Napfogyatkozás

Ma a délelőtti és déli órákban teljes napfogyatkozás lesz.(van) Sávja Kanada északi részétől Grönlandon, az Arktiszon, Oroszország középső részén és Mongólián át Kínáig húzódik. Észak-Amerika keleti területeiről, Európa (Magyarország is, kb. 20 %-os sötétedés látható) és Ázsia nagy részéből részleges fogyatkozás figyelhető majd meg, elvileg, mert nálam az ablakon kinézve totál borús az ég :(

Születésnap

Tegnap volt Zsolti 11. születésnapja. A fülhúzáson, tortán és virágon kívül az idei favorit a Disney film alapján készült PSP játék, a WALL-E lett. Én – finoman szólva is – nem vagyok a számítógépes játékok híve, meg egyébként se a több órás számítógépezésé. Megértem, hogy a világ változik, amire én – a gyerekeim szerint – nem vagyok vevő - , de egy unoka kérése szent dolog :)



A sztori röviden:
Több száz magányos éven át végezte a munkát, amire programozták, de WALL-E (Watt-takarékos Lánctalpas kivitelű Limlom- és hulladékkezelő - E sorozat) a kacatok gyűjtése mellé végre új életcélt talál magának, amikor megismeri az EVA névre hallgató ügyes keresőrobotot. Ettől a pillanattól kezdve pedig WALL-E élete fordulatot vesz, többek között szerelembe esik:)

"Drágaságom" London

Olvastam:
Nem árt, ha a fő londoni nevezetességekre kíváncsi turista időben elkezdi a spórolást, a tíz legnépszerűbb attrakció családi körbejárása ugyanis akár 160 ezer forintba is belekerülhet.
London a világ legdrágább városa a turistáknak, akik megdöbbentő árakkal szembesülnek, ha meg akarják tekinteni a brit főváros leghíresebb látványosságait.
A "kötelező" program egy négytagú családnak 549 fontba kerül. Ebben benne van egyebek mellett a Buckingham-palota, a Tower, a London Dungeon - a város élethűen rekonstruált középkori börtöne -, Madame Tussaud panoptikuma, a Westminster apátság, a londoni óriáskerék és egy buszos városnéző túra. A hasonlóan kiemelt turistacélpontok bejárásáért a második legdrágább világvárosban, Párizsban is csak 386 fontot kell fizetnie egy átlagos családnak, ugyanez Rómában 216, Dublinban mindössze 180 fontnak megfelelő összegből megúszható. Különösen a Tussaud-panoptikum használja ki alaposan hírnevét: 85 fontot - 25 ezer forintot - számol fel egy családi jegyért, de egy kombinált belépő, amellyel a London Eye, vagyis a híres óriáskerék, a London Dungeon és a viaszbábu-kiállítás együtt felkereshető, két felnőttnek és két gyereknek már 161,50 font, vagyis 47 ezer forint. A Westminster apátságba, London ősi koronázó templomába fejenként 12 fontért lehet belépni - a párizsi Notre Dame ugyanakkor ingyenes -, a Regents Parkban lévő londoni állatkertben pedig 55,50 font (16 ezer forint) egy családi kirándulás. A legnagyobb londoni közgyűjtemények, köztük a British Museum és a National Gallery elvileg ingyenesek, de például a páratlan gazdagságú képanyagot bemutató Nemzeti Galéria bejáratánál feltűnő helyen áll egy jókora üvegdoboz, benne érme- és papírpénzhalmokkal, rajta pedig egy udvarias tájékoztató arról, hogy az "ingyenesség" fenntartása pénzbe kerül...

Kutakodás

Mivel Réunion túraútjairól nem találtam részletes magyar nyelvű leírást, kénytelen voltam a netem keresgélni. Találtam is bőven franciául, így nem lesznek unalmas estéim amíg ezeket csekély francia nyelvtudásommal lefordítom. :)) Egyre inkább belátjuk, hogy ez a pici sziget is túl nagy falat arra a 7 napra, amennyit ott tölthetünk, annyi mindent szeretnénk megnézni. Először is egy működő vulkánt – Piton de la Fournaise – ami a föld egyik legaktívabb vulkánja. 2007-ben háromszor tört ki, az idén még egyszer sem :) Mivel a vulkánt általában délelőtt 10 óra után köd és felhő borítja, a mi szállásunk kb. 300 km-re van onnan, így terveink szerint erre két napot szánnánk, egy éjszakát töltve a vulkán lábánál egy menedékházban. ( ha mégis meglesz egy nap alatt, akkor máris nyertünk :) ) Csaknem 24 órás utazás után az első nap a pihenésé és legfeljebb St.Gilles des Baignes üdülőhely felfedezése fér bele. Egyszer szeretnénk a szigetet körbeautózni, bekukkantani néhány helyre ami útba esik. És akkor még ott van egy csomó vízesés, esőerdők, kősivatagos fennsíkok, sosem látott növények és virágok, jó lenne bekukkantani az óceán alá is, megnézni egy kreol falut, a piacot a sok egzotikus gyümölccsel, megkóstolni a helyi specialitásokat. Most rám vár az a hálátlan feladat, hogy szemezgessek :) Az elkövetkező 2 hónap ( ami főleg a hétvégeket jelenti) ezzel telik majd, de ha rábukkanok valami érdekességre, megosztom veletek is.
Addig is itt van néhány kép a főváros, St Denis közelében levő Maniquet vízesésről. ( A névadó Maniquet a természettudományok professzora volt, aki először írta le ezt a területet.1810-ben telepedett le a szigeten.)

