Az őszi Bükkben 3.

Vasárnapra végre kék égre ébredtünk, bár hűvös volt, de azért ez mégis más volt a két napi szürkeség után. A csapat Cserépváraljára indult, mi ugyanoda autóval. A várromhoz vezető utat nem találtuk meg, végül a szomszédos Tard faluból kellett visszafordulni. A kocsmában elbeszélgettünk a helyiekkel. Megtudtuk, hogy a falu elöregedőben, 500 lakosából alig akad gyerek. Mivel aznap volt az önkormányzati választás, megnéztük a polgármesteri hivatalt is, ahová folyamatosan jöttek a szavazók. A helyi ügyeket egy polgármester és 5 tagú testület intézi. Lefotóztuk a falu központját, megnéztük a modern katolikus templomot, 1959-1961 között épült, építészeti ritkaságnak számít, az országban csak két ilyen van, a másik Hollóházán.



Hamarosan megérkeztek túrázó barátaink is. Megbeszéltük a továbbiakat és indultunk Cserépvárhoz. Még a vár aljában szerettük volna megnézni a copfstílusú kápolnát amit 1788-ban építettek az egykori vár köveiből, akárcsak a kastélyt, amihez tartozott. A kastély már nincs meg. A kápolna is körülkerítve, nem látogatható. Nem messze tőle van a nyolcszög-alakú török kori kút és kútház, ezt meg egy ifjúsági tábor kerítette magához a turistaúttal együtt, megközelíthetetlenné téve. Sajnos kirándulásaink során sok ilyennel találkozunk, a „mindent eladunk” következtében.



A várrom előtt elmentünk még a híres Kaptárkövekhez.





Mangó-tetőn található monumentális nagy kaptárkő déli oldala szabályos kúpformájú, majd 10-13 méter magas, és 25 fülke található benne. Tőle keletre, kb. 25 méterre látható a kisebb kúp, amelyben 5 fülke helyezkedik el. A kaptárkő kutatók feltevései szerint az Árpád-korban kialakult riolittufába vájt barlanglakásokkal és pincékkel együtt jelentek meg a kaptárkövek. Többféle feltételezés is létezik, az egyik, hogy temetkezési helyként használták, illetve hogy eleink számára szolgálhatott pogány oltárkő gyanánt. A legkézenfekvőbb, ahogy a kaptár szóból következtetni is lehet, az, hogy méhkaptár céljait szolgálták ezek a nyílások. A méhészek szerint a fülkék nagy része alkalmas háttér egy méhcsalád fejlődésére, telelésére.
Az ifjúsági tábor kerítése mentén jutottunk el a várhegy aljához, innen egy meredek kaptatón értünk fel a romokhoz.



Az ásatásokat csak 2004. augusztusában kezdték meg. Késő Árpád-kori leletek kerültek elő. Körbe sétáltuk a romokat, egy kicsit napoztunk, aztán páran elindultunk vissza Cserépfaluba, néhányan még tettek egy túrát a közeli szurdokban.
A szálláson összepakoltunk, elbúcsúztunk vendéglátónktól és két óra alatt Budapesten voltunk, így még mindenkinek volt ideje elmenni szavazni is.
Ha sikerül, az idén még egy többnapos túrára indulunk a Soproni hegységbe, addig maradnak a szombati vagy vasárnapi kirándulások :)

Az őszi Bükkben 2.

Szombatra „pihenésképpen” - és mellesleg nem kellett olyan korán indulni - ketten autóval vágtunk útnak, kb. azon az útvonalon, amerre a gyalogosok is jártak. Az első állomás Noszvaj lett. Itt a de la Motte kastélyt néztük ki magunknak, bár az internet szerint ebben szálloda üzemel, de gondoltuk azért beengednek. A kastély mellett egy férfit szólítottunk meg, akiről többek között az is kiderült, hogy a kastély gondnoka. Elmondta, hogy az épület legalább egy éve bezárva, szálloda itt sosem volt,illetve csak két kiadó apartman bizonyos embereknek, hanem 1972-ben a kastély mellé a Miniszterelnöki Hivatal oktatási intézete került, mely értekezletek, konferenciák és más rendezvények megtartását szolgálta. A modern, kényelmes és minden igényt kielégítő részben uszoda, szauna, szolárium is van. A kastély egyik apartmanját vezetőnk ki is nyitotta, hogy megnézhessük.



