Ma

hamarabb hazaértem, ezért:

"Kilenc fővárosi polgármesteri hivatalban van bombariadó, közölte a BRFK. A rendőrség segélyhívójára jelentkezett be egy férfihang, és azzal fenyegetőzött, hogy bombát helyezett el az V., a VI., a VII, a VIII, a IX., a X., a XI., a XII., és a XIII. kerületi polgármesteri hivatalban.A rendőrség riasztotta a tűzszerészeket, akik megkezdték az épületek átvizsgálását. Arról, hogy ki kell-e üríteni valamelyik hivatalt, a helyszínen döntenek a szakemberek."
( http://index.hu )

Igaz, alig több mint egy órát nyertem, de ez is valami :)

Pünkösd a Börzsönyben

A pünkösdi hosszú hétvégét a Börzsönyben töltöttük. Szombat délelőtt indultunk Kemencére. Új „családtagomat”, egy TomTom GPS-t is kipróbálhattam :) Kemencén a Sport fogadóban foglaltunk szállást és bebizonyosodott, jó választás volt. Ízlésesen berendezett, kényelmes szoba, előzékeny kiszolgálás, hangulatos udvar, fedett, melegített vizű uszoda, szauna, bőséges svédasztalos reggeli és ehhez mérsékelt ár. Aki a környéken jár, annak csak ajánlani tudom.



Egy óra lett mire kipakoltunk, ittunk egy kávét és elindultunk a környékre. Az előző napok hatalma esőzéseinek mindenhol látszott a nyoma. A víz már valamennyire visszavonult, de látni lehetett milyen magasan hömpölygött, sok helyen még ott voltak a homokzsákok is. Az erdei vasutat is néhol alámosta a víz, ezért csak rövid szakaszon járt, mi szívesebben mentünk gyalogosan. Első úticél az 5 km-re levő Fekete völgy volt, normál esetben ez a kisvasút végállomása.



Először a Kemence patak mentén, majd a Csarna patak völgyében elhaladtunk Godóvár és a strand mellett. A mi utunk később jobbra elágazott, itt bukkantunk azok emlékkövére akik a Börzsönyért éltek és haltak. Fekete völgybe megérkezve ( 300 m tszf.) körülnéztünk a környéken és próbáltunk visszafelé valami más utat keresni. Előbb a piros majd a kék jelzéssel kísérleteztünk, de mindkettő átvezetett a patakon, ami általában semmi gondot nem okoz, most viszont száraz lábbal nem lehetett átkelni. Végül a Strázsa hegyi tanösvény mellett döntöttünk ( kb. 3 km ) és ez is jó választás volt.



Az ösvény először meredeken emelkedett, majd felérve gyönyörű kilátás fogadott. Tovább szép erdei úton jutottunk a 390 m magas Strázsa hegy tetejére. Valaha pár évig itt üzemelt a sípálya, mára csak a rozsdás felvonó maradt és a pályát is birtokba vette újra a növényzet. Úgy látszik senki sem akar áldozni a rendbehozatalára. Majd meredek, kacskaringós úton ereszkedtünk le a 200 m-en fekvő Kemencére – közben egy kis zuhé is elkapott. A falu határában egy kedves fagyizó várt ránk. Este a szállás melletti Pizzázó és Étteremben vacsoráztunk, ezt viszont nem ajánlanám úgy, mint a fogadót :) Az étlapról kinézett húslevest a pincér nem ajánlotta, mert már nem friss, egyek helyette tyúkhúslevest. Gondoltam rendben, de hús nélkül. Meg is érkezett a leves hússal, mert a szakács eltévesztette. Újabb negyed órába tellett míg kicserélték. F. tojásleveséről kiderült, hogy az már nincs, helyette frankfurti levest ajánlottak, ami alig langyosan érkezett. Az elképzelt hagymás rostélyos először csak sertéshúsból volt, mire azt inkább nem kértük, lett marhából is. Bár ne lett volna. A húst sem elvágni, sem elrágni nem volt egyszerű. Végül az én pizzámat nagyon már nem lehetett elrontani, igaz annak elszabdalásával is meg kellett küzdeni :)
Szombatra egy szép körtúrát néztünk ki a térképen. Autóval elmentünk Királyházára, ami valamikor nyüzsgött a kirándulóktól, mára teljesen kihalt. A turistaszálló, mint olyan megszűnt, lovarda lett belőle néhány gebével. Igaz találtunk egy vendégházat, de az zárva volt.



