Egy óra lett mire kipakoltunk, ittunk egy kávét és elindultunk a környékre. Az előző napok hatalma esőzéseinek mindenhol látszott a nyoma. A víz már valamennyire visszavonult, de látni lehetett milyen magasan hömpölygött, sok helyen még ott voltak a homokzsákok is. Az erdei vasutat is néhol alámosta a víz, ezért csak rövid szakaszon járt, mi szívesebben mentünk gyalogosan. Első úticél az 5 km-re levő Fekete völgy volt, normál esetben ez a kisvasút végállomása.
Először a Kemence patak mentén, majd a Csarna patak völgyében elhaladtunk Godóvár és a strand mellett. A mi utunk később jobbra elágazott, itt bukkantunk azok emlékkövére akik a Börzsönyért éltek és haltak. Fekete völgybe megérkezve ( 300 m tszf.) körülnéztünk a környéken és próbáltunk visszafelé valami más utat keresni. Előbb a piros majd a kék jelzéssel kísérleteztünk, de mindkettő átvezetett a patakon, ami általában semmi gondot nem okoz, most viszont száraz lábbal nem lehetett átkelni. Végül a Strázsa hegyi tanösvény mellett döntöttünk ( kb. 3 km ) és ez is jó választás volt.
Az ösvény először meredeken emelkedett, majd felérve gyönyörű kilátás fogadott. Tovább szép erdei úton jutottunk a 390 m magas Strázsa hegy tetejére. Valaha pár évig itt üzemelt a sípálya, mára csak a rozsdás felvonó maradt és a pályát is birtokba vette újra a növényzet. Úgy látszik senki sem akar áldozni a rendbehozatalára. Majd meredek, kacskaringós úton ereszkedtünk le a 200 m-en fekvő Kemencére – közben egy kis zuhé is elkapott. A falu határában egy kedves fagyizó várt ránk. Este a szállás melletti Pizzázó és Étteremben vacsoráztunk, ezt viszont nem ajánlanám úgy, mint a fogadót :) Az étlapról kinézett húslevest a pincér nem ajánlotta, mert már nem friss, egyek helyette tyúkhúslevest. Gondoltam rendben, de hús nélkül. Meg is érkezett a leves hússal, mert a szakács eltévesztette. Újabb negyed órába tellett míg kicserélték. F. tojásleveséről kiderült, hogy az már nincs, helyette frankfurti levest ajánlottak, ami alig langyosan érkezett. Az elképzelt hagymás rostélyos először csak sertéshúsból volt, mire azt inkább nem kértük, lett marhából is. Bár ne lett volna. A húst sem elvágni, sem elrágni nem volt egyszerű. Végül az én pizzámat nagyon már nem lehetett elrontani, igaz annak elszabdalásával is meg kellett küzdeni :)
Szombatra egy szép körtúrát néztünk ki a térképen. Autóval elmentünk Királyházára, ami valamikor nyüzsgött a kirándulóktól, mára teljesen kihalt. A turistaszálló, mint olyan megszűnt, lovarda lett belőle néhány gebével. Igaz találtunk egy vendégházat, de az zárva volt.
A piros négyzet jelzésen indultunk, mindjárt az elején átkeltünk egy patakon és nyomban két szalamandrára bukkantunk. Míg előkerült a fényképezőgép, az egyik meglépett, de a másikat sikerült lencsevégre kapni :) Tovább árnyas szálerdőn majd egy kocsiúton értünk fel a Királyné pallagja nevű látványos mezőre. A hagyomány szerint Beatrix királyné udvarhölgyeivel itt múlatta az időt, amíg Mátyás vadászott a környék erdeiben. A Bangola tető ( 554 m) gerincén, majd nyugati oldalán füves aljú tölgyesben értünk fel a nyeregbe. A Rend kövek sziklafala majd a Viski kövek mellett, szálbükkösben jutottunk el a Rakottyás bérc alatti útelágazásig. Ez kb. a táv fele volt, itt megebédeltünk. Innen felkapaszkodtunk a Sasfészek bérc gerincére, azon haladtunk, míg el nem értük a 707 m magas Nagy Mána csúcsot.
Innen jóformán az egész magas Börzsöny belátható. Leültünk és nem tudtunk betelni a látvánnyal. Meredek lejtő következett, amíg el nem értük a régi vasút töltését, ahol kénytelenek voltunk a Rakottyás patakon átkelni :) Nem messze a Tűzköves forrásnál megtöltöttük palackjainkat és hamarosan visszaértünk Királyházára.
Autóval hazafelé menet megálltunk a Kőrózsa étteremnél, ahol finom és bőséges vacsorát kaptunk. Igaz a végén másik asztal fogyasztását fizettették ki velünk, de reklamálásunkra a különbözetet visszakaptuk. Vacsora után a fagyizót sem hagytuk ki. Este még körülnéztünk kicsit Kemencén.
Van egy romtemplom, amihez egy rozoga fa lépcsőn másztunk fel, de így megközelíthetetlennek bizonyult. Úgy tűnt talán a Plébánia Hivatal felől sikerülhet, de a kapun hiába csöngettünk. Egyszer csak egy nagyobb társaság érkezett és lám ők kulccsal jutottak be. Nekünk se kellett több, máris ott voltunk köztük és az udvaron :) Két hatalmas szerb farkaskutya üdvözölt, szerencsére szelidek voltak, de a méretük is már megálljt parancsolt :) Mint megtudtuk, a plébános nincs otthon. A kert végében nyíló kapu le volt lakatolva, de legalább a régi pincét láttuk - kívülről.
Hétfőn kényelmesen összepakoltunk és elindultunk Tésára. Bár vendéglátónk azzal riogatott, hogy az út a sok kátyú miatt csaknem járhatatlan, azért nem volt annyira vészes. Tésa egy nagyon szép fekvésű zsákfalu és versenyben lehet a "Magyarország legkisebb faluja" címért :)
Első utunk a kocsmába vezetett, tapasztalat, hogy a helyiektől itt lehet a legtöbbet megtudni :))) A falunak 86 állandó felnőtt és 6 gyerek lakosa van, néhány üresen maradt házat hétvégi háznak vásároltak meg. Munkalehetőség nincs, a lakók kb. 60%-a nyugdíjas. Láttunk pár régi parasztházat, szép templomot, de a kastélyt nem találtuk. Visszatértünk a 2 km-re levő szlovák határhoz. A túloldalon a romos határépületen kétnyelvű „Eladó” tábla. Az Ipoly hídjáig – ahol beértünk Ipolyviskre – pár száz méter iszonyat rossz út, nem hiszem, hogy a szlovákok valaha is költenének a javítására. Megnéztük a falu templomát és a templomkertet, majd megszólítottunk egy öregasszonyt, aki – bár a hírek szerint Visk magyar falu – nem beszélt magyarul. Később egy padon üldögélő bácsival nagyobb szerencsénk volt. Tovább Pereszlényen át Ipolyság után jöttünk vissza Magyarországra. Az út mellett végig hatalmas belvizek, minden víz alatt. Útközben még Nagyorosziban vacsoráztunk, aztán GPS-ünk szépen hazavezetett :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése