Ki autóval, ki vonattal, ki busszal érkezett. A kertben jó másfél órát sétáltunk.
A vácrátóti kertről az első említés 1827-ből, a Géczy család 1846-ig tartó földbirtokosságának idejéből származik. Valószínűleg egy egyszerű, átlagos angolkert lehetett itt, a Sződ-Rákos patak baloldali völgybevágódásának lankáin, olyan mint a többi középnemesi kastély parkja a XIX. század elején. Az 1842-es katonai térképen már jól látható a kert kacskaringós útrendszerrel, tóval, tisztásokkal, nagyjából a mai kert méretének megfelelően. Többszöri tulajdonosváltást követően 1871-ben Vigyázó Sándor vásárolta meg a birtokot összes felszerelésével, állatállományával, ingóságaival együtt.
Vigyázó Sándor (1825-1921) széles látókörű, szigorú erkölcsű, nagyszerű hazafi volt. Hatalmas vagyonát tovább növelte felesége, Podmaniczky Zsuzsanna hozománya is. Az ifjú házaspár kezdetben Bécsben élt, de Vigyázó Sándor haza kívánkozott, ezért új birtokán levő régi kastélyt eklektikus stílusban átépítette és bebútoroztatta. Nagyon szerette a természetet is, fiatal korában végig látogatta Nyugat-Európa számos jelentős parkját. Rátóti kastélykertjének átalakítására a legjobb hazai kerttervezőt, a József főhercegnek is dolgozó, Jámbor Vilmost hívta meg. Néhány évtized alatt Band Henrik főkertész irányítása mellett, óriási költségekkel létrejött a kor stílusának megfelelő szentimentális tájképi kert, pontosan a mai kert kiterjedésén. Ennek stíluselemeit és a kerti építményeket mindmáig láthatjuk. A kerten átfolyó Sződ-Rákos patak vízének felhasználásával összefüggő tórendszert alakítottak ki.
A Vác fölötti Naszály hegyből több éven át szekerekkel szállították a kert építéséhez szükséges többmázsás köveket, s természetesnek tűnő sziklás oldalakat alakítottak ki. A patak partjára 1890-ben vízimalmot építettek. A Sziklás-tó feletti keskeny szurdokvölgyben mesterséges vízesést létesítettek, 1904-ben pedig felépült a szigeten a gótikus stílust utánzó műrom.
A XIX. század végére már hódított az új kertstílus az ún. gyűjteményes kert, amely minél több élőnövényt felvonultató gyűjtemény volt. Ez a gyűjtemény szolgáltatta a mai botanikus kert alapját.
1921-ben, 96 éves korában elhunyt Vigyázó Sándor. Végrendeletében roppant vagyonát, könyvtárát, értékes műtárgygyűjteményét, kastélyait, városi palotáit, sok ezer kataszteri hold földjét a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta. Az örökösök közti civakodást követően 1936-ban a kert egy pesti ügyvéd birtokába került. Az új tulajdonos felszámolta az üvegházakat, lebontatta a 28 szobás, emeletes kastélyt, s helyette felépítették a ma is látható udvarházat.
A kert felét kivágatták, hogy gyümölcsöst telepítsenek a helyébe. A második világháború borzasztó pusztítást hozott. 1945 nyarán több száz orosz katona állomásozott itt, földbe ásott bunkerekben, sátrakban. . Az udvarház minden ajtaja, ablaka hiányzott, az épületet kifosztották, feldúlták, a szobák trágyával voltak tele, mivel azokat istállónak használták. A kert útjait felverte a gaz, tavai feliszapolódtak, fáit folyamatosan tüzelte a lakosság. Az újjáépítés során több mint 200 kocsi szemetet és hulladékot kellett elszállítani területről. 1952-ben végre megvalósult az örökhagyók szándéka, a kert a Magyar Tudományos Akadémia birtokába került és itt alakult meg a MTA Botanikai Kutatóintézete január elsején. Rövid időn belül sikerült a kertet olyan állapotba hozni, hogy 1961. május 1-én hivatalosan is megnyithatta kapuit a nagyközönség előtt. Az ezredforduló óta a látogatók tájékoztatására új térképek, ismertetőtáblák kerültek kihelyezésre és Tanséta ösvényt jelöltek ki. Megépült a Berkenyeház, az új pozsgás- és kaktuszház és jelenleg is folyik az üvegházak átépítése.
A kertlátogatás után gyalog indultunk Veresegyházra. A nagy melegben a rátóti halastó mellett tartottunk egy kis pihenőt.
Őrbottyánban épp egy ünnepség zajlott a Nemzeti Összefogás Napja kapcsán.
Egy kis séta után hamarosan feltűnt Veresegyház templomának tornya.
Az irányt turistatársunk Julika háza felé vettük, ahol már várt a bográcsban készült pörkölt.
Estig beszélgettünk, iszogattunk, majd felvertük a sátrakat a kertben.
Másnap reggel senki sem sietett felkelni :) Mire megreggeliztünk, kávéztunk, összecsomagoltunk, lebontottuk a sátrakat, már 11 óra lett :) Ekkor indultunk gyalogosan a HÉV felé, hogy hazajussunk.
Az autópályához érve elkapott egy zápor is.
Szentjakab megállónál vonatra szálltunk és fél óra alatt beértünk az Örs vezér térre.