IV.Pozsony félmaraton 2009

Őrsi újabb félmaraton utcai futóversenyen indult vasárnap, ezúttal Pozsonyban. A párás,esős időben sikerült teljesíteni és legyőzni a több mint 21 km-t, egész jó idővel, 1:47:39. Talán később képek is lesznek.

Ma egész nap esett

igy kirándulás helyett nekiláttam első emeleti "virágoskertem" rendbetételére. A nagy gumifám megsínylette a telet, visszavágtam, hátha még lesz belőle valami. Tavaly télen a lakásban lehullatta az összes levelét - pont így nézett ki - nyárra aztán zöldbe borult. Kérdés, hogy idén kint a mínuszokat mennyire bírta.



A kisebb gumifák túlélték a szobában a kevés fény mellett is.



A majomkenyérfa is megmaradt,



a muskátli már virágzik



és nyílnak a hagymások is :)

Máté már 2 hónapos :)

Tavasz

költözött a szobámba - ha már reggel mínuszokra ébredtünk. A levágott aranyeső ágacskák kivirágzottak a vázában :))

A Velencei hegységben

kirándultunk tegnap. Az idő csalóka volt, mert a gyönyörű napsütés mellett végig viharos szél fújt.Busszal mentünk Velence községbe, innen indultunk Nadap felé. A hegytetőn láttuk a falu szép kis templomát ami arról nevezetes, hogy itt keresztelték meg Vörösmarty Mihályt 1800. december 3-án. A templom már nem ugyanaz, de a benne levő keresztelő medence még eredeti.


A falu aljában bukkantunk egy érdekességre. Itt van a térképezéshez feltétlenül szükséges szintezési főalappont 173,8385 m magasan. Ez Magyarország geológiailag legstabilabb pontja. A stabilitás is persze csak viszonylagos, a Velencei hegység is elmozdul évi 1-2 mm-t. Az obeliszkkel jelzett ősjegy még a Monarchia idejéből, 1875-ből származik, ekkor az alappont az Adria tenger középszintje, a trieszti Molo Sartorio mércéjén 1875-ben meghatározott évi középérték. A II. világháború után a viszonyítási pont a Balti-tenger kronstadti szintje lett, ez a pont az obeliszktől kb. 100 méterre található kőtömbön van.



Tovább bandukolva elérkeztünk a Sukoro feletti erdők egyik látványosságához, a kvarcit anyagú Likas-kőhöz, egy érdekes természeti képződményhez, a kb. 700 évvel ezelőtti oklevelekben, mint határkő szerepel.



Innen nagyon szép erdei úton értük el a Sor -hegy oldalában, a sziklatömbök alól feltörő Angelika forrást, ami elég csekély vízhozamú, de több környező kis forrással összefutva szép kis patakként csörgedezik a Bodza-völgybe.



A patak mentén gyalogolva tovább, hamarosan elértük az Ingóköveket.


Az Európában is egyedülálló lekerekített és hasábalakú sziklák magányosan vagy csoportosan, gyakran egymás hegyén-hátán, a látszat ellenére mégis stabilan állnak. Ezek a kövek egykor az izzó
lávával együtt merevedtek meg, jóval a felszin alatt. Később a földmozgások és az időjárás hatására a felszinre kerültek.
Innen már egy könnyű sétával beértünk Pákozdra.



Egy kis sörözésre most is jutott idő meg alkalom is, felköszöntöttük Józsit, kis csapatunk vezetőjét.



Pákozdról Kápolnásnyékig buszoztunk, onnan vonattal jutottunk vissza Budapestre.

A többi fotó itt.

Egy kis szépség :)

Mire ma hazaértem a munkából, a lépcsőházban kinyílt ez az öreg kaktusz :)

Kertünkben

végre kinyilt néhány virág. Viszonylag magasan lakom és hegyek vesznek körül,itt minden később nyílik, igy ennek a pár szálnak is nagyon örültem :)

Gyors és könnyű

receptet kaptam. Bár voltak fenntartásaim, de mivel minden hozzávaló volt itthon, nekikezdtem. Az elkészítés tényleg gyors és egyszerű, maga sütés 40 perc. Végülis nagyon finom lett.

