A gyimesi és a moldvai csángókhoz

megyünk holnap. Amíg távol leszek, itt egy kis olvasnivaló :) Bár ez is magyarul van csak egy kicsit archaikus :)

"Nagytátoka, minák hínnak nünköt, csángónak?
Álmásélem.
Az én nagytátámnak es a nagytátája máséltá, hogy réges-régen egyszer, úgy vot, hogy az ámberek ál térták z’Istántől, s pogányakat térgyülvál imádkoztak. S látta z’Istán, hogy jó népjá álfordult tőllá, nagy szározzságot küdött riájuk, s hét ásztándöig nám vot ásö, s olyan innység vot, hogy a jó nép hasszu utnak kált. S házaikat, vagyonukat álárulták az idágenyeknák, kaptak értá lovakat, ünöket, kácskéket, hogy legyen tájük a gyármekeknák, s hogy húzzák a nagy kortos szákereket. S filjékbá az ágésziknák cságöket raktak, hogy ha ál másszebbedná valaki, tugya, hogy márrá mennák a többiák, hogy örökki mág kapják egymást. Ha a bornyúcska vagy a kácská ál futkározznak, akkor tutták, hul kárássék őket a gazdája, mát annyiszar csánget a fül, hányszor mágmazdultak. Ottoti-es, örökké teszünk a filjékbá csángöt.
Menták hasszú, hasszú utan, hályát találni magiknak a világba. S ahogy menták, ügy csöngátet, hogy csánglet töllük az út, ahul menták. S ha idágeny néppekvál találkoztak, azok montták, itt jönnák a cságösák, nincs hályük a világba suhult, ál hagyta az Istánük, mát annák hirá ment az idágenyák között es. S mikor mázőn menták, mikor árdöbá. S imádkoztak az Istánhez, bocsássa meg vétküket. S ugy fogatkazttak, hogy többát soha-soha ál nám hagyák öt, hakármi es legyen. S ságécssá mág öket, hogy hályát találjanak a világba. S hul álfáradtak ott mág-mág álltak, s ásme álindultak. S votak bátágek, örágek, kik nám tuttak annyit menni étlán-szonnyan, s lá-lá maradtak. Eccer csak jötták árráfálé s mág látták a Hegyeskét, s a patakot, dá akkor nagyobb vót mind most. Látták Szinyiszlot, Kálvárt, Bércet. Akkor tutták, hogy ázt Istán tárámtetá nákük. S akkor a lovakat ki kötték. Itt van víz, árdő s mázö es. Álljunk mág itt. Mondta egy ember, a vázátő, úgy hitták Gábor, s annak vot egy fia, az-es Gábor vot. A fia azt akarta, mennyánák még, dá az örág sajnálta a gyárekeket s a bátágeket, s az örágeket, s úgy gondolta, azét van ott a három domb, mát Istán jált adott, hogy itt ájjanak mág. Mát móntta vala az örág apja, ki utközbá mág hot. Addig menny, fiam, máddig három dombot nám látsz, oda hályázd népünket, s minden dombra épits e kápolnát, s minden ásztándöbá misézátek bánnük, s ámlékezzátek, hogy minák káltünk utnak. Z’örág úgy gondolta, itt marad. A fia akkor hátul ment a három dombon, s álvittá másik nép fálét. A gyengébbák ott mardtak, válá, az örágeskébb Gáborval. S akkor azok, kik itt marattak, ál osztatták közötik a fődát, kinák mánnyi gyármeká vot, s akkar gazdálkodtak. Minden dombra csántok egy szent otárt, s egyátt a faluba es. Dá árőst nyomoruság vót, mát a papecskájuk ulyan bátág vót, s nám vót másik papjuk. Mikor mághot a pap, akkor áröst bögött mindenki, s a papnak a hót kázivál felkánték a gyiákot, hogy legyen papjuk, mát mást nám kaptak. S utána es sok, sok ásztándáig kérencselták a szent pápátol magyar papecskát, nám küdött nákik, mát ott, Magyarfödön is felettá kicsi vot bálőlük. Küdött nákük, áma ulyan idágeny papokat, dá árőst fájlalta nép, mát nám értették őket.
Azét, épitteták házakot körpicsbol, s ulyanak votak, mint egy nagy család. S ásténként esszá ülták s’másélták, s’énákelták. Az örág vázátő minden ástá siratta fiát. S ulyan sirató énákeket énákelt, hogy a fák-es mág sajnálták, s álvitték a hangját oda másszáségba, hul a fia még kárástá hályét. S mikor hallta apja énákit, mágáset a szivá, s visszaindult embereivel a hegyen visszafálé. S úgy találtak vissza, hogy mássziről hallták az állatok csángöit. S mikor vissza érták, mondták az emberek: necsakk, vissza jötták, mág találtak nünköt. A csángöket. Akkor az apja oda adta nákik a dombon túli hályát, hol az örág sok-sok könnyáiből, patak fakadt a födből. S álnávázték Sóspataknak azt a hályát. S így csángösáknák hittak akkor régen a szomszéd népák, mát a hírünk serényábbán futtat, mind a szél, s a csángöink áröst hiressák votak. Itt a végá s fuss ál vála, lá Návérbá."

forrás: itt

Tegnap

délelőtt elmentem vásárolni. A Moszkva téren velük találkoztam :)







Ugyancsak tegnap leszedtem az első termést :)

Hamarosan

szüretelhetek :))) Habár kertem nincs, legalább a loggiámon érő epreket. No nem kilószámra, de az biztos, hogy ez a pár szem tutti bio lesz :)



És még egy színfolt, bár kicsit besegítettem a tápoldattal. Ilyen hatalmasra nőtt a muskátlim 2 cserépben.

Bihari barangolások 3.

Hétfőn 3 fokra ébredtünk. Korán indultunk, mert nagy út várt ránk. Az első kapaszkodó után már mindenkiről lekerültek a kabátok, pulóverek :)



Először egy vízmosásban felmásztunk az „Elveszett világ”-hoz. (1235 m )
Az Elveszett világ nem más, mint víznyelők, barlangok és fenyvesek együttese. Olyan vadregényes, mintha évszázadok óta semmi sem változott volna. Sziklákon, kidőlt fatörzseken másztunk át, a turistajelzés sem ösvényt mutatott, hanem egyik fától a másikig mentünk az avarban, gallyakon.
Zsombolyokban (függőleges aknabarlangok) bővelkedő vidék ez. A barlangok csak alpintechnikával járhatóak, de kívülről is lenyűgözőek. Különleges élmény belenézni egy 40 méter átmérőjű és több mint 100 méter mély barlang szájába. (Sajnos a mélységet a fotók nem igazán mutatják.)



Először a Fekete-zsombolyt néztük meg. Egy 50 m átmérőju hatalmas tölcsér lefolyójaként alakult ki. Felfedezésének évében, 1956-ban, a 108 m-es aknájával egyike volt a legmélyebb földalatti, folyóvízbe torkolló aknáknak. Akkoriban még létezett az alsó kapcsolat az Iker zsombollyal, és a két zsomboly együttes hossza 2437 méter volt. A fakitermelés során a rönkök begurultak az aknába, eltömítve a lenti járatot és a zsomboly mélységét is 90 méterre csökkentette.



Következett az Iker-zsomboly, aminek függőleges szakasza 81 m. Megnevezése sem véletlen: a bejáratnál egy természetes híd választja két részre a barlangot. A függoleges lejáratot –40 m mélységben egy farönkökből és jégből összeálló akadály szakítja meg.



A két nagyobb testvér mellett, szerény árvaként húzódik meg a Fedett-zsomboly, a maga csupán 35 m mély lejáratával.



Az Elveszett világ után kiértünk a Ponor-rétre.



A Ponor patak szeli át a hatalmas ősfenyvesekkel szegélyezett rétet, mely egy vízöntő barlangból, a Ponor barlangból fakad és egy jókora felszíni szakasz megtétele után egy víznyelőben tűnik el, hogy majd hosszú kilométerek megtétele után a föld mélyéből újra kitörjön a Csodavár barlangban.



A rétről újabb kaptatón jutottunk fel a Pádisra.



