Tegnap gyönyörű időben elmentem megnézni az idei London
Maratont. Reggeli közben még láttam a TV-ben a 9-kor induló kerekes székeseket,
majd az őket követő sérült sportolókat. Mire 11-re a helyszínre értem egy
részüket még sikerült látnom. A verseny Greenwich-ből indult és a Buckingham
palotánál ért véget, futás közben a versenyzők elhaladnak London legismertebb
látványosságai előtt. Az idén több mint 35 ezren neveztek. Úgy gondoltam hogy a
startnál és a célnál elég reménytelen, hogy a tömegben valamit is lássak.
Voltak akik a rajt előtt már órákkal kiköltöztek a helyszínre. A vonatom a
Blackfriars hídnál tett ki, innen indultam a rakparton és nem messze a
Westminster hídtól találtam is egy jó kis helyet közvetlenül a futók útvonala
mellett. Itt volt a 40 km-es jelzés is, igy már csak 2, 195 km-re voltam a
céltól.
Egy darabig még a
kerekes székes és sérült futók jöttek, őket is hatalmas éljenzés fogadta.
A kanadai Diane Roy, aki végül a 30. helyen végzett.
A vak futók egy segítővel, kezükben egy vezető szárral együtt futottak.
A segítő szintén teljesítette a maratoni távot, anélkül,
hogy a versenyben is részt vett volna. Elismerésre méltó teljesítmény. Egyébként is nagyszerű volt a hangulat az
egész maraton alatt.
A nagy drukkolásból már előre lehetett tudni, hogy
hamarosan feltűnik a következő versenyző.
Kevéssel dél előtt aztán megérkezett az első időmérő autó,
utánuk az előbb indult női futók. Elsőnek a kenyai Florence
Kiplagat – a későbbi második helyezett – jött, őt követte Edna Kiplagat, kétszeres
világbajnok.
Edna Kiplagat a tavalyi és tavalyelőtti második hely után tudott
győzni, s először nyert Londonban. A győztes a Buckingham-palota előtt
kialakított célegyenesben, az utolsó 200 méteren sprintelte le honfitársát és
névrokonát, Florence Kiplagatot.
Harmadik a 10 ezer méteren olimpiai bajnok etióp Tirunesh
Dibaba lett.
Kebede Aberu etióp futó az ötödik lett.
Tiki Gelana etióp, kilencedik a végelszámolásnál
Kovalenko ukrán futónő a 10. helyen ért célba.
Kis idő múlva az újabb időmérő már a férfiak közeledését
jelezte. A tempót 30 km-ig Haile Gebrselassie diktálta, igy ahol én álltam őt
már nem láthattam. Haile Gebrselassie etióp középtáv-, hosszútáv- és utcai
futó atléta. Kétszeres olimpiai és négyszeres világbajnok, 61 etióp nemzeti
rekordot döntött meg, 27 világcsúcsot állított fel, sokan a valaha élt egyik
legnagyobb hosszútávfutónak tartják. 2008 szeptemberében, 35 évesen új
világcsúcsot futva megnyerte a Berlin maratont.
Az élen futó 2 versenyzőt ez a kis video mutatja.
Valószínű, hogy a végén is ők végeztek az első két helyen, ( Wilson Kipsang (kenyai) 2:04:29 óra és Stanley Biwott (kenyai) 2:04:55 ) mivel
utánuk jócskán lemaradva jöttek a többiek.
Wilson Kipsang másodszor nyerte meg a London maratont és ő a
világcsúcstartó is.
Emmanuel Mutai kenyai futó a 7. lett. 2011-ben ő nyerte a
London maratont.
A hazaiak kedvence, az 5000 és 10 000 méteren olimpiai és
világbajnok brit – szomáliai születésű - Mo Farah első maratoni
versenyén a nyolcadik lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése