A nagy hőség elmúltát kihasználva indultam reggel a Nyugati pályaudvarra. Elég gyakran megfordulok ott, a vonatok állapota mindig felháborít. A vagonok külsején „graffiti művészek” mázolmányait vagyok kénytelen nézni, a kocsikban mindenhol irka-firka, az ablakok egy része szintúgy, lehúzni nem lehet, kosz és piszok mindenütt. Igaz ez nem egy intercity járat, csak Budapest környékére megy, hétközben ingázókkal, hétvégén kirándulókkal.
A pályaudvaron álló többi szerelvényt nem néztem, de gondolom sokban azok sem különbözhetnek a látottaktól. A peronon a takarítószemélyzet 5-6 tagja egy padon üldögélve kávézott, reggelizett, igaz ez is jár nekik. Nem általánosítok, csak puffogok, de valami megoldást talán lehetne találni. Hogy valami pozitívum is legyen, a vonat pontosan érkezett. A vasútállomás, mint az indulásnál, csak kicsiben.
Sződligeten a Dunakanyar eme szép fekvésű kis falujában többször jártam, de igazából még sosem néztem körül. Sokan a fővárosból költöztek ide, béke és nyugalom, sok zöld. A falu maga rendezett, szép porták, virágos kertek. A graffiti sajnos nemcsak fővárosi-nagyvárosi jelenség, itt is vannak pingálók.
Az ide költöztetett 6-os villamos sem úszta meg.
Ami szép volt: a felújított katolikus templom, a rendben tartott közparkok, a kitűnő és olcsó cukrászda, a szépülő dunapart.
A katolikus templom régen...
...és ma
A Templom tér
A jachtkikötő
Budapesttől 40 km-re érdemes ide ellátogatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése