Szépjuhászné, Hárshegy,
Hűvösvölgy
Vitorlázó repülőtér
Hármashatárhegy
– Szépvölgy, határkő
Innen leereszkedtünk Hűvösvölgybe
A gyönyörű időben sokan döntöttek így mások is, sok kirándulóval találkoztunk.
2011-09-18
Tegnap
a Kulturális Örökség Napja alkalmából terveztem,hogy egy-két helyre elmegyek, de F-nek nem volt kedve sorban állni, meg egyébként is inkább kirándulni szeretett volna, így aztán elindultunk a Budai hegyekbe, ezen az úton:
Szépjuhászné, Hárshegy,
Hűvösvölgy
Vitorlázó repülőtér
Hármashatárhegy
– Szépvölgy, határkő
Innen leereszkedtünk Hűvösvölgybe
A gyönyörű időben sokan döntöttek így mások is, sok kirándulóval találkoztunk.
Szépjuhászné, Hárshegy,
Hűvösvölgy
Vitorlázó repülőtér
Hármashatárhegy
– Szépvölgy, határkő
Innen leereszkedtünk Hűvösvölgybe
A gyönyörű időben sokan döntöttek így mások is, sok kirándulóval találkoztunk.
Balatonfelvidék
A múlt hétvégén barátainkkal – mint már pár éve – Balatonszepezdre utaztunk és kirándultunk egyet a Balaton-felvidéken.
A szeptember hónap az, amikor már érdemes elindulni túrázni, vége a nyári kánikulának ( no ez idénre nem igaz ) és nagyon hiányzik, hogy összejöjjünk és mozogjunk kicsit. Általában ez egy kicsit lazább túra, a lényeg nem a megtett kilométerek és a megmászott magasságok.
Idén is arra számítottunk, hogy részt veszünk a szepezdi szüreti mulatságon, de sajnos elhalasztották a következő hétvégére. Viszont hírét vettük, hogy ezen a hétvégén lesz a badacsonyi szüret. Így egy kicsit módosítottunk és a megérkezés napján Badacsony felé indultunk. Ábrahámhegyig vonatoztunk, onnan kb. 10 km-es séta után Badacsörs és Badacsonytomaj érintésével meg is érkeztünk.
Mint kiderült az igazi szüret másnap lesz, a tóparton csak kirakodóvásárt és egy nagy sátrat találtunk ahol különböző noname zenekarok léptek fel. Inkább a part menti büfékhez indultunk.
Megkóstoltuk a badacsonyi borokat, sétáltunk egyet a tóparton, majd visszautaztunk Szepezdre. A vasútállomásról egyenesen a már jól ismert Öreg Halász Vendéglőhöz vettük az irányt, a vacsorában most sem csalódtunk.
Vasárnap egy valódi túrára készültünk. Révfülöpről busszal mentünk Balatonhenyére.
Innen az országos kék túra vonalán indultunk Nagyvázsonyba.
Az út kb. 15 km volt. Elhaladtunk a Kis-Bükk hegy oldalában majd keresztül a Csicsó erdőn, míg elértünk a Csicsói erdészházhoz. Itt tartottunk egy kis pihenőt, majd a Szentjakabfai erdőn át elértük a Szent Mihály kolostor romjait.
Egy kis pihenő után folytattuk az utat a Kinizsi forrás érintésével Nagyvázsonyba.
Megnéztük a várat, sétáltunk egyet a városban, majd a Kanizsa sörözőben vártuk buszunk indulását vissza a szállásunkra.
Vacsorára megint az Öreg Halászban gyülekeztünk
Hétfőn már csak bő fél napunk volt. Reggel elhagytuk a szállást, a csomagokkal és Balatontördemic-Szigliget vasútállomásig utaztunk. Az állomáson hagytuk a csomagokat és indultunk egy kis túrával vegyes városnézésre. Ugyanazt az utat jártuk be, mint tavaly, csak ellenkező irányban, megnéztük az avasi templomromot,
elsétáltunk a kikötőbe, felmásztunk a Szűz Mária templomhoz majd letértünk a Kamon-kő tanösvényre.
