Ma reggel hallottam a szörnyű Japán földrengésről. Igaz mi jó messze vagyunk, de ezt a nagy rengést a műszerek még Budapesten is jeleztek.
(forrás: http://www.foldrenges.hu)
2011-03-11
Az év 10. hete
Mikor szabadságomról visszatértem a munkahelyemre,irathegyek vártak. Kettőnk küzdelmében általában én maradok alul, de nem adom fel egykönnyen. :) Esténként nemhogy blogot írni, de még a számítógépet bekapcsolni sem volt kedvem. Ráadásul a hét közepén elkapott egy masszív nátha, összes velejárójával együtt. Előkerült az összes ismert népi gyógymód, hogy mielőbb kimásszak belőle. Úgy néz ki, a 4 napos hosszú hétvégére tervezett programokból nem lesz semmi. De majd bepótolom a jövő héten, és remélem jó erőben utazhatok. Hogy hová ? A blog címe mögötti kép segít ebben :)
Ma reggel hallottam a szörnyű Japán földrengésről. Igaz mi jó messze vagyunk, de ezt a nagy rengést a műszerek még Budapesten is jeleztek.
(forrás: http://www.foldrenges.hu)
Ma reggel hallottam a szörnyű Japán földrengésről. Igaz mi jó messze vagyunk, de ezt a nagy rengést a műszerek még Budapesten is jeleztek.
(forrás: http://www.foldrenges.hu)
2011-03-03
Utazóknak :)))
Aki utazott már repülővel, tudja, időt spórolhat meg, ha nincs feladandó csomagja, a check in-nél nem kell sorbanállnia, (pláne ha a beszállókártyáját is a netről kinyomtatja,) az út végén nem kell a csomagra várni. A kézipoggyász mérete elég szűkös - 56x45x25 cm - mégis hihetetlen, hogy ügyesen mennyi minden pakolható egy szabvány hátizsákba :):)
2011-03-01
Szombat
Az utazás utáni pihenést hagytam vasárnapra, szombaton elmentünk kicsit kirándulni a környékre. Reggel már gyönyörű napsütésre ébredtünk, igaz a levegő kicsit csípős volt, de kora délután lekerült rólunk a kabát is.
Barátainkkal Hűvösvölgyben találkoztunk. Innen indultunk a kék jelzésen először a vitorlázó-repülőtér felé,
a régi határkövek mellett felmásztunk a 340 m magas Homok hegyre, innen tovább a 384 m-es Kecske hegy
után értük el az Árpád kilátót. (376 m ).
Közben megálltunk kicsit pihenni az Oroszlán sziklánál.
Innen délre leértünk a Fenyőgyöngye étteremhez. Itt elköszöntünk barátainktól, úgy döntöttünk, hogy előbb ebédelünk, miután folytatnánk az utat :)
Jó másfél óra után eredtünk a nyomukba a kék kereszt jelzésen. A Remete-hegy (351 m ) után leereszkedtünk a Mátyás hegyre (300 m ).
Amint kiértünk az erdőből,
elsétáltunk a buszmegállóig. Vártunk vagy 15 percet, de ez most nem zavart, addig is napfürdőztünk :)
Barátainkkal Hűvösvölgyben találkoztunk. Innen indultunk a kék jelzésen először a vitorlázó-repülőtér felé,
a régi határkövek mellett felmásztunk a 340 m magas Homok hegyre, innen tovább a 384 m-es Kecske hegy
után értük el az Árpád kilátót. (376 m ).
Közben megálltunk kicsit pihenni az Oroszlán sziklánál.
Innen délre leértünk a Fenyőgyöngye étteremhez. Itt elköszöntünk barátainktól, úgy döntöttünk, hogy előbb ebédelünk, miután folytatnánk az utat :)
Jó másfél óra után eredtünk a nyomukba a kék kereszt jelzésen. A Remete-hegy (351 m ) után leereszkedtünk a Mátyás hegyre (300 m ).
Amint kiértünk az erdőből,
elsétáltunk a buszmegállóig. Vártunk vagy 15 percet, de ez most nem zavart, addig is napfürdőztünk :)
2011-02-27
Angliában
A múlt hetet Angliában töltöttem. Ezúttal a MALÉV-vel utaztam, de ez sem volt gyorsabb, mint az EasyJet novemberben :) Igaz, hogy mindkét járat London-Gatwickre érkezett, de más- más terminálra.
Mondtam Emesének, ne jöjjön ki elém a gyerekekkel korán reggel, ha egyszer eltaláltam hozzájuk, sikerülni fog másodszor is. Elöljáróban annyit, hogy megérkeztem, sőt vissza is jöttem, igaz kis kalandok árán. Még Ferihegyen leszólított egy fiatal lány azzal, hogy kísérgessem anyósát, aki most repül először és majd várják a repülőtéren. Persze igent mondtam, de neki volt a végén könnyebb dolga. Nekem az Északi terminálról még el kellett jutnom a Délire. Onnan már simán ismertem az utat. A táblákat követve kijutottam egy csarnokba ahol az érkező és induló gépek menetrendjét találtam, meg több hosszú, kocka szerű – nekem raktárnak tűnt - építményt. Csekély angol tudásommal többeket kérdeztem, merre juthatok tovább. A kérdéssel nem is volt baj, de a szívélyes, hosszan tartó magyarázatokból vajmi keveset értettem :) Végül egy reptéri alkalmazott elkísért a „raktárhoz” :) Egyszer csak nyilt az ajtó és már bent is voltam a Shuttle Train-ben, ebben a vezető nélküli vonatban, ami kb. 5 perc alatt szállított át a másik terminálhoz.
Könnyen megtaláltam a vasútállomást, 10 perc múlva jött is egy vonat, ami csak Redhillben állt meg, az egész út 8 perc volt. A bolyongással így is egy órát töltöttem. Már a vonaton jött Zsolti aggódó sms-e, mikor érkezem már meg :) Az állomástól 15 perc séta után le is rogytam Emesénél egy jó kávé mellett :) Ahhoz képest, hogy hajnali fél 4-kor keltem, délelőtt fél 10-re (itthoni idő szerint fél 11) meg is érkeztem. Kicsit beszélgettünk, mindenki megkapta amit vittem :) Zsoltinak estére rántott húst ígértem, így dél felé elindultunk bevásárolni a hozzávalókat. Délutánra el is készült, végül mindenki megkóstolta. A nap hátralévő része a pihenésé volt, főképp mert esett az eső ( ez a héten többször is megismétlődött )
Hétfő estig még Redhillben maradtam, közben kirándultam egyet a város széli Gatton Parkba. Útközben még ebbe a malomba botlottam.
A park a 15. század közepétől létezik, 1996 óta természetvédelmi terület, kb. 600 hold, vegyes erdők és ligetek alkotják, a gyalogos kirándulók számára kiépített ösvényekkel, tavakkal, egy régi iskolával, egy farmmal és több kilátóponttal. Állítólag február-márciusban egész hóvirág mezők vannak, nekem csak ezt az egy csokrot sikerült találni :)
Mondanom se kell, itt is köd és eső volt, kilátás csak nagyon minimális és persze sár bőven.
Hétfőn munka után Örsi jött értünk és Zsoltival együtt átköltöztünk hozzá két napra East Grinsteadbe.
Ez a városka kb. fél óra Redhilltől autóval. Útközben csakúgy mint novemberben, a Harvesterben vacsoráztunk Salfordsban, megint finomat és megfizethetőt. Kedd-szerdán itt is esett az eső. Amíg Örsi dolgozott, megnéztük a várost, aminek a központja tele van 14-15. századi régi házakkal.
Kedden vacsorára paprikás krumpli készült :) Esténként Xbox 360 csatákat vívtunk :)
Szerda este vissza Redhillbe. Csütörtökre végre beköszöntött a tavasz. +15 fok és napsütés. Délelőtt Mátéval és Emesével kimentünk a Memorial Parkba,
majd kávéztunk egyet a Costa Coffee teraszán. Végre lekerülhetett a nagykabát is:)
Utána már csak egy gyors ebédre, csomagolásra volt idő. Emesével, Mátéval és Zsoltival indultunk az állomásra, majd onnan a repülőtérre. Emeséék még megvárták, amíg a jegykezelés lezajlott, aztán visszakísértem őket a Shuttle Train-hez, itt elbúcsúztunk. A gépem a kiírás szerint egy órát késett, de valójában másfél óra lett belőle, így csak éjfélkor landoltunk, fél 2-kor már ágyba is kerültem. Reggel 6-kor ébresztő és munka várt. Mit mondjak, pénteken nem voltam valami friss. :)
Jó volt látni a gyerekeket és unokákat :) Máté sokat okosodott és önállósodott, Zsoltinak jobban megy az iskola és hatalmasat is nőtt. Örsinek sikerült kényelmes lakást találnia és az új munkahely is bevált. Szabolcs sokat dolgozik, Emese meg ügyintéz és vállalkozóvá vált. Megnyugtató, hogy jól vannak :)
( A többi képet itt megnézhetitek)
Mondtam Emesének, ne jöjjön ki elém a gyerekekkel korán reggel, ha egyszer eltaláltam hozzájuk, sikerülni fog másodszor is. Elöljáróban annyit, hogy megérkeztem, sőt vissza is jöttem, igaz kis kalandok árán. Még Ferihegyen leszólított egy fiatal lány azzal, hogy kísérgessem anyósát, aki most repül először és majd várják a repülőtéren. Persze igent mondtam, de neki volt a végén könnyebb dolga. Nekem az Északi terminálról még el kellett jutnom a Délire. Onnan már simán ismertem az utat. A táblákat követve kijutottam egy csarnokba ahol az érkező és induló gépek menetrendjét találtam, meg több hosszú, kocka szerű – nekem raktárnak tűnt - építményt. Csekély angol tudásommal többeket kérdeztem, merre juthatok tovább. A kérdéssel nem is volt baj, de a szívélyes, hosszan tartó magyarázatokból vajmi keveset értettem :) Végül egy reptéri alkalmazott elkísért a „raktárhoz” :) Egyszer csak nyilt az ajtó és már bent is voltam a Shuttle Train-ben, ebben a vezető nélküli vonatban, ami kb. 5 perc alatt szállított át a másik terminálhoz.
Könnyen megtaláltam a vasútállomást, 10 perc múlva jött is egy vonat, ami csak Redhillben állt meg, az egész út 8 perc volt. A bolyongással így is egy órát töltöttem. Már a vonaton jött Zsolti aggódó sms-e, mikor érkezem már meg :) Az állomástól 15 perc séta után le is rogytam Emesénél egy jó kávé mellett :) Ahhoz képest, hogy hajnali fél 4-kor keltem, délelőtt fél 10-re (itthoni idő szerint fél 11) meg is érkeztem. Kicsit beszélgettünk, mindenki megkapta amit vittem :) Zsoltinak estére rántott húst ígértem, így dél felé elindultunk bevásárolni a hozzávalókat. Délutánra el is készült, végül mindenki megkóstolta. A nap hátralévő része a pihenésé volt, főképp mert esett az eső ( ez a héten többször is megismétlődött )
Hétfő estig még Redhillben maradtam, közben kirándultam egyet a város széli Gatton Parkba. Útközben még ebbe a malomba botlottam.
A park a 15. század közepétől létezik, 1996 óta természetvédelmi terület, kb. 600 hold, vegyes erdők és ligetek alkotják, a gyalogos kirándulók számára kiépített ösvényekkel, tavakkal, egy régi iskolával, egy farmmal és több kilátóponttal. Állítólag február-márciusban egész hóvirág mezők vannak, nekem csak ezt az egy csokrot sikerült találni :)
Mondanom se kell, itt is köd és eső volt, kilátás csak nagyon minimális és persze sár bőven.
Hétfőn munka után Örsi jött értünk és Zsoltival együtt átköltöztünk hozzá két napra East Grinsteadbe.
Ez a városka kb. fél óra Redhilltől autóval. Útközben csakúgy mint novemberben, a Harvesterben vacsoráztunk Salfordsban, megint finomat és megfizethetőt. Kedd-szerdán itt is esett az eső. Amíg Örsi dolgozott, megnéztük a várost, aminek a központja tele van 14-15. századi régi házakkal.
