Barangolás Aggtelek környékén 3.

A VILÁG LEGNAGYOBB KÖNYVE




Szögligetről Aggtelek felé autózva Szinpetri faluban egy transzparenst vettem észre az út fölött kifeszítve és a világ legnagyobb könyvére hívta fel a figyelmet. Gondoltam, ezt meg kell nézni. Ez a piciny Jósva parti falu büszkélkedhet egy könyvvel amelynek az egész földkerekségen nincs párja. A világ eddigi legnagyobb könyve az amerikai Denverben, 34 éve készült, 2 méter 74 centi széles, 3 méter magas, súlya 252,6 kiló, 300 oldalas. Ezt szárnyalta túl a mostani.

A könyv méterei: 4,18-szor 3,76 méter. Súlya 1420 kg, és 346 nyomtatott oldalból áll, és valódi bőrbe kötötték. A címe Törékeny Természeti Örökségünk, és a környék élővilágát, flóráját és faunáját mutatja be.. Előlapján egy Foltos szalamandra látható, amely az Aggteleki Nemzeti Park jelképe. Betűi tenyér nagyságúak.
A könyvet Varga Béla álmodta meg, Az első gondolattól a bemutatóig négy évre volt szükség. Az egyedi gépeket megtervezte, megépítette. A szükséges különleges anyagokat beszerezte. Bécsből hoztak egy tonna kellően vastag, 3,8 méter széles papírt Lézerrel jelölték ki az összetűzési pontokat. A fedlapok 4 cm vastag fából készültek. Borításához Európában nem találtak megfelelő minőségű marhabőrt ezért végül azt Argentínából szerezték be. A teljes felület befedéséhez 13 darab marhabőrre volt szükség.

A munkálatokban 45 ember vett részt. Mozgatásához darut használtak, és beemeléshez a jelenlegi terem gerendás mennyezetét is nyithatóvá kellett alakítaniuk. A majd 16 m2-es lapok hajtogatásához nyolc emberre van szükség, akik évente egyszer lapoznak a könyvben egyet. Értéke pénzben alig mérhető, és aki megpróbálná ellopni, annak szét kellene szednie az egész színpetri malmot.

Egy kordonnal elzárt kis lépcsőn mentünk fel, ahol aztán automatikusan kinyílt az ajtó. Ez itt nagyon fontos, hiszen igy lehet kiküszöbölni a belső teremben a páratartalom ingadozást. A magas páratartalom a papír egyik legnagyobb ellensége.

A Guiness feltétele volt egy méretarányos kisebb könyv elkészítése is, ami mind tartalmában, mind anyagában teljesen megegyezik a nagyobbal. Azért ez sem egy minikönyv, 40x50 cm-es. Varga Béla fehér kesztyűt húzott a lapozáshoz.

Barangolás Aggtelek környékén 2.

DERENK



A pénteki túra egyik állomása volt Derenk romfalu. Bevallom azelőtt ezt a nevet sosem hallottam, kicsit utána kellett nézni annak, mi is történt itt.
A falucska a szlovák határtól mindössze 1 km-re fekszik. Derenk középkori kisközsége 1881 és 1945 között Abaúj-Torna vármegyéhez tartozott, 1950-ben pedig Borsod-Abaúj-Zemplén megye része lett. Az Aggteleki Nemzeti Parkkal határos, hegyekkel övezett, festői környezetben terül el. Amerre a szem ellát, égbenyúló sziklák magasodnak, melyek csúcsain még ma is ott állnak a hajdani Szád-vár romjai.

A falu lakossága a török hódoltság és a Rákóczi-szabadságharc ideje alatt jelentősen megfogyatkozott, az 1711-es pestisjárvány következtében pedig csaknem teljesen elnéptelenedett. Néhány évig lakatlanul állt, csak 1717-től kezdődően érkeztek ide új családok, elsősorban dél-lengyelországi gorálok, akik valóságos lengyel szigetet hoztak itt létre. Derenk később a trianoni Magyarország egyedüli szín lengyel községévé vált. A település először 1920-ban került komolyabb veszélybe, mikor is főutcáján keresztül húzták meg a magyar-csehszlovák határt. Népszavazást rendeltek el, melynek alkalmával a szlovákokhoz nyelvileg közelebb álló lakosság mégis úgy döntött, hogy Magyarországhoz akar tartozni.
A falu sorsa ezután 1938-ban pecsételődött meg véglegesen, Horthy Miklós ugyanis eltökélte, hogy vadaskertet hoz létre a vidéken. Először Derenk határában létesített medvéskertet, majd fokozatosan megkezdte a község kiürítését. Az épületeket munkaszolgálatosokkal bontatták le, a bútorokat, az építőanyagot, illetve a személyes holmikat pedig vonaton szállították az új lakóhelyekre. A legmegrendítőbb esemény mégis a templom lebontása volt, miután a település 1943-ra meg is szűnt. A településnek egykor 110 háza volt. Horthy sem élvezte sokáig vadasparkját, mert a háborúnak vége lett, s külföldre emigrált. A lakosokat a szomszédos és távolabbi falvakba, városokba telepítették - elsősorban Emődre, Sajószentpéterre, Szendrőre, Martonyiba, Szögligetre, ahol minden itthagyott hektár földért, másfelet kaptak.

Ma már csak az egykori iskola felújított épülete,

a templom helyére épített kápolna,

illetve a közelben lévő temető emlékezteti az erre járót, hogy egykor egy településnek adott otthont a környék.

Az iskola falain belül állandó kiállítás látható.
A falu volt főutcája mellett táblák jelzik az egykori házak helyét és tulajdonosát.
A hajdani lakosok és leszármazottaik hagyományőrzés céljából minden év júliusában megrendezik a derenki búcsút, hisz a település nem csupán számukra, de az egész magyarországi lengyelség szemében szimbólummá vált.

(folyt.köv.)

Barangolás Aggtelek környékén

Az elmúlt hosszú hétvégére egy Aggtelek környéki kirándulást terveztünk.

Az indulás előtt pár nappal elkapott egy derékfájás, ami két napra ágynak döntött, de aztán szerencsére fokozatosan javult. Gyönyörű idő ígérkezett, nem akartam lemondani az utazásról.
Először vonattal gondoltuk az utazást, de mint kiderült az nem olyan egyszerű. Egy miskolci átszállás után a vonatról leszállva még busszal kellett volna menni 20 km-t, ha lett volna buszjárat. Nem beszélve arról, hogy mindez közel 4,5 órát vett volna igénybe. Bár autóval az út csaknem duplájába került, végül mégis azt választottam, így 2,5 óra alatt Aggteleken voltam. Tízen jöttünk össze, hogy bejárjuk a környéket.
Már csütörtökön délben útra keltünk, hatan rövidebb úton a Jósvafői Baradla Barlang Vöröstói bejáratához igyekeztek, ahol egy két órás barlangtúra várt rájuk, négyen a hegyet megmászva jutottunk Jósvafőre, ahol a túra végén találkoztunk.

Az én derekamnak épp elég volt az a 8 km, igy busszal mentem vissza Aggtelekre, a többiek hegyen-völgyön érkeztek meg vacsorára.
A szállásunk a barlang aggteleki bejárata mellett,a nemzeti park területén volt. Nagyon kényelmes turistaszálló, kitűnő konyhával.

Pénteken félútig követtem a társaságot, szombaton kihagyva az újabb barlang és hegyi túrát a jósvafői Tengerszem tavat

és a Vörös tó környékét néztem meg.

A barlangot gondolom sokan ismerik, inkább – legalábbis számomra – két érdekességről írnék.
(folyt.köv.)