Balatonfelvidék

A múlt hétvégén barátainkkal – mint már pár éve – Balatonszepezdre utaztunk és kirándultunk egyet a Balaton-felvidéken.
A szeptember hónap az, amikor már érdemes elindulni túrázni, vége a nyári kánikulának ( no ez idénre nem igaz ) és nagyon hiányzik, hogy összejöjjünk és mozogjunk kicsit. Általában ez egy kicsit lazább túra, a lényeg nem a megtett kilométerek és a megmászott magasságok.
Idén is arra számítottunk, hogy részt veszünk a szepezdi szüreti mulatságon, de sajnos elhalasztották a következő hétvégére. Viszont hírét vettük, hogy ezen a hétvégén lesz a badacsonyi szüret. Így egy kicsit módosítottunk és a megérkezés napján Badacsony felé indultunk. Ábrahámhegyig vonatoztunk, onnan kb. 10 km-es séta után Badacsörs és Badacsonytomaj érintésével meg is érkeztünk.

Mint kiderült az igazi szüret másnap lesz, a tóparton csak kirakodóvásárt és egy nagy sátrat találtunk ahol különböző noname zenekarok léptek fel. Inkább a part menti büfékhez indultunk. 

Megkóstoltuk a badacsonyi borokat, sétáltunk egyet a tóparton, majd visszautaztunk Szepezdre. A vasútállomásról egyenesen a már jól ismert Öreg Halász Vendéglőhöz vettük az irányt, a vacsorában most sem csalódtunk.
Vasárnap egy valódi túrára készültünk. Révfülöpről busszal mentünk Balatonhenyére.
Innen az országos kék túra vonalán indultunk Nagyvázsonyba.

Az út kb. 15 km volt. Elhaladtunk a Kis-Bükk hegy oldalában majd keresztül a Csicsó erdőn, míg elértünk a Csicsói erdészházhoz. Itt tartottunk egy kis pihenőt, majd a Szentjakabfai erdőn át elértük a Szent Mihály kolostor romjait.

Egy kis pihenő után folytattuk az utat a Kinizsi forrás érintésével Nagyvázsonyba.

Megnéztük a várat, sétáltunk egyet a városban, majd a Kanizsa sörözőben vártuk buszunk indulását vissza a szállásunkra.

Vacsorára megint az Öreg Halászban gyülekeztünk 
Hétfőn már csak bő fél napunk volt. Reggel elhagytuk a szállást, a csomagokkal és Balatontördemic-Szigliget vasútállomásig utaztunk. Az állomáson hagytuk a csomagokat és indultunk egy kis túrával vegyes városnézésre. Ugyanazt az utat jártuk be, mint tavaly, csak ellenkező irányban, megnéztük az avasi templomromot,

elsétáltunk a kikötőbe, felmásztunk a Szűz Mária templomhoz majd letértünk a Kamon-kő tanösvényre.

Ez egy nagyon szép, kb. 6 km-es ösvény, vége a szigligeti vár lábánál van.

Itt volt kb. másfél óránk majd busszal visszamentünk a vasútállomásra. Nemsokára megérkezett a közelben lakó J.Feri is családjával – ő szervezi majd az októberi zempléni túránkat – kicsit elbeszélgettünk, majd indultunk hazafelé. Mi autóval 5-re már otthon voltunk, akik vonattal jöttek, csak fél 8-ra értek Budapestre.
Számomra továbbra is érthetetlen, hogy az alig 170 km megtételéhez a vonatnak miért kell 4 óra ???

Balaton-felvidék

Hétvégén – mint már pár éve ilyenkor - a Balaton-felvidékre utaztunk. Olcsó szállásunk Balatonszepezden még megvolt, ki tudja mi lesz jövőre. A szüreti mulatságot is ezen a hétvégén rendezték. Sajnos az időjárás nem fogadott kegyeibe. Szombat reggel zuhogó esőben indultunk. Bár később kicsit alábbhagyott, de estére újból rákezdett. Ennek ellenére délben Szepezdről elindultunk első túránkra. Busszal mentünk Révfülöpre, majd onnan egy másik járattal Kővágóörsre.



Kővágóörs az 1948 óta tájvédelmi körzetté nyilvánított Káli medence déli kapuja. Számos művész és e tájat megszerető városi értelmiségi vett házat (leginkább nyaralónak) a 70-es évek közepétől a faluban. Feléledt a tradicionális nádazó mesterség és új házak is épültek a régi stílusban. A falu lakóinak egy része szőlőművelésből él, mások a falusi turizmusból. Elsőként a Kőtengert néztük meg.



Nevét a község közvetlen közelében található, de a falu házai alatt is előforduló, hatalmas lapos sziklából álló kőtengeréről és annak főként malomkő, pincebolt, bástya, mezsgye céljára való bányászatáról, „vágásáról” kapta. Egyáltalán nem ritka, hogy egy szabad szemmel pusztán egy-másfél méter magasságúnak és kerületűnek látszó szikla a felszín alatt legalább ugyanekkora vagy még nagyobb terjedelmű. A jelenség eredete egy ritka geológiai képződmény, a Pannon-tenger megkövesedett homokturzása. A kőtenger úgy keletkezett, hogy a vulkanikus utóműködés idején ezen a vidéken hévizes források törtek föl, és a forró víz az itt található fehér homokot kemény kőhalmazzá cementálta, ragasztotta össze. Ebből jöttek létre a különböző alakzatok, sziklák, innen e kővidék megkapó változatossága. A Kőtengert nemcsak az időjárás alakította, hanem a sziklák egy részét bányászták is. Innen egy kb. 3 órás sétával bőrig ázva, sárosan értünk vissza Szepezdre, épp elcsíptük a szüreti menetet.



Kevesebb volt a részvevő és a nézelődő is, de annál lelkesebbek. A helyiek borral és frissen sült pogácsával kínálták a menetet kísérőket. Hamarosan behúzódtunk a Müv.házba, ahol már tavaly megismert szakácsunk és új segédje a hatalmas bográcsban készülő pörkölt körül serénykedett. A hangulatos kerti vacsora és tánc helyett az épületben fogyasztottuk el az ízletes és bőséges vacsorát, és egy kis borozás után visszaindultunk a szállásra, néhányan még maradtak táncolni.



Vasárnap korán volt ébresztő, 7 óra után valamivel már indultunk is aznapi, 17 km-es túránkra. Reggel még szemergett, de délre már kisütött a nap. Először Hegyes-tű felé vettük az irányt. Az út mellett rengeteg gomba volt és bár csak délután akartunk szedni, nem tudtunk ellenállni a látványnak :) Mint utóbb kiderült, jól tettük, mert délután a szőlőföldek között már nem lett volna rá alkalom.



A Káli-medence kapujának őre a Zánka és Monoszló között 337 méterre magasodó Hegyestű. A Balaton felől szabályos kúp alakot mutató hegy északi felét az egykori kőbánya lefejtette, a visszamaradt, közel 50 m magas bányafal azonban felfedi számunkra az 5-6 millió évvel ezelőtt működött bazalt vulkán belsejét. A vulkán kráterében megdermedt láva a kihűlés folytán sokszögletű, függőleges oszlopokra vált el. A látvány hazánkban egyedülálló, de európai viszonylatban is ritkaságszámba megy.



2008-ban már jártunk ezen az útvonalon, így nem másztunk fel megint a tetőre, a párás időben a kilátásban úgysem lehetett gyönyörködni. Megettük ebédünket, ittunk egy finom kávét és egy kis pihenés után továbbindultunk. Egy szép borókáson át értük el a szőlőhegyeket, innen leereszkedtünk Zánkára, a Balaton partra. Csakúgy mint két éve, most is a büfében kötöttünk ki:)



Lenéztünk a vízhez is, most fürdeni nem lehetett, a víz csak 17 fokos volt. Innen egy 4 km-es úton jutottunk vissza Szepezdre, egyből a vendéglőbe, ahol megvacsoráztunk. Este senkit sem kellett altatni.