A piros négyzet jelzésen indultunk, mindjárt az elején átkeltünk egy patakon és nyomban két szalamandrára bukkantunk. Míg előkerült a fényképezőgép, az egyik meglépett, de a másikat sikerült lencsevégre kapni :) Tovább árnyas szálerdőn majd egy kocsiúton értünk fel a Királyné pallagja nevű látványos mezőre. A hagyomány szerint Beatrix királyné udvarhölgyeivel itt múlatta az időt, amíg Mátyás vadászott a környék erdeiben. A Bangola tető ( 554 m) gerincén, majd nyugati oldalán füves aljú tölgyesben értünk fel a nyeregbe. A Rend kövek sziklafala majd a Viski kövek mellett, szálbükkösben jutottunk el a Rakottyás bérc alatti útelágazásig. Ez kb. a táv fele volt, itt megebédeltünk. Innen felkapaszkodtunk a Sasfészek bérc gerincére, azon haladtunk, míg el nem értük a 707 m magas Nagy Mána csúcsot.



Innen jóformán az egész magas Börzsöny belátható. Leültünk és nem tudtunk betelni a látvánnyal. Meredek lejtő következett, amíg el nem értük a régi vasút töltését, ahol kénytelenek voltunk a Rakottyás patakon átkelni :) Nem messze a Tűzköves forrásnál megtöltöttük palackjainkat és hamarosan visszaértünk Királyházára.



Autóval hazafelé menet megálltunk a Kőrózsa étteremnél, ahol finom és bőséges vacsorát kaptunk. Igaz a végén másik asztal fogyasztását fizettették ki velünk, de reklamálásunkra a különbözetet visszakaptuk. Vacsora után a fagyizót sem hagytuk ki. Este még körülnéztünk kicsit Kemencén.



Van egy romtemplom, amihez egy rozoga fa lépcsőn másztunk fel, de így megközelíthetetlennek bizonyult. Úgy tűnt talán a Plébánia Hivatal felől sikerülhet, de a kapun hiába csöngettünk. Egyszer csak egy nagyobb társaság érkezett és lám ők kulccsal jutottak be. Nekünk se kellett több, máris ott voltunk köztük és az udvaron :) Két hatalmas szerb farkaskutya üdvözölt, szerencsére szelidek voltak, de a méretük is már megálljt parancsolt :) Mint megtudtuk, a plébános nincs otthon. A kert végében nyíló kapu le volt lakatolva, de legalább a régi pincét láttuk - kívülről.
Hétfőn kényelmesen összepakoltunk és elindultunk Tésára. Bár vendéglátónk azzal riogatott, hogy az út a sok kátyú miatt csaknem járhatatlan, azért nem volt annyira vészes. Tésa egy nagyon szép fekvésű zsákfalu és versenyben lehet a "Magyarország legkisebb faluja" címért :)



Első utunk a kocsmába vezetett, tapasztalat, hogy a helyiektől itt lehet a legtöbbet megtudni :))) A falunak 86 állandó felnőtt és 6 gyerek lakosa van, néhány üresen maradt házat hétvégi háznak vásároltak meg. Munkalehetőség nincs, a lakók kb. 60%-a nyugdíjas. Láttunk pár régi parasztházat, szép templomot, de a kastélyt nem találtuk. Visszatértünk a 2 km-re levő szlovák határhoz. A túloldalon a romos határépületen kétnyelvű „Eladó” tábla. Az Ipoly hídjáig – ahol beértünk Ipolyviskre – pár száz méter iszonyat rossz út, nem hiszem, hogy a szlovákok valaha is költenének a javítására. Megnéztük a falu templomát és a templomkertet, majd megszólítottunk egy öregasszonyt, aki – bár a hírek szerint Visk magyar falu – nem beszélt magyarul. Később egy padon üldögélő bácsival nagyobb szerencsénk volt. Tovább Pereszlényen át Ipolyság után jöttünk vissza Magyarországra. Az út mellett végig hatalmas belvizek, minden víz alatt. Útközben még Nagyorosziban vacsoráztunk, aztán GPS-ünk szépen hazavezetett :)

Szolgáltatók

 






A hét elején értesítést kaptam, hogy menjek el a postára, az Elektromos Művektől küldeményem érkezett. Megvártam míg az esők elmúlnak és tegnap végre munka után arra indultam. Megjegyezem, hogy amióta a Postapalotát eladták - ami központi helyen volt - az új hivatal megközelítése igencsak körülményes. Vagy gyalogolok hegynek felfelé fél órát vagy várok a 20 percenként induló buszra. Sebaj, ha kell akkor kell, átveszem amit küldtek. Kiderült, hogy nem levél érkezett, hanem pénzesutalvány. No ez is ritka, hogy egy szolgáltató pénzt küld :) Nem ajándékról volt szó, hanem a május hónapra, a hónap elején befizetett áramdíjat küldték vissza. Igaz, a befizetési határidő május 25 - a jövő hét eleje -  de gyakorlatom szerint amint a fizetést megkapom, minden számlámat egyszerre kifizetem, igy nem fordulhat elő, hogy valami elmarad.
A május 5-én elküldött összeg komoly zavart és fejtörést okozhatott a cégnél, ezért egyszerűbbnek látták azt visszaküldeni. Csakhogy ma újból fel kell adjam, hogy a május 25-i határidőre odaérjen, mert  a végén még én fizetek késedelmi kamatot :) Lehet, hogy én vagyok naiv, de nem lett volna egyszerűbb simán elkönyvelni ? A postáskisasszony elmondása szerint nem csak én jártam így, az ELMÜ tömegesen küldte az utalványokat a fogyasztóknak. Gondolom a lebonyolítás sem ingyen volt, arról nem is beszélve hogy én is plusz egy óra "kirándulásra" kényszerültem.
Más.  Ugyancsak a tegnapi napra jelezték érkezésüket házunkba a gázszolgáltató a gázóra leolvasására és a kéményseprők ellenőrzésre. Az előbbi reggel 8-12 között, az utóbbi 13 és 16 óra között, ami azt jelenti, minimum egy nap szabadságom bánta volna. A Gázműveket elintéztem egy e-mailben, ha jó, ha nem, a kéményseprőktől viszont egy dörgedelmes levél várt mindenféle bírsággal és feljelentéssel fenyegetve, ha két hét múlva ismételten nem jutnak be a lakásomba, igaz ekkorra már reggel 8-10 között ígérték jövetelüket. Így jó esetben csak két órát kések a munkahelyemről.
Igaz ezeknél a cégeknél is van munkaidő - erre hivatkoznak - csakhogy a nevükből is adódóan ők SZOLGÁLTATÓK, esetleg mi lenne ha velük fizettetnék meg a sok-sok fogyasztó kiesett munkabérét. Nem mindenki nyugdíjas és ők sem biztos, hogy szívesen ülnek napokig otthon várva a különböző szolgáltatókat. Mert van belőlük még néhány, pl. Vízművek, áruszállítók, szerelők - akik hasonlóan "szolgáltatnak."

A Bükkben jártunk

Már egy hete, hogy a Bükkben jártunk, végre hozzájutottam, hogy írjak róla valamit. A héten pocsék idő volt, ami nem inspirált írásra és a fotókkal, videókkal is jócskán elmaradtam, na és mellesleg dolgoztam is :)
Szombaton utaztunk Miskolcra, onnan Lillafüredre, itt volt a szállásunk. Délben már indultunk is egy kisebb túrára, majd ezt követte vasárnap egy kiadósabb és hétfőn szintén egy fél napos, délután indultunk haza. Megérkezésünk előtt pár nappal hatalmas eső volt, a Lillafüredre vezető úton 60 cm víz hömpölygött, ezért le is zárták az autók elől. A túrán is volt víz bőven, a patakok kis vízesésekkel rohantak a völgybe, a sarat meg már megszoktuk :) Vasárnap délutánig az esőt elkerültük, ettől kezdve kisebb megszakításokkal éjjel-nappal esett, szerencsére főleg csak szemergett, de időnként elkapott pár perces zivatar is. Ha most kinézek az ablakon – zuhog és orkánszerű szél fúj – még szerencsésen megúsztuk a 3 napot. Utaztunk erdei vasúttal, gyalogoltunk kb. 38 km-t, jártunk szép kilátópontokon, gyönyörű bükkerdőkben, a bátrabbak két barlangban is, megcsodáltuk a lillafüredi vízesést, volt aki csónakázott a Hámori tóban, természetesen jókat ettünk, ittunk és két születésnapot is megünnepeltünk. Itt van pár fotó, a többit a jobb oldalon a „Fotoim”-ra kattintva nézhetitek meg.

