2011-11-23
2011-11-22
Hever kastély, Kent
Október közepén pár napra Angliába utaztam. Az idő nagy részét a gyerekekkel és unokákkal töltöttem,
de sikerült eljutni Londontól dél-keletre, Kent megyébe is, Edenbridge mellé és Zsoltival megnézni a XIII. századi Hever kastélyt. Örsi vitt el minket. Gyönyörű időben indultunk, alig fél óra autózás után már a bejáratnál voltunk. Áthaladva a kapun dimbes-dombos park fogadott, telis-tele virágokkal,
kedves formákra vágott bokrokkal
távolabb pedig büszkén állt a még ma is vízesárokkal körbevett, kőből épült kastély.
A ma már magántulajdonban lévő kastély több mint 700 éves múltra tekint vissza. A látogató ma nagy részben William Waldorf Astor amerikai mágnásnak köszönheti a látványt.
A huszadik század elején vagyona nagy részét fektette a kastély felújításába, megtartva a Tudor-kori építészet jellegzetes vonásait, kis házakat is épített a vízesárkon túl, amit Astor-szárnynak neveznek. Ezek mai napig családi házakként szolgálnak, sőt vannak házak, melyek szállodaként üzemelnek.
Waldorf Astor 1919-ben meghalt, de utódai folytatták a kastély helyreállítását, majd 1963-ban megnyitották a látogatók előtt.
A kastélyt az 1270-es években építették, erős várfallal és kapuházzal. 1462-1539 között a Bullen (Boleyn)-család birtokába került. A kastély leghíresebb szülőtte (1509) és lakója Boleyn Anna,
aki először VIII. Henrik első feleségének, Aragóniai Katalinnak volt az udvarhölgye, majd Henrik 1533. január 25-én titokban feleségül vette a már terhes Annát, aki a királynak mindössze 1000 napig volt a 2. felesége. Egy élő gyermeke volt, a későbbi I. Erzsébet királyné, akinek hosszú uralkodása alatt Anglia nagyhatalommá emelkedett.. Fiú örökös hiányában Henrik igyekezett Annától megszabadulni ( hogy újra házasodhasson) 1536 május 2-án letartóztatták és a Towerba zárták, majd hazaárulás vádjával lefejezték.
A Boleyn-család kegyvesztettsége után a király saját tulajdonába vette a kastélyt, majd odaajándékozta negyedik feleségének Cleve-i Annának. Az 1557-es évtől a kastély több főúri család tulajdona volt, majd mint lakatlan, teljesen lepusztult. 1903-ban az amerikai Astor család vásárolta meg.
Délelőtt érkeztünk a várlátogatásra, így volt időnk bebarangolni a csodaszép kerteket is. Felfedeztük a tiszafából készült labirintust, és a római kertet,
ami a mai napig W.W. Astor római kori szoborgyűjteményének ad otthont. A kerteket 1904-1908 között telepítették. Évente húszezer virágpalántát és gumót ültetnek le itt. Zsolti kipróbálta a vizilabirintust is.
Visszatérve a parki sétánkról, áthaladtunk a vízesárok feletti hídon
és belecsöppentünk a Boleyn-család korabeli környezetébe. Az alagsorban találjuk a fogadószobát, ahol korabeli családi festmények díszelegnek a fatáblákkal borított falon. A Great Hall – az ebédlő – óriási gobelinekkel díszített falai, és lakomára megterített asztala. A nyitott kandalló előtt középkori ruhába öltözött zenész ült, és lanton játszotta a kor zenéjét. Az emeleti szobákban használati tárgyak, fegyverek, festmények számolnak be a kor mindennapjairól. Az egyik szobában Boleyn Anna személyes holmijai között megtalálható az imakönyve is (Book of Hours). Szerelmük delén Anna és VIII. Henrik
imakönyvükben írtak üzeneteket, és az istentisztelet alatt így üzengettek egymásnak. A díszes, krónikához hasonló imakönyvvel ment fel Anna a vesztőhelyre is. A kastély további részében az Astor családi története valamint a kastély felújítási munkáinak fotói láthatók. ( A kastélyban nem lehet fotózni.)
2011-11-18
Felújítás télen
Munkahelyemen régóta szóbeszéd volt emeletrészünk felújítása. Augusztus óta többször hozzáfogtunk csomagolni aztán mégsem lett semmi, míg végül szombaton nekiláttak. Pénteken rohamban mindenki zsákolt, költözött, az informatika hurcolta a gépeket, 7 embert kellett valahol ideiglenesen – előreláthatólag 5 hétre – elhelyezni úgy hogy üres iroda alig van az épületben. Képzeljetek el egy folyosót, ahol egyik oldalon 5, a másikon 4 iroda van.
A munkák az 5 irodában kezdődtek, miközben a szemközti 4-ből háromban dolgoznak, egyben bútorokat tárolnak. Nem sima festés mázolásról van szó, villanyszerelési munkák, ablakjavítás, parkettázás stb. Közben, akik maradtunk, mindent ellepő porban, zajban, festékszagban dolgozunk, ügyfeleket fogadunk. Ablakok hiányában a fűtés sem ér túl sokat. Félidőben jön a helycsere, de a munkák tovább folynak a másik oldalon. Akik elkerültek erről a részről, azok más irodákban a kollégák „vendégszeretetét” élvezik. Biztos nagyon szép lesz, ha elkészül, de talán egy teljes felújításra nem a november-december a legideálisabb időpont.
Jobb oldalon dolgozunk, ügyfeleket fogadunk...
...bal oldalt folyik a felújítás.
Ideiglenes kis kuckóm.
A munkák az 5 irodában kezdődtek, miközben a szemközti 4-ből háromban dolgoznak, egyben bútorokat tárolnak. Nem sima festés mázolásról van szó, villanyszerelési munkák, ablakjavítás, parkettázás stb. Közben, akik maradtunk, mindent ellepő porban, zajban, festékszagban dolgozunk, ügyfeleket fogadunk. Ablakok hiányában a fűtés sem ér túl sokat. Félidőben jön a helycsere, de a munkák tovább folynak a másik oldalon. Akik elkerültek erről a részről, azok más irodákban a kollégák „vendégszeretetét” élvezik. Biztos nagyon szép lesz, ha elkészül, de talán egy teljes felújításra nem a november-december a legideálisabb időpont.
Jobb oldalon dolgozunk, ügyfeleket fogadunk...
...bal oldalt folyik a felújítás.
Ideiglenes kis kuckóm.
2011-11-16
Szabadka
Októberben elején, egy szombati napon Szabadkán jártam.
A munkahelyemen szerveztek egy kirándulást. Nem szeretek csoporttal menni, az útjaimat általában magam szervezem meg. Ilyen társas útnál mindig van valaki akire várni kell, nem talál vissza a buszhoz , vagy nem jutok el oda ami engem igazán érdekelne.
Szabadkára korábban is szerettem volna eljutni, de valahogy mindig elmaradt, igy gondoltam kihasználom ezt az egy napot. Csak az utazás előtt közvetlenül derült ki, hogy ez nem annyira városnézés, hanem vásárlás a szabadkai piacon. Délután két óra lett mire buszunk bevitt a városba. A vasútállomás mellől indult a városnézés. Szerencsére egy nagyon agilis szabadkai fiatalember volt az idegenvezetőnk, sok érdekeset mesélt a város múltjáról és jelenéről. Sajnos a régi szép házak bontását megkezdték, így tűnt el 2007-ben az 1853-ban épült korinthoszi oszlopos Szabadkai Népszínház is. Itt kezdte pályafutását Blaha Lujza.
Megnéztünk néhány szép szecessziós épületet,
majd vezetőnk ismerőse révén sikerült bejutni a városházára is.
Hazafelé a szerb határon buszok hosszú sora várakozott, másfél óra elteltével mi is elindulhattunk Szeged felé.
Egyszer még biztosan elmegyek Szabadkára, érdemes a városban hosszabb időt is eltölteni. Az monarchiabeli fürdővároskát, Palicsot is érdemes felkeresni, most csak a buszból láttuk néhány szép épületét.
A munkahelyemen szerveztek egy kirándulást. Nem szeretek csoporttal menni, az útjaimat általában magam szervezem meg. Ilyen társas útnál mindig van valaki akire várni kell, nem talál vissza a buszhoz , vagy nem jutok el oda ami engem igazán érdekelne.
Szabadkára korábban is szerettem volna eljutni, de valahogy mindig elmaradt, igy gondoltam kihasználom ezt az egy napot. Csak az utazás előtt közvetlenül derült ki, hogy ez nem annyira városnézés, hanem vásárlás a szabadkai piacon. Délután két óra lett mire buszunk bevitt a városba. A vasútállomás mellől indult a városnézés. Szerencsére egy nagyon agilis szabadkai fiatalember volt az idegenvezetőnk, sok érdekeset mesélt a város múltjáról és jelenéről. Sajnos a régi szép házak bontását megkezdték, így tűnt el 2007-ben az 1853-ban épült korinthoszi oszlopos Szabadkai Népszínház is. Itt kezdte pályafutását Blaha Lujza.
Megnéztünk néhány szép szecessziós épületet,
majd vezetőnk ismerőse révén sikerült bejutni a városházára is.
Hazafelé a szerb határon buszok hosszú sora várakozott, másfél óra elteltével mi is elindulhattunk Szeged felé.
Egyszer még biztosan elmegyek Szabadkára, érdemes a városban hosszabb időt is eltölteni. Az monarchiabeli fürdővároskát, Palicsot is érdemes felkeresni, most csak a buszból láttuk néhány szép épületét.
2011-11-03
Pár nap a Zemplénben
Az elmúlt hosszú hétvégén túrázni és kirándulni indultunk a Zemplénbe.
Igaz, hogy ez az ország keleti csücske, így aztán egy fél nap el is ment az utazással. A vonatunk reggel fél 8-kor indult és már dél volt mire kétszeri átszállással Boldogkőváraljára értünk. A vonatpótló busz lerakott a faluba vezető bekötőútnál. Itt várt ránk szállásadónk, aki nagy csomagjainkat elvitte az erdészházba.
Kb. 2 km séta után értük el a falut, majd indultunk felfelé a várba.
Fentről a gyönyörű napsütésben csodás kilátásban volt részünk. Tobzódtak az ősz színei.
A vár tövében egy „középkori” étterem üzemel.
Megkóstoltuk a mézes furmintot, majd bejártuk a romokat. ( Belépődíj: 750 Ft felnőtt, 350 Ft nyugdíjas. A jeggyel a tájház is látogatható, de erre nekünk nem volt időnk )
Megnéztünk egy ciszternát és egy régi szárazmalmot is.
Hirdettek egy kiállítást, fel is másztunk oda, de csak üres tárlókat találtunk. Visszafelé az étterem melletti pihenőhelyen hátizsákból megettük az ebédünket. Közben egy középkori jelmezes társaság is gyülekezett, jó fotótémát biztosítva :)
A pihenő után megkezdtük a leereszkedést egy meredek ösvényen a faluba,
majd azon átsétálva bevetettük magunkat az erdőbe, hogy folytassuk utunkat szálláshelyünk, az aranyosfürdői vadászház felé.
Aranyosfürdő Abaújkértől 2 km-re, az Erdőbényére vezető országút északi részén épült. A második világháború előtti időktől a Bagoly-kút nevű forrás közelében 10 fürdőszobás, 20 káddal felszerelt, a köznép által látogatott, elsősorban a csúzos bántalmakat enyhítő fürdő működött egészen 1950-ig, amelyből az 1970-es évekre csak rom maradt.
Forrása 16-18°C-os, Az ún. parasztfürdő vizét tűzben forrósított kövekkel melegítették, hatását gyógynövényekkel fokozták.
5 évvel ezelőtt már jártunk a környéken, akkor is sokat tévelyegtünk, most is :) A Zemplén nagy részén nincsenek jelzett turista utak ( kivéve az országos kék jelzés és a Kossuth 500 túraút ), a térkép még mindig legtöbbször köszönő viszonyban sincs a valóságos tereppel. Iránytű segítségével, árkon-bokron, az éppen elénk kerülő hegyet megmászva, majd fák, bokrok között ereszkedtünk le. Kalandnak kiváló volt :)
Mivel a tervezettnél lassabban haladtunk, az utolsó szakaszt már sötétben araszolva tettük meg. Az elől haladónak volt elemlámpája, ő kurjantott ha veszélyesebb helyre értünk. Én csak lépkedtem köveken és gallyakon át csak sejtve az irányt és meresztettem a szemem, hogy legalább az előttem imbolygót ne veszítsem „szem” elől :) Elérve az országutat, már csak pár száz méter volt hátra és este 7 körül a vadászházhoz értünk, ahol már várt a finom vacsora. Végül a félnapos túrán 17,5 km-t tettünk meg. Előkotortuk csomagjainkat, elfoglaltuk a szobákat és nekiláttunk a szarvashúsból készült húsleves, vaddisznópörkölt galuskával és „desszertként” túrós és káposztás sztrapacska elfogyasztásához. A fiúk még iszogattak vacsora után, a lányok többsége bedőlt az ágyakba :)
Másnap Baskóra – egy kedves zsákfaluba – buszoztunk, innen indultunk megmászni a hegyeket, hogy délutánra Erdőbényére érjünk. Az út nagyon szép volt,
de elég nehéz terepen haladtunk megint. Itt-ott megálltunk nézelődni, a Borz-tavi vadászháznál előkerült elemórzsiánk is.
