Zebegénytől Kismarosig

Tegnap reggel a Dunakanyar és a Börzsöny felé vettük az irányt. Elvonatoztunk egészen Zebegényig, innen indultunk Kismarosra. Ezt az utat - kicsit hosszabban - júniusban már bejártuk, igaz fordított irányból. Hol vannak már azok a szép nyári napok :) Most hideg – ami 1-2 km kaptató után már nem zavart annyira – nyirkos, sáros idő fogadott, néha szemerkélő esővel. De hát a turista már csak ilyen, ha mehet elindul, aztán majd lesz valahogy :) A kirándulás mellett ma volt túravezetőink megbeszélése is a jövő évi tervekről.



A Dunakanyar nyugati bejáratánál a Malom-völgy végében terül el a festői szépségű falu, kb. 1200 lakossal, a Duna-Ipoly Nemzeti Park területének része. Az Árpád korban a mai település déli részén feküdt a Baranya megyei Zebegény ( ma Szebény) bencés monostora szerzeteseinek Almás nevű faluja. Később a baranyai településtől örökölte a szláv Zbygniv személynévből a Zebegény nevet. Egy hagyomány szerint a Mainzból érkező telepesek felkiáltottak: Hier See beginnt! (tó kezdődik itt) mivel a hegyek között kanyargó Duna látványa erről a helyről olyan, mintha vége lenne. Ez is egy tréfás magyarázat a település nevére :) A település a XIV. századig a bencéseké volt, majd nemesi birtok lett. Az apátság a XV. sz. végére elpusztulhatott és elhagyott kolostorát IV.Sixtus pápa Zsigmond pécsi püspöknek adta. A török korban elnéptelenedett faluba 1735 táján szlovákok és magyarak, majd nagy számban németek érkeztek. A település az óbudai majd a gödöllői koronauradalom része lett. A Pest-Vác vasútvonal Pozsonyig történt meghosszabítása következtében a kárpáti hegyi falvakat idéző településszerkezetnek és hangulatos környezetének köszönhetően kedvelt kirándulóhely lett.
Katolikus temploma 1908-10 között épült Kós Károly és Jánszky Béla tervei szerint, a magyar templomépítészet egyedülálló emléke. A Kálvária-kápolna barokk oromzatos klasszicista építmény. Zebegényben élt és alkotott 1924-től haláláig Szőnyi István, a XX. századi magyar festészet kiemelkedő tehetségű festőművésze, valamint itt töltötte a nyarakat Bernáth Aurél festőművész is . Érdekes látnivaló Farkas Vince hajóskapitány hajózási gyűjteménye is.
A zebegényi vasútállomásról a Kálvária domb felé vettük az irányt. A dombon réz-és bronzkori ősi telep volt. A kálvária-kápolna és a stációk 1853-ban épültek. A domb tetején a 2000-ben újraavatott trianoni és első világháborús emlékmű áll. Az emlékművek mellett van az országzászló, talapzatát Maróthy Géza zebegényi építész, szobrász tervezte. Fentről szép időben szép a kilátás a Dunakanyarra. Most inkább csak körbesétáltunk.





Innen a Csizmadia völgyön keresztül felmentünk a 285 m magasan levő Kövesmezőre ahol parkoló, focipálya, esőház, kis pihenő van. Itt tízóraiztunk, aztán megmásztuk a 360 m magas Gubacsi hálást. Innen pár száz méterre van a Szépkilátás-pihenő, ahonnan most ezt láttuk.



Kis nézelődés után tovább indultunk a Gerendás büféhez. A Zámenhof kilátót most nem érintettük, az továbbra is romos és már semmi kilátás nincs a magasra nőtt fák miatt. A büfében – amíg mi ebédeltünk, a túravezetők tanácskoztak – persze ők sem maradtak étel, ital nélkül :) A konyha elég jó, viszont az egyszemélyes szakácsuk nem győzte az ételek elkészítését ( két csoportot is ki kellett szolgálniuk), így aztán ebédünkre csaknem egy órát kellett várni. A szabadban való várakozás néhányunkat becsábított a cserépkályhával fűtött, kellemes meleget adó belső helyiségbe.
Délután 3-kor tovább indultunk a kismarosi vasútállomásra, majd vonattal Budapestre. A kellemetlen időjárás ellenére ma is érdemes volt felállni a karosszékből :)

A fotók itt