Budaörsről hazáig :)

A mai nap végre egy kis napsütéssel indult. Turista barátainkkal Budaörsre buszoztunk. Leszálltunk a Városházánál, innen indult kirándulásunk.



Budaörs festői környezetben, a Budai-hegység déli peremén, a ritkaságszámba menő kopár dolomithegyek alatt, a Budaörsi-medencében fekvő, 23,6 km2 területű, és mintegy 24.000 lakosú kisváros. A budaörsi múlt a vaskorból indul, és egy római kori településen át tart a honfoglalásig. Egy középkori, 1236. augusztus 29-én kelt oklevélben már szerepel a Budaörs név Ers, Urs és Ewres alakban. Törökugrató hegy története szerint az egyik hódító török vezér, hogy üldözőinek fogságába ne essen, bekötött szemű lovával a mélybe ugratott. A németeket gróf Zichy Péter telepítette le 1718 és 1721 között. Svábföldről, Bajorországból, a Fekete erdőből. A lakosság száma a XIX. század közepétől folyamatosan emelkedett, viszont az 1946-47. évi kitelepítés következtében az itt élők 92 %-a kényszerült elhagyni lakóhelyét.
A városból kiérve először felkapaszkodtunk az Odvas hegyre, majd a Mária völgyön keresztül értünk a Sorrento sziklákhoz.



Nagyon szép fenyvesek és sziklaképződmények találhatóak az út mentén. A magyarázat szerint a hely az olaszországi Sorrento tengerpartjának szikláiról kapta a nevét. Lehet, hogy a hasonlat igen merész, de az egészen biztos, hogy a Sorrento és környéke a Budai-hegyek egyik legszebb, és mégis legkevésbé látogatott része. Itt egy kis pihenőt tartottunk. A végvári szikla



után kiértünk Makkosmáriára.



Itt elkezdett esni az eső és kitartott, míg haza nem értünk. Makkosmária nevét egy legenda szerint arról kapta, hogy az itt álló kisebb kápolna a törökdúlás idején elpusztult, és a benne őrzött Szűz Mária képet a környékbeliek egy tölgyfa törzsére akasztva őrizték. A ma itt található Mária kép természetesen csak az eredeti festmény másolata.



A rét szélén épült trinitárius templomot 1748-ban alapították. A templom nem csupán műemlék, hanem mind a mai napig használják: vasárnaponként misét tartanak, egyházi esküvők és keresztelők színhelye. A templom és a kertjében alapított temető keresztény zarándokhelynek számít. Egy esőbeállóban elfogyasztottuk ebédünket, majd a Csacsi rét felé vettük az irányt. Elhaladtunk az 1945. február 11-i budavári kitörés során elesett katonák emlékére emelt ismeretlen katona sírja mellett.



Eredetileg a Virág-völgy felé mentünk volna, de a nagy sár miatt változott az útvonal. Egy darabig mindnyájan együtt mentünk, majd a többség a Normafához, ahol buszra szálltak, hatan pedig Szépjuhászné-Hüvösvölgy felé indultunk. A Jánoshegyi kilátó alatt F-vel elköszöntünk a többiektől és időnként árkon-bokron haladva levágtattunk a hegyről, így fél óra alatt haza is értünk. Jól esett mielőbb száraz ruhára váltani :)