Már lefelé ment a nap mire 17 km után elértük Erdőbénye határát.
A Vivamus pincészetnél borkóstolóra vártak.
Fél órát késtünk, így a tervezett pincelátogatást – a kóstoló javára – le kellett rövidítenünk. A 10 perc csak arra volt elég, hogy bepillantsunk a Rákóczi pincerendszer 1-2 szegletébe.
Tokaj-hegyalján imádnak mindent a Rákócziakhoz kötni. Ezer legenda kering, hogy a sok hosszú több kilométeres pincerendszerben menekült Rákóczi az üldözői elől, ami akár igaz is lehet, de Erdőbényén van, aki azt is megkockáztatja, hogy a bényei pincék valamikor egész Sárospatakig értek, és így könnyű volt Rákóczinak megszökni. :) A pincéről már az 1300-as évek elejéről írásos feljegyzések szólnak, majd mintegy 500 évig tartó, folyamatos bővítés után érte el mai nagyságát. Így vált a borvidék egyik legnagyobb érlelő pincéjévé 6000 hl- es tárolókapacitásával. A háromszintes pincerendszer 3,5 km hosszúságával az ország egyik legnagyobb látogatható pincéje.
A gyors pincelátogatás után négyféle bort kóstoltunk, köztük egy 6 puttonyos tokaji aszut.
Este 6-kor indult a buszunk vissza Aranyosfürdőre, mondanom sem kell az út igen vidám hangulatban telt :)
Vacsoránk szarvashúsos, vargánya gombás zöldségleves, sertés és szarvashúsból készült töltött káposzta valamint almás és túrós sütemény volt.
Harmadik napunk már csak fél nap volt a hazautazás miatt. Hárman inkább a pihenés mellett döntöttünk, a többiek még elindultak egy rövid túrára a környéken. Egy óra felé értek vissza. Összecsomagoltunk, átadtuk a szobákat. Két autós társunk és szállásadónk elvitt minket Abaújszántóra, ahonnan vonatunk 3-kor indult Szerencsre. Gondoltuk a vasútállomás környékén ebédelünk-vacsorázunk, de még bent a városban sem volt nyitva egy étterem sem. Néhányan vásároltak az egykori csokoládégyár ( ma valamilyen kft ) mintaboltjában. Mivel majdnem két órán volt a vonat indulásáig, a váróteremben megvacsoráztunk :) Mindenki előadta ami még a hazaiból 3 nap után megmaradt :) 2,5 órás vonatozás után este fél 9-kor érkeztünk meg Budapestre.
Igaz, hogy ez az ország keleti csücske, így aztán egy fél nap el is ment az utazással. A vonatunk reggel fél 8-kor indult és már dél volt mire kétszeri átszállással Boldogkőváraljára értünk. A vonatpótló busz lerakott a faluba vezető bekötőútnál. Itt várt ránk szállásadónk, aki nagy csomagjainkat elvitte az erdészházba.
Kb. 2 km séta után értük el a falut, majd indultunk felfelé a várba.
Fentről a gyönyörű napsütésben csodás kilátásban volt részünk. Tobzódtak az ősz színei.
A vár tövében egy „középkori” étterem üzemel.
Megkóstoltuk a mézes furmintot, majd bejártuk a romokat. ( Belépődíj: 750 Ft felnőtt, 350 Ft nyugdíjas. A jeggyel a tájház is látogatható, de erre nekünk nem volt időnk )
Megnéztünk egy ciszternát és egy régi szárazmalmot is.
Hirdettek egy kiállítást, fel is másztunk oda, de csak üres tárlókat találtunk. Visszafelé az étterem melletti pihenőhelyen hátizsákból megettük az ebédünket. Közben egy középkori jelmezes társaság is gyülekezett, jó fotótémát biztosítva :)
A pihenő után megkezdtük a leereszkedést egy meredek ösvényen a faluba,
majd azon átsétálva bevetettük magunkat az erdőbe, hogy folytassuk utunkat szálláshelyünk, az aranyosfürdői vadászház felé.
Aranyosfürdő Abaújkértől 2 km-re, az Erdőbényére vezető országút északi részén épült. A második világháború előtti időktől a Bagoly-kút nevű forrás közelében 10 fürdőszobás, 20 káddal felszerelt, a köznép által látogatott, elsősorban a csúzos bántalmakat enyhítő fürdő működött egészen 1950-ig, amelyből az 1970-es évekre csak rom maradt.