Sajttal sonkával töltött hústekercs tejszines sajtmártással

Nemzeti ünnep április 11-én

Egy érdekes történetet olvastam a nemzeti ünnepről, amiről eddig - talán csak én - nem tudtam.
Mára már szinte feledésbe merült, hogy 1898-ban nemzeti ünneppé emelték április 11-ét. Az ellenzék azonban már március 15-én is zavargásokhoz vezető tüntetéseket tartott. Így kompromisszumos megoldásként Báró Bánffy Dezső miniszterelnök április 11-ét jelölte meg, mindkét félnek elfogadható, ám mégis 48-as tartalmat hordozó nemzeti emléknapnak. A kínos helyzetben ezzel kívánta kielégíteni az ellenzéki Kossuth Ferenc által benyújtott törvényjavaslat igényét március 15-e nemzeti ünneppé nyilvánítására. Ám április 11-e nem válhatott igazán nemzeti ünneppé. Kijelölt ünnepnap volt, azonban hiányzott a hozzá kapcsolódó érzelmi kötődés, és hagyománya sem volt szemben március 15-e megünneplésének immár ötven éves történetével. Az április 11-i nemzeti ünnepeken csupán a politikai elit, a közjogi méltóságok, a kormánypárt képviselői és magas rangú tisztviselői emlékeztek, ám a nép utcai demonstrációja és ünneplése továbbra is március 15-éhez kapcsolódott.
Március 15-e ötvenedik évfordulójának megünneplését elsősorban a közjogi ellenzék szervezte, de külön ünnepelt az egyetemi ifjúság, a polgári radikálisok és a szocialista munkásság is. Az utcai megemlékezések lelkes tömeges részvétel mellett zajlottak, a korabeli tudósítók szerint Kossuth 1894. évi temetése óta nem volt ennyi ember a pesti utcákon. Ám a meghitt megemlékezéseket sorra megzavarták a hivatalos politikai életből kirekesztett szocialista és polgári radikális hangok. Estére pedig elszabadult a pokol. A belvárosban a randalírozók üzleteket és kirakatokat törtek be, a Függetlenségi Kör épülete közelében pedig verekedés tört ki az ún. hazafias munkásság és a szocialisták között. Ilyen előzmények után nagy várakozással, de még több biztonsági intézkedéssel néztek a hatóságok az alig egy hónappal későbbi, első április 11-i nemzeti ünnep elé.
Az ifjúság és az ellenzék vonakodott csatlakozni a parancsolt állami ünnephez, ugyancsak a budapesti tudományegyetem ifjúsága is. Az első hivatalos április 11-i nemzeti ünnep napja éppen Húsvét hétfőre esett, amely még inkább megnehezítette az emléknap rendezvényein a lelkes, tömeges részvétel biztosítását.
A miniszterelnök 1898. évben körlevélben rendelte el a törvényhatóságoknál, hogy április 11-ét minden körülmények között ünnepélyes, hivatalos közgyűlés egybehívásával kell megünnepelni. Ugyanakkor ismerve a közhangulatot, március 15-e megünneplését nem tiltotta meg,
Az április 11-i nemzeti ünnep látványos tömegdemonstrációját a kormány által szervezett esti fáklyás felvonulás biztosította. A háromezer fáklyavivőt a minisztériumokban köröztetett jelentkezési ívekkel toborozták össze.
Az ötvenedik évfordulót követően az áprilisi megemlékezések fokozatosan veszítettek jelentőségükből és erejükből. 1927-ben – gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter hathatós közreműködésével – a parlament végre törölte április 11-ét, mint nemzeti ünnepet, és helyére március 15-ét emelte.