Ez egy 1200 m középmagasságú karszt-fennsik, melyet hatalmas szakadékok öveznek, ezek között pedig mély völgyek, szorosok és kanyonok találhatók. A karsztfennsíkon dolinák, töbrök, barlangok, alakultak ki. A völgyekben rohanó vizek, víznyelőkben, vagy barlangok szájában tűnnek el, majd kilométeres távolságokban karsztforrások formájában jelentkeznek újra.
A Biharnak eme legismertebb, legtöbbet emlegetett része egy kis csalódást okozott: az összetákolt hétvégi házak, a romos, lerobbant épületek lehangoló látványt nyújtottak, emellett építkezések össze-visszasága. A turistaház zárva volt, de állapotáról ítélve nem hiszem, hogy fogad még valaha kirándulókat.





Itt szusszantunk egyet, aztán egy vízmosásban leereszkedtünk a Ponor rétre,



megnéztük az eltűnő patakot,



majd szép erdei úton értünk vissza a menedékházhoz.



Kedden reggeli után összepakoltunk és csaknem két órás araszolás után leértünk a Belényes-Nagyváradi főútra. Közben fentről még megnéztük a szép fekvésű Boga üdülőtelepet.



Fáradtan, de rengeteg élménnyel kora délután értünk haza Budapestre. Szép volt.

Az összes fotó itt van.

Bihari barangolások 2.

Vasárnap reggeli után elindultunk a hegyeken át, Belényesen keresztül a Csodavár menedékházhoz. Barátka falun át Erdődámosig jól haladtunk. Itt útépítés kezdődött, hosszú kilométereken keresztül araszoltunk a szinte járhatatlan úton egészen Biharrózsáig. A táj gyönyörű, vadregényes volt, kár, hogy nézelődés helyett a sziklákra, gödrökre kellett inkább figyelnem. Innen simán jutottunk tovább egészen Vasaskőfalváig – bár közben Magyarremetén a birkák, kecskék várakozásra kényszerítettek :)



Tovább mintegy 2 km-en keresztül murvás, köves, kátyús út következett, ahol ismét csak lépésben lehetett haladni,



majd egy 7 km-es szakaszon látszott, hogy az utat elsimították, de továbbra is hatalmas kátyúkat kellett kerülgeti egészen Bogáig. Innen szerpentinen kapaszkodtunk fel 1000 m-re mintegy 11 km-en keresztül ismét iszonyatos úton,



leginkább csak egyes sebességgel. Végül délre szerencsésen mind a 4 autó felért.



Mivel a szobákat még nem lehetett elfoglalni, mindjárt indultunk is túrázni.



Hóban, sárban, de gyönyörű napsütésben kapaszkodtunk fel a Csodavárhoz, (1170 m ) amely egy hatalmas sziklavárhoz hasonlító, víznyelő barlang. A Vár-patak vize egy óriási sziklakapuban tűnik el. A mögötte következő két beomlott barlangrészt, a "várudvart" (dolina), 120 méter magas sziklafalak veszik körül. A Csodavárban jelennek meg a pádisi források vízei, hogy rövid barlangi szakasz után ismét a föld mélyen haladjanak tovább a Galbina felé.



A sétaút mellett néhol romos állapotban lévő - kár hogy nincs aki áldozna a rendbehozatalra - fából ácsolt kilátókból, balkonokból tekinthetünk be a tátongó mélységbe. ( Bátrabbak le is merészkedhetnek a patakos barlangokba, mi nem tettük :) )



Miután kigyönyörködtük magunkat, tovább indultunk, persze csakis felfelé :)



Cél a Galbina szirt 1234 m magsságban. Az utolsó szakaszon megint szükségünk volt mind a négy végtagunkra. :)



A látvány, ami fent fogadott, feledtette a feljutás fáradalmait.



Miután kifújtuk magunkat, tettünk egy kis kitérőt az Eszkimő jégbarlanghoz. A két fiúnk learaszolt a barlang bejáratáig, bennünk nem volt elég vállalkozó kedv.



A jégbarlang két teremből áll: a nagyobb termet egy hatalmas jégtömb uralja. A terem tetején egy hatalmas ablak szakadt ki, ezen keresztül biztosított a nagyterem folyamatos hó-, falevél-, farönk-utánpótlása. A déli órákban behatoló napsugarak tündérvilággá varázsolják az egyébként is egyedülálló jégképzodményeket.
Innen ereszkedtünk le, majd a Glavoj réten át jutottunk vissza a menedékházba. Az eső is esett pár pecig, ennyi az 5 napba belefért :)

A menedékházat az utóbbi időben felújították. Négy ágyas szobákban voltunk, mindegyik szobához külön fürdőszoba. A szobákban nincs egyetlen konnektor sem, csak a folyosón, és ott is csak egy.
Áram akkor, ha beindítják az aggregátort, általában estétől éjfélig. Finom vacsorát kaptunk. Estére az ifik is megérkeztek, ők egy kalandosabb utat jártak be, bár ez nekünk is elég kalandos volt :)

Bihari barangolások 1.

Hazaértünk bihari kirándulásunkról. Az út csodálatos volt és ennél jobb időt nem is kívánhattunk volna magunknak. Az eredeti program közben módosult, beláttuk, nekünk túl nagy falat lett volna.

Pénteken indultunk 11-en 4 autóval.( Hatan 60-70 év köztiek és öt fiú 20-30 évesek. Ez azért lényeges, mert természetesen a két csoport ugyanazt az utat nem tudta bejárni, így most csak az előbbiek túráiról mesélek.) Mi már délután megérkeztünk Sonkolyosra. Ott kiderült, hogy az általunk tudott szálláson minden hely foglalt. Bevártuk a fiúkat és néhány vargabetű után Székely Zoli – a Chárán túra szervezője – segítségével ezen a szálláson kötöttünk ki Körösréven. ( Rév 280-370 m tengerszint feletti magasságon, a Királyerdő mészkőtömbjeinek lábainál fekszik. A környéken a karszt minden formáját megtaláljuk: számtalan barlangot, a felszínen dolinákat vagy töbröket. Rév és Sonkolyos között van az az 5 km hosszú szurdokvölgy, amit másnap be is jártunk. )
Már első látásra is tudtuk, ezzel a szállással jobban jártunk :) Kényelmes szobák vártak, szép kilátással és a kertben már rotyogott a készülő vacsora.



A román tulajdonos szívélyesen fogadott, igyekezett minden kérésünket teljesíteni. Ami kicsit zavaró volt: a ház előtt ment a Nagyvárad – Kolozsvár vasútvonal, de kellően elfáradtunk ahhoz, hogy mindenki jól aludjon :) Vacsora előtt még söröztünk egyet a szomszédos kocsmában, utána asztalhoz ültünk, ahol már várt a nagyon finom gulyás és utána mics mustárral és házi kenyérrel. ( a mics darált sertés és marha ( néhol még ürü) húsból készül, só, bors, borsikafű fűszerekkel, kis rudacskákká formálják és megsütik. )



Vacsora után még beszélgettünk kicsit a hangulatos kertben, aztán erőt gyüjtöttünk a másnaphoz.



Szombaton, bőséges reggeli után elautóztunk a Nagy Magyar Barlanghoz, innen indult a Chárán teljesítménytúra, amin a fiúk részt vettek.



Ketten a 32 km-es, hárman a 20 km-es távon. ( Mindannyian szintidőn belül ( 9 illetve 5 óra) visszaérkeztek.) Mi először megnéztük a barlangot.



A két évvel ezelőtti hangulatos büfé és annak jópofa bérlője eltűnt. ( vele előző este Sonkolyoson az utcán találkoztunk, segített a szállásmizéria során a román tulajdonossal a nyelvi nehézségekben. Elmesélte, hogy a helyi önkormányzat jobbnak találta, ha a kajibát egy román veszi bérbe, így őt elküldték) Büfé helyett a barlang bejárata előtt most egy szerszámoskamra, tároló -féle van, evés-ivási lehetőség megszűnt.



Korábban ingyenesen sétáltunk át a függőhídon, most felnőtteknek 3 RON, diák és nyugdíjas jegy ennek a fele. A teljesítménytúra 9-11 között indult regisztráció után. Mint megtudtuk, több mint 170-en jelentkeztek. Volt aki sportosan, futva indult, de a többség kényelmes tempóban, közben gyönyörködve a tájban. Mi a 20 km-es úton indultunk ( no nem résztvevőként, csak koca túristákként), a makadámút után átkeltünk egy függőhídon, majd kezdődött a kapaszkodás felfelé, először négykézláb a sziklákon, utána már csak lihegve :)



A tetőröl leereszkedtünk Sonkolyosra, innen az út hosszan a Sebes-Körös mellett vezetett, majd annyira szűkült a szoros, hogy csak a sineken lehetett tovább menni. A szorosban a folyó mellett csak egy keskeny út fért el, ennek helyét 1870 óta a Nagyvárad-Kolozsvár vasútvonal foglalja el.