Kedden vacsorára paprikás krumpli készült :) Esténként Xbox 360 csatákat vívtunk :)
Szerda este vissza Redhillbe. Csütörtökre végre beköszöntött a tavasz. +15 fok és napsütés. Délelőtt Mátéval és Emesével kimentünk a Memorial Parkba,
majd kávéztunk egyet a Costa Coffee teraszán. Végre lekerülhetett a nagykabát is:)
Utána már csak egy gyors ebédre, csomagolásra volt idő. Emesével, Mátéval és Zsoltival indultunk az állomásra, majd onnan a repülőtérre. Emeséék még megvárták, amíg a jegykezelés lezajlott, aztán visszakísértem őket a Shuttle Train-hez, itt elbúcsúztunk. A gépem a kiírás szerint egy órát késett, de valójában másfél óra lett belőle, így csak éjfélkor landoltunk, fél 2-kor már ágyba is kerültem. Reggel 6-kor ébresztő és munka várt. Mit mondjak, pénteken nem voltam valami friss. :)
Jó volt látni a gyerekeket és unokákat :) Máté sokat okosodott és önállósodott, Zsoltinak jobban megy az iskola és hatalmasat is nőtt. Örsinek sikerült kényelmes lakást találnia és az új munkahely is bevált. Szabolcs sokat dolgozik, Emese meg ügyintéz és vállalkozóvá vált. Megnyugtató, hogy jól vannak :)
( A többi képet itt megnézhetitek)
2011-02-13
Gyerekek
Ahogy a gyerekek „öregszenek” egyre kevesebb foto érkezik :)
Néhány az idei évből
Máté 2 éves lett.
Zsolti meg túlhaladta a mamája magasságát ( még nincs 14 éves) :)
Néhány az idei évből
Máté 2 éves lett.
Zsolti meg túlhaladta a mamája magasságát ( még nincs 14 éves) :)
Börzsöny
Tegnap reggel egyik kedven helyemre a Börzsönybe indultunk kirándulni. Már reggel szépen sütött a nap, bár kánikula azért nem volt, de bíztunk abban, hogy ez kitart egész napra, nem is csalódtunk.
Elvonatoztunk Kismarosra, innen tovább busszal Kóspallagra. Itt kezdődött a túra. A faluból kiérve a piros-sárga jelzést követtük. Az első szakasz a Kis-Hanta patak völgyében vezetett. A múlt heti hónak nyoma sem volt már, ennek megfelelően időnként mély sárban bandukoltunk és a vízzel elöntött utakon próbáltunk valahogy átjutni.
Itt száraz lábbal nem lehet átjutni.
Azért volt megoldás :)
Egy patak melletti szélvédett tisztáson tízóraiztunk, majd indultunk tovább. Nemsokára felértünk túránk legmagasabb pontjára a Száraz fák rétjére (292 m). Lehet hogy valamikor voltak itt száraz fák, most csak egy nagy rét és víz mindenütt.
Innen a sárga jelzésen tovább indultunk a vadregényes Csömöle völgyön át Kismarosig.
Közben a Riesner forrásnál megebédeltünk.
A Természetbarátok nevezték el 1920-ban a "Lánchídi csatában" elesett tagtársuk emlékére. Kismaros előtt az erdei vasút Morgó megállójánál hazaindulás előtt még egy kis napfürdőt vettünk, mások a büfében szárítkoztak, néhányan tovább indultak még egy + 15 km-es túrára. Nekünk fél napra ez a 9 km kellemes séta volt és elég is. Kora délután már Budapesten voltunk.
Elvonatoztunk Kismarosra, innen tovább busszal Kóspallagra. Itt kezdődött a túra. A faluból kiérve a piros-sárga jelzést követtük. Az első szakasz a Kis-Hanta patak völgyében vezetett. A múlt heti hónak nyoma sem volt már, ennek megfelelően időnként mély sárban bandukoltunk és a vízzel elöntött utakon próbáltunk valahogy átjutni.
Itt száraz lábbal nem lehet átjutni.
