A héten pár napot a Körös-Maros Nemzeti Parkban kirándultunk. Ezt az útvonalat jártuk be: Budapest – Szolnok – Kisújszállás – Ecsegfalva – Réhely Látogatóközpont – Dévaványa Körösladány – Szeghalom – Vésztő – Okány – Zsadány – Biharugra – Gyomaendrőd – Mezőtúr – Szolnok – Budapest
Vasárnap ebéd előtt indultunk a nemzeti park réhelyi látogatóközpontjáig, ahol 4 napos szállásunk volt. A központ egy régi majorság helyén létesült, hangulatos, a tájba illő épületekkel. A szállás kényelmes, minden komfort adott, étkezési lehetőség nincs, (de van egy teljesen felszerelt konyha). A 7 km-re levő Dévaványán van étterem, cukrászda.
A 48 fős szálláslehetőség nem nagyon van kihasználva, az egy éjszakára jött főiskolás csoport mellett rajtunk kívül 2-3 ember töltött itt 1-2 éjszakát. Kerékpárt is lehet kölcsönözni. A majorsághoz tartozott bivaly, szürkemarha és racka csorda, ezek a ház körül legelésztek, a gémeskút tetején egy gólyafészek, egy árva malac, néhány baromfi és a galambduc madarai.
Mindezt még délután végigjártuk. Megnéztük a közeli elkerített részen a két túzokot. Sérülten születtek, repülni nem tudnak így a szabadban nem élnének túl soká. Így viszont közelről is láthattuk. A pusztán élők nem tűrik az ember közelségét és főleg most a nász és tojásrakás időszakában kértek hogy 500 m-nél ne menjünk közelebb hozzájuk. Volt még annyi időnk, hogy a ház mellett induló 1,5 km-es tanösvényen végigsétáljunk.
Hétfő reggel a park egyik munkatársa jött értünk reggel 6-ra. Mit számít a helyismeret :) Korábbi barangolásainkkal ellentétben végre állatokkal is találkoztunk :) A mezőn őzikék, előttünk hatalmas nyuszik szaladnak, távolabb egy túzokcsapat. A kis tónál északra vonuló madarak hada, sas, kerecsensólyom, bíbicek, cankók. Jó tippet kaptunk a mai kirándulásra, így a késői reggeli után elindultunk a Dévaványai-Ecsegi puszták felé. A puszták 8 elkülönülő tömbben vannak, területe 13085 hektár. Ami elsőre feltünt, a rengeteg víz. A hóolvadás utáni gyakori esők miatt a talaj megtelt vízzel, mindenhol időszakos tavacskák. Hatalmas élet mindefelé, kisebb és nagyobb madarak, az úton fácánkakas sétált, az út mellett nyuszi ült a fűben, szép vizimadarak, gyönyörű virágok. Sok helyen megálltunk fényképezni.
Az autókat az állatok megszokták, de amint kiléptünk, igyekeztek mielőbb eltünni :) Azért így is elcsiptünk néhányat (csak fényképezőgéppel). Pár km után letettük az autót és besétáltunk a Hortobágy-Berettyó folyóhoz. Ez az egyetlen ami a hajdani folyószabályozást elkerülte. Tele zegzugos holtággal, a nádasban madarak fészkelnek, a folyóból halak ugrálnak :) A parton sétálva nyest ugrott be egy korhadt fatörzsbe. Leheveredtünk a közelben, hátha még előjön. Addig nézelődtünk, élveztük az egyébként nem csendes csendet :) Egy óra múlva szedelőzködtünk lemondva nyestünkról. Mindkettőnk nagy meglepetésére – lehet én lepődtem meg jobban – a nyest az odu bejáratában üldögélt de amint észrevett, persze, hogy eltünt. A fatörzsön több bejáratot is találtunk, egyikben észrevettük, ahogy kis körmeit kidugta. Nagy úr a kiváncsiság, a simogatásunkra sem húzta be :)
Még nézelődtünk volna, de kora délután az állatok is szieztáztak, így visszaindultunk a gidres-gödrös földúton. Elautóztunk Ecsegfalvára vacsorát venni. Az út mellett egy gólya sétált a mocsaras réten.
