Erdélyben 1.

Kihasználva a május elsejei hosszú hétvégét, pár napra Erdélybe utaztam. Egyrészt rokonlátogatásra, másrészt családkutatásomhoz anyagot gyüjteni.Csütörtökön indultunk és délután megérkeztünk Tordára. Unokatestvérem és családja nagy szeretettel fogadott, a mesélés, iszogatás a késő éjszakába nyúlt.

Pénteken kicsit meggyötörten, de annál nagyobb lelkesedéssel indultunk Marosújvárra. 

Az egykori Mikó kastély

Egy 20 évvel ezelőtti adásvételi szerződésben akadtam arra a címre, ahová rokonom költözött – akivel mellesleg gyerekként 50 évvel ezelőtt láttuk egymást utoljára. Először megnéztük Marosújvár „nevezetességét”. 

Ennek a tónak a helyén valamikor egy szupemarket állt.  Mivel  a sóbánya egy régi járata fölé épült, 2010-ben egy éjszaka az üzletet elnyelte a föld. A helyiek még hetekig „vadászták” a tóból a bolt felszínre jövő árúkészletét. A főút is használhatatlanná vált egy szakaszon. Helyreállítás azóta sem történt. 

Továbbmenve leparkoltunk a városka központjában, pénteki piac lévén elég nagy volt a nyüzsgés.   

Gondoltuk legcélszerűbb a templomban érdeklődni. A csöppnyi magyar közösséget – mint általában sok helyen – a református egyház fogja össze.  A templom természetesen zárva volt.  Mire visszasétáltunk autónkhoz, már várt a parkolóőr.  Közben kiderült, hogy ő is magyar, így 1 RON-ért egész napra ott hagyhattuk az autót. J  Előkerült a papír a felírt címmel, próbáltunk az utca nyomára bukkanni. Amint meglátta a nevet, elnevette magát és azonnal megadta barátnője ( a rokonom) telefonszámot és el is magyarázta merre találjuk. ( az általunk ismert cím már nem volt igaz). Elindultunk a központhoz közeli utcába és közben felhívtuk a telefonszámot. Rövid beszélgetés után kiderült, a hölgy nem az akit keresünk. Bánatosan visszafordultunk. A templom mellett egy, a kapuján éppen kilépő urat szólítottunk meg, merre találjuk a tiszteletes házát. A románul beszélő férfi biciklijét tolva elkísért a házig, a kb. 200 m út vége felé kiderült érti magyar beszédünket és időnként még magyarul is megszólalt.

A tiszteletes kedvesen fogadott és biztosított arról, hogy a kapott cím jó, menjünk oda nyugodtan. Rokonom nagy beteg, biztos otthon találjuk. Bizakodva indultunk ismét és egy kis sikátorban meg is találtuk a házat, bent az udvarban pedig a lakást.  Sok évtized távlatából is kölcsönösen azonnal megismertük egymást. M. alig jutott szóhoz a meglepetéstől, de nagyon örült a látogatásnak.  Az annak idején sikeres család képzőművész tagjaként mára egyedül maradt,  szülei meghaltak, testvére eltünt. Munkahelyén egyik percről a másikra stroke-ot kapott, emiatt fél oldala lebénult, de hatalmas akaraterővel, gyógyfüvei segítségével szellemi állapota tökéletesen helyreállt, mozgásában korlátozott, de kerékpárral bárhová el tud menni. Két éve az orvosok már lemondtak róla.  Kórházi ápolása idején maradék értékeit is ellopták. Pár napja pedig a telefonját is, ezért hívtuk mi hiába a megadott számot. Rokkant nyugdíjából alig tud megélni, az egyház szállít neki naponta ebédet. Lakását Marosújváron a sóbányászat következtében magas talajvíz gyakran elönti, ilyenkor a padlásra menekül, amíg a víz visszavonul. Ennyi viszontagság ellenére egy optimista, élni akaró és ezért mindent megtevő nőt találtunk. Rövid látogatásunk után megígértük, még visszatérünk. A látottak valamennyiünkben nyomot hagytak.

(folyt.köv.)