Észak-Norvégia és Lappföld 3.

2014.február 20. csütörtök

Reggel 8 körül elindultunk a szomszédos Finnországba, Lappföldre.

Az út nem volt túl hosszú, kb. 150 km. Fotós társaink kérésére a Lyngen fjord mellett többször is megálltunk fototémákat keresgélve.

A határon átlépve egy teljesen más világ fogadott, igazi északi táj, nagy havakkal. Uticélunk  Kilpisjärvi falucska az ugyanilyen nevű tó mellett. Négyen közülünk szerették volna kipróbálni a motoros szánozást, itt volt rá lehetőség.  

Kaptak teljes felszerelést, meleg ruhákat, csizmákat, bukósisakot és 140 euroért a befagyott tó jegén + 1 méteres hóban délben nekivágtak a két órás útnak a norvég-svéd-finn hármas határhoz és visszafelé. Mi többiek addig sétáltunk a környéken és fényképezgettünk.

A behavazott faházak úgy néztek ki, mintha egy mesekönyvből léptek volna ki. A faluban a helyiek  motorosszánnal  (kivéve ahol tilos)

vagy ilyen sítalpas szerkezettel közlekednek.

Az itteniek is nagyon  barátságosak voltak, csakúgy mint Norvégiában. Az utcán, az üzletben megszólítottak, érdeklődtek honnan jöttünk, volt aki járt már Budapesten. Erre nem számítottunk a számik földjén. 3 felé egy svédasztalos étteremben ebédeltünk rénszarvaspörköltet, fenséges volt.    Utána elindultunk vissza Norvégiába. A nap már nagyon alacsonyan járt. Egyszer csak egy rénszarvas csapat késztetett minket megállásra az úton. Mire előkerültek a masináink, ők már úton voltak a hegy felé.  Még megálltunk egy parkolóban a fjord partján és egyszer csak megjelent halványan az északi fény az égen. Előkerültek az állványok, profi felszerelések és a fotósok rohantak a vízpartra. Néhányuknak nagyon szép képeket sikerült készíteni. 6 felé értünk a házunkhoz. Itt aztán mindenki megőrült, nem számított a szélvihar és a -15 fokos hideg sem. Az égen megkezdődött az előadás.

(Ezeket a képeket egy profi fotos társunk csinálta)

Nemcsak északról, de körbe-körbe a hegyek mögül jött a sarki fény, cikázott, tekeredett, majd eltűnt és egy újabb rohammal jött elő. A látvány leírhatatlan. A műsor éjjel 2-ig megszakítás nélkül tartott. Az elszántabbak a teljes időt a szabadban töltötték, mi  többiek úgy óránként berohantunk a házba kicsit felmelegedni, de szemünk onnan is az ablakra tapadt, nehogy valami csodáról lemaradjunk. A fények annyira intenzívek voltak, hogy az én kis amatőr gépemmel is sikerült valamit lencsevégre kapni.

Majdnem 3 óra lett, mire ágyba kerültünk.

Észak-Norvégia és Lappföld 2.

2014. február 19. szerda

Ébresztő reggel 7-kor. 8 órától  egy hótalpas túra volt a tervben, igaz csak 6 km, de 600 m emelkedővel. Egyrészt mivel hótalpon még sosem jártam, másrészt a nyakamat sem szerettem volna kitörni, így ezt kihagytam. Délig a környéken és a fjord partján sétáltam és fotóztam.

Reggel 8-kor más világos volt, viszont a nap annyira alacsonyan járt, hogy egész nap nem tudott a hegyek mögül kibújni. Hivatalosan naplemente 16 órakor lesz. Dél felé megérkeztek a hótalpasok. Egy gyors ebéd után indultunk volna a Tromsø-től északra levő fjordokhoz. Közben vezetőnknek eszébe jutott, hogy alig 10 km-re van egy látványos jégfal.

Odaérve 14 óra felé a jégfal mellett előbukkant a lemenő nap is. A felhő nem csökkent, de annyira vékony lett, hogy a teljes napkorong látszott. Fényei a fjordban tükröződtek.

Alig fél óra elteltével már le is ment a látóhatáron és ez a látvány fogadott minket.

A fotósok nehezen szabadultak a témától, igy 16 óra lett mire Tromsø-be értünk. Az információs központban beszereztük várostérképeinket, majd végigsétáltunk a központban, megnéztünk néhány szép épületet,

Sétánkat Amundsen szülőházánál

és az életéről szóló kiállításnál fejeztük be. A kiállítás sajnos 5-kor már bezárt, de egy másik nap még visszamegyünk.  Elindultunk szállásunkra és a fiúk felváltva vállalták az éjszakai ügyeletet, hogy lessék hátha elvonulnak a felhők és előbújnak az északi fények. Nem volt szerencsénk.

Észak-Norvégia és Lappföld 1.

2014. február 18 kedd

Elindultunk a nagy kalandra az északi sarkkörön túlra. 12-kor találkozott 8 fős kis csapatunk Ferihegyen. A szokásos ellenőrzések és várakozások után 20 perc késéssel 14.20-kor szállt fel a Norwegian  Air gépe.

A Norwegian gépein egy-egy norvég híresség képe van, ezen Selma Lagerlöf

 Az út 2,5 órát tartott Osloig, eseménytelenül. Landoláskor még világos, de borús idő fogadott. Mivel itt volt a schengeni határ újabb ellenőrzések, kicsekkolás csomagok felvétele majd ugyanannak a társaságnak a belföldi járatára becsekkolás, újabb ellenőrzések. A beszállókártyát automatából lehet csak kinyomtatni, szerencsére ebben segített egy alkalmazott. Majd jött a csomag feladása ugyancsak önkiszolgáló üzemmódban. Csomagot a futószalagra, a leolvasóval mindenkinek magának kell a beszállókártya kódját leolvasni és a csomag már úton is van.

Oslo Gardermoen repülőtér

Gépünk tovább Tromsobe 19.00 órakor indult volna. ¾ 7-kor egyikünk felfigyelt arra, hogy norvég tájszólással egy útitársunkat hívják. Mivel a csoport tagjai főleg profi fotósok voltak, egyikük benzines melegítőt hozott a gépéhez, amit itt kiszúrtak. ( A budapesti ellenőrzésen simán átment ) Kb. negyed óra volt, míg kiszedették a csomagjából, aztán megkezdődött a beszállás. Ekkor derült ki, hogy két társunknak is ugyanarra az ülésre szólt a helye. A gépen megnyugtattak, se baj, lesz hely bőven, a 180 személyesen gépen nem egészen 100 utas lesz. Igy is volt, mindenki oda ült ahová akart.

Boeing 737-800-as gépünk

Újabb 2 órás repülés után 21.00 órakor értünk Tromsø-be. útközben felhők fölött sikerült egy északi fény csóvát is megpillantani. Az én kis koca gépemmel nem tudtam lefényképezni, de volt akinek sikerült.

Tromsø repülőtér

A repülőtéren a túraszervezőnk várt egy 9 személyes mikrorbusszal és egy rossz hírrel. Az előző napok olvadása után megfagyott hólé jéggé változtatta a mellékutakat és igy a szállásunkig nem tudunk felmenni autóval, kb. 100 m-t csomagjainkkal gyalogosan kell megtenni. Ennek a hírnek nem örültünk, de mit lehet tenni. Még Tromsø-ben megálltunk egy éjfélig nyitva tartó élelmiszer bolt előtt vásárolni. Az árakat inkább ne kérdezzétek. Szállásunk az Ullsfjord partján Tromsø-től légvonalban kb. 30 km, de egy nagy hegyet és a fjordot kellett megkerülni, végül 70 km-t autóztunk.

Házunk Lakselvbukt-ban

 Kiszállás után néhányan úgy ítélték meg, nem annyira vészes az út és elindultak a ház felé. Miután 3 lépésenként elterültek, jobbnak látták visszafordulni. Az út mellett a mélyebb hóban biztonságosabb volt ámde nehezebb húzni a kerekes bőröndöket. A házban lassacskán mindenki keresett magának egy szobát ( 5 db 2 ágyas szoba volt ) aztán jöhetett a welcome drink, ami jelen esetben whiskyt jelentett. Éjfél felé végre nekikezdtünk vacsorázni, fél 2 lett mire ágyba kerültünk Közben többször kiszaladtunk az eget kémlelni, de a felhők sajnos nem mozdultak. 

Találós kérdés :)

Nem, nem tört rám a lustaság, sőt :) Hamarosan útra kelek és ezzel kapcsolatban elég sok intézni valóm volt. Hogy merre is ? Ha rápillantotok a naptáramra, nem lesz nehéz a válasz :) Remélem majd sok érdekes dologról számolhatok be és talán sikerül elfogadható fotókat is készíteni.

EMBER TERVEZ.....

Tegnap reggel végre szikrázó napsütésre ébredtem. A sok-sok szürke nap után el is határoztam, sétálok egyet a közeli erdőben. Már épp indulni készültem, mikor csengettek. Három munkásruhás emberke állt az ajtó előtt. Gondoltam ez sok jót nem jelenthet. Ők is azzal kezdték, hogy rossz hírük van. Az alattam lakó ázik és bizony ők kibontják a falat a fürdőszobámban.  Végignyargaltak a lakáson és hamarosan kosz, malter és tégladarabok lepték el a fürdőszobát. Tényleg csepegett egy vezeték és tény, hogy igy nem maradhat. Miután szép kis lyukat vágtak és valamit babráltak, elvonultak azzal, hogy na kész, most várhatom a biztosítót, addig ez igy marad.  

A várakozás lehet két nap, de két hét is. Utána visszajönnek, befalazzák a lyukat és részükről itt befejeződött. A festés már legyen az én gondom.

Igy megy ez nálunk. 

TÉL

Furán alakult a téli szezon. Ahol  lakom eddig még hó nem esett ( bár egyes hírek szerint volt egynapos havazás novemberben, de én akkor épp külföldön voltam). Igazán hideg sem volt, 0 és +10 között, viszont napfényből sem kaptunk túl sokat. Nem szeretem az állandó szürkeséget. Az elmúlt 1-2 napban lehűlt a levegő és egy melegfront kellett hozzá, hogy ma reggelre havazzon. Igaz csak 2-3 cm és sokkal többet nem is ígérnek, de már ez is valami, hogy egy kis fehérséget láthassak :)
Merthogy a hétvégén már február lesz.  Annyi előnye azért van a dolognak, hogy tavaszig már nem kell olyan sokat várni :)

FOLYTATÁS...

Üdvözlöm  korábbi olvasómat, ha egyáltalán még erre járnak és talán lesz olyan is aki majd idén téved el ide.  Eltelt csaknem egy év úgy, hogy blogomhoz nem jutottam hozzá, de remélem idén visszatér az eddig megszokott rendszeresség és elárulom, idén is  járok majd szép helyeken  amiról beszámolhatok. Eleinte kicsit nehéz volt okosan beosztani a napomat, nem kellett semmit óra, perc pontossággal csinálni.  De végül ez is kialakult. Segített benne az angol tanulás.

És végre rendszeresen, naponta, kétnaponta tudtam vele foglalkozni, volt időm angol könyveket olvasni. Április óta megadatott, hogy többet utazhassak és nemcsak egy hosszabb hétvégére, meglátogathattam a gyerekeket, unokákat,

sokat haladtam a családtörténeti kutatásokban is, többször és hosszabb időre eljutottam Erdélybe, ott élő rokonaimmal bensőséges viszony alakult ki, végre ők is el tudtak látogatni Budapestre. Találtam eddig nem ismert távoli rokonokat és nagyon sok kedves emberrel ismerkedtem meg.

