Vértesben

Tegnap végre megjött az igazi szép tavaszi idő. Irány a Vértes :) Autóval mentünk Csákvárra, hamarosan turistatársaink is megérkeztek busszal.



Végigsétáltunk a falun, majd öreg szőlők között elértük az Eszterházy barlang alját. Innen elég meredeken jutottunk a barlang bejáratáig.





A bátrabbak be is merészkedtek, szép cseppköveket és egy árva denevért láttak :) A világhírű Báracházi vagy más néven Eszterházy barlangban 1926-ban turisták csontokat fedeztek fel. Kadic Ottokár tárta fel a barlang állatvilágát. A leletekből 56 db 10-12 millió éve kihalt állatfajt határozott meg, háromujjú ősló, ősszarvas, őszsiráf, kardfogú tigris. A jégkorszak idején az ősember is betette lábát a barlangba. Maradványait itt megtalálták (ujjperc, fogakból készült nyaklánc). Hossza: 87 m, magassága 9 m. Bejárata 189 m tszf. 1982 óta fokozottan védett barlang szabadon látogatható. Szusszanás után kis sziklamászás ,



és már fent is voltunk a barlang tetején. Miután mindenki felmászott, folytattuk utunkat a Haraszt-hegyi tanösvény felé. A 3,5 km hosszú tanösvényt bejárva a melegkedvelő növényeket ismerhetjük meg, tarkítva a dolomitra jellemző ritka növényekkel. Így például láthatunk cserszömörcét, az országban csak itt előforduló keleti gyertyánt, és a csak dolomit alapkőzeten virító, illatos István király szegfűt is.



Az ösvény előbb szép erdei úton halad aztán egy újabb meredek után jutottunk fel a Ló-állás-tetőre. Innen már csak kisebb emelkedő jött és hamarosan túránk legmagasabb pontján, a 335 m magas Irtásréten voltunk.





Itt ebédeltünk, napoztunk, ittunk egy kis házi pálinkát T.Józsi névnapjára :) F-nek közben beugrott, hogy elhagyta a kabátját, így visszaindultunk (megtaláltuk), majd a tanösvény végén elindulva egy idő múlva szembetalálkoztunk barátainkkal. Innen egy több kilométeres, eléggé érdektelen, hol köves, hol homokos úton jutottunk el egy nemrég felújított, de máris igen rossz állapotban levő vadászkápolnához.



Ablakai betörve, fala összefirkálva, a belső lépcsőháza omlik. A kilátórészből kicsit nézelődtünk, majd 1-2 km után elértük az Eszterházy kastélyt.



A kastélyban kórház üzemel, de a szép 77 hektár angolparkot így is bejárhattuk. A kastélyt eredetileg barokk stílusban Esterházy János építtette Fellner Jakab tervei alapján. 1781-1823 között többször átalakították, ekkor kapta mai klasszicista formáját. A kastélyban színházterem, kápolna, hatalmas könyvtár, képtár, vadászterem is volt. Összesen mintegy 365 helységből állt . A kastély előkertjében vörös márványból készült kettős díszkút látható, melyet barokk stílusú bronz emberi álarc díszít. Közel 400 féle fafajtát ültettek, melyekből még ma is láthatók a mediterrán fenyők, a 200 éves platánfa, és a gesztenyefák.



Csákvár a XVIII.sz. közepén a Dunántúl egyik fazekas központja lett. Jelenleg 4 fazekas dolgozik, akik a helyi hagyományos autentikus edényeket készítik, valamint más népi iparművészeti tárgyakat.
Mivel volt még egy bő félóra a busz indulásáig, a helyi kocsmában töltöttük az időt :)