Hétvége az Őrségben

Csak most jutottam hozzá, hogy beszámoljak a múlt hétvégi utazásunkról. Dél Dunántúlon, közel a Szlovén határhoz, az Őrségben jártunk. Sokáig meditáltunk rajta, hogy autóval vagy a jóval olcsóbb vonattal menjünk. A 4,5-5 órás vonatozás kissé elrettentett és mint utóbb kiderült egyébként is jól döntöttünk, így egy pihenőt is beiktatva 3,5 óra alatt Nagyrákoson voltunk. K. barátnőm Nagykanizsáról már ott várt minket. Elindultunk a vasútállomásra és kis idő múlva beért turista barátaink vonata is.

Bepakoltuk a két autóba a csomagjaikat, nekik még volt kb. egy km gyaloglás a szálláshelyig. Ott már várt a 3. autó Flórival

és hamarosan megérkezett J.F. is a túra szervezője családjával a Balaton mellől. A ház egy kedves régi tornácos parasztház volt.

A szomszéd hozta is a kulcsokat azzal, hogy a gazda majd délután érkezik. A döbbenet a szobák kinyitása után ért minket, úgy tűnt itt nem várt ránk senki. Az enyhe kifejezés, hogy a szobák koszosak voltak, az ágyakon az előző lakók ágyneműje, a levegő dohos, úgy is mondhatnánk, hogy büdös. Látszott, hogy hónapok óta itt nem járt senki. Kihordtuk az udvarra a matracokat, bútorokat, hogy szellőzzenek.

Összekészítettük úti hátizsákunkat és indultunk első rövid túránkra. Végigsétáltunk a falun,

majd a sportpálya mellett igyekeztünk a zöld jelzésen az Ispánki patak mentén Ispánk felé. Szép dimbes-dombos, erdős részem haladtunk.

A falu szélén mindjárt egy fogadó állt, betértünk, a nagy melegben jól esett egy kis hideg itóka.

Innen visszaindultunk Nagyrákosra, végül legyúrtunk összesen 13 km-t. A fiúk mindjárt nekiálltak tüzet csiholni, készült a bográcsba való gomba és csirkemell.

Közben barátnőmtől is elbúcsúztunk, indult vissza Nagykanizsára. Míg főtt a pörkölt, megjött a gazda is, rohamban takarított kicsit, a szállás így is messze volt az elvárhatótól. Úgy döntöttünk, hogy keresünk magunknak másik szállást. Szerencsénkre T.K. délután elkérte az ispánki fogadó telefonszámát. Felhívtuk és volt is egy szobájuk. Mivel szerencsére nálunk volt az autó, késő este át is költöztünk.

Vasárnap reggel egy hosszabb túrára indultunk. Vonattal átmentünk Bajánsenyére, innen indult a kék jelzés Velemérre.(az út 22 km volt) Kercaszomor után Szomorócon megnéztük a régi szoknyás haranglábat,


majd átkelve a Kerca patakon,

a Szent Vendel templomromot. Innen egy szép fenyveserdőn át dél felé, közvetlenül a Szlovén határ mellett jutottunk el Magyarszombatfára.
Megnéztük a falut,ami fazekasairól híres,

betértünk a “Tűzzománc Szomjoltóba”,

majd egy fazekas vásáron megkóstoltuk a dödöllét is.

Hosszabb pihenő után, még mindig nyári melegben folytattuk az utat Velemérre. Közben Gödörháza határában láttunk egy másik – még régebbi – haranglábat.

A veleméri Árpákori templomhoz a falu szélén vezetett végig az út. Több szép régi faházat is láttunk.

Templomban részletes ismertetést kaptunk történetéről egy nagyon lelkes hölgytől.



Innen már csak a faluba kellett lejutni, ahonnan busszal értünk vissza Nagyrákosra. Az estét a Alsószeri csárdában töltöttük.

Hétfőn – miután a tegnapi kb 22 km-es úton eléggé elfáradtunk – úgy döntöttünk, hogy az aznapi pár órás túrát kihagyjuk. Reggel nem kellett rohanni, kényelmesen megreggeliztunk és egy finom kávé után délelőtt elindultunk hazafelé. Útközben még betértünk a Kis-Balatonhoz, sétáltunk egyet a Kányavári szigeten.

Bár húsvét hétfő lévén délután Budapest előtt már sokasodott a forgalom az autópályán, igy is kényelmesen hazaértünk.

Évforduló

50 éve, 1961. április 21-én lépett először szinpadra a liverpooli Cavern klubban a BEATLES :)

Máté attrakciója :)

Koncert

Szombaton – miután hazaértem Sopronból – volt két órám, hogy összekapjam magam és máris indultam a Sportarénába, Koncz Zsuzsa koncertjére. Valamikor nem volt hasonló előadás nélkülem, de a jegyárak lassan az egekbe kúsztak, így jó ha évente egyszer eljutok. T. kollégám – mint közönségszervező is - igyekszik mindig valami kedvező lehetőséget találni. K.Zs-t mindig szívesen hallgatom. Az eltelt évtizedek alatt elkerülte a divathóbortokat, megválogatta kikkel dolgozik, kinek a dalait énekli, milyen felkéréseket vállal el. Hinnétek, hogy három év múlva már 50 éve lesz a pályán ? Általános iskolába jártam, mikor először hallottam énekelni :) (lehet számolni, hány éves is vagyok:) ). Nemrég ünnepelte 65. születésnapját, ehhez képest mind külsőleg, mind belsőleg jól tartja magát, sőt szerintem voltak rosszabb évei is. :) Még mindig képes megtölteni a sportcsarnokot a nézők több generációjával. Szép este volt, örültem hogy sikerült elmenni.
Itt van pár video, ami érzékelteti az est hangulatát.

Sopron - Kismarton

Csütörtökön T. kollégámmal elutaztunk Sopronba a Magyar Jogász Egylet 30. Vándorgyűlésére. A plenáris ülés fél 3-kor kezdődött, így Sopron előtt Fertőendréden még megebédeltünk a Tercia étteremben.

Szállásunk a 3 csillagos Szieszta hotelben volt.

1973. augusztus 23-án adták át a Kereskedelmi Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete (KPVDSZ) megrendelésére épült 9 emeletes, 600 ágyas, 288 erkélyes szobás üdülőt. Az épületet Cserhalmy József, (1922-2005 ) és Hegyi György tervezte. Hat és fél holdnyi park is tartozik hozzá. 1995-ben vásárolta meg a szakszervezettől a Hunguest Hotels szállodalánc. Mai 273 szobájából fantasztikus kilátás nyílik a környező soproni hegységre .

Délután dr. Sárközi Tamásnak az egylet elnökének megnyitója után mintegy háromszázan érdekes előadást hallottunk dr. Bánáti Jánostól ( a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke) és dr. Kónya Istvántól (a Legfelsőbb Bíróság kollégiumvezetője) a büntetőeljárások elhúzódásáról, bár érvelésükben látszott, hogy a pulpitus két oldalán állnak, mindketten saját álláspontjukat próbálták alátámasztani ( magyarul inkább csak egymásra mutogattak:)))) ).

Vacsora előtt még sétáltunk egyet a parkban, de az orkánszerű szél hamar visszatérésre kényszerített minket. A vacsora ( csakúgy mint minden étkezés ) svédasztalos rendszerben történt, minden igényt kielégítő választékkal.

Pénteken a bőséges reggeli után szekcióülés kezdődött a hozzánk közelebb álló közigazgatási jog egy szakterületéről. (itt jegyzem meg, hogy wifi internet csak a konferencia termek mellett használható, 250 Ft/fél óra ). Erre a napra ebédet kértünk, délután kicsit pihengettünk, majd fél 5 felé indultunk a városba.. Sétáltunk egyet az óvárosban,

benéztünk a „Gyógygödörbe” is.

(fotókat legutóbbi soproni utamon bőségesen készítettem, itt láthatók ). 7 órára a Petőfi Szinházba kellett érjünk.

Még itthon böngésztem a neten, milyen programok is lesznek Sopronban a hétvégén, így akadtam erre az előadásra, kollégám még Pesten meg is szerezte a jegyeket. A szinháznak nincs állandó társulata, szerintem ezzel csak jól jártak, estéről estére szinvonalas előadásokat mutathatnak be a legjobb meghívott színészekkel. Aznap Arbuzov „Kései találkozás” -a volt műsoron Huszti Péterrel és Piros Ildikóval.