Ma csodálatos

napsütésben indultunk reggel túrázni és szerencsére végig így is maradt. Újpestről elbuszoztunk Leányfaluig.
Leányfalu a Pilis hegység lábánál a Vörös-kő, Nyerges hegy és a Duna között Budapesttől 27 km-re fekszik. Kiemelt üdülőterület, a Duna-Ipoly Nemzeti Park és a Pilisi Tájvédelmi körzet része. Dunakanyar egyik legjelentősebb nyaraló- és üdülőhelye. Napjainkra már teljesen összenőtt Szentendrével. A fővárosi polgárság a XIX. század második felében fedezte fel a Szentendrei-szigeti Pócsmegyerhez tartozó Leányfalupusztát. Először színészek, énekesek, írók vásároltak itt telkeket. Az első idetelepültek között volt Szendrey Ignác és veje, Gyulai Pál író (1826-1909), aki itt alkotta meg számos művét. Később, 1912-ben leányfalui üdülőtulajdonossá vált a századelő magyar elbeszélője, Móricz Zsigmond is.

A Móricz villa

Ugyancsak itt élt 1944-1945-ben Márai Sándor. Leányfalut 1936-ban nyilvánították üdülőhellyé, 1949-ben vált önálló községgé. Az 1960-as évek második felében 40 °C-os hévizet találtak a településen, erre épült a térség legnagyobb medencés strandfürdője.

Elsősorban a mozgásszervi megbetegedésben szenvedő betegek panaszainak enyhítésére ajánlják, de nyugtató hatása csökkenti, vagy megszünteti az ideg- és izomfájdalmakat is.

Innen erős kaptatón jutottunk fel – a Vörös Meteor forrás érintésével - az 521 m magas Vörös-kőhöz. Mások is kihasználták a jó időt, sok kirándulóval találkoztunk itt.

Ezután már jóformán a gerincen, a Pap-réten keresztül

értük el Pilisszentlászlót.
A táv 11 km volt 420 m emelkedővel.

Pilisszentlászló a vulkáni kőzetből, andezitből álló Visegrádi hegység szívében bújik meg egy kisebb medencében, csak közúton közelíthető meg. A Visegrádi-hegység legmagasabban fekvő települése (kb. 360 m). Szentendrétől 8 km távolságra van. A terület régóta lakott hely: területén bronzkori és római-kori emlékek is előkerültek. A pálosok 1686 után hoztak telepeseket a Felvidékről, az őslakosok többsége ma is beszéli a szlovák nyelvet. 1947-ben a község lakóinak egyharmada, 400 fő áttelepül Szlovákiába. A község teljes bel- és külterülete is a Duna-Ipoly Nemzeti park része.Lakosság száma: 980 fő. A falu kedvelt lakóhelye művészeknek, íróknak.

Az idei év eddigi legszebb napját sikerült kifognunk :)


A kirándulás képei itt láthatók.

Egy kellemes munkanapon

vagyok túl. Ritka, hogy egy kicsit lazíthatunk. Legutóbb novemberben ültünk össze Erzsébet napon majd karácsonykor Évi is sorra került. Ma délben köszöntöttük Ildikó és Tamás kollégáimat névnapjukon.





Ildikó többször áldott anyósa most is fenséges sütit készített, a többi finomságról nem is beszélve :) Egy órát tölthettünk igy együtt. Nemsokkal utána következett a nőnapi ünneplés. Kellemes volt a délután, kivéve, hogy az ilyen nagy falásoktól már elszoktam :)

Elkészültek

a félmaraton fotói :)

Korábban

már írtam róla, hogy Örsi időnként részt vesz utcai futóversenyeken.
Ma rendezték a 17. párizsi félmaratont. A versenyben 22 ezren indultak profik és amatőrök együtt.

Az idő nem volt valami kellemes, hideg, (+9 fok) szél és eső fogadta a résztvevőket. A helyszin: Párizs keleti része,

a táv: 21.097 km, amit a győztes valamivel több mint egy óra alatt tett meg (egy etióp futó, 1:01:56 ). Örsi az összesítésben a 9326. helyen végzett, (korosztályában az 5256.helyen) 1:59:37 idővel. Gratulálok :)
Ilyen érmét kapott minden résztvevő.

En français ici

Tegnap

megint kirándultunk. A Moszkva téren találkoztunk, onnan buszoztunk a Normafához.


