Hétvége a Bükkben

Nagyon kellemesre sikerült május első hétvégéje a Bükkben.
Pénteken 11-kor találkoztunk kilencen Répáshután, öt „lány” és 4 „fiú”. Egy családi házat béreltünk ki, a házigazda már várt minket.



Kipakolás és újabb bepakolás után az útiholmival máris indultunk első túránkra. Egy tisztességes kaptató után értük el a Balla barlangot.



A 35 m hosszú, 10 m széles és 4 m magas csarnokszerű üreg kitöltésének alsó szintjéből Hillebrand Jenő barlangi medve, barlangi hiéna, ősbölény és tarándszarvas csontjai mellett a korai Szeleta-kultúra jellegzetes kőeszközeit tárta fel. A kitöltés felsőbb szintjéből ugyancsak barlangi medve, valamint szibériai pocok és tarándszarvas csontjait, a felső paleolit ember apró kőeszközeit és egy kőkorszaki gyermek koponyáját ásta ki.

Tovább a vadregényes Katalin völgyön,



és a Derecske lápán jutottunk a Tebe rétre, de előtte még szerencsére találtunk egy nagyon jó vízű kis forrást.



A Tebe réten tartottuk déli sziesztánkat :)



Innen kis csapatunk 3 tagja egy rövidebb úton visszatért Répáshutára, hogy nekilássanak a vacsorára tervezett paprikás krumpli főzéséhez. Mi többiek tovább mentünk a neve ellenére gyönyörű Csúnya völgyben,



majd következett a Pénzpataki víznyelő barlang, 527 méter tengerszint feletti magasságban. A Kerek-hegy és a Kis-Kerek-hegy között húzódó, a hegység legnagyobb víznyelős vakvölgyében nyíló üregrendszer jelenleg ismert járatainak hossza 630 méter, mélysége 151 méter. A víznyelő egészen fiatal, nem lehet sokkal idősebb 10-12 ezer évesnél. A nyelő kibontására és a mögötte rejtőző járatok feltárására 1953-ban került sor.A Pénz-patak vízhozama a mérési adatok szerint 200-1230 liter/perc között váltakozik.



Hazafelé menet még betértünk – másnapi vacsoránk színhelyére – a Pénzpataki vadászházhoz, és ha már itt voltunk megkóstoltuk a házigazda helyi gyógynövényekből készült pálinkáját is :)



A szálláson már várt az elkészült paprikás krumli. Egy kis beszélgetés és borozgatás után ágyba zuhantunk.

Szombaton ketten autós túrára indultunk, a többiek legyűrtek egy 19 km-es túrát.
Mindjárt utunk elején találtunk egy mészégetőt munka közben, kicsit el is beszélgettünk vele.



Következett Újmassa. Itt található Magyarország első ipari műemléke, az újmassai faszéntüzelésű nagyolvasztó, közismert nevén az ún. "őskohó". Története a 18. századra nyúlik vissza.



Fazola Henrik lakatos mester - akinek világhírű rokokó stílusú alkotásai Egerben találhatók 1770-ben Miskolc-Ómassa területén, Mária Terézia engedélyével az általa felfedezett bányákra, illetve a térségben található hatalmas erdőségekre alapozva vasművet épített. Fia Frigyes, aki kiemelkedő eredményeket ért el a hazai acélgyártás megteremtésében, előbb a Garadna-patak mentén 1810-1812 között megépített egy duzzasztógátat, mellyel létrejött a Hámori tó, majd 1813-ban Újmassán egy korszerűbb kohót, vasművet telepített. A kohó, mely 1831-ben átépítésre került, az 1870-ben Miskolc és Diósgyőr között telepített vasgyár üzembe helyezése után, 1872-ben fejezte be működését. A következő évtizedek során romba dőlt nagyolvasztót a diósgyőri kohászati üzemek hathatós támogatásával a XX. század közepén rekonstruálták, részben eredeti formájában helyreállították.

Majd Ómassa következett. Szép fekvésű falvacska egy szűk völgyben. 50-60 házacskából és egy kis kápolnából áll csak. Felmentünk a falu feletti erdészeti útra is, de szörnyű állapota miatt vissza kellett fordulnunk. Tovább egy 8 km-es úton a Bükk fennsíkon Jávorkútra értünk.



Jávorkút a Bükki Nemzeti Park területén, a Bükk fennsík legszebb részén, 685 méteres tengerszint feletti magasságon fekvő kirándulóhely. A hely a juhar régies elnevezéséről, valamint az egész évben bővizű forrásról kapta nevét, amely a Bükk fennsík egyetlen karsztforrása. A volt erdészeti település környékét, luc - és vörösfenyő-óriások, fenyvesek borítják, valamint a ritkaságnak számító úgynevezett "Svédfenyves", amelyet 1887-ben honosítottak meg a környéken. Kezdetben a térség kincstári vadászközpont volt, s a jó vízű Jávor-forrás mellett kellemes pihenőhelyet nyújtott a megfáradt erdészeknek, vadászoknak. Ezt a nyugalmat, meghittséget látta meg Gróf Bethlen István, és az 1920-as évek végén megépítette a jávorkúti vadászkastélyt, amelyben ma étterem. Gróf Bethlen István nagy szeretettel látogatott el a Bükkbe kikapcsolódni. A Jávorkúti vadászrezidencia egészen az államosításig a Bethlen család tulajdonában volt.



Itt tettünk egy kis sétát Csipkéskút felé, majd visszatértünk a Pénzpataki Vadászházhoz, ahol vadvacsorával vártak minket. ( Őzpörkölt sztrapacskával és knédlivel)



Vasárnap reggel mindent összepakoltunk és még elindultunk egy félnapos 16 km-es túrára. Az út első szakasza megegyezett a pénteki túrával, A Katalin völgy után azonban most Ny felé indultunk a Bükki kék jelzésen, majd a Gyökeres tető után északnak fordultunk. Egy tisztességes kaptató után csodás kilátóponthoz értünk.



Innen még megmászva a Bánya hegyet, lebaktattunk Répáshutára. Megcéloztuk a közeli Vadász éttermet, ahol hazaindulás előtt még megebédeltünk.



Délután 3-kor elköszöntünk szállásadónktól és négyen autóval indultunk vissza Budapestre. Eger után még megálltunk egy pincesornál egy kis készlet feltöltésre.



A hosszú hétvége után hatalmas forgalomban fél 7 felé érkeztünk haza.
Gyönyörű környezetben, vidám társaságban, szép időben töltöttük ezt a hétvégét is :)

Most pár nap pihenő és munka, aztán újabb csomagolás és pénteken indulás a következő túrára Erdélybe, Biharba.

A bükki fotók itt láthatók