Látogatás (folyt)

Másnap gyönyörű napsütésre ébredtünk. Október végén már számítani lehet arra, talán ez az utolsó szép hétvége, így kirándulni indultunk a Budai hegyekbe. A Szépjuhásznétól felmásztunk a Fekete-fej csúcsra , majd a Kecske-hát és a Meszes-hegy érintésével Remeteszőlősről jöttünk haza, de útközben Hűvösvölgyben még betértünk egy késői ebédre :)

Piliscsabától Solymárig

Ezen a hétvégén nem tudtunk elmenni kirándulni, de múlt szombaton, március 15-én  jártunk egyet a környéken.  Bár az időjósok délutánra orkánszerű szelet és esőt jeleztek, gondoltuk a fél napot is kihasználjuk. Reggel ragyogó napsütésben indultunk busszal Pilisvörösvár után, a Kopár csárdához.

 Itt átkelve az országúton, a piros jelzésen mentünk jó darabon. Az első 1 km-en látszott, hogy még közel a település, elég kiábrándító látványt volt a sok szeméttel. Egy kaptató után egy 307 m magas kis hegyre értünk. Kifújtuk magunkat, gyönyörködtünk a kilátásban,

 fotóztuk az éppen nyíló leánykökörcsint.

Leereszkedve a hegyről elég hosszan Pilisszentiván szélső házai mellett bandukoltunk míg megérkeztünk a Villa Negrához.

A presszó mellet van a községi sporttelep, műfüves focipályával. Ünnep lévén sokan töltötték idejüket a szabadban.  Ittunk egy kávét és indultunk tovább ugyancsak a piros jelzésen a Jági tóhoz.

A tó körül bejárható egy 3,5 km-es tanösvény, de mi ezt most kihagytuk. A Jági-tó egy kis erdei vízfolyás, a Vadász-réti-patak felduzzasztásával jött létre.  Neve a környék sváb lakosságának jager (sima „a”-val!) , vagyis vadász szavának elferdüléséből keletkezett.

Eltávolodva a tótól, beértünk az erdőbe, majd hosszan egy vadkerítés mellett mentünk, majd a kerítés vége után nem sokkal elágazáshoz értünk.

Innen a piros jelzés tovább megy Nagy-Szénásra, mi a sárga jelzést választottuk és átvágtunk az Antal ( Antónia) árok vadregényes útján.

Folyamatos emelkedéssel az árok végén a Zsíros hegyre jutottunk. Itt találkozik a sárga, kék és zöld jelzés.  A volt zsíroshegyi turistaház romjaiig együtt halad a 3 jelzés. Mielőtt a vándor eldöntené, merre is tovább, betérhet enni, inni a Muflon itatóba.

Mi is itt fogyasztottuk el ebédünket, igaz már majdnem két óra volt.  Csaba a tulajdonos régi ismerősünk, barangolásaink során gyakran betérünk az itatóba. Welcome drink és egy kis beszélgetés után szedelődzködnünk kellett, mert kint feltámadt a szél, egyre kisértetiesebb hangokat adott és a buszmegálló még bő egy óra járásra volt.

A sárga jelzésen indultunk majd a jelzés egy kunkort tett a Kerekhegy csúcsa előtt. Időnként már szemergett az eső is, igy megszaporáztuk lépteinket. A középső jegenye völgyön keresztül jutottunk ki Solymár szélére, a Shell benzinkúthoz. Itt már ömlött az eső és orkánszerű szél fújt. Szerencsére fél percen belül jött egy busz, ami elvitt minket Hűvösvölgybe. Igaz a mai napra hosszabb túrát terveztünk, de bőrig ázni egyikünk sem akart.  A nap nagy részében igy is kellemesen kirándultunk.

Tavasz a Budai hegyekben

A vasárnapi napsütés és tavaszias idő kicsalogatott minket is kirándulni a Budai hegyekbe. Elmentünk a Szépjuhásznéhoz, ott előkerült a térkép, merre is induljunk. A piros jelzést néztük ki, azon viszonylag hosszan bandukolhatunk. A Hárshegy oldalában és a Szépjuhászné úton átvágva egy elértük a Petneházy rétet. Itt mindig elidőzünk kicsit megsimogatva a lovakat.

Innen felmásztunk a Fekete-fej 386 m magas tetejére. A hegytetőn valamikor egy fa kilátó volt, mára már csak ez a zászló maradt.

Áll a tetőn egy  földmérési mérőpontként szolgáló régi vasoszlop is.

A csúcs környékén még javában éltek a hóvirágok.

