Csángóföldi barangolások 1.

Hazaértünk. Megtettünk több mint 2000 km-t, volt részünk kánikulában és fagyoskodtunk is, találkoztunk kedves – szerencsére ők voltak többen - és kevésbé kedves emberekkel, meglátogattuk a rokonokat, gyönyörű tájakon autóztunk. Szeretünk kényelmesen utazni, itt-ott meg-meg állva, betérni egy étterembe, ha valami váratlan bukkan elénk, ne szalasszuk el, így aztán a 9 nap a sok és tervezett látnivalóhoz képest elég kevésnek bizonyult. De most ennyire volt lehetőség.

Kedden indultunk. Mindjárt útba ejtettük Egerszalókon a Hangácsi pincészetet, ahol vettünk finom 2007-es Cabernet Sauvignont és természetesen vittünk a rokonoknak is.



Egerszalókon még sosem jártam. Amióta hévizet találtak a 2000 lakosú község mellett irtó nagy építkezések voltak és folynak most is.2007 nyarán nyílt meg az exkluzív Gyógy – és Wellnessfürdő 17 kül- és beltéri medencével, szállodák, üdülők sora épült. Egyébként Egerszalók az egri történelmi borvidék része.



A kis kitérő után irány első uticélunk Torda. Már a határtól komoly forgalom volt – főleg kamionok - repeszteni nem lehetett. Kolozsváron – mint máskor is – nem találtuk a Tordára vezető utat. Két éve a belvárosban keringtünk, most a kamion elterelő útra tévedve araszoltunk. Azt nem tudtuk eldönteni, hogy a táblákban van a hiba vagy bennünk :) Délután 4-re meg is érkeztünk. Unokatestvéremmel és családjával örömmel üdvözöltük egymást. Vacsora után késő éjszakába nyúló beszélgetés és borozgatás folyt. Előkerültek Sanyi kincsei is.



Másnap reggeli után elköszöntük. Marosvásárhelyt kikerülve Ákosfalvánál tértünk rá a 13-as útra, majd Balavásárnál a 13A-ra. Gyulakután megálltunk egy kávéra. A faluképet uraló hőerőmű valamikor sok embernek adott munkát, de már csaknem 10 éve áll gazdátlanul.



Szováta előtt még megnéztük Hármasfalu szép kis templomát,



majd Parajdon megebédeltünk. A Telegdi vendéglőnél már máskor is megálltunk, most sem csalódtunk, ízes erdélyi töltött káposztát kaptunk. Ebéd után indultunk aznapi uticélunk Gyimesbükk felé. Miután megtaláltuk szállásunkat a Rákóczi vár kempingben,



gyorsan kipakoltunk és felsétáltunk a falu szélén velünk szemben levő kontumáci templomhoz.



Már nagyban folyt a készülődés a pünkösdi ünnepekre, a Duna TV stábját várták. Mellette még láthatók a régi templom romjai is. Meglestük a kerítésen átbújva a 30-as őrház környékét – ide később még visszatértünk – és a Tatros folyót. A most csendes folyó pár éve áradásával egész településeket tett rommá.



Igyekeznünk kellett, már várt a vacsora.

Csütörtökön felmásztunk 137 lépcsőfokon a Rákóczi vár romjaihoz – csak kevés maradt meg belőle. A várat nem a Rákócziak, hanem még 1626 körül Bethlen Gábor fejedelem építtette. A XVIII.század elején II. Rákóczi Ferenc megerősíttette, ekkor kapta mai nevét. A várat először 1677-ben nevezték a nevén: "Ghemes vára Csíkban". Később az 1700-as évek fordulóján az osztrákok többször megerősítették és kibővítették. 1764 után (mádéfalvi veszedelem) a vár és a szoros őrzése az első székely határőrezred hatáskörébe tartozott. Őrhely jellege van, de inkább a kereskedelemmel, mint a hadászattal függött össze.



A várromoktól szép a kilátás a környékre.
Egy jelzett ösvényen elindultunk az ezeréves magyar határ határköveit megkeresni. Bár a helyiek szerint mindjárt a vár mögött van – azért jócskán kellett kaptatni felfelé. ( Már megszoktuk más túráinkon is, hogy ha az útbaigazító szerint itt van a közelben, az időnként jó néhány km-t jelent. )



Az első határkőtől már csak az ösvény ment jelzés nélkül aztán már az is megszűnt, lábnyomokat keresve haladtunk a gerincen, időnként megálltunk gyönyörködni a kilátásban.



Áldomás mezején ráakadtunk a második határkőre. ( állítólag még egy van, de azt nem találtuk ).
Út hiányában a völgyben levő falucska – Áldáspataka - felé vettük az irányt.



Végigsétáltunk a falun,



találkoztunk iskolából hazatérő gyerekekkel akik az iskoláig naponta 2-szer 3 km-t gyalogolnak.



A faluból kiérve eleredt az eső, így visszagyalogoltunk szálláshelyünkre, de közben még benéztünk a gyimesbükki tájházba. A tárgyakat Antalné Tankó Mária ma már nyugdíjas tanárnő, néprajzkutató gyűjtötte össze éveken keresztül, a gyűjteménynek is a saját háza ad otthont.





Az eső még másnap reggel sem szűnt meg, a hőmérséklet 3-4 fokra csökkent. Reggeli után elmentünk az őrházban levő vasúti kiállítást megnézni.Bilibók Ágoston egykori vasutas lelkes munkájának eredménye. A 30-as őrház a hajdani Magyar Királyi Államvasutak legkeletibb őrháza, 1897-ben épült. 1944-ben a román vasúttársasághoz került, majd sokáig elhagyottan állt. Az épület néhány éve a helyi iskola nyugdíjas igazgatójának tulajdonába került, aki azt a helyi önkormányzatnak ajándékozta. 2008 pünkösdjére újították fel.





Bebujtunk a bunkerba is.



Az őrház tövében már készülődtek a pünkösdi vendégek fogadására



Továbbra is lógott az eső lába, így autóval indultunk a Hideg patak völgyébe. A főútról letérve előbb Hidegpataka községbe értünk, majd a falu szélén, ahol már csak köves út vezet, megláttunk egy szép kis templomot.



Az ott dolgozó asszony elmesélte, hogy a teljes felújítás költségét a hívek adták össze és a munkák nagy részét is ők végezték ( mint tpasztaltuk, a legtöbb helyen így van ). Innen tovább mentünk az alig járható úton, ahol már csak elszórtak voltak házak.



Egy emelkedő szerpentin után úgy döntöttünk, tovább autóval nem megyünk. Sétáltunk a környéken. Az út mellett mindenhol szép csorgó vizek,



sőt egy kis vízesést is találtunk.



Visszaaraszoltunk Gyimesbükkre, délután gyülekeztek a Csíksomlyóra induló zarándokok, akik indulását látni akartuk. Sikerült. Sok szép népviseletre számítottunk, de a hideg idő miatt a többség a táskájában vitte.



Még megnéztük a gyimesi vasútállomást, ami az egykori Magyarország legnagyobb falusi pályaudvara. 102 m hosszú és 13 m széles. Pfaff Ferenc mohácsi születésű építész tervezte, aki 1887 és 1907 között 20 nagyállomás és számtalan kisebb tervezését és kivitelezését végezte.



Estére szállásadónk befűtött, így kellemes szobánkba tértünk vissza