Ez egy nagyon szép, kb. 6 km-es ösvény, vége a szigligeti vár lábánál van.
Itt volt kb. másfél óránk majd busszal visszamentünk a vasútállomásra. Nemsokára megérkezett a közelben lakó J.Feri is családjával – ő szervezi majd az októberi zempléni túránkat – kicsit elbeszélgettünk, majd indultunk hazafelé. Mi autóval 5-re már otthon voltunk, akik vonattal jöttek, csak fél 8-ra értek Budapestre.
Számomra továbbra is érthetetlen, hogy az alig 170 km megtételéhez a vonatnak miért kell 4 óra ???
A szeptember hónap az, amikor már érdemes elindulni túrázni, vége a nyári kánikulának ( no ez idénre nem igaz ) és nagyon hiányzik, hogy összejöjjünk és mozogjunk kicsit. Általában ez egy kicsit lazább túra, a lényeg nem a megtett kilométerek és a megmászott magasságok.
Idén is arra számítottunk, hogy részt veszünk a szepezdi szüreti mulatságon, de sajnos elhalasztották a következő hétvégére. Viszont hírét vettük, hogy ezen a hétvégén lesz a badacsonyi szüret. Így egy kicsit módosítottunk és a megérkezés napján Badacsony felé indultunk. Ábrahámhegyig vonatoztunk, onnan kb. 10 km-es séta után Badacsörs és Badacsonytomaj érintésével meg is érkeztünk.
Mint kiderült az igazi szüret másnap lesz, a tóparton csak kirakodóvásárt és egy nagy sátrat találtunk ahol különböző noname zenekarok léptek fel. Inkább a part menti büfékhez indultunk.
Megkóstoltuk a badacsonyi borokat, sétáltunk egyet a tóparton, majd visszautaztunk Szepezdre. A vasútállomásról egyenesen a már jól ismert Öreg Halász Vendéglőhöz vettük az irányt, a vacsorában most sem csalódtunk.
Vasárnap egy valódi túrára készültünk. Révfülöpről busszal mentünk Balatonhenyére.
Innen az országos kék túra vonalán indultunk Nagyvázsonyba.
Az út kb. 15 km volt. Elhaladtunk a Kis-Bükk hegy oldalában majd keresztül a Csicsó erdőn, míg elértünk a Csicsói erdészházhoz. Itt tartottunk egy kis pihenőt, majd a Szentjakabfai erdőn át elértük a Szent Mihály kolostor romjait.
Egy kis pihenő után folytattuk az utat a Kinizsi forrás érintésével Nagyvázsonyba.
Megnéztük a várat, sétáltunk egyet a városban, majd a Kanizsa sörözőben vártuk buszunk indulását vissza a szállásunkra.
Vacsorára megint az Öreg Halászban gyülekeztünk
Hétfőn már csak bő fél napunk volt. Reggel elhagytuk a szállást, a csomagokkal és Balatontördemic-Szigliget vasútállomásig utaztunk. Az állomáson hagytuk a csomagokat és indultunk egy kis túrával vegyes városnézésre. Ugyanazt az utat jártuk be, mint tavaly, csak ellenkező irányban, megnéztük az avasi templomromot,
elsétáltunk a kikötőbe, felmásztunk a Szűz Mária templomhoz majd letértünk a Kamon-kő tanösvényre.
Ez egy nagyon szép, kb. 6 km-es ösvény, vége a szigligeti vár lábánál van.
Itt volt kb. másfél óránk majd busszal visszamentünk a vasútállomásra. Nemsokára megérkezett a közelben lakó J.Feri is családjával – ő szervezi majd az októberi zempléni túránkat – kicsit elbeszélgettünk, majd indultunk hazafelé. Mi autóval 5-re már otthon voltunk, akik vonattal jöttek, csak fél 8-ra értek Budapestre.
Számomra továbbra is érthetetlen, hogy az alig 170 km megtételéhez a vonatnak miért kell 4 óra ???
2011-08-27
Tordai hasadék
(románul Cheile Turzii),mészkő-hasadék a Torockói hegységben, az Erdélyi Érchegység részeként nem messze Tordától, odajutni Mészkő falu felől lehet. 1938 óta védett terület. Ma 125 hektár. A 3,5 km hosszú szakadékon az Aranyos folyóba ömlő Hesdát patak folyik át.
A hasadék két oldalán Peterdi-gerinc és a Kövesbérc-Szindi mészkőgerinc húzódik, ezen sziklafalak 250-300 méter magasak. A falakban 32 feltárt barlang van, ezek közöl a legnagyobb a Porlik-barlang (75 méter hosszú, 19 méter széles és 11 méter magas). A barlangokban található legelső falfelirat 1563-ból származik. 1983-ban természeti rezervátumnak nyilvánították, mivel növény és állatvilága olyan egyedi példányokat őriz, amelyek Európában ritkán vagy egyáltalán nem fordulnak elő. A Tordai hasadékban több mint 997 fajta növény él, amely a Romániában ismert növények több mint egy negyede. A legritkább növény az Allium obliquum nevű jégkorszaki hagymaféle, amely e lelőhelyén kívül csupán a Volgán túl, az Uraltól délre és Közép-Ázsia hegyein található meg. A hasadékban több védett állatfaj él, pl. a szirti sas, a fülesbagoly, valamint több különleges pillangóféle. A Tordai-hasadék első kutatója a botanikus Lerchenfeld József volt,1780-ban.
A legenda szerint Szent László király Torda mellett harcolt a kunokkal. A túlerővel szemben vissza kellett vonulnia a hegy irányába, de a kunok üldözőbe vették a magyar sereget. Szent László feltekintett az égre, és Istenhez fohászkodott; ebben a pillanatban a hegy kettéhasadt. (Szent László lovának patkónyomai a hasadék felett állítólag ma is látszanak.) A természettudományos magyarázat szerint a hasadék egy víz által kivájt mészkőbarlang tetejének beomlása következtében jött létre.
A hasadékba vezető első utat a vármegye és Torda városa építette 1890-1893 között. Nekem úgy tünt, még ma is ezen az úton lehet odajutni, nemigen nyúltak hozzá azóta :))) A hasadékban az út jól kiépített, függőhidak és sziklaperemek váltogatják egymást a kanyonban.
A veszélyesebbnek tűnő kitett részeken láncok biztosítják a továbbjutásunkat. A hasadék végén a meredek sziklaszirtek elfogynak, lankásabb, barátságos kis rétre érünk.
Ma már a hasadék mindkét végénél belépőjegyet kell venni. 3 RON személyenként. ( de ha visszafelé is ugyanarra jön valaki, nem kell újabb jegyet vásárolnia)
2011-08-21
Új kenyér
Életemben először nekiláttam kenyeret sütni, gép nélkül, csak a sütőben. Böbe küldte a receptet és tényleg egyszerűnek tűnt. Neki különösen szépre sikerült :) Az enyém "csak" ilyen lett.
Először nem akart megkelni, aztán melegebbre tettem és elindult felfelé :)
A külalakján lehetne még javítani, de majd legközelebb szebb lesz :) Az íze és az állaga viszont kifogástalan.
Először nem akart megkelni, aztán melegebbre tettem és elindult felfelé :)
A külalakján lehetne még javítani, de majd legközelebb szebb lesz :) Az íze és az állaga viszont kifogástalan.
2011-08-17
Várfalva
Torockóról visszafelé jövet bekanyarodtunk Várfalvára , ebbe az Erdélyi Érchegység lábánál, az Aranyos folyó jobb partján fekvő festői falucskába.
Lakói nagyobb rész ma is magyarok, unitárius vallásúak. A falu feletti meredek dombon emelkedett valaha a vármegyének és városnak nevet adó Torda vára. Várfalvát is a rendszerváltás mentette meg a teljes pusztulástól: a faluromboló program keretében tucatnyi ház helyébe tömbházakat építettek volna, már a tervek és makettek is elkészültek.
Valamikor olvastam a faluban épült Jósika kastélyról, itt volt az alkalom megnézni.