Kibújt az odvas keltike       

                

és virágzott a som is.

Innen leereszkedtünk, de csak azért, hogy felmásszunk a Vörös-pocsolyás hát csaknem 500 m magas fennsíkjára. A Kopasz Erdőben hamarosan elértük a piros  háromszöget Nagykovácsi alatt

ezen az úton délfelé indultunk tovább.

Bő 2 km után egy elágazáshoz értünk. A piros háromszög ment tovább a Tarnai pihenő felé, mi a zöld keresztet választottuk

ami majd levezetett a katonasírok mellett

Budakeszi határába. Innen rövid várakozás után sikerült magunkat bepréselni egy zsúfolt buszba, amivel hazajutottunk.

Az utóbbi 3 hónap

Az eltelt csaknem 3 hónap elég mozgalmas volt. Még mindig keresem, hol van az a sok szabadidő, amit nyugdíjasaként élvezhetnék J  Igaz az élet igy sokkal  stresszmentesebb és már ezért is megérte abbahagyni a munkát.

A legutolsó bejegyzést követően szintén februárban elmentünk a Csángó Bálra a Petőfii Csarnokba. Az előadás szép volt, mint mindig és találkoztunk somoskai ismerőseinkkel is.  Azután még ebben a hónapban elutaztam pár napra Békéscsabára. A városban még sosem jártam. Azon a hétvégén egy szólótánc fesztivált tartottak, igy ezt is megnéztem. Sőt sikerült találkoznom a családkutatás során megtalált távoli rokonaimmal is, akik nagyon kedvesen fogadtak, együtt ebédeltünk és jól elbeszélgettünk.

Március elején nagyon szép idő kerekedett. El is mentünk egyet túrázni Csobánka és Pilisborosjenő környékére. A következő hétvégén Nagyhideghegy következett. Ide tavaszban indultunk, de fent még keményen tartotta magát a tél. Pár nap múlva a hideg  és havazás a várost is elérte, ezért úgy döntöttünk, kivárjuk az igazi tavaszt és beszorulva a szobába több idő jutott az angol tanulásra és arra, hogy közelgő angliai utam során mit is nézzek meg. A netről kigyüjtöttem, hogy ezekről a helyekről mit is érdemes tudni. Közben megérkezett A. Amerikából és volt egy kellemes ebéd Vácon a volt osztálytársakkal is.

A rossz idő kitartott április 8-i indulásomig, Angliában pedig igazi angol időjárás kisért végig – kivéve az utolsó két napot. 8-10 fok, eső, köd,néha pár percre előbújt a Nap, aztán kezdődött minden előlről.  Sőt egyik kirándulásunkkor még jégesőt is kaptunk. Mindez azért nem befolyásolta, hogy eljussak néhány helyre. Szerencsére Ö-nek is sikerült szabadságot kivennie, az unokáknak meg épp ovis-iskolai szünet volt. Végre belülről is megnéztem a Westminster apátságot. Nem volt olcsó mulatság, de a szépség megérte. Ugyanez mondható el a Towerról is.  Jártam Brightonban a csatorna partján és  a Lewes-i várban. Eljutottam Wimbledonba. És persze közben élveztem a gyerkőcöket. Bő hét múlva hazafelé Londonból 10 fokban indultam, pár óra múlva itthon Ferihegyen 24 fokot mutatott a hőmérő.  Persze én indulásomnak megfelelően pulóverben, kabátban próbáltam hazavergődni csomagjaimmal J

Az elkövetkező hétvégén nem lehetett elszalasztani a gyönyörű már-már nyárelejei időt, igy nekivágtunk a Holdvilág-ároknak. Mások is igy gondolták, mert elég sokan vették arra az irányt, márcsak azért is, mert ez a terület esős időben alig járható. Most viszont igen vadregényes volt barlangjaival, gyors folyású patakjával, virágba borult fáivel.

A következő utunk  Somló hegyre és környékére vezet. Remélem erről nem csak hetek múlva fogok beszámolni J

A sok fotóból nehéz lett volna választani, igy ha a kiemelt szavakra kattintotok, megnézhetitek valamennyi fotóalbumot.

PAPRÉT

Régen tudtunk kimozdulni a természetbe az időjárás miatt. Szombatra – bár túl jó idővel nem kecsegtettek – az ígért +6-8 fok csábítónak tűnt. Így aztán reggel kellemes időben indultunk Paprétre.  A kék túra ezen kis szakasza is hiányzott, ezért választottuk ezt a kisebb túrát. Mire Szentendréről induló buszunk megállt Pilisszentlászló-Hegytetőn sűrű köd, eső és a városból már eltűnt hó fogadott.  