Forrása 16-18°C-os, Az ún. parasztfürdő vizét tűzben forrósított kövekkel melegítették, hatását gyógynövényekkel fokozták.
5 évvel ezelőtt már jártunk a környéken, akkor is sokat tévelyegtünk, most is :) A Zemplén nagy részén nincsenek jelzett turista utak ( kivéve az országos kék jelzés és a Kossuth 500 túraút ), a térkép még mindig legtöbbször köszönő viszonyban sincs a valóságos tereppel. Iránytű segítségével, árkon-bokron, az éppen elénk kerülő hegyet megmászva, majd fák, bokrok között ereszkedtünk le. Kalandnak kiváló volt :)
Mivel a tervezettnél lassabban haladtunk, az utolsó szakaszt már sötétben araszolva tettük meg. Az elől haladónak volt elemlámpája, ő kurjantott ha veszélyesebb helyre értünk. Én csak lépkedtem köveken és gallyakon át csak sejtve az irányt és meresztettem a szemem, hogy legalább az előttem imbolygót ne veszítsem „szem” elől :) Elérve az országutat, már csak pár száz méter volt hátra és este 7 körül a vadászházhoz értünk, ahol már várt a finom vacsora. Végül a félnapos túrán 17,5 km-t tettünk meg. Előkotortuk csomagjainkat, elfoglaltuk a szobákat és nekiláttunk a szarvashúsból készült húsleves, vaddisznópörkölt galuskával és „desszertként” túrós és káposztás sztrapacska elfogyasztásához. A fiúk még iszogattak vacsora után, a lányok többsége bedőlt az ágyakba :)
Másnap Baskóra – egy kedves zsákfaluba – buszoztunk, innen indultunk megmászni a hegyeket, hogy délutánra Erdőbényére érjünk. Az út nagyon szép volt,
de elég nehéz terepen haladtunk megint. Itt-ott megálltunk nézelődni, a Borz-tavi vadászháznál előkerült elemórzsiánk is.
Már lefelé ment a nap mire 17 km után elértük Erdőbénye határát.
A Vivamus pincészetnél borkóstolóra vártak.
Fél órát késtünk, így a tervezett pincelátogatást – a kóstoló javára – le kellett rövidítenünk. A 10 perc csak arra volt elég, hogy bepillantsunk a Rákóczi pincerendszer 1-2 szegletébe.
Tokaj-hegyalján imádnak mindent a Rákócziakhoz kötni. Ezer legenda kering, hogy a sok hosszú több kilométeres pincerendszerben menekült Rákóczi az üldözői elől, ami akár igaz is lehet, de Erdőbényén van, aki azt is megkockáztatja, hogy a bényei pincék valamikor egész Sárospatakig értek, és így könnyű volt Rákóczinak megszökni. :) A pincéről már az 1300-as évek elejéről írásos feljegyzések szólnak, majd mintegy 500 évig tartó, folyamatos bővítés után érte el mai nagyságát. Így vált a borvidék egyik legnagyobb érlelő pincéjévé 6000 hl- es tárolókapacitásával. A háromszintes pincerendszer 3,5 km hosszúságával az ország egyik legnagyobb látogatható pincéje.
A gyors pincelátogatás után négyféle bort kóstoltunk, köztük egy 6 puttonyos tokaji aszut.
Este 6-kor indult a buszunk vissza Aranyosfürdőre, mondanom sem kell az út igen vidám hangulatban telt :)
Vacsoránk szarvashúsos, vargánya gombás zöldségleves, sertés és szarvashúsból készült töltött káposzta valamint almás és túrós sütemény volt.
Harmadik napunk már csak fél nap volt a hazautazás miatt. Hárman inkább a pihenés mellett döntöttünk, a többiek még elindultak egy rövid túrára a környéken. Egy óra felé értek vissza. Összecsomagoltunk, átadtuk a szobákat. Két autós társunk és szállásadónk elvitt minket Abaújszántóra, ahonnan vonatunk 3-kor indult Szerencsre. Gondoltuk a vasútállomás környékén ebédelünk-vacsorázunk, de még bent a városban sem volt nyitva egy étterem sem. Néhányan vásároltak az egykori csokoládégyár ( ma valamilyen kft ) mintaboltjában. Mivel majdnem két órán volt a vonat indulásáig, a váróteremben megvacsoráztunk :) Mindenki előadta ami még a hazaiból 3 nap után megmaradt :) 2,5 órás vonatozás után este fél 9-kor érkeztünk meg Budapestre.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)