Gyász

Az egyik kedvencem :)

Parkolás

Lakóházunk közgyűlésére évek óta nem járok. Lehet nem szép dolog, de a tapasztalatom az volt, hogy ott semmi előremutató nem történt, néhány hangadó tartott előadást a többeik véleményét semmibe véve, a végén leginkább személyeskedésbe süllyedt a gyülés. A közös képviselők is gyakran váltották egymást, néhány jelentősen hozzájárulva a ház amugy is ingatag gazdálkodásához, per pert követett..
10 emeletes házunk 1964-ben épült társasházként, az eredeti tulajdonosokból mára alig 1-2 maradt, a lakások adásvétele az utóbbi években felgyorsult. Eredetileg a ház viszonylag nagy kertjében játszótér volt. A 80-as évek elején a lakók közösen úgy döntöttek, hogy a játszóteret felszámolják, helyén autóparkolót alakítanak ki, ehhez anyagilag is hozzájárultak. Évekig nem is volt gond, de az újabb lakók mind fiatalok, autóval rendelkezők, egyeseknek már két autó is állt az udvaron, többen lakásukat autóbeállási lehetőséggel adták el – ami nem igazás szabályos, mert a telek osztatlan közös tulajdon, viszont ez a lehetőség a lakás értékét nagyban megnövelte, így gyakran előfordult, hogy aki késő este érkezett, helyet már nem talált. Az állandóan nyitott kapun – mivel a környéken elég kevés a parkolási lehetőség – napközben idegenek álltak be az udvarra. A lakók között állandó volt a konfliktus, egyesek, anyáztak, mások tacepaókat tűzdeltek a kocsikra, volt aki elzárva a többi útját megállt ahol tudott – de legalább a telefonszámát a szélvédőn hagyta :). Első lépésben az autótulajdonosok befizetéseivel automatikusan, távkapcsolóval nyíló-záródó kapu készült. Ezt követte – újabb hozzájárulással - a parkolóhelyek elválasztása egy téglasorral (többen olyan távolságra parkoltak a szomszéd kocsitól, hogy ezzel megakadályozták több autó beállását.) Ilyen előzmények után jutottunk el a tegnap esti lakógyűléshez, amikoris rendszám illetve lakás szerint – hosszas vita után sikerült mindenkinek a saját beállóját – legalább ideiglenesen – kijelölni. A 40 lakásos házban jelenleg 27 autót kéne elhelyezni – valahogy sikerült is – de jó magyar szokás szerint, azok is helyet igényelnek, akiknek nincs is autójuk, de valamikor a kialakításra befizettek és ez nekik is jár :) Van aki egy bizonyos helyre nem tud beparkolni, más csak oda hajlandó állni ahol évek óta parkol :) Sajnos ebben is érvényesül a konszenzusképesség hiánya, mint oly sok ügyben nálunk. Hogy meddig tartható fenn ez az ideiglenes állapot, majd kiderül :)

Réunion

Már csak bő két hónap :)

Euro

Július 7-én azt írtam, az euro-forint árfolyam történelmi csúcson van. Nos a csúcsok azért vannak, hogy túlszárnyalják :)) Íme:

Valuta Vétel Eladás
EUR 227,000 232,000

2008.07.22: megjegyzés: az euro mélypontja eddig: 231 Ft :)