Körös-Maros Nemzeti Park

A héten pár napot a Körös-Maros Nemzeti Parkban kirándultunk. Ezt az útvonalat jártuk be: Budapest – Szolnok – Kisújszállás – Ecsegfalva – Réhely Látogatóközpont – Dévaványa Körösladány – Szeghalom – Vésztő – Okány – Zsadány – Biharugra – Gyomaendrőd – Mezőtúr – Szolnok – Budapest

Vasárnap ebéd előtt indultunk a nemzeti park réhelyi látogatóközpontjáig, ahol 4 napos szállásunk volt. A központ egy régi majorság helyén létesült, hangulatos, a tájba illő épületekkel. A szállás kényelmes, minden komfort adott, étkezési lehetőség nincs, (de van egy teljesen felszerelt konyha). A 7 km-re levő Dévaványán van étterem, cukrászda. 

 

A 48 fős szálláslehetőség nem nagyon van kihasználva, az egy éjszakára jött főiskolás csoport mellett rajtunk kívül 2-3 ember töltött itt 1-2 éjszakát. Kerékpárt is lehet kölcsönözni. A majorsághoz tartozott bivaly, szürkemarha és racka csorda, ezek a ház körül legelésztek, a gémeskút tetején egy gólyafészek, egy árva malac, néhány baromfi és a galambduc madarai.

Mindezt még délután végigjártuk. Megnéztük a közeli elkerített részen a két túzokot. Sérülten születtek, repülni nem tudnak így a szabadban nem élnének túl soká. Így viszont közelről is láthattuk. A pusztán élők nem tűrik az ember közelségét és főleg most a nász és tojásrakás időszakában kértek hogy 500 m-nél ne menjünk közelebb hozzájuk. Volt még annyi időnk, hogy a ház mellett induló 1,5 km-es tanösvényen végigsétáljunk. 

Hétfő reggel a park egyik munkatársa jött értünk reggel 6-ra. Mit számít a helyismeret :) Korábbi barangolásainkkal ellentétben végre állatokkal is találkoztunk :) A mezőn őzikék, előttünk hatalmas nyuszik szaladnak, távolabb egy túzokcsapat. A kis tónál északra vonuló madarak hada, sas, kerecsensólyom, bíbicek, cankók. Jó tippet kaptunk a mai kirándulásra, így a késői reggeli után elindultunk a Dévaványai-Ecsegi puszták felé. A puszták 8 elkülönülő tömbben vannak, területe 13085 hektár. Ami elsőre feltünt, a rengeteg víz. A hóolvadás utáni gyakori esők miatt a talaj megtelt vízzel, mindenhol időszakos tavacskák. Hatalmas élet mindefelé, kisebb és nagyobb madarak, az úton fácánkakas sétált, az út mellett nyuszi ült a fűben, szép vizimadarak, gyönyörű virágok. Sok helyen megálltunk fényképezni.

Az autókat az állatok megszokták, de amint kiléptünk, igyekeztek mielőbb eltünni :) Azért így is elcsiptünk néhányat (csak fényképezőgéppel). Pár km után letettük az autót és besétáltunk a Hortobágy-Berettyó folyóhoz. Ez az egyetlen ami a hajdani folyószabályozást elkerülte. Tele zegzugos holtággal, a nádasban madarak fészkelnek, a folyóból halak ugrálnak :) A parton sétálva nyest ugrott be egy korhadt fatörzsbe. Leheveredtünk a közelben, hátha még előjön. Addig nézelődtünk, élveztük az egyébként nem csendes csendet :) Egy óra múlva szedelőzködtünk lemondva nyestünkról. Mindkettőnk nagy meglepetésére – lehet én lepődtem meg jobban – a nyest az odu bejáratában üldögélt de amint észrevett, persze, hogy eltünt. A fatörzsön több bejáratot is találtunk,  egyikben észrevettük, ahogy kis körmeit kidugta. Nagy úr a kiváncsiság, a simogatásunkra sem húzta be :) 

Még nézelődtünk volna, de kora délután az állatok is szieztáztak, így visszaindultunk a gidres-gödrös földúton. Elautóztunk Ecsegfalvára vacsorát venni. Az út mellett egy gólya sétált a mocsaras réten.

