Réunion

Október 11. szombat

Reggeli után indultunk a Cirque Mafate felé. St.Gilles les Hauts-on keresztül, több kisebb falucska után kerestük az utat a 2205 m magasan fekvő Le Maido-ra. Harmadszorra sikerült is az elágazást megtalálni, a csak az egyik irányból látható táblát is bokor takarta. Végre ráleltünk, ekkor elkezdett szemeregni az eső, ahogy feljebb kapaszkodtunk, hol napsütés hol sűrű felhő fogadott. Sok esőbeállónak kiépített piknikező hely mellett autóztunk. A helyiek nagyon szeretik a természetet, hétvége lévén a nem éppen ideális időben csaknem mindet családok fogalták el, félig vagy teljesen beborítva fóliával, védve magukat a szél ellen. A szabadban sütöttek, főztek. Gyönyörű cryptomeria erdők között kanyarogtunk,

láttunk egy hotelt kiépített nyári szánkópályával. Fönt elég barátságtalan idő fogadott, eleinte a kalderából jóformán semmit sem láttunk,

de ahogy álldogáltunk, a felhők hol szétnyíltak, hol megint összezáródtak, a lyukakon sikerült nézelődni és pár fotót is csinálni.

A Cirque Mafat a három üst közül ( Cirque Salazie és Cirque Cilaos ) a legkevésbé járható és sok teljesen felfedezetlen része van még. A területet leginkább helikopterrel érdemes bejárni. A jelzett túristaösvények nagy szintkülönbséggel vezetnek, csak jó erőnlétben levőknek ajánlott, több napra beosztva az utat, szűk sziklafalakon egyensúlyozva.

A Le Maido csúcsot egy felállított faoszlop jelzi.

Körülötte hatalmas repedések mutatják, hogy a kaldera széle jelenleg is mozgásban van, a rég kihunyt vulkánba szakad majd egyszer.

Nagy sétát tettünk, a régi vulkáni talajon a növényzet próbálja átvenni az uralmat, szép virágokat, szakállas zuzmókat láttunk.


Visszafelé megint elkeveredtünk kissé, St-Paulnál jutottunk le a tengerpartra. Igy viszont utunkba akadt egy kis hindu szentély. Mindjárt meg is álltunk nézelődni, közben a szomszéd házból kijött egy gondnok féle, aki készségesen megmutatott mindent, sőt le is fényképezhettük.


Mivel semmi ennivalónk nem volt már, igyekeztünk az üzletek zárásáig hazajutni. Be is vásároltunk 3 napra, lepakoltunk majd végre elmentünk egy kicsit lubickolni szállásunk medencéjébe. A vacsora készítése közben gondolkodtunk el azon, milyen nap is van ma. Szörnyűlködve jött a felismerés, hogy nekünk már csak egy napunk maradt a szigeten, hétfőn este indulunk haza, pedig még keddre is terveztünk kirándulást. De elszaladt ez a 8 nap és annyi mindent nem láttunk még :( Bánatunkban gyorsan el is aludtunk, hogy a vasárnapot minél jobban kihasználhassuk még.