Munkám

során gyakran keresgélek a naponta változó jogszabályok között.



Így bukkantam a legrégebbi, ma is hatályos törvényre.

1827. évi XII. törvény azoknak nevei a kik a tudós társaság fölállítására, vagy a hazai nyelv terjesztésére is ajánlatokat tettek, az utókor emlékezete végett törvénybe iktattatnak.

A felsorolásban többek között ezek a nevek szerepelnek:
József nádor, a tudós társaság intézetének pártfogója 10.000 frt
gróf Széchenyi István 60.000 frt
gróf Andrássy György 10.000 frt
gróf Károlyi György 40.000 frt
gróf Batthyány János 10.000 frt
gróf Eszterházy Mihály 10.000 frt
gróf Teleki József 30.000 kötetes könyvtár, s azon kívül 5000 frt
Kopátsy József veszprémi püspök 2000 frt
stb.



Persze van még pár a XIX. sz. ból. Így az 1875 évi kereskedelmi törvény nyolc paragrafusa még ma is hatályban van, valamint az 1872. évi XXVII. törvény a Győrtől Sopronon át Ebenfurt irányában az ország határáig vezetendő elsőrendű gőzmozdonyvasút kiépítéséről.

Még mondja valaki, hogy a jogban nincs állandóság :))))

2018

bizony még elég messze van, de máris megindult a versengés a téli olimpia megrendezésére vágyók közt. Köztük van az a város is - a norvégiai Tromsø - ahová szívesen elutaznék egyszer én is :) A jelentkezési határidő: 2009. október 15. A döntés 2011. július 6-án lesz a dél-afrikai Durban-ben.



A város eddig már 3,3 millió dollárt költött arra, hogy reklámozzák magukat és megnyerték a norvég sportszövetség támogatását is. Ami a legnagyobb gond, hogy Tromsøben az olimpia tervezett megnyitásakor, február 16-án itt a sarkkörön túl még elég sötét van, a nap csak 4 hét múlva jön elő :) Esélyük csak akkor lesz, ha meggyőzik a szervezőket egy későbbi kezdésről. A város 2014-re is pályázott, de akkor az 1994-es lillehammeri olimpiára hivatkozva nem kaptak támogatást. A hó garantált lesz, az biztos :)



( egy kis jeges hír a nagy kánikulában)

Változott

a ma esti program. Mivel a csángó estre nem tudunk elmenni, igy tegnap kerestük fel Paulinát a befogadó családjánál. A Csángóföldről érkezett 40 gyereket és 3 kisérőjüket a Rákosszentmihályi Plébánia Kovász Egyesülete hívta meg és családoknál helyezte el őket. Az egyesület minden napra érdekes, színes programokat szervezett.
A család nagyon kedvesen fogadott, később megérkezett Paulina is kislányával.



Átadtuk azt a kis csomagot,amit kérésére állítottunk össze, amivel a gyerekek a délutáni foglalkozásokon dolgozni tudnak. A legalapvetőbb dolgokból is hiányuk van ( pl. gyurma, festék, ceruzák, tollak stb.) Sokáig beszégettünk utána. Egy kellemes estét követően indultunk haza a mielőbbi viszontlátás reményében.

Rövidre

sikeredett ez a munkahetem :) Hétfővel – igaz az a leghosszabb napon – be is zárult :)
Kati barátnőm is megérkezett Nagykanizsáról, nálam tölti az ünnepeket.



Ma sétáltunk egyet a Margitszigeten, - no nem cél nélkül. Csángóföldön, Somoskán megismert Benke Paulinával találkoztunk.



Gyerekeket hozott nyaraltatni egy hétre. A fűben heverészve kicsit elbeszélgettünk. Sűrű programjuk lesz. Vasárnap majd egy csángó esten még találkozunk vele.

A csodatévő borostyán :)

Gyerek a gyerekről :)

Zsolti ezt a filmet készítette a kistesóról :) Nekem nagyon tetszett :)

CBA. Ilyen is van.