Először felmásztunk a falu feletti dombon épült templomhoz.
A 14. század elején román stílusban épült unitárius templomot részben a 13. században elhagyott vár köveiből építették, később gótikus stílusban átalakították, majd a 17. század második felében teljesen felújították.
A kastélyt néhány vargabetű után találtuk meg, mert egy romos, elhagyott épületet kerestünk.
Mint megtudtuk, a Nyugat Európában élő Jósika örökös – Bánffy-Jósika Imre - a kastélyt visszaigényelte, saját pénzén teljesen helyreállította, visszaadva annak és a parknak a két világháború közti szépségét. A kaput zárva találtuk,
de ha a tulajdonos épp ott tartózkodik, beengedi az érdeklődőket.
A kastély kertjében található a feltárt avar és honfoglalás kori temető is.
A falun vezet keresztül a Tordai-hasadéktól a Torockó melletti Székelykőhöz vezető turistaút ahová Várfalváról kb. négy óra gyaloglással eljuthatunk. A Várfalva és Torockó közötti határt a Székelykő egyik sziklájára festett piros-fehér-zöld zászló jelzi.
Várfalva határában található az Aranyos folyó festői sziklaszorosa, ennek közelében a Berkesi-hasadék a Berkes-pataknak szurdoka szép vízeséssel. A Leánykő és az Örvénykő festői sziklacsúcsához mondák is fűződnek.
Lakói nagyobb rész ma is magyarok, unitárius vallásúak. A falu feletti meredek dombon emelkedett valaha a vármegyének és városnak nevet adó Torda vára. Várfalvát is a rendszerváltás mentette meg a teljes pusztulástól: a faluromboló program keretében tucatnyi ház helyébe tömbházakat építettek volna, már a tervek és makettek is elkészültek.
Valamikor olvastam a faluban épült Jósika kastélyról, itt volt az alkalom megnézni.
Először felmásztunk a falu feletti dombon épült templomhoz.
A 14. század elején román stílusban épült unitárius templomot részben a 13. században elhagyott vár köveiből építették, később gótikus stílusban átalakították, majd a 17. század második felében teljesen felújították.
A kastélyt néhány vargabetű után találtuk meg, mert egy romos, elhagyott épületet kerestünk.
Mint megtudtuk, a Nyugat Európában élő Jósika örökös – Bánffy-Jósika Imre - a kastélyt visszaigényelte, saját pénzén teljesen helyreállította, visszaadva annak és a parknak a két világháború közti szépségét. A kaput zárva találtuk,
de ha a tulajdonos épp ott tartózkodik, beengedi az érdeklődőket.
A kastély kertjében található a feltárt avar és honfoglalás kori temető is.
A falun vezet keresztül a Tordai-hasadéktól a Torockó melletti Székelykőhöz vezető turistaút ahová Várfalváról kb. négy óra gyaloglással eljuthatunk. A Várfalva és Torockó közötti határt a Székelykő egyik sziklájára festett piros-fehér-zöld zászló jelzi.
Várfalva határában található az Aranyos folyó festői sziklaszorosa, ennek közelében a Berkesi-hasadék a Berkes-pataknak szurdoka szép vízeséssel. A Leánykő és az Örvénykő festői sziklacsúcsához mondák is fűződnek.
Érmindszent
Mentem már Nagykároly felől Erdélybe, de betérni Ady szülőhelyére nem volt idő. Múlt héten ez is belefért, és letértünk a csaknem 5 km-es, hepe-hupás bekötőútra. Anno úgy tanultam, hogy Ady Érmindszenten született. Ilyet ma már ne keressetek :) 1957-ben Adyfalvára keresztelték, a 180 lelkes falu ma Ady Endre teljes nevét viseli.
Szülei – diósadi Ady Lőrinc és Pásztor Mária – két telket és földeket vásároltak Érmindszenten. A nádfedeles, szabadkéményes, sárral tapasztott paticsfalú házat a költő anyja örökölte. Itt született a költő 1877-ben.
A házba középen belépve, a konyhába jutunk. Balra a tiszta-, jobbra a lakószoba. Mindkettő földes. Az udvari szobában áll az ágy, amelyben Ady Endre született.
A ház utcai homlokzatán a két kicsi ablak között a költő félalakos domborművét 1935 szeptemberében leplezték le. Sebő Zoltán alkotása.
A telek másik végében áll a családi kúria. Ady Endre építtette szüleinek 1900-ban. Az üvegezett verandás épületben ma kiállítás van Ady életéről, művei eredeti kiadásaiból és sok személyes tárgyából.
A szülők aranylakodalma idején 1924. július 21-én a ház falán emléktáblát helyeztek el. Kós Károly készítette, aki a domborművön így ír: „Itt született 1877. nov. 22-én ADY ENDRE a magyar költészet új korszakának teremtő géniusza, útmutató világító fárosza. A régi magyar balvégzetnek halhatatlan énekese. Meghalt Budapesten, 1919. január 27.”
A két ház közötti parkban magas márványoszlopon a költő mellszobra áll.
Szülei – diósadi Ady Lőrinc és Pásztor Mária – két telket és földeket vásároltak Érmindszenten. A nádfedeles, szabadkéményes, sárral tapasztott paticsfalú házat a költő anyja örökölte. Itt született a költő 1877-ben.
A házba középen belépve, a konyhába jutunk. Balra a tiszta-, jobbra a lakószoba. Mindkettő földes. Az udvari szobában áll az ágy, amelyben Ady Endre született.
A ház utcai homlokzatán a két kicsi ablak között a költő félalakos domborművét 1935 szeptemberében leplezték le. Sebő Zoltán alkotása.
A telek másik végében áll a családi kúria. Ady Endre építtette szüleinek 1900-ban. Az üvegezett verandás épületben ma kiállítás van Ady életéről, művei eredeti kiadásaiból és sok személyes tárgyából.
A szülők aranylakodalma idején 1924. július 21-én a ház falán emléktáblát helyeztek el. Kós Károly készítette, aki a domborművön így ír: „Itt született 1877. nov. 22-én ADY ENDRE a magyar költészet új korszakának teremtő géniusza, útmutató világító fárosza. A régi magyar balvégzetnek halhatatlan énekese. Meghalt Budapesten, 1919. január 27.”
A két ház közötti parkban magas márványoszlopon a költő mellszobra áll.
Haller kastély
A múlt héten Erdélyben jártam, eljutottunk Kerelőszentpálra is. A község Marosvásárhelytől 19 km-re a Maros partján található. Legjelentősebb épülete barokk kastélya, a gödöllői Grassalkovich-kastély mintájára épült. A birtokot Haller István kapta hozományul feleségével és így lett a település és környéke Haller-birtok 400 éven át. A család Nürnberg környékéről származik, a XV. század második felében kerültek Magyarországra.
Haller István 1610-ben kezdte meg az 1575-ös csatában tönkrement Alárdi-kastély helyén egy új várkastély építését. Az emeleti rész ablakainak kerete díszesebb, gazdagabb volt, míg a földszintiek egyszerűbbek. Az előcsarnokból tölgyfalépcső vezetett fel az emeleti ebédlőbe, amelyet kétoldalt szalonok sora fogta közre. A földszinten voltak a cselédszobák, konyhák, kamrák, raktárak, az emelet északi szárnyában a vendégek, a déli szárnyon a családtagok szobái. Petróleumlámpákkal világítottak, díszes cserépkályhákkal fűtöttek.
A kastély körül öthektáros kert is volt, ami az 1930-as évekre már ötven holdas díszparkká bővült tavacskákkal, hintákkal, padokkal, teniszpályával, virágházakkal.
A II. világháború után már csak a kastély földszinti helyiségeit használták, a családot 1949. március 2-án kitelepítették, a bútorokat,( rokokó, klasszicista, biedermeier, neoreneszánsz és neobarokk stílusúak ), értékeket ellopták, az építőanyagot elhordták, a porcelán és cserépkályhákat szétszedték, csak két fehér porcelánkályha cserepeit sikerült megmenteni, újra felépíteni, amik jelenleg a marosvásárhelyi múzeumban találhatók.
