Látogatás (folyt)

Másnap gyönyörű napsütésre ébredtünk. Október végén már számítani lehet arra, talán ez az utolsó szép hétvége, így kirándulni indultunk a Budai hegyekbe. A Szépjuhásznétól felmásztunk a Fekete-fej csúcsra , majd a Kecske-hát és a Meszes-hegy érintésével Remeteszőlősről jöttünk haza, de útközben Hűvösvölgyben még betértünk egy késői ebédre :)

Piliscsabától Solymárig

Ezen a hétvégén nem tudtunk elmenni kirándulni, de múlt szombaton, március 15-én  jártunk egyet a környéken.  Bár az időjósok délutánra orkánszerű szelet és esőt jeleztek, gondoltuk a fél napot is kihasználjuk. Reggel ragyogó napsütésben indultunk busszal Pilisvörösvár után, a Kopár csárdához.

 Itt átkelve az országúton, a piros jelzésen mentünk jó darabon. Az első 1 km-en látszott, hogy még közel a település, elég kiábrándító látványt volt a sok szeméttel. Egy kaptató után egy 307 m magas kis hegyre értünk. Kifújtuk magunkat, gyönyörködtünk a kilátásban,

 fotóztuk az éppen nyíló leánykökörcsint.

Leereszkedve a hegyről elég hosszan Pilisszentiván szélső házai mellett bandukoltunk míg megérkeztünk a Villa Negrához.

A presszó mellet van a községi sporttelep, műfüves focipályával. Ünnep lévén sokan töltötték idejüket a szabadban.  Ittunk egy kávét és indultunk tovább ugyancsak a piros jelzésen a Jági tóhoz.

A tó körül bejárható egy 3,5 km-es tanösvény, de mi ezt most kihagytuk. A Jági-tó egy kis erdei vízfolyás, a Vadász-réti-patak felduzzasztásával jött létre.  Neve a környék sváb lakosságának jager (sima „a”-val!) , vagyis vadász szavának elferdüléséből keletkezett.

Eltávolodva a tótól, beértünk az erdőbe, majd hosszan egy vadkerítés mellett mentünk, majd a kerítés vége után nem sokkal elágazáshoz értünk.

Innen a piros jelzés tovább megy Nagy-Szénásra, mi a sárga jelzést választottuk és átvágtunk az Antal ( Antónia) árok vadregényes útján.

Folyamatos emelkedéssel az árok végén a Zsíros hegyre jutottunk. Itt találkozik a sárga, kék és zöld jelzés.  A volt zsíroshegyi turistaház romjaiig együtt halad a 3 jelzés. Mielőtt a vándor eldöntené, merre is tovább, betérhet enni, inni a Muflon itatóba.

Mi is itt fogyasztottuk el ebédünket, igaz már majdnem két óra volt.  Csaba a tulajdonos régi ismerősünk, barangolásaink során gyakran betérünk az itatóba. Welcome drink és egy kis beszélgetés után szedelődzködnünk kellett, mert kint feltámadt a szél, egyre kisértetiesebb hangokat adott és a buszmegálló még bő egy óra járásra volt.

A sárga jelzésen indultunk majd a jelzés egy kunkort tett a Kerekhegy csúcsa előtt. Időnként már szemergett az eső is, igy megszaporáztuk lépteinket. A középső jegenye völgyön keresztül jutottunk ki Solymár szélére, a Shell benzinkúthoz. Itt már ömlött az eső és orkánszerű szél fújt. Szerencsére fél percen belül jött egy busz, ami elvitt minket Hűvösvölgybe. Igaz a mai napra hosszabb túrát terveztünk, de bőrig ázni egyikünk sem akart.  A nap nagy részében igy is kellemesen kirándultunk.

Tavasz a Budai hegyekben

A vasárnapi napsütés és tavaszias idő kicsalogatott minket is kirándulni a Budai hegyekbe. Elmentünk a Szépjuhásznéhoz, ott előkerült a térkép, merre is induljunk. A piros jelzést néztük ki, azon viszonylag hosszan bandukolhatunk. A Hárshegy oldalában és a Szépjuhászné úton átvágva egy elértük a Petneházy rétet. Itt mindig elidőzünk kicsit megsimogatva a lovakat.

Innen felmásztunk a Fekete-fej 386 m magas tetejére. A hegytetőn valamikor egy fa kilátó volt, mára már csak ez a zászló maradt.

Áll a tetőn egy  földmérési mérőpontként szolgáló régi vasoszlop is.

A csúcs környékén még javában éltek a hóvirágok.

Kibújt az odvas keltike       

                

és virágzott a som is.

Innen leereszkedtünk, de csak azért, hogy felmásszunk a Vörös-pocsolyás hát csaknem 500 m magas fennsíkjára. A Kopasz Erdőben hamarosan elértük a piros  háromszöget Nagykovácsi alatt

ezen az úton délfelé indultunk tovább.

Bő 2 km után egy elágazáshoz értünk. A piros háromszög ment tovább a Tarnai pihenő felé, mi a zöld keresztet választottuk

ami majd levezetett a katonasírok mellett

Budakeszi határába. Innen rövid várakozás után sikerült magunkat bepréselni egy zsúfolt buszba, amivel hazajutottunk.

PAPRÉT

Régen tudtunk kimozdulni a természetbe az időjárás miatt. Szombatra – bár túl jó idővel nem kecsegtettek – az ígért +6-8 fok csábítónak tűnt. Így aztán reggel kellemes időben indultunk Paprétre.  A kék túra ezen kis szakasza is hiányzott, ezért választottuk ezt a kisebb túrát. Mire Szentendréről induló buszunk megállt Pilisszentlászló-Hegytetőn sűrű köd, eső és a városból már eltűnt hó fogadott.  

A piros jelzésen indultunk az alig 3 km-re levő erdészház felé, az eső végig vigasztalanul esett. 

A háznál előkotortuk a bélyegzőt, aztán visszafordultunk a kék jelzésen Pilisszentlászló községbe. 

Ahogy ereszkedtünk, az eső mellett a hó helyét a patakokká duzzadó olvadék vizek váltottak fel. És persze minden víz a túraösvényen folyt lefelé. 

Mire leértünk, cipőnk, kabátunk, hátizsákunk, kesztyűink, és minden egyebünk teljesen átázott. A Gesztenyés sörözőben vártuk buszunk indulását.  Étel, meleg innivaló nem volt, még jó, hogy vittünk magunkkal forró teát és valami harapnivalót.

 Mit ne mondjak, a hazaút sem volt valami kellemes, átázott ruhánk folyamatosan hűtött. Itthon már csak egy forró zuhanyra és a jó meleg ágyra vágytam J

Az első kirándulás

Ma reggel szép napos  és felhőmentes kék égre ébredtem. Enyhet időt is mondtak a jósok, így barátaimmal elindultunk egy kis erdei sétára Zugligetből Hűvösvölgybe. A 155-os busszal felkapaszkodtunk a zugligeti általános iskoláig,

Zugligeti út-Béla király út kereszteződésében

Az iskola

az iskola kertjében még maradt az ünnepek hangulatából

innen a kerítés mellett indult a zöld + jelzés. Míg a városban komoly szélvihar volt, itt megszelídült és az út végéig csak lengedezett. Rövid kaptató után elértük a Szilassy utcát, innen a Tüdérhegyi sziklák felé fordultunk. 

Elég sok kirándulóval is találkoztunk, mások is kihasználták ezt a téli tavaszias napot.  A szikláknál kicsit gyönyörködtünk a kilátásban, majd innen leereszkedve a libegő alatt folytattunk utunkat a Szépjuhásznéig.

Nagymama és unokája

Az autósok is ellepték a Szépjuhászné környékét

Itt egy kis pihenőt tartottunk, a büfében megittuk forralt borunkat majd a Hárshegy aljában indultunk tovább.