Hétfőn reggel áthatolhatatlan ködben indultunk vonattal Balatontördemicre, onnan gyalog tovább Szigliget felé. A köd délelőtt lassan oszladozott. A faluban sok szép szalmatetős ház van, rendezett kertekkel.



Felmásztunk a Rókarántó dombra a Szőlőhegyi kápolnához, amit 1845-47 között építettek a szőlősgazdák adományaiból.



Fehérre meszelt falaival azóta jellegzetes képet ad a dombnak. Az Óvárnál kicsit megpihentünk.



A „Királyné szoknyája” nevű domb tetején állt egykor, mely valószínűleg a szigligeti vár elővára lehetett. Az ásatások során alapfalai kerültek elő. Az építmény korát a rövid ideig tartó ásatás alkalmával előkerült néhány jellegtelen edénytöredék alapján nem lehetett meghatározni. A faragott kövekből mégis szinte biztos, hogy egy római őrtorony alapjai láthatók. A rómaiak körülbelül 400 évig uralkodtak Pannóniában, egyik legfontosabb hadiútjuk:- a Savaria - Sopianae között - ezen a tájon vezetett, annak védelmére építették hatalmas quaderkövekből ezt a kis várat is. A honfoglaló magyarok még itt találták a megromlott falakat s később, mikor megépült az új vár, kapta az Óvár nevet. A hegy másik neve: Öreghegy arra utal, hogy itt voltak a falu legrégebbi szőlőültetvényei. Miután a falun végigsétáltunk, felkapaszkodtunk a Várhegyre.



A vár legkorábbi részei 1260-1262 között épültek. annyira megtetszett IV. Béla királyunknak, hogy 1262-ben cserével megszerezte magának. A következő évszázadokban tulajdonosok sora váltotta egymást. A XVI. században már elavult várnak számított, mivel nem esett fontosabb hadjáratok útvonalába, ezért elmaradt a korszerűsítése is. Mint oly sok hegycsúcson emelkedő középkori várnak, Szigliget vesztét is egy villámcsapás okozta, ami felrobbantotta az egyik toronyban őrzött puskaport és a tűzben leégtek a vár épületei. A török hódoltság után a vár elvesztette harcászati jelentőségét. 1702-ben I. Lipót más várakkal együtt ezt is leromboltatta. A Rákóczi szabadságharc idején már használhatatlan volt. A köveket a környék lakossága építkezéseihez használta.
Páran felmásztak a várromhoz, mi többiek fagyiztunk, kávéztunk a vár tövében :)
Hamarosan indultunk visszafelé a kerékpárúton a Balatontördemici vasútállomásra, útközben még megálltunk egy biciklis pihenőnél. Éppen elértük a Szepezdre menő vonatot. Már csak az utolsó felvonás volt hátra, gyorsan ettünk egy forró levest, összepakoltunk és indultunk vissza Budapestre. Kifoghattunk volna jobb időt is, de a mi jókedvünket ez sem tudta elrontani, feltöltődve vághattunk neki az egy nappal megrövidített hétnek. Három hét és megint előkerülhetnek a bakancsok, egy nagyon szép túrára készülünk.

Csopak

A hétvégét Csopak és környéki kirándulással töltöttük. Turista társaim péntek este busszal érkeztek, mi már délelőtt autóval elindultunk. Nem jósoltak túl jó időt, így igyekeztünk kihasználni a napsütést amíg csak lehet. Gyorsan elértük B.fűzfőt, ahol a főút mellett a Natur-kert étteremben megebédeltünk. Mindenkinek csak ajánlani tudom, kellemes környezet, gyors, előzékeny kiszolgálás, jó szakács. Innen fél óra alatt elértünk Csopakra. A szállást könnyen megtaláltuk. A szoba erkélyéről gyönyörű kilátás nyílt a Balatonra, még a Tihanyi apátságra is ráláttunk. Kipakolás után elindultunk kicsit körülnézni Csopakon és lesétáltunk a Balaton partra is.