Ma már ez sem működik. Az állam mint „jó gazda” az épülettel nem törődik. A község hiába kérte a kezelői jogot, még válaszra sem méltatták. Így üresen a csodaszép épület állaga egyre romlik, itt-ott beázások, csomó közüzemi díj tartozás van rajta, fűtése megoldatlan, a rendszerben levő víz szétfagyással fenyeget a télen. A gondnok hónapok óta nem kap fizetést, ennek ellenére legalább az őrzési feladatokat ellátja, és ha valaki érdeklődik, 300 Ft/fő összegért kinyitja és mesél korábbi lakóiról is.
A kastély késő barokk, copf stílusban épült 1774-78 között. Építtetője, Báró Szepessy Sámuel később eladni kényszerült a noszvaji születésű báró Vécsey Annának. A kastély közkeletű elnevezése az ő második házasságából származik: férje de la Motte ezredes Mária Terézia udvarából, neki tulajdonítják a kastély belső franciás díszítését és utalásait. Tervezője lehet Fellner Jakab vagy maga a kivitelező Povolni János. A falfestmények Kracker János Lukács és Zách János, Szikora György valamint Lieb Antal munkái.
Érdekesség a földszinti előtérben látható festett lugason átködlő versailles-i épületek is, amelyből a márki nosztalgiája és honvágya tükröződik.



A kovácsoltvas kapu oszlopain az Almássyak címerét tartó unikornis áll.



A földszinti előtérből nyílt a kápolna, amelyet eredetileg a család tagjai számára építettek, de ide járt a falu kicsiny számú katolikus lakossága is. Az előtérből elegáns kétkarú lépcsőn lehet feljutni az emeletre. Innen a park felé nyíló ajtó az épülettel három oldalról körülhatárolt barokk udvarra vezet.
Az emeleti előtér mennyezetének freskója Auróra diadalmenetét ábrázolja. Az oldalfalakat római istenségek szoborszerű karikatúrái, gúnyképei díszítik. A díszterem mennyezetén a bor élvezetét mutató jelenet látható. Az ajtók és az ablakok eredetiek, tölgyfából készültek barokk stílusban. rajtuk eredeti míves zárak. A díszteremben lévő eredeti, copf stílusú cserépkályhát Magner Károly győri fazekasmester készítette.



A díszterem az épület közepe, tőle jobbra és balra teljesen szimmetrikus. Balra előbb a római szobába, majd a madaras szobába juthatunk. Jobbra festetlen termek vannak, az egyikben afrikai vadászat trófeáit állították ki. A monda szerint Vécsey Anna férje halála után nem találta illendőnek a falra festett pajzán jeleneteket, ezért meszeltette le sima fehérre.





A kastély az 1900-as évekig a Gallasy család lakhelye volt, majd a századfordulón a Berta-major mellett újonnan emelt épület vette át ezt a szerepet.
Gallasy Gyula halálát követően a kastély a kisebbik Gallasy fiú tulajdonába került, aki csak a nyári hónapokban tartózkodott itt. Végül 1930 körül eladta. Az új tulajdonos a Balla és Benteley Drake házaspár lett, akik 1944-ig voltak birtokosai a kastélynak. Ezt követően 12 "háborús esztendő" következett a kastély történetében, míg végül 1956-1957-ben az elhanyagolt, megviselt épületet tatarozták és üdülő céljára rendezték be. Ekkor került sor először a közel kétszáz éves freskók restaurálására, amelyek az addig gyertyával, mécsessel történt világítás miatt erősen kormozottak voltak, de a beázás és az épület nem célszerű használata is nagy károkat okozott a freskókban, parkettában egyaránt. 
A kastélyt nagy kiterjedésű 25 hold angol kert övezi, ami ma teljesen elhagyott, illetve csak a vaddisznók látogatják.
A kastély után elindultunk a barlanglakások felé. Egy darabig aszfaltút vezetett, utána járhatatlan földút. Egy darabig bemerészkedtünk, de a barlanglakásokat ma hajléktalanok és cigány családok szállták meg, így jobbnak láttuk visszafordulni.

Noszvaj után a Várkúti turistaházhoz igyekeztünk, talán itt még elcsípjük gyalogosainkat.