Azért volt megoldás :)
Egy patak melletti szélvédett tisztáson tízóraiztunk, majd indultunk tovább. Nemsokára felértünk túránk legmagasabb pontjára a Száraz fák rétjére (292 m). Lehet hogy valamikor voltak itt száraz fák, most csak egy nagy rét és víz mindenütt.
Innen a sárga jelzésen tovább indultunk a vadregényes Csömöle völgyön át Kismarosig.
Közben a Riesner forrásnál megebédeltünk.
A Természetbarátok nevezték el 1920-ban a "Lánchídi csatában" elesett tagtársuk emlékére. Kismaros előtt az erdei vasút Morgó megállójánál hazaindulás előtt még egy kis napfürdőt vettünk, mások a büfében szárítkoztak, néhányan tovább indultak még egy + 15 km-es túrára. Nekünk fél napra ez a 9 km kellemes séta volt és elég is. Kora délután már Budapesten voltunk.
2011-02-09
2011-02-08
Földrengés
Még mindig vannak utórezgések, szerencsére ezek már jóval gyengébbek.
(Forrás: http://www.foldrenges.hu)
(Forrás: http://www.foldrenges.hu)
2011-02-06
Budai hegyek
Az előrejelzések a hétvégére és még pár napra tavaszi időt ígértek, így szombaton elindultunk élvezni a napsütést. Budapest és Solymár határától indultunk az Alsó-Jegenyevölgyön keresztül.
Itt az erdő még télies arcát mutatta, de a levegő kellemesen enyhe volt. Érintettük a Rózsika forrást,
megálltunk kicsit napfürdőzni, a hátizsákokból előkerültek a házi sütemények és egy kis pálinka is :) . A völgyet elhagyva a Csúcs-hegy felé fordultunk, a hegyet az északi oldalán megkerülve
a Katonasírnál elhagytuk a jelzett utat. A Hármashatárhegy aljában toronyiránt átvágtunk a sárkányrepülők és vitorlázók területén.
Itt már a hónak nyoma sem volt. A kék jelzést elérve leereszkedtünk Hűvösvölgybe.
Jövő hét közepén visszatér a tél, jó ötlet volt kicsit kimozdulni.
Itt az erdő még télies arcát mutatta, de a levegő kellemesen enyhe volt. Érintettük a Rózsika forrást,
megálltunk kicsit napfürdőzni, a hátizsákokból előkerültek a házi sütemények és egy kis pálinka is :) . A völgyet elhagyva a Csúcs-hegy felé fordultunk, a hegyet az északi oldalán megkerülve
a Katonasírnál elhagytuk a jelzett utat. A Hármashatárhegy aljában toronyiránt átvágtunk a sárkányrepülők és vitorlázók területén.
Itt már a hónak nyoma sem volt. A kék jelzést elérve leereszkedtünk Hűvösvölgybe.
Jövő hét közepén visszatér a tél, jó ötlet volt kicsit kimozdulni.
2011-02-03
Egy kis (sz)építkezés 2.
Ma helyére került az ablak. Remélem holnap a kőműves eltünteti a rombolás nyomait is :)
Ilyen volt:
Ilyen lett.
Ilyen volt:
Ilyen lett.
Suzuki
Január elején levelet kaptam a Suzuki gyártól. Visszahívták az 1997 és 2002 között, Esztergomban gyártott Swifteket. A már megszűnt egri beszállító cég által gyártott első lengéscsillapítók rozsdásodása miatt a keréktartó csonk leválhat a csillapítóról és az autó mozgásképtelenné válhat.
Azt hiszem elég ritka dolog, hogy egy gyártó figyelemmel kíséri tizenéves gyártmányai utóéletét. A Suzuki ezt megtette. A megbeszélt időben a héten elmentem a szervizbe. Azonnal ellenőrizték az iratokat, majd hozzákezdtek a cseréhez. Én addig egy kényelmes fotelben, olvasás, TV nézés mellett vártam, hogy elkészüljenek. Egy óra elteltével hozták a slusszkulcsot, kész, mehetek. A régiek helyett új japán gyártmányú lengéscsillapítókat kaptam. Azt hiszem ez már kitart addig, amíg az autóm :) Az eltelt 12 év alatt nagyon megbízható és gazdaságos kis autónak bizonyult, jelentősebb javításra nem volt szükség.
2011-01-30
Szarvasgomba
Ma szarvasgomba ünnepen jártam Gödöllőn.
Ez az a gombafajta, ami nem mindennap kerül az ember asztalára, kilója fajtától függően több tízezer vagy több százezer forint is lehet, igaz elég belőle pár grammot használni. Ma igazi luxuscikk, nálunk évi 500 kilót adnak el belőle. A Kárpát-medencében mindig is megtalálható volt, őseink ismerték és fogyasztották is. A teljes magyar termés mintegy 20–30 százaléka Baranya megyéből származik
A szarvasgomba 20-30 cm-re a föld alatt nő, de lehet sokkal mélyebben is. Mérete általában diónyitól ökölnyiig terjed. Régebben sertésekkel keresték, manapság inkább idomított kutyákat használnak. A sertést nem kell tanítani, mert szereti a csemegét, a megtaláláskor viszont résen kell lenni, a disznó ugyanis azonnal fel is falná a gombát, miután kitúrta.
Mikor hallottam erről a rendezvényről, tudtam, hogy elmegyek :) A program egy része az Erzsébet szálló udvarán volt, de szerencsére volt bőven látnivaló az épületben is. A csikorgó hidegben a megnyitót követően a többség ezt választotta :)
Volt barokk ruhás felvonulás, szarvasgombás ételek kóstolója, persze vásárolni is lehetett mindenféle különlegességet,
és volt szarvasgomba kereső kutyák versenye is. Én is vettem egy mini szarvasgombát, amit a hátizsákomban az okos kutyusok egykettőre kiszagoltak :)
Délután még körülnéztem a városban,
aztán indultam haza a jólesően meleg HÉV-vel.
Ez az a gombafajta, ami nem mindennap kerül az ember asztalára, kilója fajtától függően több tízezer vagy több százezer forint is lehet, igaz elég belőle pár grammot használni. Ma igazi luxuscikk, nálunk évi 500 kilót adnak el belőle. A Kárpát-medencében mindig is megtalálható volt, őseink ismerték és fogyasztották is. A teljes magyar termés mintegy 20–30 százaléka Baranya megyéből származik
A szarvasgomba 20-30 cm-re a föld alatt nő, de lehet sokkal mélyebben is. Mérete általában diónyitól ökölnyiig terjed. Régebben sertésekkel keresték, manapság inkább idomított kutyákat használnak. A sertést nem kell tanítani, mert szereti a csemegét, a megtaláláskor viszont résen kell lenni, a disznó ugyanis azonnal fel is falná a gombát, miután kitúrta.
Mikor hallottam erről a rendezvényről, tudtam, hogy elmegyek :) A program egy része az Erzsébet szálló udvarán volt, de szerencsére volt bőven látnivaló az épületben is. A csikorgó hidegben a megnyitót követően a többség ezt választotta :)
Volt barokk ruhás felvonulás, szarvasgombás ételek kóstolója, persze vásárolni is lehetett mindenféle különlegességet,
és volt szarvasgomba kereső kutyák versenye is. Én is vettem egy mini szarvasgombát, amit a hátizsákomban az okos kutyusok egykettőre kiszagoltak :)
Délután még körülnéztem a városban,
aztán indultam haza a jólesően meleg HÉV-vel.
2011-01-29
Földrengés
Ma este épp a fotóimat rendezgettem a PC-n, amikor megmozdult alattam a szék :) Elsőre az jutott eszembe, hogy valami nagy teherautó ment el a ház előtt és ettől remegett be az épület, de ez valószínűtlen egy 10 emeletes épületnél és nem is vagyunk közvetlenül az út mellett. Rögtön utána beugrott: földrengés. Néztem a csillárt, de az nem mozdult. Életemben eddig egyszer éltem át földrengést. Akkor a borospoharak a szekrényben elkezdtek pattogni és kilengett a csillár. Az egész ha 2-3 másodpercig tartott. Jóval később értesültem a hírekben, hogy tényleg rengett a föld.
