Tényleg megtapasztaltuk az időjárás változatosságát, nekünk is kijutott mindenből ( kivéve a hóesés :) ) Az óceán nyugati partján – kivéve a déli legmelegebb órákat – nagyon kellemes volt, kicsi hőingadozással. A napfelkelte és a napnyugta a mienknél sokkal gyorsabban zajlik, nincs olyan nagy átmenet világosság és sötétség között. Reggel 6-kor kelt a nap, fél 7-kor már teljes verőfény, este fél 7 felé kezdett sötétedni, 7-re már véget is ért. A hőmérséklet reggel és este 20-22 fok, dél felé árnyékban 26, a napon a legmagasabb 32 fok volt. Mindig kellemesen fújdogál a szél. A levegő párás, de nem elviselhetetlen. Ragyogó kék ég és víz. A hegyekben a leghidegebb 15 fok körül volt, ennek ellenére pulóverre sosem volt szükség, elég volt egy hosszú ujjú póló. Az útikönyvekkel ellentétben nemcsak délelőtt 10-től borul felhőbe minden. Kifogtunk korán reggel is sűrű felhőt, szitálást, esőt, és voltunk délután is gyönyörű napsütésben. A dél-keleti parton keveset voltunk, de akkor elért egy trópusi vihar és esőfüggyöny is ráadásul késő este.
Még egy érdekesség: a félhold a nálunk láthatóhoz képest vízszintes és nem függőleges.
Olvastunk a nagy forgalomról, de arra nem számítottunk, hogy ezen a viszonylag kis szigeten a kis távolságok ellenére is az utazás ennyi időt vesz igénybe. ( a tanulság: célszerűbb több helyen szállást foglalni, így nem kell folyton ugyanoda visszaautózni) A szigeten körbefutó N1- N2 autóút-autópálya gyakorlatilag reggeltől estig telített. Iszonyatos a kamionforgalom is. A keleti oldalon hosszabb az autópálya, a nyugati parton váltakozik az autóúttal, de az autópálya kiépítésére hatalmas építkezések folynak. A főváros és St-Gilles közti 35 km-t általában 45-60 perc alatt lehetett megtenni, de volt ennél jóval több is. A nagyobb városok becsatlakozó útjainál vagy ahol a két sáv egyre szűkült rendszeresek voltak a dugók. Ennek ellenére koccanást, balesetet sehol sem láttunk. Az autósok nyugodtak, agresszív vezetőt alig láttunk. Az előírt sebességhatárokat betartják.
A part menti szegélyt elhagyva az utak meredeken emelkednek, szerpentinek, sok helyen 90 fokos hajtűkanyarokkal. Az útpatka szélén mindenütt jó fél méteres árok, észnél kell lenni, mert egy szembejövő busz vagy kamion esetén nincs hová lehúzódni. Több mint 2000 m magasságig valamennyi meglátogatásra érdemes hely autóval jól kiépített úton megközelíthető. A turistautak indulásánál mindenütt parkolók vannak, az út mentén kiállóhelyek gyönyörködni a szép kilátásban.
Minden út jól jelzett, bár a táblákat – a kisebb helyeken - néha eldugják és nem minden irányból vehető jól észre. Sok a körforgalom, itt aztán lehet körözni, míg az ember megtalálja a helyes irányt :) Autóbusszal úgy tünt mindenhová el lehet jutni, még a legmagasabban fekvő településekre is, azonban általában csak napi pár járat van, a forgalom miatt gondolom a menetrendet sem tudják tartani, a megállókban az utazni vágyók békésen várakoznak. Sokan az út mellett gyalogosan teszik meg a néhány km-t várakozás helyett. A szigetre látogatók az autóbérlést preferálják, ebben nagy a cégek kínálata.
Az emberek barátságosak, próbálnak segíteni, leginkább a kreol nyelvet beszélik, de a franciával is lehet boldogulni. Angolul csak kevesen, a túristák által sűrűn látogatott helyeken beszélnek. A tájékoztató táblák csaknem kizárólag franciául informálnak. Olvastunk arról, hogy az állandó lakosok között nagy a munkanélküliség. Ez érzékelhető is, a városokban, utak, parkok mentén csoportosan üldögélnek 20-30 éves emberek, láthatóan minden cél nélkül, sokszor egész családok is így töltik a napot, a felnőttek iszogatnak, beszélgetnek, a gyerekek – az ujszülöttektől a nagyobbakig körülöttük.
Láttunk kígyózó sorokat épületek – nekünk úgy tünt bank vagy valami pénzintézet - előtt, ahol kizárólag kreolok álltak valamilyen igazolvánnyal a kezükben,
elképzelhető, hogy a támogatásra vártak. A nők arca kifejezetten szép, egzotikus. A fiatalok karcsúak, az idősebbek csaknem mind testesebbek.
A szigetre látogatók csaknem mindegyike francia, ők országon belül vannak, elvétve hallottunk 1-2 németül vagy angolul beszélőt. Mivel a sziget sokkal több túristát már nehezen viselne el, így gondolom ezért nem is reklámozzák túlzottan más nemzetek fiai felé. (pl. a működő vulkán területét évente 300.000 kiváncsiskodó keresi fel ) Egy francia a szigeten mindent megtalál amit otthon is, komfort, kiszolgálás, lehetőségek, fűszerezve a trópusok kínálta csodákkal. ( Csak egy példa: megálltunk egy út melletti mobil árudánál inni valamit, leültünk a pálmafák alá kitett asztalokhoz. Nem messze egy fa bódé volt toilette felirattal, Félve kerestük meg. A kicsempézett bódéban vízöblítéses wc, kézmosó, papír, kézszárító, hideg-meleg víz, de jó lenne itthon is néhány túristaszállón ilyet találni )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése