Ma este a záróünnepséggel véget érnek a 2012-es
paralimpiai játékok. Az augusztusi csapathoz képest maroknyi - 33 - sportoló 2
arany, 6 ezüst és 6 bronzérmet szerzett a számtalan helyezés – 3 negyedik, 5
ötödik és 3 hatodik hely - mellett.
Ha jól sejtem – ne legyen igazam – kevesen kísérték
figyelemmel a versenyeket. Pedig izgalmas összecsapásoknak, emberfeletti
teljesítményeknek, sok világcsúcsnak lehettek volna szemtanúi. Azt hiszem ebben
ludas a televizió is, amelyik késő esténként adott mindössze egy órás
összefoglalót, amiben jóformán csak a magyar versenyzőkről volt lehetőség
tudósítani. És hol van para-olimpikonjaink
ismertsége, bemutatása az „épek” sztárolása mellett, holott teljesítményük –
természetesen nem centiméterben vagy másodpercben mérve – semmivel sem marad el
előbbiektől. Ki ismeri Gyurta Dániel mellett Sors Tamást,
vagy Pálos Péter asztaliteniszezőt,
akik szintén olimpikonok. Most talán pár napig, hétig még
beszélnek róluk, aztán négy évig csak csöndben készülnek a következő olimpiára.
A német közszolgálati TV napi 3 órában, fő műsoridőben számolt be az eseményekről.
Az természetes, hogy az angol TV élőben
közvetítette valamennyi versenyt. Angliában az olimpiai jegyárakkal – 300-500 volt
a kezdőár – ellentétben a paralimpiai belépőjegyeket 30-50 fontért árulták. Igy
meg is teltek a versenyek helyszínei.
Egyetlen sportolónak sem mindegy, hogy üres lelátók vagy
több tízezer néző előtt versenyezhet. Sokan, akik a nyári borsos jegyárakat nem
tudták megfizetni, most örömmel osztoztak az olimpiai hangulatban és szurkoltak
a versenyzőknek.
A paralimpia Angliában csaknem olyan népszerű lett mint
az egészségesek versenyei. Több mint 80 világrekord dőlt meg és talán az egész
társadalom hozzáállása megváltozott a mozgássérültekhez. A brit
para-olimpikonokat ugyanúgy sztárolják, reklámszerződésekkel keresik meg őket.
Nekem mindenesetre felejthetetlen élmény volt figyelemmel
kísérni a versenyeket.
Oscar Pistorius dél-afrikai futó a 400 m döntője előtt és
győzelme után. ( A képeket Örsi készítette)