Bye bye Ryanair

"A Ryanair november 4. és december 19. között 7 városban felfüggeszti működését. Túlságosan meglepő nem lehet, hogy Budapest bekerült a "kiválasztottak" körébe. E helyen a döntés hátterét nem elemzném részletesen, a lényeg az, hogy a rendkívül magas olajárak miatt a világ leghatékonyabban működő és legagresszívabb légitársasága minden reptérből megpróbál kedvezményeket kicsikarni a díjakat illetően. A jelszó: közösen viseljük a terheket, nehogy már csak mi szívjunk a 130 dolláros olaj miatt. Akik pedig szóba sem állnak velük ez ügyben, azok így jártak, mert hogy drága repterek kiszolgálása esetében olcsóbb, ha a gép a földön rohad, mint ha kis forgalommal, alacsony jegyárakkal repül. Budapest mellett a következők buktak most: Krakkó, Rzeszow, Bázel, Palma de Mallorca, Valencia és Salzburg.
A mostani bejelentés szerint a karácsonyi szezonra vissztérnek - naná, akkor magas jegyárakkal lehet pörögni. A kérdés a következő 3 hónap. Ha a budapesti reptér nem változtat álláspontján, nem lehet kérdés, hogy a Ryanair egész télre távozik, vagy akár mág tovább is. A nagy baj az, hogy Budapestnek nincs másodlagos reptere, így ha a monopolhelyzetű reptér köti az ebet a karóhoz, az egész orszából lazán távozik a messze legolcsóbb európai fapados. Mert hogy nagyon úgy fest, Sármellékre eleve nem akartak a télen járni. Apró furcsaság, hogy a bejelentés ellenére az ominózus időszakra még mindig lehet jegyeket foglalni a Ryanair budapesti járataira. Csak nem ajánlott, mert a pénzvisszautalás hosszú hetekig tart náluk."

Göcseji barangolások (folyt.)

Ötödik nap: elérkezett az utolsó nap. Reggeli és csomagolás után elköszöntünk kedves szállásadóinktól. Hazafelé más útvonalat választottunk, hogy még egy darabig élvezhessük a zalai dombvidék szépségét.Ortaháza, Gutorfölde, Csertalakos és Tófej érintésével jutottunk el Söjtörbe. A község arról nevezetes, hogy itt áll Deák Ferenc, a "haza bölcse" szülőháza. Pár éve teljesen felújították, a parkot rendbehozták. A házban néhány eredeti használati tárgy mellett főleg fotók és korabeli iratok találhatók. Söjtörről a 75-ös úton Keszthely felé vettük az irányt, majd rátérve 76-os útra megnéztük Sármelléken a repülőteret. Balatonszentgyörgyön értük el az M7-es autópályát és még a délutáni nagy csúcsforgalom előtt Budapestre érkeztünk. Egy kis kitérőt tettünk Hűvösvölgy felé, ahol egy kitűnő gulyással zártuk ezt a számunkra nagyon szép pár napot. Sokfelé jártunk, sokmindent láttunk,szép fekvésű apró-és zsákfalvakat, többszáz éves házakat, beszédbe elegyedtünk helyiekkel, volt pihenés, volt embert próbáló "hőguta" túra. Érdemes az országnak erre a kevéssé látogatott vidékére mindenkinek ellátogatnia. Az útról készült fotókat itt láthatod:

http://picasaweb.google.com/mobima1/Gocsej2008Julius

Göcseji barangolások (folyt.)

Negyedik nap: előző este megjött az igért hidegfront, egész éjszaka dörgött, villámlott, zápor, zivatar felváltva. Reggelre egy kicsit alábbhagyott, majd később meg is szünt. A mai napra a vonatozás mellett döntöttünk. A Csömödéri Erdei Vasút első szakasza 1922-ben épült, ma a teljes hossza 109 km, kirándulókat egy 32 km-es szakaszon szállít Lenti és Kistolmács között május 1-től szeptember 30-ig. Havonta egyszer nosztalgiajárat közlekedik, az Erdélyből vásárolt Ábel gőzmozdonnyal. A késő délelőtti járattal indultunk Pákáról Kistolmácsig, az út egy óra volt, áthaladt Dömeföldén, Kányaváron, Töröszneken, Kámaházán és Bázakerettyén. Kistolmács 192 lakosú település, a tó a falu határában található, valójában egy 11 hektáros víztároló, ahová halakat telepítettek, egy részét strandnak alakították ki, vizibicikli és csónak kölcsönzési lehetőséggel. A tó északi szélén van a Kozár forrás, kitűnő vízzel a szomjas vándoroknak. Mivel épp ebédidő közeledett, egy kis séta után a tó partján kinéztünk egy kellemes vendéglőt. Ebéd után körbesétáltuk a tavat- egy gyalogos ösvény vezet körbe.
Közben megint eleredt az eső, igy a séta végén a kisvasút megállójában találtunk fedett helyet. Mire a vonat megérkezett az eső is elállt, igy a visszaút is kellemesebb volt, leszámítva a hideg, viharos szelet, no és persze azt, hogy mi nem a zárt kocsiban utaztunk. Fél 6 felé értünk vissza a szállásunkra.