(Forrás(kép): origo.hu )
(Forrás(kép): origo.hu )
2011-01-22
Lánchíd
A Magyar Kultúra Napja alkalmából délelőtt egy sétán voltam a budapesti Lánchídon. Számtalanszor láttam és átmentem rajta, járművel, gyalogosan. Ma mégis megtudtam valami újat róla. (lehet csak nekem új :) ) Ezt a bronztáblát láttam a híd pesti lámpapillérén:
Marlow 14.000 lakosú kisváros Londontól 55 kilométerre nyugatra. Itt található a Lánchíd prototipusa. A Marlow Bridge a Temze felett ível át Marlow és Bisham között. 1829 és 1832 között épült fel. Azért volt rá szükség, mert az előző fahíd 1828-ban összeomlott. A Széchényi Lánchíd tulajdonképpen ennek a hídnak a felnagyobbított mása. Széchenyi és Andrássy György 1932 őszén angliai tanulmányútra utaztak kinézni, hogy milyen híd lenne jó Buda és Pest közé, ekkor jártak Marlow-ban is. Mindkét hidat William Thierney Clark tervezte. (Adam Clark – akiről a budai hidfőnél levő teret is elnevezték – a Lánchíd építésvezetője volt és csak névrokona a tervezőnek). Az angol híd 72, a magyar 375 méter hosszú. Mindkét híd lánchíd, mindkettőn autós és gyalogos forgalom halad át. A hasonlóság egészen döbbenetes :)
Marlow bridge
A Lánchíd
Még megmutatták merre van a pesti hídfő alapgödre ( a víz alatt), ahová a híd alapkövét tették 1842. augusztus 24-én. Az eseményt Barabás Miklós 1864-ben készült festménye örökítette meg.
Marlow 14.000 lakosú kisváros Londontól 55 kilométerre nyugatra. Itt található a Lánchíd prototipusa. A Marlow Bridge a Temze felett ível át Marlow és Bisham között. 1829 és 1832 között épült fel. Azért volt rá szükség, mert az előző fahíd 1828-ban összeomlott. A Széchényi Lánchíd tulajdonképpen ennek a hídnak a felnagyobbított mása. Széchenyi és Andrássy György 1932 őszén angliai tanulmányútra utaztak kinézni, hogy milyen híd lenne jó Buda és Pest közé, ekkor jártak Marlow-ban is. Mindkét hidat William Thierney Clark tervezte. (Adam Clark – akiről a budai hidfőnél levő teret is elnevezték – a Lánchíd építésvezetője volt és csak névrokona a tervezőnek). Az angol híd 72, a magyar 375 méter hosszú. Mindkét híd lánchíd, mindkettőn autós és gyalogos forgalom halad át. A hasonlóság egészen döbbenetes :)
Marlow bridge
A Lánchíd
Még megmutatták merre van a pesti hídfő alapgödre ( a víz alatt), ahová a híd alapkövét tették 1842. augusztus 24-én. Az eseményt Barabás Miklós 1864-ben készült festménye örökítette meg.
2011-01-20
Egy kis (sz)építkezés
Jobb meggyőződésem ellenére eljutottam oda, hogy végre iparost engedjek a lakásomba :) Munkájuk után általában nemcsak a koszt és törmeléket kell eltakarítani, hanem a rombolásukat is helyre kell állíttatni. Első menetben ma a bejárati ajtó cseréjére került sor. Kisebb vagyonért időre el is készült, sőt a szállítók is pontosan jöttek. Egy óra alatt kikapták a régi ajtót, betették az újat. Igaz, hogy közben a kábeltévé vezetékét elvágták ( ez annyiból nem nagy veszteség, hogy úgyis alig van nézhető műsor) viszont javítását majd egy hét múlva a szolgáltató talán elvégzi, persze az én költségemen. Az össze-vissza vert fal kőműves munkáival megvárom az ablakcserét, várhatóan ott is lesz mit javítani. Hogy valami jót is mondjak: a leszerelt ajtót elvitték, a szemetet, törmeléket összeszedték maguk után. Várom a következő felvonást. Addig is néhány kép a mai napról.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)