.jpg)
Elsétáltunk a Boldogasszony templomhoz.
.jpg)
A XVIII. században a mai Svájc területéről, egy Thalwieser Katalin nevű asszony telepedett le Pesthidegkúton. Még hazájában nagy tisztelője volt a híres einsiedelni Máriának, amelynek másolatát magával hozta. Úgy érezte, hogy boldog házasságát egy Linzenpold György nevű, jómódú emberrel a Boldogságos Szűznek köszönheti, ezért a képet a faluhoz közel egy tölgyfára függesztette. Az erdőt járó emberek és a pásztorok sokat ájtatoskodtak előtte. A századforduló tájékán egy budai polgárasszony a kép előtt ájtatoskodva visszanyerte szeme világát. Ennek hírére a XIX. század első felében indult meg a búcsújárás. A falu földesura, Terstyánszky Ignác előbb egy fa, majd később egy kőkápolnát építtetett azon a helyen. A mai nagyméretű templomot, neogótikus stílusban Schömer Ferenc építette (1899). A máriaremetei templom jellegzetessége, hogy szentélyében, az oltár mögött megőrizték azt a fatörzset, amelyen a kegykép függött. Ezután átsétáltunk Budaligeten.
.jpg)
Budaliget Budapest városrésze a II. kerületben az egykori Pesthidegkút község területén. A városrészt eredetileg Szögligetnek nevezték. Az 1920-as években épült ki, családi házas lakóterületként. 1950-ben csatolták a fővároshoz.
A település végén rátértünk az Alsó-Jegenye-völgyre. A kanyargó patakvölgyben érhető el a 4-5 méter magasról vízesésként lezuhanó Rózsika-forrás.
.jpg)
A Pesthidegkúti Kálvária hegy megmászása következett volna, de úgy döntöttünk, hogy az immár félméteres – sok helyen szűz – hóban nem kínlódunk tovább, a hegy oldalán lementünk Pesthidegkút-Ófaluba
.jpg)
és onnan visszautaztunk Hűvösvölgybe. Az hogy bőrig áztunk, enyhe kifejezés :) Megszokott helyünkön még ettünk egy jó forró gulyáslevest, majd hazabaktattunk, hogy mielőbb megszabaduljunk vizes cuccainktól.




.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
