Egy
nap vonattal Hampton Court-ba indultunk.
Pár éve már jártam ott,
de akkor csak egy órám volt és az semmire sem elég egy ilyen
hatalmas palotánál, így most egy teljes napot tudtunk rászánni a
nézelődésre. Mivel közelgett a karácsony, a parkban jégpálya
is szórakoztatta az oda látogatókat.
Hampton
Court London délnyugati részén, a Temze partján található.
1514-ben
szerezte meg a területet a máltai lovagoktól Thomas
Wolsey,
York-i érsek, a későbbi bíboros, VIII. Henrik jó barátja.
Wolsey ragyogó
püspöki palotát
építtetett. Külön lakrészekkel gondoskodott arról, hogy a
királyt és családját bármikor méltón fogadhassa.
Később
Aragoniai Katalin és a király válása miatt viszonyuk megromlott.
Henrik a palotát magának kérte és Wolsey jobb híján kénytelen
volt azt Henriknek ajándékozni, bár ez sem mentette meg őt attól,
hogy kegyvesztett legyen.
1540-re
a palota Európa egyik legpompásabb királyi palotája lett,
ahol tenisz és bowling pályák, vadászpark, több mint 3000
négyzetméteres konyha,
kápolna,
hatalmas ebédlő
és rengeteg
kényelmes vendégszoba állt rendelkezésre. A palotában vezetékes
víz is volt. Henrik valamennyi felesége végzett a palotán
átalakítást, amelyet így VIII. Henrik idejében legalább fél
tucatszor átépítettek.
Henrik
egyetlen fiát, Edwardot a Hampton Court Palotában
keresztelték
meg,
Mária lánya itt töltötte mézesheteit,
I.
Erzsébet pedig
többnyire itt fogadta a külföldi delegációkat.
I.
(Stuart) Jakab idejében
a palota funkciója megváltozott. Jakab inkább az élvezetek
helyszínéül használta.
Fia,
I. Károly idején
új teniszpálya épült, a kert szökőkútjainak működtetéséhez
11 mérföldről idevezettette a vizet, bővítette a királyi
festmény-gyűjteményt is.
A polgárháború idején, 1647-ben a
királyt ebben a palotában börtönözték be három hónapra. A
köztársaság és a protektorátus évei (1649-1660) alatt, a
puritanizmus jegyében szerte Angliában pusztultak az értékek.
Hampton Court azonban megmenekült, mivel Oliver
Cromwell saját
maga használta a palotát. Lánya, Mária esküvőjét is itt, a
királyi kápolnában tartották. II.
Károly jobban
kedvelte a Windsor-i palotát, de szeretőinek egyike, Barbara
Villiers, grófnő és törvénytelen gyermekük itt élt.
Hampton
Court következő fénykorát III. Vilmos és felesége Mária
uralkodása alatt élte.
Ahogy
a Kensingtoni Palota esetében, itt is a kor kedvelt építésze,
Wren kapott megbízást a palota átépítésére, aki legszívesebben
lerombolta volna az egész Tudor-kori palotát, de szerencsére sem
elég pénz, sem elég idő nem volt hozzá.
Mária királyné
halálakor a munkák félbeszakadtak és csak akkor folytatták,
amikor a Whitehall palota a londoni nagy tűzvészkor 1698-ban
leégett. Ekkor épültek a palota barokk részei és felújították
a parkokat is. Anna királynő jobban kedvelte Windsort és
Kensingtont. Halála után őt a Hannoveri házból származó I.
György követte, aki angolul nem beszélt és ideje nagy részét
Hanoverben töltötte.
Viszont fia II. György és felesége
megkedvelte a palotát. Ismét teljes
pompájában ragyogott a
királyi és királynői lakosztály és elkészült a királynői
lépcsőház is.
II. György halála (1760) után már sosem lakott
királyi család a palotában. III.György uralkodása alatt a
palotát kisebb részekre darabolták, a királynak nagy szolgálatot
tevő emberek és háznépük költözhetett be egy-egy lakosztályba.
A következő két évszázadban sokféle lakója volt a palotának.
Pl. Lady Baden-Powell, a cserkész mozgalom megalapítójának
özvegye, és itt lakott a híres fizikus, Michael Faraday is.
1838-ban
a fiatal Viktória
királynő megnyitotta a palotát az érdeklődő nagyközönség
előtt.
Ennek azonban volt árnyoldala is, több helyen letépték a
tapétákat, festmények, bútorok tűntek el. Azonban 1900-ig két
részletben sor került a palota teljes rekonstrukciójára, a
Tudor-kori állapot visszaállítására.
A
palota történetének utolsó évtizedei ismét a restaurálásáról
szóltak. 1986-ban a királyi lakosztály jelentős részét tűzvész
pusztította el. Az újjáépítés 1995-ben fejeződött be.