Lehetett túrázni hétközben is, elég volt reggel kinézni az ablakon és ha szép volt az idő, már indultunk is, akár több napra. Sikerült bejárni az Országos kék túra és a Dunántúli kék túra egy jelentős részét, ezt idén is folytatjuk majd.

Egy bő fél évre ez nem is volt olyan kevés J  Nem tudom ki hogy van vele, én nagyon élvezem a nyugdíjas létet.

Hamarosan jelentkezem.

Az utóbbi 3 hónap

Az eltelt csaknem 3 hónap elég mozgalmas volt. Még mindig keresem, hol van az a sok szabadidő, amit nyugdíjasaként élvezhetnék J  Igaz az élet igy sokkal  stresszmentesebb és már ezért is megérte abbahagyni a munkát.

A legutolsó bejegyzést követően szintén februárban elmentünk a Csángó Bálra a Petőfii Csarnokba. Az előadás szép volt, mint mindig és találkoztunk somoskai ismerőseinkkel is.  Azután még ebben a hónapban elutaztam pár napra Békéscsabára. A városban még sosem jártam. Azon a hétvégén egy szólótánc fesztivált tartottak, igy ezt is megnéztem. Sőt sikerült találkoznom a családkutatás során megtalált távoli rokonaimmal is, akik nagyon kedvesen fogadtak, együtt ebédeltünk és jól elbeszélgettünk.

Március elején nagyon szép idő kerekedett. El is mentünk egyet túrázni Csobánka és Pilisborosjenő környékére. A következő hétvégén Nagyhideghegy következett. Ide tavaszban indultunk, de fent még keményen tartotta magát a tél. Pár nap múlva a hideg  és havazás a várost is elérte, ezért úgy döntöttünk, kivárjuk az igazi tavaszt és beszorulva a szobába több idő jutott az angol tanulásra és arra, hogy közelgő angliai utam során mit is nézzek meg. A netről kigyüjtöttem, hogy ezekről a helyekről mit is érdemes tudni. Közben megérkezett A. Amerikából és volt egy kellemes ebéd Vácon a volt osztálytársakkal is.

A rossz idő kitartott április 8-i indulásomig, Angliában pedig igazi angol időjárás kisért végig – kivéve az utolsó két napot. 8-10 fok, eső, köd,néha pár percre előbújt a Nap, aztán kezdődött minden előlről.  Sőt egyik kirándulásunkkor még jégesőt is kaptunk. Mindez azért nem befolyásolta, hogy eljussak néhány helyre. Szerencsére Ö-nek is sikerült szabadságot kivennie, az unokáknak meg épp ovis-iskolai szünet volt. Végre belülről is megnéztem a Westminster apátságot. Nem volt olcsó mulatság, de a szépség megérte. Ugyanez mondható el a Towerról is.  Jártam Brightonban a csatorna partján és  a Lewes-i várban. Eljutottam Wimbledonba. És persze közben élveztem a gyerkőcöket. Bő hét múlva hazafelé Londonból 10 fokban indultam, pár óra múlva itthon Ferihegyen 24 fokot mutatott a hőmérő.  Persze én indulásomnak megfelelően pulóverben, kabátban próbáltam hazavergődni csomagjaimmal J

Az elkövetkező hétvégén nem lehetett elszalasztani a gyönyörű már-már nyárelejei időt, igy nekivágtunk a Holdvilág-ároknak. Mások is igy gondolták, mert elég sokan vették arra az irányt, márcsak azért is, mert ez a terület esős időben alig járható. Most viszont igen vadregényes volt barlangjaival, gyors folyású patakjával, virágba borult fáivel.

A következő utunk  Somló hegyre és környékére vezet. Remélem erről nem csak hetek múlva fogok beszámolni J

A sok fotóból nehéz lett volna választani, igy ha a kiemelt szavakra kattintotok, megnézhetitek valamennyi fotóalbumot.