A kastély utolsó tulajdonosai Haller István gróf, - aki Budapesten szerzett agrármérnöki oklevelet - és felesége br. Schell Bauschlott Mária, akik fiukkal Gézával ( ma Budapesten él,lányukkal Ilonával és annak férjével, Harmath Ferenccel lakták a kastélyt az államosítás előtt.
Hosszas huzavona és pereskedés után 2001-ben a Hallerek leszármazottai visszakapták a kastélyt. A Marosvásárhelyen élő Harmath Ferenc nyugdíjas tanár és neje, Haller Ilona a kastélyt az Erdélyi Római Katolikus Egyházmegyének ajándékozta. Pénzük nekik sincs a felújításra, befektetőt nem találtak. Bár az egyház bekerítette a kastélyt és környékét, mégis lopkodják az épületanyagot. A kastély ma tetőzet nélkül áll, emeleti falain méteres a gaz, a vakolat omlik.
Haller István 1610-ben kezdte meg az 1575-ös csatában tönkrement Alárdi-kastély helyén egy új várkastély építését. Az emeleti rész ablakainak kerete díszesebb, gazdagabb volt, míg a földszintiek egyszerűbbek. Az előcsarnokból tölgyfalépcső vezetett fel az emeleti ebédlőbe, amelyet kétoldalt szalonok sora fogta közre. A földszinten voltak a cselédszobák, konyhák, kamrák, raktárak, az emelet északi szárnyában a vendégek, a déli szárnyon a családtagok szobái. Petróleumlámpákkal világítottak, díszes cserépkályhákkal fűtöttek.
A kastély körül öthektáros kert is volt, ami az 1930-as évekre már ötven holdas díszparkká bővült tavacskákkal, hintákkal, padokkal, teniszpályával, virágházakkal.
A II. világháború után már csak a kastély földszinti helyiségeit használták, a családot 1949. március 2-án kitelepítették, a bútorokat,( rokokó, klasszicista, biedermeier, neoreneszánsz és neobarokk stílusúak ), értékeket ellopták, az építőanyagot elhordták, a porcelán és cserépkályhákat szétszedték, csak két fehér porcelánkályha cserepeit sikerült megmenteni, újra felépíteni, amik jelenleg a marosvásárhelyi múzeumban találhatók.
A kastély utolsó tulajdonosai Haller István gróf, - aki Budapesten szerzett agrármérnöki oklevelet - és felesége br. Schell Bauschlott Mária, akik fiukkal Gézával ( ma Budapesten él,lányukkal Ilonával és annak férjével, Harmath Ferenccel lakták a kastélyt az államosítás előtt.
Hosszas huzavona és pereskedés után 2001-ben a Hallerek leszármazottai visszakapták a kastélyt. A Marosvásárhelyen élő Harmath Ferenc nyugdíjas tanár és neje, Haller Ilona a kastélyt az Erdélyi Római Katolikus Egyházmegyének ajándékozta. Pénzük nekik sincs a felújításra, befektetőt nem találtak. Bár az egyház bekerítette a kastélyt és környékét, mégis lopkodják az épületanyagot. A kastély ma tetőzet nélkül áll, emeleti falain méteres a gaz, a vakolat omlik.
2011-07-28
Könyvek
Tegnap az Alexandra könyvesházban jártam.
Óriási akciók vannak, egy csomó könyv 70-80 %-al olcsóbb. A mai könyvárak mellett ez nem semmi. Aki teheti, érdemes ide benéznie.
Óriási akciók vannak, egy csomó könyv 70-80 %-al olcsóbb. A mai könyvárak mellett ez nem semmi. Aki teheti, érdemes ide benéznie.
2011-07-20
Virágaim
Már azt hittem az orchideámnak vége, olyan siralmas állapotban volt, de végül magához tért. Most így néz mi :)
A ciklámen is kivirágzott
Bár nem virág, de chilipaprikából is meglesz az idei szükséglet :)
És Emesének üzenem, már ekkora az Aloe Vera :)
(A dátum ellenére a képek ma készültek :) )
A ciklámen is kivirágzott
Bár nem virág, de chilipaprikából is meglesz az idei szükséglet :)
És Emesének üzenem, már ekkora az Aloe Vera :)
(A dátum ellenére a képek ma készültek :) )
2011-07-15
Hétköznapok
Majdnem egy hónapja, hogy hírt adtam a blogban.
