedves épület. Innen dél felé fordultunk, a Csokma hegy (315 m) oldalában a Nagy Völgyön át Vétyempuszta (egy mult századi üveghuta maradványai) érintésével értük el a Vétyemi Ősbükköst, ami egy 16 hektáros terület.A fák átlagos életkora 170 év, átlagmagasságuk több mint 40 m. Itt egy kis pihenőhelyet is kialakítottak, mi is elővettük elemórzsiánkat. Itt elértük a piros jelzést, de sokat nem haladtunk rajta, mert kelet felé egy bicikliúton Tormaföldét céloztuk meg. Útközben egy jobb sorsa érdemes, kikötött, a nap elől elbújni nem tudó kecskével találkoztunk :) Tormaföldéről a falun keresztül, majd az országúton a 4 km-re levő Szécsisziget felé indultunk. A tűző napon igencsak megeröltető volt, az aszfalt még csak fokozta a forróságot. Szécsiszigetnél megint elcsíptük a piros jelzést, egy elég meredek ösvényen kapaszkodtunk fel a Mároki kápolna felé. A hegy gerincén egy hétvégi házas telepre értünk. Itt egy kertészkedőt szólítottunk meg, vizet kérve, mivel a magunkkal vitt 4 liter már elfogyott. Tőle tudtuk meg, hogy az utat újfent elvétettük, a kápolnát elkerültük. Mivel visszamenni nem volt kedvünk, iránytűvel, észak felé, toronyiránt próbáltuk elérni a Pákára vezető országutat. Ez sikerült is, de fogalmunk sem volt mennyi lehet az út még a szállásunkig. Szerencsénkre egy személyautó fordult ki egy erdei útról, gyorsan le is stoppoltuk, aki aztán - bár ő csak Csömödérre ment - elvitt minket egészen a panziónkig. Ennek igencsak örültünk, mert a hátralevő kb. 3 km-t már igencsak elcsigázva tettük volna meg :). A panzióban néhány jéghideg fröccsel pótoltuk a folyadékveszteséget :) Pénteki megérkezésünkkor érdeklődtünk a szállásadótól, van-e lehetőség szalonnasütésre. Volt, de az egyetlen kiépített helyen péntek este egy biciklitúrás társaság sütögetett szombat este pedig a tulaj fia tartotta ott széles körű vendégsereggel a születésnapját. Meglepetésként a tulaldonos szobánk elé állított egy kőgrillt, teljes felszereléssel a szalonnasütéshez, sőt kárpótlásul még frissen sütött kiflit is kaptunk :) Igy ha nem is nyárson, de a szalonnasütés is megvolt.

Göcseji barangolások

Véget ért göcseji barangolásunk. Bár az időjárás nem mindig kedvezett, ennek ellenére szép élményekkel érkeztünk haza.
Az első nap: július 11-én, pénteken reggel indultunk. Budakeszin megtankoltunk, majd irány az M7-es.
Siófokig közepes, onnan gyenge forgalomban autóztunk. Fél 9-re értünk Nagykanizsára, ahol Kati finom kávéval várt minket. Egy kis dumcsizás után indultunk tovább Becsehelyen, Borsfán keresztül Pákára. 11 előtt már ott is voltunk, elfoglaltuk a szállásunkat, majd a falu felfedezése következett. Páka lakossága 1282 fő, a környező aprófalvakhoz képest jelentős. Megnéztünk egy érdekes kiállítást a községi könyvtárban az un. Magyar "Maginot" vonalról, melyet az ország déli védelmi rendszereként építettek ki 1951-1955 között. Maradványai a falu határában ma is láthatók, oda sajnos nem jutottunk el. A könyvtárban nyilvános internet is van két géppel. A község híres szülötte Öveges József professzor ( neve talán ma már csak az idősebbeknek mond valamit), szülőháza a tempom mellett található. A mai templom XVII. századi, a középkori alapokra épült. A Lenti-Kistolmács között 32 km-en közlekedő Csömödéri Erdei Vasút megállója a falu közepén van, naponta 3 járat viszi a kirándulókat a zalai dombokon át, a két végállomás között az út 2 óra.
Ebéd után elautóztunk Szentpéterföldére (166 lakos). A falu széléről gyalogosan érhetők el a halastavak egy betonúton, a három tó körül nagy sétát tettünk.
A 35 fokos melegben kissé tikkadtan késő délután érkeztünk vissza Pákára.

Nyaralás is lesz :)

Július 11-15, dél-Göcsej, szállás Páka községben. Éden panzió, Béke út 2.tel: 06/30/600-7006. Üdülési csekkes. 2500 Ft/fő/nap+áfa. Reggeli, vacsora a la carte. Ilyen kedves nevű települések vannak a környéken, mint: Szécsisziget, Szentpéterfölde, Pördefölde,Gutorfölde, Rádiháza, Csertalakos, Kányavár és a csömödéri erdei vasút :)