PAPRÉT

Régen tudtunk kimozdulni a természetbe az időjárás miatt. Szombatra – bár túl jó idővel nem kecsegtettek – az ígért +6-8 fok csábítónak tűnt. Így aztán reggel kellemes időben indultunk Paprétre.  A kék túra ezen kis szakasza is hiányzott, ezért választottuk ezt a kisebb túrát. Mire Szentendréről induló buszunk megállt Pilisszentlászló-Hegytetőn sűrű köd, eső és a városból már eltűnt hó fogadott.  

A piros jelzésen indultunk az alig 3 km-re levő erdészház felé, az eső végig vigasztalanul esett. 

A háznál előkotortuk a bélyegzőt, aztán visszafordultunk a kék jelzésen Pilisszentlászló községbe. 

Ahogy ereszkedtünk, az eső mellett a hó helyét a patakokká duzzadó olvadék vizek váltottak fel. És persze minden víz a túraösvényen folyt lefelé. 

Mire leértünk, cipőnk, kabátunk, hátizsákunk, kesztyűink, és minden egyebünk teljesen átázott. A Gesztenyés sörözőben vártuk buszunk indulását.  Étel, meleg innivaló nem volt, még jó, hogy vittünk magunkkal forró teát és valami harapnivalót.

 Mit ne mondjak, a hazaút sem volt valami kellemes, átázott ruhánk folyamatosan hűtött. Itthon már csak egy forró zuhanyra és a jó meleg ágyra vágytam J

KALOTASZEG

Hétvégén egy fergeteges előadást láttunk a Hagyományok házában, az Állami Népiegyüttes „Örök Kalotaszeg” c. műsorát.  Igaz, hogy a kezdet csúszott vagy negyed órát, de ezért a táncosok utóbb kárpótoltak.  

Mivel Kalotaszegen három népcsoport él együtt, így volt román és cigány tánc is.  Láthatóan sok motívumot átvettek egymás táncaiból is.

Kalotaszeg Erdély kisebbik magyarok lakta tömbje, több száz éves népi hagyományok bölcsője.  Elnevezését a honfoglaló magyarok itt letelepedett Kalota nemzetségéről kapta, első írásos említése 1443-ból származik.

Fazsindelyes, festett kazettás mennyezetű műemléktemplomok szinte minden faluban, fatornácos parasztházak, élő népviselet hétköznapokon is, az ősi, hagyományos gazdálkodás jellemzi.

 A tájegység falvaiban az évszázadok óta őrzött szokások és hagyományok ma is lenyűgözőek.

Az élő népi szokások közé tartozik a karácsonyi kántálás és a betlehemezés, húsvéti locsolás, lakodalmi szokások és a szüreti bál. Vallási ünnepek alkalmával ünnepi öltözetben mennek a templomba, és az asszonyok hagyományos ételeket készítenek.

Kalotaszeg népviseletére a színek tobzódása és a változatos formavilág jellemző.
Viseletük, bár tájegységenként hasonlóságot mutat, szinte falvanként különbözik valamiben egymástól. Kutatók szerint a kalotaszegi népviselet a legszínesebb, a legművészibb magyar viseletek közül való.

És végül egy részlet az előadásból.

Az első kirándulás

Ma reggel szép napos  és felhőmentes kék égre ébredtem. Enyhet időt is mondtak a jósok, így barátaimmal elindultunk egy kis erdei sétára Zugligetből Hűvösvölgybe. A 155-os busszal felkapaszkodtunk a zugligeti általános iskoláig,

Zugligeti út-Béla király út kereszteződésében

Az iskola

az iskola kertjében még maradt az ünnepek hangulatából

innen a kerítés mellett indult a zöld + jelzés. Míg a városban komoly szélvihar volt, itt megszelídült és az út végéig csak lengedezett. Rövid kaptató után elértük a Szilassy utcát, innen a Tüdérhegyi sziklák felé fordultunk. 

