Az elmúlt hétvégén tettem egy sétát a Hárshegyen, akkor még ilyen havas táj fogadott.
Tegnapra minden megváltozott, még a hegyekből is eltünt a hó.
Mivel december óta jóformán ki sem mozdultunk, elhatároztuk túrázunk egyet a környéken, annál is inkább mert 2 hét múlva egy három napos túra következik és télen eléggé „berozsdásodtak” az izmaink.
A Szépjuhásznétól indulunk Hűvösvölgybe
itt buszra szálltunk és Remeteszőlősön próbáltuk elcsípni az országos kék jelzést.
A faluból kiérve elindultunk egy erdei úton majd nemsokára a kiindulási pontunkhoz jutottunk vissza. Ekkor előkerült az iránytű és a térkép, a Remete szurdoknál meg is leltük a kék jelzést. Az út egy patakon vezetett keresztül, szerencsére a folydogáló víz alatt még vastag jég volt, igy könnyen átjutottunk.
Innen kezdődött egy nem túl hosszú, de annál kaptatósabb ösvény a Remete hegy tetejére. (424 m). Közben láttuk a Remete-barlangot is.
A hegytetőn megpihentünk és gyönyörködtünk kicsit a kilátásban.
Az út tovább kisebb emelkedőkkel és lejtőkkel végig a gerincen folytatódott, előbb a Kerek hegy oldalában,
majd a Nagykovácsihoz tartozó hétvégi házak mellett. Elértünk az egykori Zsíros hegyi túristaház romjaihoz.
A Magyar Turista Egyesület Péntekiek Asztala ((1902-ben alakult társaságuk rendszerint péntekenként találkozott) 1928-29-ben építette fel a kb. 40 hálóhellyel, 2 étteremmel rendelkező manzárdos turistaházat.
A kezdeményezés sikere elsősorban egyik taguk, Fritsch Vencel áldozatvállalásának volt köszönhető, ezért az épületet róla nevezték el, de inkább a Péntekiek menedékházaként ismerték. 1935-ben átalakították, 1936-ban egy melléképülettel bővítették. Az 1980-as évek végén sorsára hagyták, köveit széthordták, ma csak bozótos maradványai láthatók.
Innen betértünk a „Muflon itató„ nevű erdei kocsmába.
A kéktúra bélyegző a kapuja előtt álló tölgyfára szerelt kis dobozkában található.
Egy forralt bor mellett megettük elemórzsiánkat,
majd elindultunk Nagykovácsin keresztül a Teleki-Tisza kastélynál levő buszmegállóhoz.
A korábban Wattay, ma Teleki-Tisza-kastély egyemeletes klasszicista épülete 1840 körül épült; többször átalakították. 1849. májusában Görgey főhadiszállása volt.
Utolsó birtokosa 1946-ban gróf Tisza Lajos Kálmán, Tisza István egykori miniszterelnök unokája volt. 1956-ban Király Béla nemzetőrségének is itt volt utolsó szállása.
A kastély ősfás parkjában ma egy kastélyfogadó üzemel.
Busszal gyorsan Hűvösvölgybe, majd haza érkeztünk.
A nap szépen sütött és szélárnyékban még kellemes is volt az a +10 fok, de elég erős ÉNy-i szél fújt. Hiába, még csak február van, de a sok szürkeség után igy is felüdülés volt a tegnapi nap.