Kedden hosszabb útra indultunk. Körülnéztünk Dévaványán, meglátogattam a kollégákat a polgármesteri hivatalban, próbáltuk megkeresni F. egyik régi iskolatársát, majd tovább indultunk Szeghalom Vésztő felé.
Vésztő előtt megálltunk Mágor pusztán, amit a Sebes-Körös holtága vesz körül. Itt van a Csolt Monostor Középkori Romkert és Történelmi kiállítóhely, ami a tanösvény egyik állomása is. A XI-XII. századi Csolt nemzetség monostorának maradványai feltárása során egy újkőkor óta folyamatosan lakott településre bukkantak, erre épült a romkert. Körülötte szoborpark.
A tanösvény a holtág mellett indul, majd egy pákásztanyára bukkantunk.
Beérve Vésztőre, megebédeltünk és mentünk tovább Zsadányba. Zsadány érdekessége, hogy polgármestere szerint Attila hun király fővárosa itt volt és itt kell legyen a sírja is. A helyét nem találtuk meg, viszont láttunk egy kis halmot tele orgonával. A leírás szerint itt régi temető volt, de láttunk újabb sírokat is.
A falu határában, Fancsikapusztán áll vagy inkább omlik az egykori Fried kastély. A tulajdonosokat deportálták, az ötvenes-hatvanas években iskola és mozi is üzemelt még benne. Aztán a rendszerváltás után „valaki” megvette, azóta sem törődik vele, a valamikor szebb napokat látott kastély szörnyű állapotban van, de gondolom nem ez az egyetlen Magyarországon.
Tovább mentünk a Biharugrai tavakhoz. A tórendszer 1900 hektár területű, Magyarország második legnagyobb mesterséges tórendszere. A részét képező begécsi tavak zárva, magántulajdonban, nem látogatható. A tavak az ott élő madarak miatt fokozottan védett terület. Sétáltunk a tó körül, benéztünk néhány zegzugos, nádasos részre, amíg a víz engedte. Üldögéltünk a tó partján és néztük a kergetőző vizimadarakat.
Késő délután indultunk vissza a szállásunkra. Vacsorára szalonnát sütöttünk a szabadban.
Kedd-szerda éjjel esett az eső, de azért terveink szerint korán elindultunk az Atyaszeg-Csordajárás-Dévaványa 17 km-es bicilkiúton. Ezen a részen élnek vadon a túzokok, a magas fűben igen nehéz észrevenni őket, azért láttunk párat, őzeket, nyulakat, fürjeket, récéket, de inkább csak távcsővel. A sár csaknem járhatatlanná tette az utat, mintha szivacson lépkedtünk volna, hallani lehettett ahogy kipréselődik a víz. Néhol még az utat is elöntötte. 11 felé sötét felhők gyülekeztek, dörgött, a távolban már szakadt az eső, így Dévaványát kihagyva egy rövidebb úton visszamentünk Réhelyre. A nagy zuhé előtt még sikerült fedett helyre érnünk.
Minden ami rajtunk volt tetőtől talpig egy merő víz lett, délután már óvakodtunk még meglevő száraz ruhánkat is feláldozni, így csak a közelben sétáltunk egyet. Később kitisztult az idő és gyönyörű naplementében volt részünk.
Csütörtökön reggeli után kifizettük a szállást, vettünk néhány szép ismertető füzetet a nemzeti parkról, elköszöntünk naponta látogatott túzokunktól és hazaindultunk. Gyomaendődön szerettük volna megnézni a nyomdaipari múzeumot, de az sajnos csak másjus 1-én nyit. „Bánatunkban” megebédeltünk. Ennek a gyakorlatilag 3 napnak úgy indultunk neki, hogy mit is csinálunk mi a pusztán ennyi ideig :) Eddig főleg a hegyekben túráztunk, a „csodás pusztát” meghagytuk Petőfinek. Tervünkben volt egy látogatás Nagyszalontára és Gesztre, mindkettő elmaradt. Csak itt jöttünk rá mennyi mindent kéne még megnézni, a puszta a maga nemében is csodálatos, állat és növényvilágával, vizeivel, a csalóka távolságokkal, barátságos, közvetlen lakóival. Aki szeret a természetben barangolni, feltétlenül nézzen el erre. Nem kell magasra kapaszkodni, csak lassan, nyitott szemmel járni, hihetetlen élményben lesz része.
Egy hét múlva a Bükkben barangolunk :)