Magyar Országos Levéltár

A héten TV reklám hívta fel a figyelmemet egy mai rendezvényre. A Haydn év jegyében egy kellemes, az épület meglátogatásával egybekötött estet szerveztek Levéltári Szimfónia néven a Magyar Országos Levéltárban, a budai várban. Bemutatták a levéltárosok és restaurátorok munkáját, akinek kedve támadt, még egy kis könyvet is beköthetett,



megnézhettünk néhány iratraktárt,



érdekes előadások voltak a magyar arisztokrácia történetéről. ( A program fővédnöke Galántai herceg Eszterházy Antal volt ). A levéltár dolgozói korhű ruhákban kalauzoltak,



Haydn korabeli receptek alapján saját maguk készítette süteményekkel, teával, kávéval vendégelték meg a látogatókat.



Akinek kedve volt, korhű frizurát is csináltathatott és belebujhatott az egykori grófnők, hercegkisasszonyok ruháiba is.



A tanácsteremben egy rögtönzött kis koncerten 3 fiatal művész Haydn divertimentókat játszott. És mindezt ingyenesen. Nem volt tömeg, de aki elment egy szép élménnyel lett gazdagabb.



A Magyar Országos Levéltár nemzeti kincseket őriz. Az ország történetének elmúlt ezer éve alatt készített alapvető oklevelek, iratok ebben az intézményben találhatók meg a legnagyobb számban. 250 éves történelme során folyamatosan bővítette és bővíti gyűjteményét és szolgáltatásait is. A korábbi korszakoktól eltérően ma már mindenki számára nyitva áll. A történész kutató, a történelem iránt érdeklődő, netán családja felmenőire kíváncsi személy az intézményben segítséget kaphat érdeklődésének kielégítésére. Az iratanyag – annak ellenére, hogy a második világháború és az 1956-os forradalom itt igen nagy mértékű pusztulást okozott – folyamatosan növekedett, így ma már a főváros 3 pontján várják az érdeklődőket.
Az ország, azaz a magyar rendek levéltára (Archivum Regni) 1756. évi alapításakor a pozsonyi országházban talált otthonra. Innen 1784-ben a feloszlatott klarissza apácarend budai kolostorának épületébe, a budai országházba költözött, ahol a levéltári használatra átadott helyiségek már a beköltözéskor is szűkösnek bizonyultak. A Magyar Királyi Országos Levéltár létrehozásakor, 1874-ben fölmerült egy önálló levéltári épület felépítésének terve.



Pauler Gyula ( 1841-1903) országos levéltárnok évtizedeken keresztül szorgalmazta a terv megvalósulását, azt azonban már nem érhette meg, hogy fáradozásainak eredményeként felépült az ország első, kifejezetten levéltári célokat szolgáló épülete. Pecz Samu (1854-1922) műegyetemi tanár csak 1912-ben kapott megbízást a Bécsi kapu téren lévő ún. bosnyák laktanya helyére építendő levéltár terveinek elkészítésére. A híres építész Pauler elképzelései és a nemzetközi tapasztalatok alapján romantikus, historizáló stílusú épületet tervezett. A munkaszobákat és a reprezentációs helyiségeket az U alakú épület középső részén helyezte el, az iratraktárak pedig az oldalsó szárnyakban kaptak helyet. A várfal felőli oldalra egy, a központi fűtés kéményét rejtő torony került. Az építkezés 1913 őszén kezdődött meg, befejezését és a beköltözést azonban az első világháború (1914–1918) és az azt követő pénzügyi nehézségek lehetetlenné tették. A levéltár csak 1923-ban költözhetett be a palotába. A gazdag belső díszítést Klebelsberg elképzeléseinek megfelelően alakították ki. A miniszter a falképek témáit személyesen egyeztette Dudits Andor (1866–1944) festőművésszel, akit 1925–1929 között elvégzett munkájáért állami nagy aranyéremmel jutalmaztak. A tető díszes cserepei a pécsi Zsolnay gyárban készültek. Az épületet 1945 telén, a főváros ostroma idején számos tüzérségi és bombatalálat érte.




A keleti, Bécsi kapu felőli oldalon egy raktár teljesen elpusztult, a nyugati szárny egy része és a kutatóterem romba dőlt, a torony pedig olyan súlyosan megrongálódott, hogy annak helyreállítása többé nem volt lehetséges. Még be sem fejeződtek az újjáépítési munkálatok, mikor 1956. november 6-án harckocsi–gránát találta el a nyugati szárnyat, aminek következtében egy raktár teljesen kiégett, és a tűz két másik raktárra is átterjedt.




A teljes helyreállítás 1961-re fejeződött be