2014.február
20. csütörtök
Reggel
8 körül elindultunk a szomszédos Finnországba, Lappföldre.
Az
út nem volt túl hosszú, kb. 150 km. Fotós társaink kérésére a Lyngen fjord mellett többször
is megálltunk fototémákat keresgélve.
A
határon átlépve egy teljesen más világ fogadott, igazi északi táj, nagy
havakkal. Uticélunk Kilpisjärvi falucska
az ugyanilyen nevű tó mellett. Négyen közülünk szerették volna kipróbálni a
motoros szánozást, itt volt rá lehetőség.
Kaptak
teljes felszerelést, meleg ruhákat, csizmákat, bukósisakot és 140 euroért a
befagyott tó jegén + 1 méteres hóban délben nekivágtak a két órás útnak a
norvég-svéd-finn hármas határhoz és visszafelé. Mi többiek addig sétáltunk a
környéken és fényképezgettünk.
A
behavazott faházak úgy néztek ki, mintha egy mesekönyvből léptek volna ki. A
faluban a helyiek motorosszánnal (kivéve ahol tilos)
vagy
ilyen sítalpas szerkezettel közlekednek.
Az
itteniek is nagyon barátságosak voltak, csakúgy
mint Norvégiában. Az utcán, az üzletben megszólítottak, érdeklődtek honnan
jöttünk, volt aki járt már Budapesten. Erre nem számítottunk a számik földjén.
3 felé egy svédasztalos étteremben ebédeltünk rénszarvaspörköltet, fenséges
volt. Utána elindultunk vissza Norvégiába. A nap
már nagyon alacsonyan járt. Egyszer csak egy rénszarvas csapat késztetett
minket megállásra az úton. Mire előkerültek a masináink, ők már úton voltak a
hegy felé. Még megálltunk egy parkolóban
a fjord partján és egyszer csak megjelent halványan az északi fény az égen.
Előkerültek az állványok, profi felszerelések és a fotósok rohantak a vízpartra.
Néhányuknak nagyon szép képeket sikerült készíteni. 6 felé értünk a házunkhoz.
Itt aztán mindenki megőrült, nem számított a szélvihar és a -15 fokos hideg
sem. Az égen megkezdődött az előadás.
(Ezeket a képeket egy profi fotos társunk csinálta)
Nemcsak
északról, de körbe-körbe a hegyek mögül jött a sarki fény, cikázott,
tekeredett, majd eltűnt és egy újabb rohammal jött elő. A látvány leírhatatlan.
A műsor éjjel 2-ig megszakítás nélkül tartott. Az elszántabbak a teljes időt a
szabadban töltötték, mi többiek úgy
óránként berohantunk a házba kicsit felmelegedni, de szemünk onnan is az
ablakra tapadt, nehogy valami csodáról lemaradjunk. A fények annyira intenzívek
voltak, hogy az én kis amatőr gépemmel is sikerült valamit lencsevégre
kapni.
Majdnem 3 óra lett, mire ágyba kerültünk.