Egy ismerősömmel nekiláttunk ismét angolt tanulni. Igaz egy héten csak egyszer megyünk, de az mindjárt 4 óra. Fiatal tanárunk szerint egy hét nagy idő, így aztán nem kímél az előírt feladatokkal, valamennyit minden este foglalkozni kell vele. Egyelőre nem bántam meg, hogy belevágtam, egyből kibuktak a hiányosságok, pontatlanságok, és hiába a sok olvasás, az értés nem elég, beszélni is kéne, főleg úgy, hogy azt mások is megértsék :)
Egy másik – az angolnál több időt rabló – dologba is kezdtem. Kezembe akadt egy doboz, tele régi iratokkal, fényképekkel. A közvetlen „ősöket” még beazonosítottam, de sok olyan személyről szóltak iratok, készültek régi fotók, akikről korábban nem is hallottam. Megpróbáltam valami rendszerbe szedni a megismerteket és lassan kezdett kialakulni egy családfa. Aztán úgy, mint az igazi fa, egyre több és újabb ágat növesztett :) Mára már több mint 100 közeli és távoli családtag ismert, persze sok adat hiányzik még róluk, de napról napra kiderül valami. Ebben nagy segítségemre van Amerikában élő testvérem, aki szintén felkutatta a nála levő iratokat és e-mailben folyamatosan elküldi nekem. A család kivándorolt tagjairól is több információja van. Közben elutaztam Erdélybe, unokatestvéremmel elmentünk apám családjának falujába is. Egy napot töltöttünk ott, találkoztunk 80-90 éves emberekkel, akik emlékeiket még el tudták mesélni, és értékes iratokra is bukkantunk. A legérdekesebb az volt, hogy találtunk egy rokont is a faluban, bár ő már alig beszél magyarul.
Most már csak Zsoltit várom, hogy jöjjön nyaralni pár hétre:)
Egy ismerősömmel nekiláttunk ismét angolt tanulni. Igaz egy héten csak egyszer megyünk, de az mindjárt 4 óra. Fiatal tanárunk szerint egy hét nagy idő, így aztán nem kímél az előírt feladatokkal, valamennyit minden este foglalkozni kell vele. Egyelőre nem bántam meg, hogy belevágtam, egyből kibuktak a hiányosságok, pontatlanságok, és hiába a sok olvasás, az értés nem elég, beszélni is kéne, főleg úgy, hogy azt mások is megértsék :)
Egy másik – az angolnál több időt rabló – dologba is kezdtem. Kezembe akadt egy doboz, tele régi iratokkal, fényképekkel. A közvetlen „ősöket” még beazonosítottam, de sok olyan személyről szóltak iratok, készültek régi fotók, akikről korábban nem is hallottam. Megpróbáltam valami rendszerbe szedni a megismerteket és lassan kezdett kialakulni egy családfa. Aztán úgy, mint az igazi fa, egyre több és újabb ágat növesztett :) Mára már több mint 100 közeli és távoli családtag ismert, persze sok adat hiányzik még róluk, de napról napra kiderül valami. Ebben nagy segítségemre van Amerikában élő testvérem, aki szintén felkutatta a nála levő iratokat és e-mailben folyamatosan elküldi nekem. A család kivándorolt tagjairól is több információja van. Közben elutaztam Erdélybe, unokatestvéremmel elmentünk apám családjának falujába is. Egy napot töltöttünk ott, találkoztunk 80-90 éves emberekkel, akik emlékeiket még el tudták mesélni, és értékes iratokra is bukkantunk. A legérdekesebb az volt, hogy találtunk egy rokont is a faluban, bár ő már alig beszél magyarul.
Most már csak Zsoltit várom, hogy jöjjön nyaralni pár hétre:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)