Piliscsabától Solymárig

Ezen a hétvégén nem tudtunk elmenni kirándulni, de múlt szombaton, március 15-én  jártunk egyet a környéken.  Bár az időjósok délutánra orkánszerű szelet és esőt jeleztek, gondoltuk a fél napot is kihasználjuk. Reggel ragyogó napsütésben indultunk busszal Pilisvörösvár után, a Kopár csárdához.

 Itt átkelve az országúton, a piros jelzésen mentünk jó darabon. Az első 1 km-en látszott, hogy még közel a település, elég kiábrándító látványt volt a sok szeméttel. Egy kaptató után egy 307 m magas kis hegyre értünk. Kifújtuk magunkat, gyönyörködtünk a kilátásban,

 fotóztuk az éppen nyíló leánykökörcsint.

Leereszkedve a hegyről elég hosszan Pilisszentiván szélső házai mellett bandukoltunk míg megérkeztünk a Villa Negrához.

A presszó mellet van a községi sporttelep, műfüves focipályával. Ünnep lévén sokan töltötték idejüket a szabadban.  Ittunk egy kávét és indultunk tovább ugyancsak a piros jelzésen a Jági tóhoz.

A tó körül bejárható egy 3,5 km-es tanösvény, de mi ezt most kihagytuk. A Jági-tó egy kis erdei vízfolyás, a Vadász-réti-patak felduzzasztásával jött létre.  Neve a környék sváb lakosságának jager (sima „a”-val!) , vagyis vadász szavának elferdüléséből keletkezett.

Eltávolodva a tótól, beértünk az erdőbe, majd hosszan egy vadkerítés mellett mentünk, majd a kerítés vége után nem sokkal elágazáshoz értünk.

Innen a piros jelzés tovább megy Nagy-Szénásra, mi a sárga jelzést választottuk és átvágtunk az Antal ( Antónia) árok vadregényes útján.

Folyamatos emelkedéssel az árok végén a Zsíros hegyre jutottunk. Itt találkozik a sárga, kék és zöld jelzés.  A volt zsíroshegyi turistaház romjaiig együtt halad a 3 jelzés. Mielőtt a vándor eldöntené, merre is tovább, betérhet enni, inni a Muflon itatóba.

Mi is itt fogyasztottuk el ebédünket, igaz már majdnem két óra volt.  Csaba a tulajdonos régi ismerősünk, barangolásaink során gyakran betérünk az itatóba. Welcome drink és egy kis beszélgetés után szedelődzködnünk kellett, mert kint feltámadt a szél, egyre kisértetiesebb hangokat adott és a buszmegálló még bő egy óra járásra volt.

A sárga jelzésen indultunk majd a jelzés egy kunkort tett a Kerekhegy csúcsa előtt. Időnként már szemergett az eső is, igy megszaporáztuk lépteinket. A középső jegenye völgyön keresztül jutottunk ki Solymár szélére, a Shell benzinkúthoz. Itt már ömlött az eső és orkánszerű szél fújt. Szerencsére fél percen belül jött egy busz, ami elvitt minket Hűvösvölgybe. Igaz a mai napra hosszabb túrát terveztünk, de bőrig ázni egyikünk sem akart.  A nap nagy részében igy is kellemesen kirándultunk.

Tavasz a Budai hegyekben

A vasárnapi napsütés és tavaszias idő kicsalogatott minket is kirándulni a Budai hegyekbe. Elmentünk a Szépjuhásznéhoz, ott előkerült a térkép, merre is induljunk. A piros jelzést néztük ki, azon viszonylag hosszan bandukolhatunk. A Hárshegy oldalában és a Szépjuhászné úton átvágva egy elértük a Petneházy rétet. Itt mindig elidőzünk kicsit megsimogatva a lovakat.

Innen felmásztunk a Fekete-fej 386 m magas tetejére. A hegytetőn valamikor egy fa kilátó volt, mára már csak ez a zászló maradt.

Áll a tetőn egy  földmérési mérőpontként szolgáló régi vasoszlop is.

A csúcs környékén még javában éltek a hóvirágok.

Kibújt az odvas keltike       

                

és virágzott a som is.

Innen leereszkedtünk, de csak azért, hogy felmásszunk a Vörös-pocsolyás hát csaknem 500 m magas fennsíkjára. A Kopasz Erdőben hamarosan elértük a piros  háromszöget Nagykovácsi alatt

ezen az úton délfelé indultunk tovább.

Bő 2 km után egy elágazáshoz értünk. A piros háromszög ment tovább a Tarnai pihenő felé, mi a zöld keresztet választottuk

ami majd levezetett a katonasírok mellett

Budakeszi határába. Innen rövid várakozás után sikerült magunkat bepréselni egy zsúfolt buszba, amivel hazajutottunk.

Észak_Norvégia és Lappföld 7

2014. február 24. hétfő.

Ébresztő hajnali fél 3-kor, indulás a repülőtérre fél 4-kor. Kint hirtelen megenyhült az idő, szakadt az eső, amitől az úton levő jég csaknem járhatatlan lett.  Az első 40 km-t 20-30 km/h sebességgel tudtuk csak megtenni, mikrobuszunk igy is igencsak csúszkált az úton. Kiérve a főútra már valamivel jobb lett a helyzet, igy is két órába telt míg megtettük a 80 km-t a repülőtérig. Mire feladtuk a csomagokat és átjutottunk a biztonsági ellenőrzésen, meg is kezdődött a beszállás és hamarosan indultunk Oslóba. 

Eleinte mindenki elbóbiskolt, de aztán a napfelkelte előcsalta a fényképezőgépeket. Oslóban megint átvettük  csomagjainkat  majd a nemzetközi részen megint feladtuk, újabb biztonsági ellenőrzés. A gép indulásáig volt még szűk egy óránk, kávéztunk és elköltöttük megmaradt koronáinkat. 

Eseménytelen repülés után tavaszias időben 2-kor Ferihegyen voltunk. 

Észak-Norvégia és Lappföld 6

2014 február 23 vasárnap.

Ma a társaság egy része elindult a 100 km-re levő befagyott Malselvfossen vízeséshez fotózni.

Télen a környék kihalt, nyaranta sokan keresik fel a rengeteg lazac miatt. 2003-tól a „Norvég nemzeti vízesés” címet kapta. Volt aki a környéken fotózott, én meg elindultam megnézni a falut, ahol laktunk. Lakselvbukt az Ullsfjord belső részén található, légvonalban 30, autóval 70 km-re Tromsø-től, a Lyngen Alpok nyugati 

részén. A falucska állandó lakosa alig több mint 300 fő, de nyaranta nagy az idegenforgalma. A házak nagy területen, viszonylag távol egymástól – inkább kis bokrokban - épültek.

Szállásunktól a falut jelző tábláig 5 km-t gyalogoltam, a másik irányba már nem volt idő.

Mindjárt a falu szélén áll egy szép kis fatemplom.

1983-ban épült, 250 hívő befogadására. Télen láthatóan nem használták, minden csupa jég és hó körülötte, semmi lábnyom. (szállásunkhoz közel volt egy gyülekezeti épület, ide láttuk bemenni az embereket vasárnap) Mellette volt egy kis temető. A sírkő egy kis kőtábla és mindegyik mellett kis lámpácska.

Körbejártam a körzeti iskolát és óvodát.

Van még egy vegyesbolt szerű üzlet és szolgáltatóház. 11 felé a Nap is előjött a hegyek mögül és egészen 14 óráig fent is maradt.

A kellemes melegben a helyiek sétáltak, sportoltak a szabadban.  3 óra felé a vizeséstől is megérkeztek a fotósok. Mára már csak a csomagolás és az esti fények lesése maradt. Sajnos mire besötétedett megjelentek a felhők, elkezdett havazni is. Éjfél után azért ma is átsejlettek a halvány fények a felhők mögül, de ez a fotósok nagy bánatára - már nem volt olyan látványos. Azért még senki sem csomagolta el a felszerelését, de használni már nem tudták. 

Észak-Norvégia és Lappföld 5

2014. február 22. szombat

Reggel a társaság fele hótalpas túrára indult és közben foto témákat keresgéltek. Egy gyors ebéd után indultunk a kórházba beteg társunkhoz Tromsøbe.

(Az egyetemi kórház (University Hospital of North Norway) egy 60 ezer lakosú megyeszékhely egyetlen kórháza. A modern csupa üveg épületbe belépve a recepció, egy hatalmas társalgó-kávézó és üzlet található. 

Társunkat a sürgősségi osztályon helyezték el, kétágyas tágas szobában egyedül. Az orvosi ellátás milyenségét nem tudom megítélni, de mindenféle kütyük voltak az ágy körül. A műtétet követően egy orvos negyed óránként ellenőrizte állapotát, elbeszélgetett vele. Minden szobához egy ápolónő tartozik. Az étkezést az összeállított étlap alapján a beteg választhatja ki.