Elég sok kirándulóval is találkoztunk, mások is kihasználták ezt a téli tavaszias napot.  A szikláknál kicsit gyönyörködtünk a kilátásban, majd innen leereszkedve a libegő alatt folytattunk utunkat a Szépjuhásznéig.

Nagymama és unokája

Az autósok is ellepték a Szépjuhászné környékét

Itt egy kis pihenőt tartottunk, a büfében megittuk forralt borunkat majd a Hárshegy aljában indultunk tovább.

Túl a borozáson, szedelődzködünk

Hamarosan elérjük a Hárshegyi kilátóhoz vezető elágazást

 Ketten egy kicsit szaporábbra vettük a tempót. Egyszer csak megszólalt a telefon, Flóri hívott, hogy tesznek egy kis kitérőt a Kis-Hárshegyi kilátóhoz és ott még sziesztáznak egyet. Mi már eléggé túlhaladtunk az elágazáson, így nem fordultunk vissza, inkább folytattok az utat. Hamarosan leértünk Hűvösvölgybe,

Lent már a 61-es villamos sinei

Hűvösvölgy buszvégállomás

ahonnan villamossal és busszal hazajutottam épp ebédidőre J

A hétvégi ünnepnapok otthoni bezártsága után jól esett kimozdulni és élvezni a napsütést. Ki tudja a tél végéig mikor lesz megint ilyen lehetőség.

Eddig nem tudtam, hátha más sem. :)

Gondolom sokan hallották már a német himnuszt, ha máshol nem, legutóbb a londoni olimpia eredményhirdetésénél. Haydn zenéjét szeretem, de főleg oratóriumait és néhány szimfóniáját hallottam többször. Ismertem  kapcsolatát a magyarokkal. Több évtizedig élt  Kismartonban, mint az Eszterházy család udvari karmestere.  Láttam Rohrauban szülőházát 

és Kismartonban sírját egy kis mauzóleumban. ( temetése és ellopott koponyája egy külön történet) 

Szóval Haydn izzig vérig osztrák volt. A minap hallottam egy Haydn koncert felvételét. Egyszer csak arra figyeltem fel, hogy mintha ez a német himnusz lenne. Megnéztem a műsort. Amit hallottam az Haydn C dur (Császár) vonósnégyese volt.  

1797-ben a második angliai koncert-útjáról visszatérő Joseph Haydn - fölbuzdulva a brit himnusz (God save our gracious King) ottani népszerűségén - Leopold Haschka versére megalkotta a horvát népdal ihlette  Gott erhalte Franz der Kaiser kezdetű osztrák császárhimnuszt.  (A vonósnégyes II. tételébe ez a dallam épült be. ) Az első szövegváltozatot Leopold Haschka  a trónra lépett Ferenc császár köszöntésére írta .

 Ferenc császárt Ferdinánd követte, ekkor eszerint változott a szöveg, majd Ferenc József idején ismét Franz került a szövegbe. Többféle szövegváltozat a bécsieknek nem tetszett. A  himnusz végleges szövegét Seidl írta meg egy pályázat kapcsán. A kiírás feltétele volt, hogy ne szerepeljen benne keresztnév. ne kelljen minden uralkodóváltáskor lecserélni a szöveget. Végül ezzel a szöveggel élt a császár himnusz egészen 1918-ig. ( Csak érdekesség: Habsburg Ottó bécsi temetésén 2011-ben is a császár himnuszt játszották.)

A dallam 1922 óta Hoffmann von Fallersleben 

 1841-ben született versével - 

rövid megszakítással - Németország hivatalos állami himnusza a mai napig. A himnusz három  versszakából áll. Az első – mivel a nemzetiszocialista időkben is énekelt himnusz volt – Európa országaiban visszatetszést keltett, a második versszak ellen európai nőszervezetek tiltakoztak.  Ezért 1991 óta  gyakorlatilag csak a harmadik versszakot éneklik német himnuszként.