Bihari barangolások 2.

Vasárnap reggeli után elindultunk a hegyeken át, Belényesen keresztül a Csodavár menedékházhoz. Barátka falun át Erdődámosig jól haladtunk. Itt útépítés kezdődött, hosszú kilométereken keresztül araszoltunk a szinte járhatatlan úton egészen Biharrózsáig. A táj gyönyörű, vadregényes volt, kár, hogy nézelődés helyett a sziklákra, gödrökre kellett inkább figyelnem. Innen simán jutottunk tovább egészen Vasaskőfalváig – bár közben Magyarremetén a birkák, kecskék várakozásra kényszerítettek :)



Tovább mintegy 2 km-en keresztül murvás, köves, kátyús út következett, ahol ismét csak lépésben lehetett haladni,



majd egy 7 km-es szakaszon látszott, hogy az utat elsimították, de továbbra is hatalmas kátyúkat kellett kerülgeti egészen Bogáig. Innen szerpentinen kapaszkodtunk fel 1000 m-re mintegy 11 km-en keresztül ismét iszonyatos úton,



leginkább csak egyes sebességgel. Végül délre szerencsésen mind a 4 autó felért.



Mivel a szobákat még nem lehetett elfoglalni, mindjárt indultunk is túrázni.



Hóban, sárban, de gyönyörű napsütésben kapaszkodtunk fel a Csodavárhoz, (1170 m ) amely egy hatalmas sziklavárhoz hasonlító, víznyelő barlang. A Vár-patak vize egy óriási sziklakapuban tűnik el. A mögötte következő két beomlott barlangrészt, a "várudvart" (dolina), 120 méter magas sziklafalak veszik körül. A Csodavárban jelennek meg a pádisi források vízei, hogy rövid barlangi szakasz után ismét a föld mélyen haladjanak tovább a Galbina felé.



A sétaút mellett néhol romos állapotban lévő - kár hogy nincs aki áldozna a rendbehozatalra - fából ácsolt kilátókból, balkonokból tekinthetünk be a tátongó mélységbe. ( Bátrabbak le is merészkedhetnek a patakos barlangokba, mi nem tettük :) )



Miután kigyönyörködtük magunkat, tovább indultunk, persze csakis felfelé :)



Cél a Galbina szirt 1234 m magsságban. Az utolsó szakaszon megint szükségünk volt mind a négy végtagunkra. :)



A látvány, ami fent fogadott, feledtette a feljutás fáradalmait.



Miután kifújtuk magunkat, tettünk egy kis kitérőt az Eszkimő jégbarlanghoz. A két fiúnk learaszolt a barlang bejáratáig, bennünk nem volt elég vállalkozó kedv.



A jégbarlang két teremből áll: a nagyobb termet egy hatalmas jégtömb uralja. A terem tetején egy hatalmas ablak szakadt ki, ezen keresztül biztosított a nagyterem folyamatos hó-, falevél-, farönk-utánpótlása. A déli órákban behatoló napsugarak tündérvilággá varázsolják az egyébként is egyedülálló jégképzodményeket.
Innen ereszkedtünk le, majd a Glavoj réten át jutottunk vissza a menedékházba. Az eső is esett pár pecig, ennyi az 5 napba belefért :)

A menedékházat az utóbbi időben felújították. Négy ágyas szobákban voltunk, mindegyik szobához külön fürdőszoba. A szobákban nincs egyetlen konnektor sem, csak a folyosón, és ott is csak egy.
Áram akkor, ha beindítják az aggregátort, általában estétől éjfélig. Finom vacsorát kaptunk. Estére az ifik is megérkeztek, ők egy kalandosabb utat jártak be, bár ez nekünk is elég kalandos volt :)