Ez az épület ( meg még néhány a parkban) valamikor az Angolkisasszonyok nyaralója volt.Az épületek 1910-ben épültek,3,6 hold területen. Az Angolkisasszonyok által használt épületegyüttes fel volt szerelve istállókkal, pincével. Teheneket tartottak, szőlőt műveltek, kapáltak, kötöztek, tehát nem csak nyaraltak, hanem dolgoztak is. A gyümölcsöt, bort lovas kocsival vitték Veszprémbe. Gyerekeket nyaraltattak, egyszerre 16-18 gyerekre felügyeltek, a Balaton parton külön fürdőhelyük volt. A kert végében paplak állt, a kápolnában naponta szentmise volt. Az 1948-as államosítás után szociális otthonként, majd gyermekotthonként üzemelt. Az évtizedek alatt állaga teljesen leromlott, mígnem 2005-ben megvásárolta a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság. A felújítás után a kertben levő kisebb épületben panzió és konferenciaközpont üzemel.

Mivel a legutóbbi futáskor megsérült a lábam, az alig több mint egy órás sétánál több nem ment. Délután megérkezett a túravezető Joó Feri is, aki nem messze lakik innen, majd váratlanul S.Kati is, akit főnöke szállított Budapestről. Este két autó ment a busszal érkezők elé. Kölcsönös üdvözlések után a kertben levő 8 szögletű fedett akármi alatt ( a neve most nem jut eszembe:) ) alatt a vendéglátónk saját készítésű borait kóstolgattuk. A borozgatás és a beszélgetés a késő éjszakába nyúlt.
Szombat reggel a csapat Arács irányába indult. Nekem sajnos le kellett mondani a gyaloglásról, így aztán autóval iramodtam utánuk, két helyen sikerült is a csapatot elcsípnem. A túra a Koloska völgy felé indult, itt van egy szép tanösvény és egy pihenésre kialakított park a forrás körül.



A tízórai elfogyasztása után a társaság tovább indult a 300 éves tölgy és a Kánya ríkató érintésével a Fagyöngy csárdához. Ide én is eljutottam autóval. A csárda nem csárda és nem is Fagyöngy már régen – úgy ahogy a térkép mutatja – most Nosztori Strucc vendéglő és farm. A vendéglő mellett kisállatok látogathatók és a még életben lévő egy darab strucc.



Mindenki elfogyasztotta amit hozott, kiegészítve a vendéglő kínálatával. Jó órai pihenő után a többiek tovább indultak a Csákány hegy tetején levő Endrődi kilátóhoz, majd a kék jelzésen visszaérkeztek Csopakra. Kis pihenő után utunk az Olaszrizling tanösvény felé, a Tamás pincészetbe vezetett, ahol túravezetőnk borkóstolást szervezett. A mintegy 2 km hosszú tanösvényt 2006 tavaszán alakították ki. A 12 tábla a Balaton- felvidék jellegzetes szőlőfajtáit mutatja be. Az ötlet Tamás Jenő és fia Tamás Ervin borászoktól származott, akik a táblák elkészítését is vállalták. A Tamás pincészetben Tamás Jenő és felesége fogadott. A 90-es évek elején költöztek Csopakra, 2001 óta palackozzák saját boraikat.