A Sebes Körös, Romániában az Erdélyi-Szigethegységben, a Réz-hegység és a Királyerdő közötti völgyben ered, három patak – a Körös, a Sebes és a Dragan összefolyása. A folyó teljes hossza 209 km, Csucsa és Körösrév között sziklaszoroson tör át, ezután szélesedő völgyben folyik nyugat felé. Gyománál ömlik a Kettős-Körösbe. A folyó mentén végig bámulatos a táj, a falvak és hegyek szépsége, a karsztvölgyek és fennsíkok végtelensége, mind megállásra ösztönöz. A völgy legnagyobb látványosságai a magas, fehér sziklafalak, valamint az itt megtalálható több, mint 70 barlang.



Egy vasúti alagutat megkerülve ( két fiúnk a kerülő helyett a hegy megmászását választotta, - mint kiderült, azért ilyen meredekre nem számítottak- ) újabb kaptató indult, ami felvezetett a Kereszt – kilátóhoz.



Itt volt a teljesítménytúra egyik ellenőrző pontja is.



Innen mi már lefelé ereszkedtünk Körösrévre, közben gyönyörködve az elénk táruló kilátásban.



A vacsora már készen várt minket.

Holnap

reggel indulunk Erdélybe. Olyan csodás helyek vannak az útitervben mint: Zichy barlang, Révi szoros, Csodavár, Galbina, Elveszett világ, Szamos bazár, Moloch vízesés. :) Szállásunk Sonkolyoson és a Csodavár menedékházban lesz. Remélem szerencsésen, sok élménnyel térünk vissza, csak az idő is szép legyen :)

Máté

már elmúlt 3 hónapos :)

Hétvége a Bükkben

Nagyon kellemesre sikerült május első hétvégéje a Bükkben.
Pénteken 11-kor találkoztunk kilencen Répáshután, öt „lány” és 4 „fiú”. Egy családi házat béreltünk ki, a házigazda már várt minket.



Kipakolás és újabb bepakolás után az útiholmival máris indultunk első túránkra. Egy tisztességes kaptató után értük el a Balla barlangot.



A 35 m hosszú, 10 m széles és 4 m magas csarnokszerű üreg kitöltésének alsó szintjéből Hillebrand Jenő barlangi medve, barlangi hiéna, ősbölény és tarándszarvas csontjai mellett a korai Szeleta-kultúra jellegzetes kőeszközeit tárta fel. A kitöltés felsőbb szintjéből ugyancsak barlangi medve, valamint szibériai pocok és tarándszarvas csontjait, a felső paleolit ember apró kőeszközeit és egy kőkorszaki gyermek koponyáját ásta ki.

Tovább a vadregényes Katalin völgyön,



és a Derecske lápán jutottunk a Tebe rétre, de előtte még szerencsére találtunk egy nagyon jó vízű kis forrást.



A Tebe réten tartottuk déli sziesztánkat :)



Innen kis csapatunk 3 tagja egy rövidebb úton visszatért Répáshutára, hogy nekilássanak a vacsorára tervezett paprikás krumpli főzéséhez. Mi többiek tovább mentünk a neve ellenére gyönyörű Csúnya völgyben,



majd következett a Pénzpataki víznyelő barlang, 527 méter tengerszint feletti magasságban. A Kerek-hegy és a Kis-Kerek-hegy között húzódó, a hegység legnagyobb víznyelős vakvölgyében nyíló üregrendszer jelenleg ismert járatainak hossza 630 méter, mélysége 151 méter. A víznyelő egészen fiatal, nem lehet sokkal idősebb 10-12 ezer évesnél. A nyelő kibontására és a mögötte rejtőző járatok feltárására 1953-ban került sor.A Pénz-patak vízhozama a mérési adatok szerint 200-1230 liter/perc között váltakozik.



Hazafelé menet még betértünk – másnapi vacsoránk színhelyére – a Pénzpataki vadászházhoz, és ha már itt voltunk megkóstoltuk a házigazda helyi gyógynövényekből készült pálinkáját is :)



A szálláson már várt az elkészült paprikás krumli. Egy kis beszélgetés és borozgatás után ágyba zuhantunk.

