Lendva - Muraszombat - Maribor
Tegnap néhány kollégámmal és barátnőmmel Szlovéniába utaztunk. Ljubljanát és a tengerpartot már láttam, de mostani uticélunkon csak átrobogtunk. Reggel 6-kor indultunk Budapestről, Nagykanizsán kicsit megpihentünk , 10 előtt Lendván voltunk. Már az útról látszik a vár -szerintem inkább kastély - fehér tömbje a dombtetőn. Lendva a szlovéniai magyarság központja, lakóinak mintegy 40%-a vallja magát magyarnak. Minden felirat kétnyelvű. A városka közepén a Templom téren megnéztük az 1751-ben épült Szent Katalin templomot. Sírboltjában az Eszterházy család nőtagjai nyugszanak. A téren békésen megfér egymás mellett Szent István és a szlovénok híressége Slomsek püspök. Tettünk egy kis sétát a 2004-ben megnyílt, Makovecz Imre tervezte Kultúrházhoz. Előtte áll Lendva szülötte a szobrász Zala György szobra ( a teret is róla nevezték el). Kevesen tudják róla, hogy Budapesten a Hősök terén álló Milleneumi emlékművet ő tervezte és a kivitelezésben is részt vett.
A Bánffy központ egy egykori polgári lakóházból kialakított kulturális központ és irodalmi kávéház. Megnéztük a hajdani Korona szállóból kialakított városházát, a régi Laubheimer villát, ami ma a Városi könyvtár. Ezután egy elég meredek úton felmentünk a várhoz. A várat 1272-ben ben említik először, ekkor a Hahót nemzetségé. A Hahót nemzetség neve a 14. században változott Bánffyra. 1644-ben a család végleg kihalt, ekkor az Eszterházy grófok birtokába került egészen 1945-ig. A vár ma több kiállításnak ad otthont.
Beültünk a buszba és irány Muraszombat. A városka egyetlen látnivalója a volt Szapáry kastély és park. Egyébként házai elég szocreálosak. A Szapáry-kastély a 16. században épült a középkori kastély helyén reneszánsz stílusban. Mai formáját a 18. század elején kapta. Főkapuja a barokk építészet szép példája. Említésre méltó még a szalon barokk freskókkal díszített falai. Parkjában számos egzotikus fa található, köztük több mint háromszáz éves tölgyfák is. A várkastély egykor a településen kívül állt, de miután a 17. század eleji háborúk során Bocskai hajdúi felégették a várost, az új településközpont már a vár körül jött létre.
Muraszombatból majdnem egyórás buszozás után értünk Mariborba. A várost - méretei miatt - 1-2 óra alatt képtelenség gyalogosan bejárni, ezért egy városnéző kisbusz(vonat) mellett döntöttünk, igy is mintegy 45 percbe telt a legérdekesebb részek feltérképezése. Utána volt időnk még egy kis sétára a főtérre és a Dráva partra. Az óváros eléggé lepuszult, az idén kezdenek hozzá egy teljes felújításhoz, mivel Maribor 2010-ben Európa Kulturális Fővárosa lesz, addig biztos megszépül minden. Megnéztük világ legöregebb még ma is termő szőlőtőkéjét, metszése és szüretelése minden évben kész népünnepély. Az őshonos Vén Szőlőtőke – melyből a „modra kavčina” vörösbor készül – világszenzáció. Már több mint 400 éve él a Lenten, a XVI. században épült, eredeti stílusban felújított épület homlokzatán. Žametovka fajta. Az öreg szőlő egy vesszőjét a tihanyi városháza előtt elültették 2010-ben. A házban működő borászatnál kóstoltunk is egy kis borocskát, majd 6-kor indultunk hazafelé, 11 -re már Budapesten is voltunk.
A 700 km-es út a városnézésekkel kicsit sok volt egy napra, de túléltük, így is érdemes volt elindulni.