Kóstoltunk Olaszrizlinget, Szürkebarátot, Traminit, Syrazt és kétféle érdekes összeállítású cuvéet. A feleség zseléket és dzsemeket is készít, pl. zöldmandulából, levendulából, zölddióból, fügéből, bodzából, természetesen ezeket is megkóstoltuk :) A különleges ízhatású borecetükből hoztunk is egy üveggel.
A borkóstoló után a Dobó vendéglőben vacsoráztunk. Szerencsés választás volt, remek ételek, készséges kiszolgálás. Az épület a XIX. század végén épült egy elbontott templom köveiből a káptalani tiszttartó számára. Egy kis udvari borozgatás után sikerült mindenkinek időben lepihenni.
Este elkezdett szakadni az eső, egész éjjel sőt még reggel is tartott. Mivel remény sem tünt arra, hogy szép időben kiránduljunk F. lemondott a vasárnapi túráról, így délelőtt visszaindultunk Budapestre. A többiek esőkabátokkal, esernyőkkel felszerelkezve vonattal elmentek Káptalanfüredig, onnan a Padányi Gulyás Jenő tervei alapján, permi vörös kőből 1935-ben épült 298 méter magasan található korábban Horthy Miklós, ma Csere hegyi kilátó, Alsóörs, Lovas, Palóznak érintésével érkeztek vissza Csopakra. Kora délután összecsomagoltak és vonattal este érkeztek ők is haza.

A fotókat itt a borászatban készült videot itt nézhetitek meg.

Balaton-felvidék 3.

Vasárnap reggel mindent összecsomagoltunk, elhagytuk a szálláshelyet, és indultunk busszal Balatonfüredre. A pályaudvaron cuccainkat beraktuk a csomagmegőrzőbe ( 500 Ft/csomag). Két túratársunk autóval volt, így ők két fordulóval elvittek minket Tihanyba. A hazaindulásig hátralevő időt itt töltöttük a sziget bejárásával. Először felbaktattunk a barátlakásokhoz.



Az Óvár keleti oldalába, a húsz méter magas bazalttufa falba vájt barlanglakások feltehetően az I. András király által Tihanyba telepített bazilita szerzetesek építményei.Úgy tartják, hogy az apátságot alapító király hitvese, Anasztázia kijevi nagyhercegnő, Bölcs Jaroszlav leánya révén ukrán földről hozta ide a görögkeleti szerzeteseket. A cellacsoportokból ma már csak három barátlakás látható, a többit az 1952. évi sziklaomlás betemette. Ezzel együtt is a telep Közép-Európa egyetlen fennmaradt remete telepe.
Innen tovább barangoltunk körbe a szigeten. Megnéztük a külső és belső tavat.



A Belső-tó közvetlenül a falu közelében található, csaknem kerek, víztükre nyílt. A Balaton szintjénél 26 m-el magasabban helyezkedik el, a vulkáni erupció lesüllyedt kalderájában. Egykor gazdag növény- és állatvilágáról volt híres. Az elmúlt évtizedekben ázsiai növényevő halfajok betelepítésével az eredeti növényzetet teljes egészében kipusztították, s az ott fészkelő madarak a Külső-tóra telepedtek át. A táplálékul szolgálónövényzet eltűnése után aztán a betelepített halfajok is kipusztultak, s azóta a vegetáció lassan ismét megerősödik. A Belső-tó ma kedvelt horgászterület. A Belső-tó partján egykor libákat legeltettek a tihanyiak, nemrégiben pedig egy kisebb szürke marha gulya került a tó déli oldalán húzódó legelőre.



Következő érdekesség a gejzírmező volt. A Szarkádi-erdő és a Belső-tó között elterülő Gejzírmező sziklaképződményei mintegy három millió évvel ezelőtt, a földtörténeti negyedidőszakban keletkeztek. A bazaltvulkánosságot követő vulkáni utóműködés során e területen működött a legtöbb hévforrás. Az itt kialakult forráskúpok közül a legnagyobb az Aranyház-gejzírkúp,



mely nevét a tömegesen rátelepedett sárga színű zuzmóról kapta. A kijelölt ösvény számos, a bemutatás céljára a cserjéktől megtisztított sziklaalakzathoz vezet el, találunk közöttük gomba alakút, egy másik alatt kis barlang-átjáró vezet át.
Útközben többször gyönyörű kilátásban volt részünk Tihanyra és a Balatonra.



Az út vége felé kicsit eltévelyedtünk, ugyanis a jelzés egy birkafarmhoz vezetett, természetesen az egész elkerítve. Igy iránytű és a térkép segítségével értünk a körút végére. Kissé kitikkadva egy hatalmas sátorra leltünk, így sikerült szomjunkat oltani. Mint kiderült Tihanyban is szüreti felvonulásra készültek, hamarosan megjelentek a lovasok és a borlovagrend tagjai is.



A balatonfüredi busz indulásáig itt pihentünk



A hazaút eléggé viszontagságosra sikerült. Az alig 130 km-es utat, átszállással 4 óra alatt tettük meg, Székesfehérvártól épphogy felpréselődve a vonatra.
A hétvége végül is jól sikerül, A Balaton környékének számunkra eddig ismeretlen szépségeivel is megismerkedtünk. Legközelebb egy hosszú hétvégén október közepén Csopak környékén túrázunk.

Balaton-felvidék 2.

Szombaton vonattal utaztunk Révfülöpre, onnan busszal a Káli medencébe. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park egyik legszebb, legváltozatosabb tájegysége. A medencét szinte minden irányból kisebb-nagyobb hegyek határolják. Mindszentkállán megtaláltuk a turistajelzést, ezen indultunk tovább. Első pihenőnk a Kőtengernél volt.



A Pannon-tenger visszahúzódásával felszínre kerülő kőzetrétegekből a szél letisztította a puhább kőzeteket, s így kerültek a felszínre ezek a kemény, kovásodott homokkőtömbök. Ez a sziklasorozat megőrizte az eredeti formákat. Érdekessége az "Ingó-kő", amelynek egyik része egy ember súlya alatt is megmozdul.



Innen leereszkedve hamarosan beértünk Szentbékkállára. A falu fehérre meszelt, vakolatdíszes házai a helyi építészet évszázados hagyományait őrzik .



Utunk tovább a Fekete hegy tetejére ( 363 m ) az Eötvös kilátóhoz vezetett. Magát a kilátót a nagyra nőtt tölgyfák már teljesen körülzárták.



Aki felkapaszkodik a meredek ösvényen, meg is érdemli a körpanorámás kilátást.



Leereszkedve a hegyről Köveskálra értünk. Itt találtunk egy érdekes régi mosóházat.



Az 1820-as évek vége felé építhették, amit a vízszint emelkedése miatt, s az állagmegóvás miatt 1935-ben teljesen átalakítottak. Az asszonyok a folyóvízben sulykolták ki a tiszta ruhákból a lúgot, amivel otthon a mosnivalót kifőzték. A mosóház mását Szentendrén, a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban is felépítették. A bejáratnál látható Györffy Dezső tanár, geológus, kutató emléktáblája, aki a Káli-medence teljes geológiai feltárásával és a Balaton keletkezése elméletének megalkotásával hozzájárult a Káli-medence nemzeti parkká nyilvánításához.
A mosóházzal szemközti presszóban hideg sörre leltünk, így vártuk meg a busz indulását.



Igyekeznünk kellett, mert délután indult Szepezden a szüreti felvonulás. Mivel tavaly csak a végére érkeztünk, most úgy alakítottuk a túrát, hogy ismét ne maradjunk le. Volt még időnk lepakolni is, így vártuk a menetet.



A helyiek borral és pogácsával vendégelték meg a kiváncsiskodókat, sőt akit lehetett táncba is vittek :)



A felvonulás végeztével már készen várt mindenkit a finom pörkölt. Egy kis táncolással mindjárt le is lehetett dolgozni néhány kalóriát :)



Négy hónapos túratársunk ” Licia is „végigjárta „ a mai túrát, a szüreti mulatságból sem maradhatott ki. :)



Lefekvés előtt még sétáltunk egyet a tóparton.

Balaton-felvidék 1.

Pénteken reggel 6 után indultunk busszal Balatonszepezdre. A múlt évben már jártunk itt a szállásunk is ugyanaz volt és szerencsére az időnk is kellemes. Délelőtt lepakoltunk és máris indultunk első túránkra. Elvonatoztunk Nemesgulácsra, majd onnan besétáltunk Kisapáti faluba.



Itt indult a turistaút szentgyörgy-hegyi barangolásunkhoz. A hegy lábától felkapaszkodtunk a Kaán Károly turistaházhoz. A ház 1934-ben épült. Kaán Károly rengeteget tett a Tapolcai-medence hegyeinek elbányászása ellen. Ez volt a Balaton- felvidék első önálló turistaháza.



Egy kis szusszanás és a kék túra pecsétjének megkaparintása után folytattuk utunkat a hegyen. Közben megcsodáltuk a bazaltorgonákat- később a tetejére is felmásztunk.



Az oszlopok keletkezését a láva kihűlésével és kikristályosodásával magyarázzák. Az 1300 C fokon kiömlő bazaltláva nem egyformán hűlt le. A kihűlés közben a láva összehúzódott, felszínére merőleges repedések is keletkeztek, az összehúzódott anyag oszlopszerűen szilárdult meg. A víz befolyt a függőleges repedésekbe és a szél segítségével elhordta a puhább, morzsalékos anyagokat. Nem ritka az 1-2 méter átmérőjű, 20-30 m magas oszlop sem.
A hegy egyik érdekessége, nem messze a turistaháztól a jégbarlang. A leomlott sziklák miatt csak bekukucskálni lehet. A barlangba tett pohár víz még a legmelegebb napon is jéghideg lesz és az üveg fala bepárásodik.
Visszafelé a hatalmas bazaltsziklák közt araszoltunk lefelé.



Mielőtt leértünk a vasútállomásra még felfrissültünk az oroszlánfejes kútnál,



megnéztük a hegymagasi Tarányi présházat. Eredetileg a Tóti-Lengyel családé volt, ők építtették 1786-ban. Egyemeletes barokk stílusú présház, oromzatán a Tóti-Lengyel család címere. Érdekessége a kéthajós, dongaboltozatos pince. Oromzatán szobrok láthatók, köztük egy hordón lovagoló Bacchus.



és a Lengyel kápolnát.(1775-ben épült)



A nemesgulácsi állomáson ért utol túratársunk Joó Feri telefonja. Ha már ott vagyunk a környéken, látogassuk meg őket és négy hetes kisfiukat Balatontördemicen. Rövid időn belül a kis Zsombor a harmadik baba, fiatal barátaink nem tétlenkedtek :) ( és januárban újabb baba születik).
Nekünk se kellett kétszer mondani, máris Feri lugasa alatt üldögéltünk, finom házi pálinka és borocska társaságában köszöntöttük a babát és édesanyját.



Este 7-kor indultunk Balatonszepezdre, de még nem a szállásra, hanem a vasút melletti Öreg halász vendéglőbe. Itt megvacsoráztunk. Bár telt ház nem volt, jócskán kellett várjunk a felszolgálásra,
az étel finom volt, de több mint 2 órába tellett mire mindenkit kiszolgáltak.
Este hamar elcsendesedtünk és lélekben készültünk a másnapi ismételt koránkelésre.



Balatonszepezdet a XIII. században királyi udvarnokok lakták, később helyi nemesek, a veszprémi püspökség, a somogyvári bencés apátság birtoka volt. A török támadások miatt sokat szenvedett lakosságot németekkel, telepesekkel egészítették ki a XVIII. század közepén. A Római Katolikus templom - a környék egyetlen fogadalmi temploma - a XIII. században épült román stílusban. Fehér tornya mutatta sokáig a régi halászoknak, ma pedig a vitorlázóknak a hazavezető utat.