Ezt a kétszemélyes darabot már anno láttam Tolnay Klárival és Mensáros Lászlóval.

Az is nagyon tetszett, de ez sem maradt el tőle. Kitűnő előadásban volt részünk.

Szombaton reggeli után elhagytuk a szállodát, egy kis vargabetűvel indultunk haza. A vargabetű a Soprontól alig több mint 20 km-re levő Kismartont (Eisenstadt) jelentette :) A kastély oldalánál sikerült parkolni. Az Eszterházy kastélyban már többször jártunk,

így ezt a délelőttöt lazára vettük :) Sétáltunk a főutcán,

élveztük a napsütést és a húsvéti készülődést. Mivel én egyszer sem jártam ott, megnéztük a Bergkircheben Haydn síremlékét.

Haydn 1809-ben Bécsben hunyt el, és ott is temették el. Mivel hosszú időn állt az Eszetrházy család szolgálatában, később Esterházy Miklós engedélyt kért Haydn földi maradványainak exhumálására, hogy a mestert Kismartonban, egy pompás síremlékben helyeztesse végső nyugalomra. Az engedélyt megkapta, majd intézkedett, hogy Haydn hamvait szállítsák át Kismartonba. Amikor felnyitották a sírt, megdöbbenve látták, hogy Haydn koponyája hiányzik. A herceg kénytelen volt fej nélkül eltemetni a testet. Később kiderült, hogy Esterházy egykori titkára és a börtöngondnok tulajdonította el a koponyát. A titkár csak halálos ágyán vallotta be az igazat a hercegnek. Azzal adta át neki a koponyát, hogy juttassa el a Gesellschaft der Musikfreundénak, ahol egy gazdag Haydn-gyűjtemény volt. Haydn koponyája így hosszú ideig ott talált otthonra. Esterházy Pál herceg 1932-ben építtetett Kismartonban egy Haydn mauzóleumot, de a koponya csak 1954-ben került a síremlékbe.

Közben épp gyakorolt valaki az orgonán, így azt is elhallgattuk egy darabig.
Visszafelé jövet egy Schnitzelhausban megebédeltünk, majd egy teraszon kávéztunk. :)

Délután 4-re már Budapesten voltunk, de ezzel a nap még nem ért véget :)

Tavaszi karácsony :)

Karácsonyi kaktuszomnak karácsony körül esze ágában sem volt virágozni, csak hónapokkal előtte meg most, hogy érzi a tavasz érkeztét :)

Még egy kis Svájc

Ha már Genfben jártam, mormota gyűjteményem is gyarapodott :)

Egy kis (sz)építkezés 3.

Ma helyére került az utolsó 5 tábla ablak.....



.....és a hiányzó reluxa a konyhaablakra.

Villámlátogatás Genfben 3

Péntek délután villamossal Genf déli felébe, Carouge városkába mentem. Valójában már nem egy külön település, hanem Genf része. Piemonti építészek tervezték, sakktábla szerű utcákkal. A házak jellemzői a kapuk mögött lapuló belső galériás kertek 1786-ban lett város. Azóta is őrzi latinos, mediterrán hangulatát. Művészek, bohémek szívesen költöznek ide. Ma kb. négyezren lakják.


Híres szerda és szombat reggeli piaca igazi délies nyüzsgésével ezen a téren a szökőkút körül.


Sétálgattam, kávéztam egy teraszon, élveztem a napsütést.

Szombatra csak a csomagolás, a szállás leadása és egy kis séta maradt. Vonattal mentem a reptérre, onnan pedig haza. Fél 4-kor már Budapesten voltam.

