Az eltelt csaknem 3 hónap elég mozgalmas volt. Még mindig
keresem, hol van az a sok szabadidő, amit nyugdíjasaként élvezhetnék J Igaz az élet igy sokkal stresszmentesebb és már ezért is megérte
abbahagyni a munkát.
A legutolsó bejegyzést követően szintén februárban elmentünk
a Csángó Bálra a Petőfii Csarnokba. Az előadás szép volt, mint mindig és
találkoztunk somoskai ismerőseinkkel is. Azután még ebben a hónapban elutaztam pár
napra Békéscsabára. A városban még sosem jártam. Azon a hétvégén egy szólótánc
fesztivált tartottak, igy ezt is megnéztem. Sőt sikerült találkoznom a
családkutatás során megtalált távoli rokonaimmal is, akik nagyon kedvesen
fogadtak, együtt ebédeltünk és jól elbeszélgettünk.
Március elején nagyon szép idő kerekedett. El is mentünk
egyet túrázni Csobánka és Pilisborosjenő környékére. A következő hétvégén
Nagyhideghegy következett. Ide tavaszban indultunk, de fent még keményen
tartotta magát a tél. Pár nap múlva a hideg
és havazás a várost is elérte, ezért úgy döntöttünk, kivárjuk az igazi
tavaszt és beszorulva a szobába több idő jutott az angol tanulásra és arra,
hogy közelgő angliai utam során mit is nézzek meg. A netről kigyüjtöttem, hogy
ezekről a helyekről mit is érdemes tudni. Közben megérkezett A. Amerikából és
volt egy kellemes ebéd Vácon a volt osztálytársakkal is.
A rossz idő kitartott április 8-i indulásomig, Angliában
pedig igazi angol időjárás kisért végig – kivéve az utolsó két napot. 8-10 fok,
eső, köd,néha pár percre előbújt a Nap, aztán kezdődött minden előlről. Sőt egyik kirándulásunkkor még jégesőt is
kaptunk. Mindez azért nem befolyásolta, hogy eljussak néhány helyre.
Szerencsére Ö-nek is sikerült szabadságot kivennie, az unokáknak meg épp
ovis-iskolai szünet volt. Végre belülről is megnéztem a Westminster apátságot.
Nem volt olcsó mulatság, de a szépség megérte. Ugyanez mondható el a Towerról
is. Jártam Brightonban a csatorna
partján és a Lewes-i várban. Eljutottam
Wimbledonba. És persze közben élveztem a gyerkőcöket. Bő hét múlva hazafelé
Londonból 10 fokban indultam, pár óra múlva itthon Ferihegyen 24 fokot mutatott
a hőmérő. Persze én indulásomnak
megfelelően pulóverben, kabátban próbáltam hazavergődni csomagjaimmal J
Az elkövetkező hétvégén nem lehetett elszalasztani a
gyönyörű már-már nyárelejei időt, igy nekivágtunk a Holdvilág-ároknak. Mások is
igy gondolták, mert elég sokan vették arra az irányt, márcsak azért is, mert ez
a terület esős időben alig járható. Most viszont igen vadregényes volt barlangjaival,
gyors folyású patakjával, virágba borult fáivel.
A következő utunk Somló hegyre és környékére vezet. Remélem
erről nem csak hetek múlva fogok beszámolni J
A sok fotóból nehéz lett volna választani, igy ha a kiemelt
szavakra kattintotok, megnézhetitek valamennyi fotóalbumot.