Göcseji barangolások (folyt.)

Harmadik nap, vasárnap: Mivel a kánikula nem csökkent,erre a napra erdei vonatozást terveztünk. Hála az interneten olvasott - és elavult- menetrendnek, a vonat pont az orrunk előtt húzott ki. Igy elhatároztuk, autóval járjuk be a környéket, megnézve közben mindazt ami a szemünk elé kerül. Kiváncsi voltam az olajkutakra, igy aztán azokat is vadásztuk :) Első utunk Szécsiszigetre (260 lakos) vezetett. Megnéztük - kívülről - az Andrássy-Szapáry kastélyt (még folynak a felújítási munkálatok), ezt követte a Bivalyrezervátum. Egy helyi lakos mesélte, hogy jelenleg 15 bivaly van és egy újszülött borjú is. A rezervátumot a Kerka-mente Natúrpark Egyesület alapította 1999-ben. A Kerka folyó holtágában és a körülötte kialakult ingoványos, elég nagy területen élnek. A kerítéstől messze dagonyáztak, igy keveset lehetett látni belőlük. A bivalyokkal szemben van egy régi, múzeummá alakított vizimalom. A múzeum zárva volt, igy csak körbejárni tudtuk. Kerkateskándon keresztül Lovászi felé vettük az irányt.
Lovászi (1337 lakos) volt valamikor a zalai olajtermelés központja. Fénykorában az olaj 5-6000 embernek biztosított munkalehetőséget, mára ez megszünt. A faluban sok elhagyott, roskadozó házat láttunk. A falu szélén beszédbe elegyedtünk egy cég portásával, aki az út túloldalán mindjárt mutatott egy lezárt gázkutat. Innen a tormaföldi bekötőúton mentünk tovább, betérve néhány földútra ahol találtunk is elhagyott olajkutakat.Tovább Tornyiszentmiklós, Dobri, Csörnyefölde, Szentmargitfalva következett, ezek mind pár száz lakosú aprófalvak, rendezettek, sok virággal, bár sok eladó házat is láttunk. Innen Kiscsehi előtt eltértünk a Budafai Arborétumba. Az arborétum létesítése 1959-ben kezdődött és 1976-ban fejeződött be. Mintegy 220 fás növény található itt, főleg fenyő, kisebb részben lombos fa, cserjék. Kellemes sétautakat, esőbeállókat, szalonnasütő helyeket létesítettek. Sajnos a nagy hőségben nem igazán volt kedvünk a nagy területet bejárni, igy aztán egy rövid séta után behúzódtunk egy árnyékos esőbeállóba :) Továbbindulva a Budafa 2 kutat keresgéltük, ami a régi mező egyetlen működő kútja. Egy völgyben rá is leltünk egy kútra (talán ez volt az ) amit láthatóan használnak, bár vasárnap ez is pihent. Utunkat Bázakerettye felé folytattuk, közben elmentünk a Magyar Olajipari Múzeum LT-3 jelű Műszaki Emlék Kiállítása mellett. Ez csak előzetes bejelentéssel és csoportosan látogatható. Végre Bázakerettye előtt ráleltünk egy dolgozó, új MOL kútra is :) Tovább Bázakerettyén, Borsfán keresztül a rendkívül szép fekvésű zsákfaluba, Valkonyára (72 lakos) autóztunk. A falu szélén van a volt iskolából kialakított Rockenbauer Pál Túristaház, a nagy túrázó fából faragott portréjával, egy szépen kialakított kerttel a hátizsákos túristáknak. A faluban van egy érdekes kis kápolna, ahol a pap a misét tarja, a hívek a kápolna mellé épített, fedett, oldalt nyitott pergolaszerűben ülnek. A templom előtt egy faragott szobor - anya gyermekével - és egy kopjafa. Innen Pákára indultunk vissza.

Göcseji barangolások (folyt.)