Még néhány érdekesség.
Annak ellenére, hogy Genf régóta az ENSZ európai központja, Svájc semlegességét féltve csak 2002-ben csatlakozott a szervezethez. A csatlakozásról a háború után először, 1986-ban tartott népszavazáson a szavazók 75 százaléka elutasította a lehetőséget; egyetlen kanton sem akadt, amelyben felülkerekedtek volna a csatlakozás hívei. A 2002. március 3-i újabb népszavazáson a lakosság 54,6 százaléka voksolt a tagság mellett. A 26 kanton közül a minimálisan szükséges, 12 kanton támogatta a csatlakozást.. Az ünnepélyes felvételre 2002. szeptember 10-én került sor, így lett Svájc a 190. tagállam. ( Jelenleg az ENSZ-hez 192 állam csatlakozott, Svájc felvétele óta Kelet-Timor és Montenegro )

A genfi repülőtérre érkezők első útja általában ehhez az automatához vezet :)

Itt lehet venni ingyenesen városi közlekedési jegyet, ami 80 percig érvényes, biztosítva a szálláshelyre való eljutást.
Akinek fizetett szállása van, jogosult tartózkodása idejére ingyenes közlekedésre a város területén bármilyen járműre, (vasútra és hajóra is). A kártyát a szálláshelyén veheti át. Ismerve a helyi árakat, ez igen nagy segítség, de hát a város úgy látszik megengedheti magának :) Volt ismerősöm, aki takarékosság címén Genf határában, de már francia területen szállt meg, az itt megspórolt összeget többszörösen kifizette a városi közlekedésre.


A tömegközlekedés nagyon jól szervezett.

Jár busz, villamos, trolibusz, kishajó. A járművek nem túlkorosak, a legkomolyabb utastájékoztatási rendszerekkel vannak felszerelve. A szóbeli tájékoztatás mellett képernyőn lehet folyamatosan figyelni, melyik megállóban van, illetve mi lesz a következő, és hogy kb. hány perc múlva érkezik a végállomásra. És természetesen patyolat tiszták, pedig valószínű nem takarítják őket óránként, egyszerűen csak vigyáznak rá. Nincs összefirkálva és karcolva. Én a két nap alatt jegyellenőrrel nem találkoztam.

Ha valakinek mégis jegyet kell vennie, hát az nem lehet könnyű feladat :) Ilyen automata van minden megállóban (természetesen kártyával is lehet fizetni), és legalább 10 -féle jegyből kell választani, aszerint, hogy milyen távolságra, melyik zónába, a nap melyik szakában utazik. Lehet csak nekem tűnt bonyolultnak :)


Az elektromos csatlakozó 3 ágú, ezt a fajtát Európában csak Svájcban használják, jó erre előre felkészülni, de a szálláshelyeken általában letéti díj fejében adnak is. ( 10 CHF)


Genfben sok helyen - főleg parkokban és a turísták által látogatott részeken ( kivéve az ENSZ negyed) - működik a város által üzemeltetett ingyenes wifi hálózat. Továbbá éttermekben, kávéházakban, szállodákban is, ha igénybe veszed a szolgáltatást vagy vásárolsz valamit, megadják a belépési kódot. Az én szálláshelyemen ezért 24 órára 2 CHF-ot kellett fizetni ( alig több, mint 400 Ft )

Lépten-nyomon van étkezési lehetőség, a kisebbek és olcsóbbak főleg thai, indiai, kínai, japán, arab konyhával, de láttam olasz, lengyel és orosz kis éttermet is. Itt általában 15 CHF-ért bőségesen lehet ebédelni. Gyors étteremben nem jártam, azokat nem szeretem, de pl egy pizza 18 CHF-nál kezdődik. Bőven van boulangerie is, ahol friss péksütemények, kenyér és egyéb finomságok kaphatók. És természetesen vannak nagy élelmiszer üzletek is. A mi Sparunknak megfelelő Migros, Coop, Liedl. Mindenhol lehet a kártyán kívül euroval is fizetni, de csak papírpénzt fogadnak el és a visszajárót frankban adják.
Feltétlenül érdemes megkóstolni a különleges sajtokat és csokoládékat is.

Genfben a legtöbb utca nagyon keskeny, éppen csak két autó vagy két villamos fér el egymás mellett, az autósok a villamos, busz után bandukolnak, se dudálást, se ideges kiabálást nem láttam.


Svájcnak négy hivatalos nyelve van: francia, német, olasz, rétoromán. Genfben gyakorlatilag csak a francia és angol nyelvvel lehetett boldogulni. Angolul jóformán mindenki beszélt.

Egy két helyre nem jutottam el, amit terveztem, de a két nap alatt így is sokat láttam, érdemes volt kihasználni az olcsó repülési lehetőséget.