Síkfőkút előtt kellett letérni egy elég rossz minőségű makadám útra, ezen mentünk kb. 2 km-t. A turistaház gondnokától tudtuk meg, hogy túrázóink, kb. negyed órája jártak itt. Ittunk egy kávét és mi is elindultunk az alig 1 km-re levő Kövesdi kilátóhoz.



És lám, ott találtuk még a csapatot, épp készülődtek továbbindulni :) Együtt néztük kicsit a csodás kilátást, azután mi visszasétáltunk a turistaháznál parkoló autóhoz és indultunk Bükkzsérc felé. Útközben Bogács és Cserépfalu között még megnéztük a pincesort és apónál kóstoltunk egy finom rosét.



Bükkzsércre érve sétáltunk egyet a faluban majd nemsokára feltünt a csapat is a mező felől.



A helyi kocsmában pihenték ki magukat, persze mi sem hiányozhattunk :) Innen két fájós lábú túrázóval visszaautózunk Cserépfaluba. Még előző nap szállásadónkkal megbeszéltük, hogy bepanírozza nekünk a gyüjtött őzláb gombákat, így az már készen várt minket. Gyorsan kisütöttük és mire a többiek is megérkeztek, mindenkinek jutott egy kis kóstoló. Előkerült mellé egy kis házi bor és pálinka is :) Néhányan elsétáltak Bogácsra vacsorázni, utána összegyűltünk egy kis borozgatásra és csevegésre.

(folyt.köv.)

Az őszi Bükkben 1.

A hétvégét a Bükk egy szép helyén, Cserépfalun és környékén töltöttük.
Pénteken reggel indultunk. A találkozó turistatársainkkal Cserépfaluban, a templom előtt volt. Időre meg is érkezett mindenki.



Majd hamarosan befutott a busz is amivel még néhányan jöttek.



Mivel végül húszan lettünk, a szállásunk két helyen volt. A mienk egy nagyon szép parasztházban.



Gyorsan lepakoltunk és 11 felé indultunk egy 14 km-es túrára. Bár az időjárás hűvös és az ég borús volt, de legalább nem esett. A faluból kiérve a Hór völgy felé vettük az irányt. A völgy az ország egyik leghosszabb völgye. 23 km, kettészeli a Bükki Nemzeti Park legvédettebb területét. A Hór patak az esőzéseknek köszönhetősen bő vízzel, sok pici vízeséssel rohant a völgyben. Egy védett kőbányánál megálltunk kicsit, majd hamarosan a Suba-lyuk-barlanghoz értünk.



A Neander-völgyi ősember világhírű barlangja ez, ahol 1932-ben megtalálták a 30-70ezer évvel ezelőtti ősemberek maradványait, eszközeit. Meredek, csúszos köveken kapaszkodtunk felfelé ( lefelé még szörnyűbb volt:) ) Néhányan a barlangba is bemerészkedtek . Haladtunk tovább a völgyben, de minden jónak vége szakad egyszer. Jelzés nélküli meredek hegyoldalt kellett megmászni, felérve szükség volt egy kis pihenőre, mielőtt tovább indultunk az 546 m magasan fekvő Ódor vár romjaihoz.



Sánc, vagy más árok a vár körül nincs a vár platóját egykor kőfal vette körül. Az erődítmény valószínűleg a hegy alatt húzódó és a középkorban forgalmas Hór – völgyi út figyelését szolgálta. A vár építésre valószínű IV.Béla adott engedélyt Lambert egri püspöknek. A várat Mátyás uralkodása idején Rozgonyi Sebestyén (Cserépvár akkori tulajdonosa) és Hédervári László egri püspök rombolta le. A romokról csodálatosan szép kilátás nyílik a Dél-Bükk hegyláncaira, a Bükkalja dombsoraira, falvaira. Tiszta időben láthattuk volna akár a 40 km-re folyó Tisza vonalát is, most nem volt ilyen idő. A várrom aljában kiépített pihenőben időztünk kicsit, aztán indultunk vissza Cserépfaluba. A túra során gyönyörű özláb gombákat szedtünk :)



Este autókkal Bogácsra indultunk vacsorázni. A termálfürdő melletti Öregmalom étterembe tértünk be. A benyomás igen vegyes, volt aki finom vacsorát kapott, másoknak nem volt ilyen szerencséjük, a langyos és teljesen sótlan falusi húslevessel. A kiszolgálásra is viszonylag sokat kellett várni és nem is mondanám olcsónak.



