Erdélyben 4.

A hétfői napot kicsit lazára vettük. Már nagyon halmozódott az alváshiány is :)

Korai ebéd után K. barátnőm unokatestvéremmel elment megnézni a tordai sóbányát. Az utóbbi időben uniós pénzből sokat változott. Új bejárat épült, 

a bánya jellegét elvesztette, ma inkább egy gyógycentrum. Lent a bányában óriáskerék, minigolf, csónakázási lehetőség teszi elviselhetőbbé a gyógyulni vágyók hosszú óráit. 

Ma már nem szükséges a többszáz lépcső megmászása sem, lift hozza, viszi a látogatókat. A célnak így biztos inkább megfelel, de nekem a „natúr” bánya jobban tetszett.

Este egy távoli rokon látott minket vendégül.

Kedden, május elsején Torda kiürült. Mindenki ment piknikezni a szabadba.

Mi is elindultunk a tordai hasadékba. 

A forgalom akkora volt, mint a nagykörúton csúcsidőben. Végigsétáltunk a 3km-es úton, a szűkebb helyeken egyensúlyoztunk a szikla és a szakadék között, elengedve a szembe jövők hadát.  

 Ennek ellenére a látvány mindig lenyűgöz. A kánikulában a hasadék végén árnyékba húzódva  roston sült tarját ebédeltünk és hideg sörrel öblítettük le.   

Jó óra múlva rászántuk magunk a a visszaindulásra. Útközben elnézegettük a sziklamászókat

 és a hideg patakban merészen fürdőzőket. 

Üvegeinket megtöltöttük forrásvízzel.  A turistaház és az út állapota évek óta változatlan. Felkapaszkodtunk a hasadékból, vettünk egy kürtöskalácsot és visszatértünk Tordára.

Este még egy látogatás várt ránk. Köszöntöttük családunk legifjabb tagját, az április 1-én született Róbertet.

Szerdára már csak a csomagolás és búcsúzkodás maradt, Délelőtt hazaindultunk. Útközben Berettyóújfaluban megebédeltünk és késő délután már Budapesten voltunk.