Kismarostól Kismarosig

Ma a Börzsönyben túráztunk heten, mintegy 16 km-t megtéve. Elvonatoztunk Kismarosig, onnan pár buszmegálló után az Őz utcánál indult a jelzett ösvény. Első megállónk a Mátyás Király által is kedvelt Király-Kút.



A Király-kút mellett áll ez a hatlmas juharlevelű platán.



Ezután a Zámenhof kilátót találtuk meg, romos állapotban, kilátás már nincs, a növényzet körbeölelte,



majd az Eszperanto hegyen át felkapaszkodtunk a Szép kilátáshoz. Sajnos a csepergő eső és pára miatt most csak ennyit láttunk.



Törökmezőn a turistaházban meleg étel nem volt, még egy teát sem tudtak adni, így megettük a szendvicseinket



majd indultunk visszafelé. Útközben tisztult annyira az idő, hogy a Dunát is megpillanthattuk,



később pedig a Visegrádi várat is a Duna túloldalán.



Kismaros előtt még betértünk a Gerendás büfébe, ahol nagyon finom ebédet-uzsonnát kaptunk. Mire minden étel-ital elfogyott, indulhattunk is a vasútállomásra :)



Kismaros Pest megye északi részén, a Dunakanyarban, a Börzsöny hegység déli vulkanikus eredetű, gyengén hullámos lejtőjén, a Duna bal partján, a Morgó patak völgyében, országút mentén fekvő település, A medence lajtamészkővel, kemény andezitkaviccsal, dácittal és vulkanikus törmelékkel fedett, melyre agyagos, tengeri homokköves üledék telepedett. Az ősmátra flórája már alig figyelhető meg, az alacsonyabb helyeken kiirtották az erdőket, sőt, a helyükön kialakított szántók és szőlők helyén egyre több hétvégi ház épül. A magasabb helyeken a kocsánytalan tölgy, a bükk és gyertyán az uralkodó, de megtalálható a szil, a juhar és a kőris is. A gazdag aljnövényzetet a galagonya, a kökény, a szeder,- ezt mi is megkóstoltuk - a fagyal, a som, a fekete hunyor, a kankalin, stb. képviselik. Az erdőkben honos a vaddisznó, az őz, a szarvas, a vadmacska, a fácán, a fürj, a kakukk, a sas és egyéb kisebb állatok. A hegyvidéki éghajlat itt már kevésbé érvényesül, a csapadék éves mennyisége 600-700 mm.