(folyt.köv.)

A Bükkben jártunk

Már egy hete, hogy a Bükkben jártunk, végre hozzájutottam, hogy írjak róla valamit. A héten pocsék idő volt, ami nem inspirált írásra és a fotókkal, videókkal is jócskán elmaradtam, na és mellesleg dolgoztam is :)
Szombaton utaztunk Miskolcra, onnan Lillafüredre, itt volt a szállásunk. Délben már indultunk is egy kisebb túrára, majd ezt követte vasárnap egy kiadósabb és hétfőn szintén egy fél napos, délután indultunk haza. Megérkezésünk előtt pár nappal hatalmas eső volt, a Lillafüredre vezető úton 60 cm víz hömpölygött, ezért le is zárták az autók elől. A túrán is volt víz bőven, a patakok kis vízesésekkel rohantak a völgybe, a sarat meg már megszoktuk :) Vasárnap délutánig az esőt elkerültük, ettől kezdve kisebb megszakításokkal éjjel-nappal esett, szerencsére főleg csak szemergett, de időnként elkapott pár perces zivatar is. Ha most kinézek az ablakon – zuhog és orkánszerű szél fúj – még szerencsésen megúsztuk a 3 napot. Utaztunk erdei vasúttal, gyalogoltunk kb. 38 km-t, jártunk szép kilátópontokon, gyönyörű bükkerdőkben, a bátrabbak két barlangban is, megcsodáltuk a lillafüredi vízesést, volt aki csónakázott a Hámori tóban, természetesen jókat ettünk, ittunk és két születésnapot is megünnepeltünk. Itt van pár fotó, a többit a jobb oldalon a „Fotoim”-ra kattintva nézhetitek meg.

Hétvége a Bükkben

Nagyon kellemesre sikerült május első hétvégéje a Bükkben.
Pénteken 11-kor találkoztunk kilencen Répáshután, öt „lány” és 4 „fiú”. Egy családi házat béreltünk ki, a házigazda már várt minket.



Kipakolás és újabb bepakolás után az útiholmival máris indultunk első túránkra. Egy tisztességes kaptató után értük el a Balla barlangot.



A 35 m hosszú, 10 m széles és 4 m magas csarnokszerű üreg kitöltésének alsó szintjéből Hillebrand Jenő barlangi medve, barlangi hiéna, ősbölény és tarándszarvas csontjai mellett a korai Szeleta-kultúra jellegzetes kőeszközeit tárta fel. A kitöltés felsőbb szintjéből ugyancsak barlangi medve, valamint szibériai pocok és tarándszarvas csontjait, a felső paleolit ember apró kőeszközeit és egy kőkorszaki gyermek koponyáját ásta ki.

Tovább a vadregényes Katalin völgyön,



és a Derecske lápán jutottunk a Tebe rétre, de előtte még szerencsére találtunk egy nagyon jó vízű kis forrást.



A Tebe réten tartottuk déli sziesztánkat :)



Innen kis csapatunk 3 tagja egy rövidebb úton visszatért Répáshutára, hogy nekilássanak a vacsorára tervezett paprikás krumpli főzéséhez. Mi többiek tovább mentünk a neve ellenére gyönyörű Csúnya völgyben,



majd következett a Pénzpataki víznyelő barlang, 527 méter tengerszint feletti magasságban. A Kerek-hegy és a Kis-Kerek-hegy között húzódó, a hegység legnagyobb víznyelős vakvölgyében nyíló üregrendszer jelenleg ismert járatainak hossza 630 méter, mélysége 151 méter. A víznyelő egészen fiatal, nem lehet sokkal idősebb 10-12 ezer évesnél. A nyelő kibontására és a mögötte rejtőző járatok feltárására 1953-ban került sor.A Pénz-patak vízhozama a mérési adatok szerint 200-1230 liter/perc között váltakozik.



Hazafelé menet még betértünk – másnapi vacsoránk színhelyére – a Pénzpataki vadászházhoz, és ha már itt voltunk megkóstoltuk a házigazda helyi gyógynövényekből készült pálinkáját is :)



A szálláson már várt az elkészült paprikás krumli. Egy kis beszélgetés és borozgatás után ágyba zuhantunk.