Tegnap elég zaklatott napom volt. Későn indultam haza, zárás előtt még épp beugrottam az élelmiszer boltba valami esti harapnivalóért. Otthon alig szusszantam, megszólalt a telefon. Egy számomra ismeretlen hölgy érdeklődött, jártam-e ma náluk vásárolni. Kicsit furcsálltam a kérdést, de tényleg jártam ott. A következő: "Nem kereste a pénztárcáját? " Bevallom nem, eszembe sem jutott - eddig. Mondanom se kell, az esti nyugalmam egyből elszállt, mikor a pénztárcát tényleg nem találtam a megszokott helyén.
A hölgy közölte, másnap reggel a boltvezetőtől átvehetem. Megkönnyebbültem, de azért voltak kétségeim. Hasonló eset régebben előfordult már,amikor is minden iratomat visszakaptam, kivéve a benne levő pénzt.



Reggel első utam a boltba vezetett, ahol - hiánytalanul ( készpénz, bankkártya, iratok) - mindent átvehettem. Mint megtudtam, a bevásárlókosárban egy bolti alkalmazott találta meg, a benne levő adatok alapján nyomozták ki a telefonszámomat és értesítettek. Bevallom kicsit meghatódtam, hogy a sok rossz tapasztalat ellenére ilyennel is találkoztam. A megtalálónak természetesen kijárt egy nagy doboz desszert :)
És hogy mindez hol történt: CBA Bp.II. Házmán utca.

Holnap

van az Állatkertek Napja.
143 éve, 1866 augusztus 10-én nyílt meg a Fővárosi Állatkert.



A Bécs melletti Schönbrunn állatkertjét tartják a világ első újkori állatkertjének, 1752-ben nyitotta meg kapuit. A schönbrunni példát hamarosan több nagyvárosban is követték, például Madridban, Londonban, Berlinben, New Yorkban, Melbourne-ben és Pétervárott is. A nyitáskor mintegy 500 különböző állatot költöztettek be tizenegy nagyobb és számos kisebb állatházba, valamint elkerített, nyílt gyepterekre. A legnépszerűbb állat Kristóf, a fiatal barnamedve volt. A majomházban kilencféle majmot mutattak be, gazdag volt a tó és a fácánház madárgyűjteménye is. A madárházban a "kajdácsok", vagyis papagájok, kakaduk és arák voltak a legérdekesebbek. Természetesen nem hiányozhattak a nálunk őshonos szarvasfélék (őz, gímszarvas, dámvad) sem. A bagolyvár - nevével ellentétben - nem csupán baglyoknak, hanem varjaknak és hollóknak, valamint rókáknak, borznak és farkasnak is otthont adott. Érdekességnek számít, hogy egyedül ez az épület az, ami napjainkban is fent maradt.



Igazi állatkerti vadak (pl. zsiráf, elefánt, víziló, tigris, oroszlán, stb;) az állatkert megnyitásakor még hiányoztak. Bár akkoriban az állatkert területe sokkal nagyobb volt, mint manapság, jóval kevesebb állatot élt benn. Az egész egyetlen hatalmas park volt, amelyben csak itt-ott voltak állatbemutató terek.
Az első zsiráfra például két évet kellett várni, 1868-ban Ferenc József ajándékozta az Állatkertnek Erzsébet királyné közbenjárására. Az első elefánt 1875-ben, az első víziló (a legendás Jónás, aki 1917-ig élt Budapesten) 1893-ban, az első orrszarvú pedig 1894-ben érkezett a kertbe.



A budapesti állatkertnek nemcsak az állat-, hanem a növénygyűjteménye is jelentős. Annál is inkább, mivel 1912 óta Állat- és Növénykertként működik.
A kert építészeti képe is más, mint a megnyitáskor, viszont még ma is döntően az 1910-es évek hangulatát idézi. Az épületeket eredetileg Szkalnitzky Antal és ifj. Koch Henrik (1866), később Lóhr Antal (1868), majd Hauszmann Alajos (1876) tervezte, ezek közül azonban ma már egy sincs meg.
A jelenlegi épületek legnagyobb részét az 1909-12-es átépítés során emelték. A Második Világháború után épült néhány szocreál stílusú állatház is (pl. a Zsiráfház és a Bölényház a '60-as években), de az elmúlt mintegy másfél évtizedben elkészült épületek (pl. Főemlősház, Kenguruház, Makiház, Bonsai-pavilon) már mind a műemléki környezethez idomulnak.
A budapesti nemcsak Magyarország legrégebbi állatkertje, hanem világviszonylatban is a legkorábbi alapításúak közé tartozik. A ma mintegy 1000 működő állatkert közül mindössze 24 van a világon, melyet a budapestinél is régebben nyitottak meg.