A piros jelzésen indultunk az alig 3 km-re levő erdészház felé, az eső végig vigasztalanul esett. 

A háznál előkotortuk a bélyegzőt, aztán visszafordultunk a kék jelzésen Pilisszentlászló községbe. 

Ahogy ereszkedtünk, az eső mellett a hó helyét a patakokká duzzadó olvadék vizek váltottak fel. És persze minden víz a túraösvényen folyt lefelé. 

Mire leértünk, cipőnk, kabátunk, hátizsákunk, kesztyűink, és minden egyebünk teljesen átázott. A Gesztenyés sörözőben vártuk buszunk indulását.  Étel, meleg innivaló nem volt, még jó, hogy vittünk magunkkal forró teát és valami harapnivalót.

 Mit ne mondjak, a hazaút sem volt valami kellemes, átázott ruhánk folyamatosan hűtött. Itthon már csak egy forró zuhanyra és a jó meleg ágyra vágytam J

Az első kirándulás

Ma reggel szép napos  és felhőmentes kék égre ébredtem. Enyhet időt is mondtak a jósok, így barátaimmal elindultunk egy kis erdei sétára Zugligetből Hűvösvölgybe. A 155-os busszal felkapaszkodtunk a zugligeti általános iskoláig,

Zugligeti út-Béla király út kereszteződésében

Az iskola

az iskola kertjében még maradt az ünnepek hangulatából

innen a kerítés mellett indult a zöld + jelzés. Míg a városban komoly szélvihar volt, itt megszelídült és az út végéig csak lengedezett. Rövid kaptató után elértük a Szilassy utcát, innen a Tüdérhegyi sziklák felé fordultunk. 

Elég sok kirándulóval is találkoztunk, mások is kihasználták ezt a téli tavaszias napot.  A szikláknál kicsit gyönyörködtünk a kilátásban, majd innen leereszkedve a libegő alatt folytattunk utunkat a Szépjuhásznéig.

Nagymama és unokája

Az autósok is ellepték a Szépjuhászné környékét

Itt egy kis pihenőt tartottunk, a büfében megittuk forralt borunkat majd a Hárshegy aljában indultunk tovább.

Túl a borozáson, szedelődzködünk

Hamarosan elérjük a Hárshegyi kilátóhoz vezető elágazást

 Ketten egy kicsit szaporábbra vettük a tempót. Egyszer csak megszólalt a telefon, Flóri hívott, hogy tesznek egy kis kitérőt a Kis-Hárshegyi kilátóhoz és ott még sziesztáznak egyet. Mi már eléggé túlhaladtunk az elágazáson, így nem fordultunk vissza, inkább folytattok az utat. Hamarosan leértünk Hűvösvölgybe,

Lent már a 61-es villamos sinei

Hűvösvölgy buszvégállomás

ahonnan villamossal és busszal hazajutottam épp ebédidőre J

A hétvégi ünnepnapok otthoni bezártsága után jól esett kimozdulni és élvezni a napsütést. Ki tudja a tél végéig mikor lesz megint ilyen lehetőség.

Barangolás Aggtelek környékén 3.

A VILÁG LEGNAGYOBB KÖNYVE




Szögligetről Aggtelek felé autózva Szinpetri faluban egy transzparenst vettem észre az út fölött kifeszítve és a világ legnagyobb könyvére hívta fel a figyelmet. Gondoltam, ezt meg kell nézni. Ez a piciny Jósva parti falu büszkélkedhet egy könyvvel amelynek az egész földkerekségen nincs párja. A világ eddigi legnagyobb könyve az amerikai Denverben, 34 éve készült, 2 méter 74 centi széles, 3 méter magas, súlya 252,6 kiló, 300 oldalas. Ezt szárnyalta túl a mostani.

A könyv méterei: 4,18-szor 3,76 méter. Súlya 1420 kg, és 346 nyomtatott oldalból áll, és valódi bőrbe kötötték. A címe Törékeny Természeti Örökségünk, és a környék élővilágát, flóráját és faunáját mutatja be.. Előlapján egy Foltos szalamandra látható, amely az Aggteleki Nemzeti Park jelképe. Betűi tenyér nagyságúak.
A könyvet Varga Béla álmodta meg, Az első gondolattól a bemutatóig négy évre volt szükség. Az egyedi gépeket megtervezte, megépítette. A szükséges különleges anyagokat beszerezte. Bécsből hoztak egy tonna kellően vastag, 3,8 méter széles papírt Lézerrel jelölték ki az összetűzési pontokat. A fedlapok 4 cm vastag fából készültek. Borításához Európában nem találtak megfelelő minőségű marhabőrt ezért végül azt Argentínából szerezték be. A teljes felület befedéséhez 13 darab marhabőrre volt szükség.

A munkálatokban 45 ember vett részt. Mozgatásához darut használtak, és beemeléshez a jelenlegi terem gerendás mennyezetét is nyithatóvá kellett alakítaniuk. A majd 16 m2-es lapok hajtogatásához nyolc emberre van szükség, akik évente egyszer lapoznak a könyvben egyet. Értéke pénzben alig mérhető, és aki megpróbálná ellopni, annak szét kellene szednie az egész színpetri malmot.

Egy kordonnal elzárt kis lépcsőn mentünk fel, ahol aztán automatikusan kinyílt az ajtó. Ez itt nagyon fontos, hiszen igy lehet kiküszöbölni a belső teremben a páratartalom ingadozást. A magas páratartalom a papír egyik legnagyobb ellensége.

A Guiness feltétele volt egy méretarányos kisebb könyv elkészítése is, ami mind tartalmában, mind anyagában teljesen megegyezik a nagyobbal. Azért ez sem egy minikönyv, 40x50 cm-es. Varga Béla fehér kesztyűt húzott a lapozáshoz.

Barangolás Aggtelek környékén 2.

DERENK



A pénteki túra egyik állomása volt Derenk romfalu. Bevallom azelőtt ezt a nevet sosem hallottam, kicsit utána kellett nézni annak, mi is történt itt.
A falucska a szlovák határtól mindössze 1 km-re fekszik. Derenk középkori kisközsége 1881 és 1945 között Abaúj-Torna vármegyéhez tartozott, 1950-ben pedig Borsod-Abaúj-Zemplén megye része lett. Az Aggteleki Nemzeti Parkkal határos, hegyekkel övezett, festői környezetben terül el. Amerre a szem ellát, égbenyúló sziklák magasodnak, melyek csúcsain még ma is ott állnak a hajdani Szád-vár romjai.

A falu lakossága a török hódoltság és a Rákóczi-szabadságharc ideje alatt jelentősen megfogyatkozott, az 1711-es pestisjárvány következtében pedig csaknem teljesen elnéptelenedett. Néhány évig lakatlanul állt, csak 1717-től kezdődően érkeztek ide új családok, elsősorban dél-lengyelországi gorálok, akik valóságos lengyel szigetet hoztak itt létre. Derenk később a trianoni Magyarország egyedüli szín lengyel községévé vált. A település először 1920-ban került komolyabb veszélybe, mikor is főutcáján keresztül húzták meg a magyar-csehszlovák határt. Népszavazást rendeltek el, melynek alkalmával a szlovákokhoz nyelvileg közelebb álló lakosság mégis úgy döntött, hogy Magyarországhoz akar tartozni.
A falu sorsa ezután 1938-ban pecsételődött meg véglegesen, Horthy Miklós ugyanis eltökélte, hogy vadaskertet hoz létre a vidéken. Először Derenk határában létesített medvéskertet, majd fokozatosan megkezdte a község kiürítését. Az épületeket munkaszolgálatosokkal bontatták le, a bútorokat, az építőanyagot, illetve a személyes holmikat pedig vonaton szállították az új lakóhelyekre. A legmegrendítőbb esemény mégis a templom lebontása volt, miután a település 1943-ra meg is szűnt. A településnek egykor 110 háza volt. Horthy sem élvezte sokáig vadasparkját, mert a háborúnak vége lett, s külföldre emigrált. A lakosokat a szomszédos és távolabbi falvakba, városokba telepítették - elsősorban Emődre, Sajószentpéterre, Szendrőre, Martonyiba, Szögligetre, ahol minden itthagyott hektár földért, másfelet kaptak.

Ma már csak az egykori iskola felújított épülete,

a templom helyére épített kápolna,

illetve a közelben lévő temető emlékezteti az erre járót, hogy egykor egy településnek adott otthont a környék.

Az iskola falain belül állandó kiállítás látható.
A falu volt főutcája mellett táblák jelzik az egykori házak helyét és tulajdonosát.
A hajdani lakosok és leszármazottaik hagyományőrzés céljából minden év júliusában megrendezik a derenki búcsút, hisz a település nem csupán számukra, de az egész magyarországi lengyelség szemében szimbólummá vált.

(folyt.köv.)