Kedden hosszabb útra indultunk. Körülnéztünk Dévaványán, meglátogattam a kollégákat a polgármesteri hivatalban, próbáltuk megkeresni F. egyik régi iskolatársát, majd tovább indultunk Szeghalom Vésztő felé.

Vésztő előtt megálltunk Mágor pusztán, amit a Sebes-Körös holtága vesz körül. Itt van a Csolt Monostor Középkori Romkert és Történelmi kiállítóhely, ami a tanösvény egyik állomása is. A XI-XII. századi Csolt nemzetség monostorának maradványai feltárása során egy újkőkor óta folyamatosan lakott településre bukkantak, erre épült a romkert. Körülötte szoborpark. 

 

A tanösvény a holtág mellett indul, majd egy pákásztanyára bukkantunk.

Beérve Vésztőre, megebédeltünk és mentünk tovább Zsadányba. Zsadány érdekessége, hogy polgármestere szerint Attila hun király fővárosa itt volt és itt kell legyen a sírja is. A helyét nem találtuk meg, viszont láttunk egy kis halmot tele orgonával. A leírás szerint itt régi temető volt, de láttunk újabb sírokat is. 

A falu határában, Fancsikapusztán áll vagy inkább omlik az egykori Fried kastély. A tulajdonosokat deportálták, az ötvenes-hatvanas években iskola és mozi is üzemelt még benne. Aztán a rendszerváltás után „valaki” megvette, azóta sem törődik vele, a valamikor szebb napokat látott kastély szörnyű állapotban van, de gondolom nem ez az egyetlen Magyarországon. 

Tovább mentünk a Biharugrai tavakhoz. A tórendszer 1900 hektár területű, Magyarország második legnagyobb mesterséges tórendszere. A részét képező begécsi tavak zárva, magántulajdonban, nem látogatható. A tavak az ott élő madarak miatt fokozottan védett terület. Sétáltunk a tó körül, benéztünk néhány zegzugos, nádasos részre, amíg a víz engedte. Üldögéltünk a tó partján és néztük a kergetőző vizimadarakat.

Késő délután indultunk vissza a szállásunkra. Vacsorára szalonnát sütöttünk a szabadban. 

Kedd-szerda éjjel esett az eső, de azért terveink szerint korán elindultunk az Atyaszeg-Csordajárás-Dévaványa 17 km-es bicilkiúton. Ezen a részen élnek vadon a túzokok, a magas fűben igen nehéz észrevenni őket, azért láttunk párat, őzeket, nyulakat, fürjeket, récéket, de inkább csak távcsővel. A sár csaknem járhatatlanná tette az utat, mintha szivacson lépkedtünk volna, hallani lehettett ahogy kipréselődik a víz. Néhol még az utat is elöntötte. 11 felé sötét felhők gyülekeztek, dörgött, a távolban már szakadt az eső, így Dévaványát kihagyva egy rövidebb úton visszamentünk Réhelyre. A nagy zuhé előtt még sikerült fedett helyre érnünk. 

Minden ami rajtunk volt tetőtől talpig egy merő víz lett, délután már óvakodtunk még meglevő száraz ruhánkat is feláldozni, így csak a közelben sétáltunk egyet. Később kitisztult az idő és gyönyörű naplementében volt részünk.

Csütörtökön reggeli után kifizettük a szállást, vettünk néhány szép ismertető füzetet a nemzeti parkról, elköszöntünk naponta látogatott túzokunktól és hazaindultunk. Gyomaendődön szerettük volna megnézni a nyomdaipari múzeumot, de az sajnos csak másjus 1-én nyit. „Bánatunkban” megebédeltünk. Ennek a gyakorlatilag 3 napnak úgy indultunk neki, hogy mit is csinálunk mi a pusztán ennyi ideig :) Eddig főleg a hegyekben túráztunk, a „csodás pusztát” meghagytuk Petőfinek. Tervünkben volt egy látogatás Nagyszalontára és Gesztre, mindkettő elmaradt. Csak itt jöttünk rá mennyi mindent kéne még megnézni, a puszta a maga nemében is csodálatos, állat és növényvilágával, vizeivel, a csalóka távolságokkal, barátságos, közvetlen lakóival. Aki szeret a természetben barangolni, feltétlenül nézzen el erre. Nem kell magasra kapaszkodni, csak lassan, nyitott szemmel járni, hihetetlen élményben lesz része.

Egy hét múlva a Bükkben barangolunk :)