A Normafa a Sváb-hegy (Szabadság-hegy) legmagasabb pontja, (477 m) amely a Hármaskút-tetőn át összeköti a Sváb-hegyet a főváros környezetének legmagasabb pontjával, a János-heggyel. Az utóbbi évtizedekben egészen a lábáig húzódott a város, ám a buszvégállomás szimbolikus megálljt parancsol a nyüzsgésnek is. A környező erdőket séta- és turista utak hálózzák be, melyek a János-hegy csúcsán álló Erzsébet-kilátóhoz, Csillebércre, Makkosmáriára, Budakeszire és Zugligetbe vezetnek.
A fa helye arról kapta nevét, hogy a Nemzeti Szinház tagjainak igen kedvelt kirándulóhelye volt. A színészek játékszüneti napokon – „norma nap”-okon, amikor vallási okokból tilos volt játszaniuk – ide jártak pihenni, és egy alkalommal, 1840-ben a színház akkor már ismert színésznője, Schodelné Klein Rozália itt elénekelte Bellini Norma című operájának áriáját. Ennek az emlékét őrzi a Normafa elnevezése. Eredetileg Viharbükk volt a fa neve. Normafát szelek tépázták, villámok sújtották. A legnagyobb csapást egy 1890-es vihar mérte rá, amikor  a roppant törzset kettéhasította a villám. Megtörve, de még így is majdnem negyven évig állt az öreg bükk, mígnem 1927. június 19-én kidőlt. Megmaradt törzsét a margitszigeti artézi forrás medencéjében helyezték el, hogy a mészköves bevonat mindörökre konzerválja, sajnos a torzó ennek ellenére elkorhadt.

A Budapesti Művész és Opera Sportkör 1962-ben újabb tölgyfákat ültettetett, és 1967-ben emléktáblát is emelt. Az emléktáblán a Normafa története és Devecseri Gábor pár soros verse olvasható.

A hegyen 9 óra után sűrű köd fogadott, de a több cm-es hó egy hét alatt teljesen eltünt.

A terv szerint a cél Budaörs volt. Az út 11 km. Az úton sokan húztak el mellettünk sietve, futva. Mint megtudtuk, egy teljesítménytúra résztvevői voltak, akiknek szintidőn ( 4 óra) belül kellett megtenni 20 km-t.
Érintettük a piktortégla üregeket is.


A Budai-hegység nem karsztos üregeihez soroljuk a Budaörs északi határában és Makkosmária környékén budai márgába vájt 13 mesterséges üreget. Ezeket a Piktortégla-üregeknek nevezik, mert egykor ezekből fejtették ki a - hőforrások tevékenysége során márgából képződött - festékföldet és tűzálló agyagot. A bányászott anyagból "piktortéglát" készítettek, amit a szobafestők alapozó fedőanyagnak használtak. Ezek a mesterséges lukak a hazai bányászat emlékei közé tartoznak. Az agyagbányászat megszűnte után megmaradt barlangok, kürtők némelyike a tízméteres mélységet is eléri. Azonban a legtöbbet a környéken sétálva alig lehet észrevenni.
Mivel a Kolcsakovszy turistaház zárva volt és már túljutottunk az ebédidőn, Budaörs előtt elkanyarodva, Csillebérc irányába indultunk. A túra végül az Irhásárok után Sasadon végződött egy kisvendéglőben :)

A kirándulás fotói itt.

Mikor milyen virágot ? :)

Egy ismerős küldte ezt a listát. Képekkel kiegészítve tovább adom.:)

Gyöngyvirág

Odavagyok a szépségedért

Harangvirág

Mindenem a tied

Hortenzia

Köszönöm a megértésedet

Ibolya

A hűség mintaképe a párom

Kamélia

Szerencsém van veled

Nárcisz

Maradj mindig ilyen édes

Nefelejcs

Miénk az igaz szerelem

Nőszirom

Hited reménnyel tölt el

Orchidea

Kedvelem az érett nőket

Tulipán

Te vagy a tökéletes szerető