Börzsöny télutón

Izgalmakban és sok-sok szépségben bővelkedett a tegnapi börzsönyi túránk. Bíztunk az időjósban, így nekiindultunk. Eljutottunk Kisinócra, innen vettük az irányt Nagybörzsönybe. Amilyen hirtelen jött a nagy havazás, ugyanilyen gyorsan, napok alatt olvadt el a régóta nem látott hómennyiség. Az út nagy részét vízben jártuk be. A hegytetőről a víz utat tört magának lefelé, előbb kisebb majd egyre nagyobb erővel zubogott, néhol szép kis vízesésekként. Akármerre néztünk, mindenhol egy -egy patakocskára leltünk.



A kisebbeken még csak-csak átkeltünk, de ahogy lejjebb ereszkedtünk, a patakok egyre szélesebbek és egyre gyorsabb folyásúak lettek. Időnként fatörzsekből építettünk átkelőt,



de Nagybörzsöny előtt olyan szélesen hömpölygött, hogy itt reménytelen volt a túlpartra jutni.



Zsolti saját technikájával még megtette, de a többiek már nem vállalkoztak erre.



Így úttalan utakon követtük a patak – vagy inkább folyócska – folyását, ahol meredek partja miatt ez nem volt lehetséges, négykézláb kapaszkodtunk felfelé, bár néha többet csúsztunk hátra, mint haladtunk. Persze a patak egyre szélesebb lett, átkelési lehetőség sehol. Végre elértük az erdei vasút végállomását és a falu első házait, ahol már hidat és száraz utat is találtunk. Innen busz vitt – egy kis szerencsével – Szobra, a vasútállomásra. A buszmegállóban egy nagy turistacsoport készült felszállni, gondoltuk lehetetlenség, hogy még mi is felférjünk. De végül sikerült, sőt még további néhány megállóban is szálltak fel. Igaz, elesésétől senkinek sem kellett tartania.