Boldog szülinapot :)
És még néhányan, akik szintén ezen a napon születtek:
Jack London (1876)
Azt mondják, a világirodalmi értékrend Amerikában vele kezdődik. Élete olyan kalandos és néha szívszorító volt, mintha csak ő írta volna meg valamelyik regényében. Tulajdonképpen nem volt olyan társadalmi réteg, amelynek ne lett volna tagja Jack London. 1876. január 12-én San Franciscoban született egy asztrológus törvénytelen gyermekeként. Nem sokkal ezután édesanyja feleségül ment John Londonhoz, egy kétgyermekes özvegy férfihez. Egészen iskolás koráig John Griffith Chaneynek hívták. Nevelőapja után vette fel a London nevet, a Jack-et pedig ő választotta magának. Tizenöt évesen miután meghalt nevelőapja, csavargónak állt és körbeutazta Amerikát, sőt még Japánba is eljutott. Útközben túlélt egy tájfunt és ez volt az az esemény, ami írásra késztette.
Első sikerét az Északi Odüsszeia című novellás kötete hozta meg. Első regénye 1900-ban jelent meg A vadon szava címmel. Világhírnevet szerzett a nehéz sorsú kutya történetével, sok nyelvre lefordították. Olyan tiszteletdíjat kapott az író A vadon szaváért, amiből egész életében megélhetett volna. Viszont a századforduló aranyláza őt is megbabonázta, Alaszkába utazott. Végül egy gramm aranyat sem talált. Lenyűgöző sikerei és világhírneve ellenére harmincnégy éves korában felmerült az öngyilkosság gondolata váltakozó kedély állapota hatásaként. Alkoholizmusa egész életében végigkísérte. Az egykori társasági emberből visszahúzódó, magányos gondolkodó lett. Egyre kevesebbet írt. Ennek ellenére ez az időszak nevezhető pályafutása csúcsának. Ekkor írta meg utolsó két regényét, Az éneklő kutyát és A beszélő kutyát. Jack London 1916. november 22-én, negyven éves korában méreg segítségével véget vetett saját életének. Jack London közel ötven regényt és számtalan novellát írt tizenhat év leforgása alatt.
Molnár Ferenc (1878)
Molnár Ferenc nagypolgári családba született, apja jómódú orvos volt Budapesten. Tanulmányait a fővárosban folytatta, 1896-ban Genfben hallgatott jogot, egy évvel később pedig már hírlapíróként dolgozott Budapesten. Első színdarabját, A doktor úr című darabot 1902-ben mutatták be, s akkor már íróként is kezdték egyre inkább elismerni. Prózáját már a kezdetektől szellemesség és szatirikus humor jellemezte, színdarabjaiban pedig az ütős, pörgős dialógusokra törekedett. Gyors írói sikereit A Pál utcai fiúk (1907),
színpadon pedig A testőr (1910) tetőzte be. Az első világháborúban haditudósítóként jelentette meg írásait, majd Bécsbe, Svájcba, végül Amerikába emigrált, és a fasizmus előtörése után csak "vendégként" tért vissza hazájába. 1952. április elsején New York-ban halt meg, 74 éves korában.
Szergely Koroljov (1907)
Ukrán-szovjet mérnök, rakétatervező. A XX. század derekán a Szovjetunió rakétafejlesztéseinek fő felelőse. A Szputnyik műholdak, a Luna-, a Vosztok– és a Voszhod-űrprogramok vezető koordinátora. Munkáját teljes titoktartás közepette végezte: a szovjet sajtó csak "Főkonstruktőr" néven emlegette. A Nobel-díj bizottság annak idején megszavazta a Szputnyik főkonstruktőrének a Nobel-díjat, azonban nem tudták, név szerint ki az. Amikor hivatalos felkéréssel fordultak ez ügyben a Szovjetunióhoz, maga Hruscsov volt, aki megtagadta a válaszadást, azzal ütve el a kérdést, hogy a Szputnyikban nagyon sok ember munkája van. És Koroljov nem lett Nobel-díjas … nevét is csak halála után (1966) ismerhette meg a világ. Koroljov a fékevesztett sztálini „tisztogatás” áldozataként megjárta a Gulágot is. Tíz évre ítélték. Koroljov később tudta meg, hogy feljelentője Valentyin Glusko (a világ későbbi legnagyobb tolóerejű rakétájának, az Enyergijának megalkotója) volt. Ez a későbbi rakétaprogramok során nyílt ellenségeskedésbe torkollott közöttük – utóbb ugyanis Koroljov évekig Glusko beosztottja volt.
Egészsége ezzel összefüggésben erősen megromlott. Munkássága elismeréseként Koroljov 1953-ban beléphetett (!) az SZKP-ba. Ugyanebben az évben a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja lett. 1957. április 19-én rehabilitálták, megroppant egészségét azonban már nem adhatták vissza.
Elhunytával a szovjet űrprogram a legjobb szervezőt veszítette el, és ennek következtében a Szovjetunió az űrkutatásbeli kezdeti elsőbbség után alulmaradt a holdraszállás elsőségéért és a vezető űrhatalom szerepéért folytatott küzdelemben.
Hogy életműve az emberiség egyetemes kultúrájának része, azt seregnyi kitüntetés mellett az is jelzi, hogy nevét a Hold túloldalának egy krátere, egy marsi kráter, számos utca, és egy város is viseli. A sors – illetve inkább az emberi igazságérzet – úgy akarta, hogy az Enyergija Rakétagyártó Vállalat ls Koroljovról kapta nevét, jóllehet az Enyergija rakétát az örök rivális Glusko fejlesztette.
Róla és az amerikai űrprogram vezetőjéről, Werner von Braunról a BBC készített egy nagyszerű filmet Space Race címmel, mindenkinek csak ajánlani tudom.
