Véget ért göcseji barangolásunk. Bár az időjárás nem mindig kedvezett, ennek ellenére szép élményekkel érkeztünk haza.
Az első nap: július 11-én, pénteken reggel indultunk. Budakeszin megtankoltunk, majd irány az M7-es.
Siófokig közepes, onnan gyenge forgalomban autóztunk. Fél 9-re értünk Nagykanizsára, ahol Kati finom kávéval várt minket. Egy kis dumcsizás után indultunk tovább Becsehelyen, Borsfán keresztül Pákára. 11 előtt már ott is voltunk, elfoglaltuk a szállásunkat, majd a falu felfedezése következett. Páka lakossága 1282 fő, a környező aprófalvakhoz képest jelentős. Megnéztünk egy érdekes kiállítást a községi könyvtárban az un. Magyar "Maginot" vonalról, melyet az ország déli védelmi rendszereként építettek ki 1951-1955 között. Maradványai a falu határában ma is láthatók, oda sajnos nem jutottunk el. A könyvtárban nyilvános internet is van két géppel. A község híres szülötte Öveges József professzor ( neve talán ma már csak az idősebbeknek mond valamit), szülőháza a tempom mellett található. A mai templom XVII. századi, a középkori alapokra épült. A Lenti-Kistolmács között 32 km-en közlekedő Csömödéri Erdei Vasút megállója a falu közepén van, naponta 3 járat viszi a kirándulókat a zalai dombokon át, a két végállomás között az út 2 óra.
Ebéd után elautóztunk Szentpéterföldére (166 lakos). A falu széléről gyalogosan érhetők el a halastavak egy betonúton, a három tó körül nagy sétát tettünk.
A 35 fokos melegben kissé tikkadtan késő délután érkeztünk vissza Pákára.