A hétvégét

a Dél-Alföldön töltöttük, egy kedves turista társunk és felesége invitálására. Pénteken kora délután négyen indultunk vonattal Szentesre ( István már korábban érkezett, Laci meg másnap reggel)– útközben Kiskunfélegyházán átszálltunk egy kis pirosra . Józsi várt az állomáson, autóval fuvarozott el minket és csomagjainkat a házukhoz. A nyár egyik legforróbb napja volt, jól esett a jégbe hűtött sör, ami várt minket.



Kipakolás, egy kis beszélgetés és máris tálalva a finom vacsora :) A társaság a napot a szentesi strandon zárta egy kis relaxációval én kimerülve a hőségtől inkább a korai alvást választottam :)



Szombaton lassan ébredeztünk, „terülj-terülj asztalkám „ várt reggelire,



majd kimentünk a vasútállomásra Laciért. Egy kis szusszanás után indultunk a buszállomásra, a mai úticél Csongrád és a Tisza part.



A rövid utazás után egy kis városnézés következett. Legjobban a régi „belváros” házai tetszettek. A belváros ( vagy inkább Ó város) nevével ellentétben jelenleg Csongrád szélén található, egykoron azonban ez volt a település középpontja. A város legrégibb és leghangulatosabb része. Számos száz évnél is idősebb halászház található a kis, kacskaringós utcákban, amelyek közül több is múzeumként működik.



A séta végén Körös-Torokhoz értünk. Itt ömlik a Körös a Tiszába. A torkolattal szemben a csongrádi oldalon az ország legnagyobb, mintegy 700 m-es homokos strandja található álomszép környezetben.



Rengeteg büfé, étterem, kirakodó van, hétvégente pedig nagy bulik szoktak lenni. Igazi vízparti hangulat! Letelepedtünk egy árnyékos asztalhoz, ettünk, ittunk, közben fürdőztünk, szóval kész hawai volt :)



Visszafelé még felfedeztünk egy bográcsfőzőt. Időnk már nem volt megvárni a végeredményt, de azért egy kis ízlelésre sor került :)



Szentesre visszaérkezve a régi vármegyeháza udvarára indultunk,



ahol épp egy népzenei találkozó folyt, kicsit belehallgattunk a műsorba.



Igyekeznünk kellett, hogy a vacsorára tervezett bográcsban főtt lecsó elkészüljön.



Miután ettünk-ittunk, irány megint a strand, ahol a kellemes vízben pihenve, hatalmas kivetítőn néztük a vizilabda VB döntőjét :)

Vasárnap reggel körbesétáltuk a szentesi piacot, aztán irány Mindszent, a Szentestől kb. 20 km-re levő kisváros. Nevét templomáról kapta, amelyet a mindszentek tiszteletére szentelték fel. Átsétálva a falun jutottunk el a Tisza-partra, itt a halászcsárdában jéghideg sörrel hűtöttük magunkat, jelezve, hogy egy kis séta után még ebédre visszatérünk. A csárdával szemben egy kis komp jár a Tisza túloldalán levő Baks falucskába.



Megnéztük a homokos strandot, de fürdeni most nem volt idő. Ebédre természetesen halászlé volt. Igaz elég sokan voltak, de majd egy órát kellett várni a kiszolgálásra. Igencsak ki kellett lépjünk, hogy elérjük buszunkat vissza Szentesre. Itt már csak annyi időnk volt, hogy gyorsan összekapjuk a cuccainkat és indultunk a vasútállomásra. Este 8-ra Budapesten voltunk.
A nagy hőség ellenére kellemes, vidám hétvégénk sikeredett.

A fotók itt.

Máté 2009 augusztus