Második nap, szombat: erre a napra egy kb. 20 km-es túrát terveztünk. Ha lehet az idő még melegebb volt, mint tegnap. Reggeli után a Páka feletti Káricsai hegy felé indultunk. A térképet nézve a piros jelzést céloztuk meg, amit aztán csak jóval később találtunk meg.Az enyhén kapaszkodó út mentén ( mint egy tábláról megtudtuk, erre vezet a 15 km-es Öveges emléktúra is ) 250 éves, részben lakatlan régi parasztházak sorakoztak. Egy idős bácsival beszédbe elegyedtünk, aki elmesélte, hogy a hegyen már kevesen tartózkodnak, a régi tulajdonosok nagy része meghalt, az utódok nem törődnek a házakkal, pedig némelyik még romos állapotában is kedves épület. Innen dél felé fordultunk, a Csokma hegy (315 m) oldalában a Nagy Völgyön át Vétyempuszta (egy mult századi üveghuta maradványai) érintésével értük el a Vétyemi Ősbükköst, ami egy 16 hektáros terület.A fák átlagos életkora 170 év, átlagmagasságuk több mint 40 m. Itt egy kis pihenőhelyet is kialakítottak, mi is elővettük elemórzsiánkat. Itt elértük a piros jelzést, de sokat nem haladtunk rajta, mert kelet felé egy bicikliúton Tormaföldét céloztuk meg. Útközben egy jobb sorsa érdemes, kikötött, a nap elől elbújni nem tudó kecskével találkoztunk :) Tormaföldéről a falun keresztül, majd az országúton a 4 km-re levő Szécsisziget felé indultunk. A tűző napon igencsak megeröltető volt, az aszfalt még csak fokozta a forróságot. Szécsiszigetnél megint elcsíptük a piros jelzést, egy elég meredek ösvényen kapaszkodtunk fel a Mároki kápolna felé. A hegy gerincén egy hétvégi házas telepre értünk. Itt egy kertészkedőt szólítottunk meg, vizet kérve, mivel a magunkkal vitt 4 liter már elfogyott. Tőle tudtuk meg, hogy az utat újfent elvétettük, a kápolnát elkerültük. Mivel visszamenni nem volt kedvünk, iránytűvel, észak felé, toronyiránt próbáltuk elérni a Pákára vezető országutat. Ez sikerült is, de fogalmunk sem volt mennyi lehet az út még a szállásunkig. Szerencsénkre egy személyautó fordult ki egy erdei útról, gyorsan le is stoppoltuk, aki aztán - bár ő csak Csömödérre ment - elvitt minket egészen a panziónkig. Ennek igencsak örültünk, mert a hátralevő kb. 3 km-t már igencsak elcsigázva tettük volna meg :). A panzióban néhány jéghideg fröccsel pótoltuk a folyadékveszteséget :) Pénteki megérkezésünkkor érdeklődtünk a szállásadótól, van-e lehetőség szalonnasütésre. Volt, de az egyetlen kiépített helyen péntek este egy biciklitúrás társaság sütögetett szombat este pedig a tulaj fia tartotta ott széles körű vendégsereggel a születésnapját. Meglepetésként a tulaldonos szobánk elé állított egy kőgrillt, teljes felszereléssel a szalonnasütéshez, sőt kárpótlásul még frissen sütött kiflit is kaptunk :) Igy ha nem is nyárson, de a szalonnasütés is megvolt.

Göcseji barangolások

Véget ért göcseji barangolásunk. Bár az időjárás nem mindig kedvezett, ennek ellenére szép élményekkel érkeztünk haza.
Az első nap: július 11-én, pénteken reggel indultunk. Budakeszin megtankoltunk, majd irány az M7-es.
Siófokig közepes, onnan gyenge forgalomban autóztunk. Fél 9-re értünk Nagykanizsára, ahol Kati finom kávéval várt minket. Egy kis dumcsizás után indultunk tovább Becsehelyen, Borsfán keresztül Pákára. 11 előtt már ott is voltunk, elfoglaltuk a szállásunkat, majd a falu felfedezése következett. Páka lakossága 1282 fő, a környező aprófalvakhoz képest jelentős. Megnéztünk egy érdekes kiállítást a községi könyvtárban az un. Magyar "Maginot" vonalról, melyet az ország déli védelmi rendszereként építettek ki 1951-1955 között. Maradványai a falu határában ma is láthatók, oda sajnos nem jutottunk el. A könyvtárban nyilvános internet is van két géppel. A község híres szülötte Öveges József professzor ( neve talán ma már csak az idősebbeknek mond valamit), szülőháza a tempom mellett található. A mai templom XVII. századi, a középkori alapokra épült. A Lenti-Kistolmács között 32 km-en közlekedő Csömödéri Erdei Vasút megállója a falu közepén van, naponta 3 járat viszi a kirándulókat a zalai dombokon át, a két végállomás között az út 2 óra.
Ebéd után elautóztunk Szentpéterföldére (166 lakos). A falu széléről gyalogosan érhetők el a halastavak egy betonúton, a három tó körül nagy sétát tettünk.
A 35 fokos melegben kissé tikkadtan késő délután érkeztünk vissza Pákára.