Szombaton ketten autós túrára indultunk, a többiek legyűrtek egy 19 km-es túrát.
Mindjárt utunk elején találtunk egy mészégetőt munka közben, kicsit el is beszélgettünk vele.



Következett Újmassa. Itt található Magyarország első ipari műemléke, az újmassai faszéntüzelésű nagyolvasztó, közismert nevén az ún. "őskohó". Története a 18. századra nyúlik vissza.



Fazola Henrik lakatos mester - akinek világhírű rokokó stílusú alkotásai Egerben találhatók 1770-ben Miskolc-Ómassa területén, Mária Terézia engedélyével az általa felfedezett bányákra, illetve a térségben található hatalmas erdőségekre alapozva vasművet épített. Fia Frigyes, aki kiemelkedő eredményeket ért el a hazai acélgyártás megteremtésében, előbb a Garadna-patak mentén 1810-1812 között megépített egy duzzasztógátat, mellyel létrejött a Hámori tó, majd 1813-ban Újmassán egy korszerűbb kohót, vasművet telepített. A kohó, mely 1831-ben átépítésre került, az 1870-ben Miskolc és Diósgyőr között telepített vasgyár üzembe helyezése után, 1872-ben fejezte be működését. A következő évtizedek során romba dőlt nagyolvasztót a diósgyőri kohászati üzemek hathatós támogatásával a XX. század közepén rekonstruálták, részben eredeti formájában helyreállították.

Majd Ómassa következett. Szép fekvésű falvacska egy szűk völgyben. 50-60 házacskából és egy kis kápolnából áll csak. Felmentünk a falu feletti erdészeti útra is, de szörnyű állapota miatt vissza kellett fordulnunk. Tovább egy 8 km-es úton a Bükk fennsíkon Jávorkútra értünk.



Jávorkút a Bükki Nemzeti Park területén, a Bükk fennsík legszebb részén, 685 méteres tengerszint feletti magasságon fekvő kirándulóhely. A hely a juhar régies elnevezéséről, valamint az egész évben bővizű forrásról kapta nevét, amely a Bükk fennsík egyetlen karsztforrása. A volt erdészeti település környékét, luc - és vörösfenyő-óriások, fenyvesek borítják, valamint a ritkaságnak számító úgynevezett "Svédfenyves", amelyet 1887-ben honosítottak meg a környéken. Kezdetben a térség kincstári vadászközpont volt, s a jó vízű Jávor-forrás mellett kellemes pihenőhelyet nyújtott a megfáradt erdészeknek, vadászoknak. Ezt a nyugalmat, meghittséget látta meg Gróf Bethlen István, és az 1920-as évek végén megépítette a jávorkúti vadászkastélyt, amelyben ma étterem. Gróf Bethlen István nagy szeretettel látogatott el a Bükkbe kikapcsolódni. A Jávorkúti vadászrezidencia egészen az államosításig a Bethlen család tulajdonában volt.



Itt tettünk egy kis sétát Csipkéskút felé, majd visszatértünk a Pénzpataki Vadászházhoz, ahol vadvacsorával vártak minket. ( Őzpörkölt sztrapacskával és knédlivel)



Vasárnap reggel mindent összepakoltunk és még elindultunk egy félnapos 16 km-es túrára. Az út első szakasza megegyezett a pénteki túrával, A Katalin völgy után azonban most Ny felé indultunk a Bükki kék jelzésen, majd a Gyökeres tető után északnak fordultunk. Egy tisztességes kaptató után csodás kilátóponthoz értünk.



Innen még megmászva a Bánya hegyet, lebaktattunk Répáshutára. Megcéloztuk a közeli Vadász éttermet, ahol hazaindulás előtt még megebédeltünk.



Délután 3-kor elköszöntünk szállásadónktól és négyen autóval indultunk vissza Budapestre. Eger után még megálltunk egy pincesornál egy kis készlet feltöltésre.



A hosszú hétvége után hatalmas forgalomban fél 7 felé érkeztünk haza.
Gyönyörű környezetben, vidám társaságban, szép időben töltöttük ezt a hétvégét is :)

Most pár nap pihenő és munka, aztán újabb csomagolás és pénteken indulás a következő túrára Erdélybe, Biharba.

A bükki fotók itt láthatók