Bihari barangolások 1.

Hazaértünk bihari kirándulásunkról. Az út csodálatos volt és ennél jobb időt nem is kívánhattunk volna magunknak. Az eredeti program közben módosult, beláttuk, nekünk túl nagy falat lett volna.

Pénteken indultunk 11-en 4 autóval.( Hatan 60-70 év köztiek és öt fiú 20-30 évesek. Ez azért lényeges, mert természetesen a két csoport ugyanazt az utat nem tudta bejárni, így most csak az előbbiek túráiról mesélek.) Mi már délután megérkeztünk Sonkolyosra. Ott kiderült, hogy az általunk tudott szálláson minden hely foglalt. Bevártuk a fiúkat és néhány vargabetű után Székely Zoli – a Chárán túra szervezője – segítségével ezen a szálláson kötöttünk ki Körösréven. ( Rév 280-370 m tengerszint feletti magasságon, a Királyerdő mészkőtömbjeinek lábainál fekszik. A környéken a karszt minden formáját megtaláljuk: számtalan barlangot, a felszínen dolinákat vagy töbröket. Rév és Sonkolyos között van az az 5 km hosszú szurdokvölgy, amit másnap be is jártunk. )
Már első látásra is tudtuk, ezzel a szállással jobban jártunk :) Kényelmes szobák vártak, szép kilátással és a kertben már rotyogott a készülő vacsora.



A román tulajdonos szívélyesen fogadott, igyekezett minden kérésünket teljesíteni. Ami kicsit zavaró volt: a ház előtt ment a Nagyvárad – Kolozsvár vasútvonal, de kellően elfáradtunk ahhoz, hogy mindenki jól aludjon :) Vacsora előtt még söröztünk egyet a szomszédos kocsmában, utána asztalhoz ültünk, ahol már várt a nagyon finom gulyás és utána mics mustárral és házi kenyérrel. ( a mics darált sertés és marha ( néhol még ürü) húsból készül, só, bors, borsikafű fűszerekkel, kis rudacskákká formálják és megsütik. )



Vacsora után még beszélgettünk kicsit a hangulatos kertben, aztán erőt gyüjtöttünk a másnaphoz.



Szombaton, bőséges reggeli után elautóztunk a Nagy Magyar Barlanghoz, innen indult a Chárán teljesítménytúra, amin a fiúk részt vettek.



Ketten a 32 km-es, hárman a 20 km-es távon. ( Mindannyian szintidőn belül ( 9 illetve 5 óra) visszaérkeztek.) Mi először megnéztük a barlangot.



A két évvel ezelőtti hangulatos büfé és annak jópofa bérlője eltűnt. ( vele előző este Sonkolyoson az utcán találkoztunk, segített a szállásmizéria során a román tulajdonossal a nyelvi nehézségekben. Elmesélte, hogy a helyi önkormányzat jobbnak találta, ha a kajibát egy román veszi bérbe, így őt elküldték) Büfé helyett a barlang bejárata előtt most egy szerszámoskamra, tároló -féle van, evés-ivási lehetőség megszűnt.



Korábban ingyenesen sétáltunk át a függőhídon, most felnőtteknek 3 RON, diák és nyugdíjas jegy ennek a fele. A teljesítménytúra 9-11 között indult regisztráció után. Mint megtudtuk, több mint 170-en jelentkeztek. Volt aki sportosan, futva indult, de a többség kényelmes tempóban, közben gyönyörködve a tájban. Mi a 20 km-es úton indultunk ( no nem résztvevőként, csak koca túristákként), a makadámút után átkeltünk egy függőhídon, majd kezdődött a kapaszkodás felfelé, először négykézláb a sziklákon, utána már csak lihegve :)



A tetőröl leereszkedtünk Sonkolyosra, innen az út hosszan a Sebes-Körös mellett vezetett, majd annyira szűkült a szoros, hogy csak a sineken lehetett tovább menni. A szorosban a folyó mellett csak egy keskeny út fért el, ennek helyét 1870 óta a Nagyvárad-Kolozsvár vasútvonal foglalja el.



A Sebes Körös, Romániában az Erdélyi-Szigethegységben, a Réz-hegység és a Királyerdő közötti völgyben ered, három patak – a Körös, a Sebes és a Dragan összefolyása. A folyó teljes hossza 209 km, Csucsa és Körösrév között sziklaszoroson tör át, ezután szélesedő völgyben folyik nyugat felé. Gyománál ömlik a Kettős-Körösbe. A folyó mentén végig bámulatos a táj, a falvak és hegyek szépsége, a karsztvölgyek és fennsíkok végtelensége, mind megállásra ösztönöz. A völgy legnagyobb látványosságai a magas, fehér sziklafalak, valamint az itt megtalálható több, mint 70 barlang.



Egy vasúti alagutat megkerülve ( két fiúnk a kerülő helyett a hegy megmászását választotta, - mint kiderült, azért ilyen meredekre nem számítottak- ) újabb kaptató indult, ami felvezetett a Kereszt – kilátóhoz.



Itt volt a teljesítménytúra egyik ellenőrző pontja is.



Innen mi már lefelé ereszkedtünk Körösrévre, közben gyönyörködve az elénk táruló kilátásban.



A vacsora már készen várt minket.