A szobákban  LCD TV volt és az egész kórház területén ingyenes wifi működik.  Igaz mindez nem olcsó – nekünk -, a magyar biztosító tájékoztatása szerint a norvég hatóságok napi 180.000 Ft-ot számláznak a kórházi ellátásért. ) A kórház után a várostól nyugatra Kvaløya szigetre autóztunk.

 A sziget 737 km² , Norvégia ötödik legnagyobb szigete, Tomsø lakóinak kedvenc üdülőhelye és horgászparadicsoma. Az út  vége már a nyilt Jeges tenger, de addig nem jutottunk el. Eleinte csak felhők gyülekeztek, később szélvihar és hófúvás érkezett.

Néhány fotó készítése után visszafordultunk. 

Tromsø-be visszaérve a városban nyoma sem volt az ítéletidőnek, ezért úgy döntöttünk, hogy  felvonóval felmegyünk a város fölé emelkedő 1238 m magas hegyre

és onnan készítünk képeket a kivilágított Tromsø-ről. Mire felértünk 120 km/h szél hordta a havat, a kialakított teraszon megállni sem lehetett. Néhány megszállott kimerészkedett és a felvonóház védettségében sikerült néhány szép fotót készíteniük.

Közben a vihar miatt a felvonó nem indult lefelé, este 9-ig kellett várakozni, mire lehoztak, addig a kávézóban töltöttük az időt. Fél 10 felé indultunk a szállásra ugyancsak nagy havazásban, a 70 km-t majd másfél óra alatt sikerült megtenni. Éjfél felé a havazás abbamaradt, a felhő is vékonyodott és megjöttek a sarki fények, úgy mint tegnap, de messze elmaradva a két nappal ezelőttitől.

Észak-Norvégia és Lappföld 4.

2014. február 21. péntek

A késői fekvés ellenére 8-kor már mindenki talpon volt. Az égen sehol egy felhő, a kelő nap beragyogta a hegyek csúcsait, bár az még a látóhatár alatt volt.

10 órára egy közeli Husky farmra készültünk ahol páran szerették volna kipróbálni a kutyaszánozást. Mire odaértünk 3 szán már befogva várta az 5 vállalkozó szelleműt.

 A kutyák is alig várták, hogy indulhassanak, ugattak, ugrándoztak.

Egy gyors eligazítás után indult a menet. Mindegyik szánt 5 kutyus húzta, a szánon egy valaki hátul állt és vagy segített a kutyáknak az emelkedőkön lábával hajtva a szánt vagy éppen fékezett.

Társa a szánon ült vastag prémmel takarózva. Ez az út is 2 órásra volt tervezve, 1000 norvég koronáért ami csaknem 40.000 Ft. Addig mi autóval körbejártuk a környéket, valami jó helyet keresve az este esetleg felbukkanó sarki fények fotózásához, bár szerintem annál jobbat ami tegnap a házunknál fogadott nem kívánhat az ember. De egy megszállott fotós egész más „állatfajta”. Neki a fény mellett az is számít, hogy ne mindig ugyanaz a ház vagy ugyanaz a facsoport legyen az előtérben. Ezután a minusz 15 fok és a hófúvás  visszairányított a házunkba. Alig melegedtünk kicsit meg, megszólalt a telefon. A szánkózók hívtak, hogy már vége a túrának, egyik társunkat baleset érte, igy csoportunk vezetője autóba szállt és elindult a farmhoz. Fél órán belül a mentők is ott voltak és kórházba szállították. Mint utóbb kiderült a lábát egy fa kaszálta el szánkózás közben. Nem tört el, de csúnyán kicsavarodott. Még aznap éjjel meg is műtötték és próbálták helyretenni. Estére kiderült, hogy egy másik társunknak a bordája repedt meg, de ő nem akart orvoshoz menni. Bizony a kutyaszánozás gyakorlatlan embernek nem egyszerű, ráadásul a vékony hó alatt jég volt ami nehezítette az irányítást. A kutyák azonban száguldottak és ilyen sebesség mellett nem sikerült a szánokat irányban tartani a fás területen.  Este megint lestük a fényeket, de most sokkal halványabb volt mint tegnap. A látvány ettől még csodás volt, csak a fotósok voltak kicsit csalódottak.