Túl a borozáson, szedelődzködünk

Hamarosan elérjük a Hárshegyi kilátóhoz vezető elágazást

 Ketten egy kicsit szaporábbra vettük a tempót. Egyszer csak megszólalt a telefon, Flóri hívott, hogy tesznek egy kis kitérőt a Kis-Hárshegyi kilátóhoz és ott még sziesztáznak egyet. Mi már eléggé túlhaladtunk az elágazáson, így nem fordultunk vissza, inkább folytattok az utat. Hamarosan leértünk Hűvösvölgybe,

Lent már a 61-es villamos sinei

Hűvösvölgy buszvégállomás

ahonnan villamossal és busszal hazajutottam épp ebédidőre J

A hétvégi ünnepnapok otthoni bezártsága után jól esett kimozdulni és élvezni a napsütést. Ki tudja a tél végéig mikor lesz megint ilyen lehetőség.

Remete hegy - Zsíros hegy

Az előző bejegyzés az első hóról szólt, szerencsére nem lett folytatása.
Az elmúlt hétvégén tettem egy sétát a Hárshegyen, akkor még ilyen havas táj fogadott.


Tegnapra minden megváltozott, még a hegyekből is eltünt a hó.

Mivel december óta jóformán ki sem mozdultunk, elhatároztuk túrázunk egyet a környéken, annál is inkább mert 2 hét múlva egy három napos túra következik és télen eléggé „berozsdásodtak” az izmaink.
A Szépjuhásznétól indulunk Hűvösvölgybe

itt buszra szálltunk és Remeteszőlősön próbáltuk elcsípni az országos kék jelzést.

A faluból kiérve elindultunk egy erdei úton majd nemsokára a kiindulási pontunkhoz jutottunk vissza. Ekkor előkerült az iránytű és a térkép, a Remete szurdoknál meg is leltük a kék jelzést. Az út egy patakon vezetett keresztül, szerencsére a folydogáló víz alatt még vastag jég volt, igy könnyen átjutottunk.

Innen kezdődött egy nem túl hosszú, de annál kaptatósabb ösvény a Remete hegy tetejére. (424 m). Közben láttuk a Remete-barlangot is.

A hegytetőn megpihentünk és gyönyörködtünk kicsit a kilátásban.

Az út tovább kisebb emelkedőkkel és lejtőkkel végig a gerincen folytatódott, előbb a Kerek hegy oldalában,

majd a Nagykovácsihoz tartozó hétvégi házak mellett. Elértünk az egykori Zsíros hegyi túristaház romjaihoz.

A Magyar Turista Egyesület Péntekiek Asztala ((1902-ben alakult társaságuk rendszerint péntekenként találkozott) 1928-29-ben építette fel a kb. 40 hálóhellyel, 2 étteremmel rendelkező manzárdos turistaházat.

A kezdeményezés sikere elsősorban egyik taguk, Fritsch Vencel áldozatvállalásának volt köszönhető, ezért az épületet róla nevezték el, de inkább a Péntekiek menedékházaként ismerték. 1935-ben átalakították, 1936-ban egy melléképülettel bővítették. Az 1980-as évek végén sorsára hagyták, köveit széthordták, ma csak bozótos maradványai láthatók.
Innen betértünk a „Muflon itató„ nevű erdei kocsmába.

A kéktúra bélyegző a kapuja előtt álló tölgyfára szerelt kis dobozkában található.

Egy forralt bor mellett megettük elemórzsiánkat,

majd elindultunk Nagykovácsin keresztül a Teleki-Tisza kastélynál levő buszmegállóhoz.
A korábban Wattay, ma Teleki-Tisza-kastély egyemeletes klasszicista épülete 1840 körül épült; többször átalakították. 1849. májusában Görgey főhadiszállása volt.

Utolsó birtokosa 1946-ban gróf Tisza Lajos Kálmán, Tisza István egykori miniszterelnök unokája volt. 1956-ban Király Béla nemzetőrségének is itt volt utolsó szállása.
A kastély ősfás parkjában ma egy kastélyfogadó üzemel.
Busszal gyorsan Hűvösvölgybe, majd haza érkeztünk.
A nap szépen sütött és szélárnyékban még kellemes is volt az a +10 fok, de elég erős ÉNy-i szél fújt. Hiába, még csak február van, de a sok szürkeség után igy is felüdülés volt a tegnapi nap.