Szombaton ketten autós túrára indultunk, a többiek legyűrtek egy 19 km-es túrát.
Mindjárt utunk elején találtunk egy mészégetőt munka közben, kicsit el is beszélgettünk vele.



Következett Újmassa. Itt található Magyarország első ipari műemléke, az újmassai faszéntüzelésű nagyolvasztó, közismert nevén az ún. "őskohó". Története a 18. századra nyúlik vissza.



Fazola Henrik lakatos mester - akinek világhírű rokokó stílusú alkotásai Egerben találhatók 1770-ben Miskolc-Ómassa területén, Mária Terézia engedélyével az általa felfedezett bányákra, illetve a térségben található hatalmas erdőségekre alapozva vasművet épített. Fia Frigyes, aki kiemelkedő eredményeket ért el a hazai acélgyártás megteremtésében, előbb a Garadna-patak mentén 1810-1812 között megépített egy duzzasztógátat, mellyel létrejött a Hámori tó, majd 1813-ban Újmassán egy korszerűbb kohót, vasművet telepített. A kohó, mely 1831-ben átépítésre került, az 1870-ben Miskolc és Diósgyőr között telepített vasgyár üzembe helyezése után, 1872-ben fejezte be működését. A következő évtizedek során romba dőlt nagyolvasztót a diósgyőri kohászati üzemek hathatós támogatásával a XX. század közepén rekonstruálták, részben eredeti formájában helyreállították.

Majd Ómassa következett. Szép fekvésű falvacska egy szűk völgyben. 50-60 házacskából és egy kis kápolnából áll csak. Felmentünk a falu feletti erdészeti útra is, de szörnyű állapota miatt vissza kellett fordulnunk. Tovább egy 8 km-es úton a Bükk fennsíkon Jávorkútra értünk.



Jávorkút a Bükki Nemzeti Park területén, a Bükk fennsík legszebb részén, 685 méteres tengerszint feletti magasságon fekvő kirándulóhely. A hely a juhar régies elnevezéséről, valamint az egész évben bővizű forrásról kapta nevét, amely a Bükk fennsík egyetlen karsztforrása. A volt erdészeti település környékét, luc - és vörösfenyő-óriások, fenyvesek borítják, valamint a ritkaságnak számító úgynevezett "Svédfenyves", amelyet 1887-ben honosítottak meg a környéken. Kezdetben a térség kincstári vadászközpont volt, s a jó vízű Jávor-forrás mellett kellemes pihenőhelyet nyújtott a megfáradt erdészeknek, vadászoknak. Ezt a nyugalmat, meghittséget látta meg Gróf Bethlen István, és az 1920-as évek végén megépítette a jávorkúti vadászkastélyt, amelyben ma étterem. Gróf Bethlen István nagy szeretettel látogatott el a Bükkbe kikapcsolódni. A Jávorkúti vadászrezidencia egészen az államosításig a Bethlen család tulajdonában volt.



Itt tettünk egy kis sétát Csipkéskút felé, majd visszatértünk a Pénzpataki Vadászházhoz, ahol vadvacsorával vártak minket. ( Őzpörkölt sztrapacskával és knédlivel)



Vasárnap reggel mindent összepakoltunk és még elindultunk egy félnapos 16 km-es túrára. Az út első szakasza megegyezett a pénteki túrával, A Katalin völgy után azonban most Ny felé indultunk a Bükki kék jelzésen, majd a Gyökeres tető után északnak fordultunk. Egy tisztességes kaptató után csodás kilátóponthoz értünk.



Innen még megmászva a Bánya hegyet, lebaktattunk Répáshutára. Megcéloztuk a közeli Vadász éttermet, ahol hazaindulás előtt még megebédeltünk.



Délután 3-kor elköszöntünk szállásadónktól és négyen autóval indultunk vissza Budapestre. Eger után még megálltunk egy pincesornál egy kis készlet feltöltésre.



A hosszú hétvége után hatalmas forgalomban fél 7 felé érkeztünk haza.
Gyönyörű környezetben, vidám társaságban, szép időben töltöttük ezt a hétvégét is :)

Most pár nap pihenő és munka, aztán újabb csomagolás és pénteken indulás a következő túrára Erdélybe, Biharba.

A bükki fotók itt láthatók