2011-03-29
Tavaszi karácsony :)
Karácsonyi kaktuszomnak karácsony körül esze ágában sem volt virágozni, csak hónapokkal előtte meg most, hogy érzi a tavasz érkeztét :)
2011-03-26
2011-03-25
Egy kis (sz)építkezés 3.
Ma helyére került az utolsó 5 tábla ablak.....
.....és a hiányzó reluxa a konyhaablakra.
.....és a hiányzó reluxa a konyhaablakra.
2011-03-23
Villámlátogatás Genfben 3
Péntek délután villamossal Genf déli felébe, Carouge városkába mentem. Valójában már nem egy külön település, hanem Genf része. Piemonti építészek tervezték, sakktábla szerű utcákkal. A házak jellemzői a kapuk mögött lapuló belső galériás kertek 1786-ban lett város. Azóta is őrzi latinos, mediterrán hangulatát. Művészek, bohémek szívesen költöznek ide. Ma kb. négyezren lakják.
Híres szerda és szombat reggeli piaca igazi délies nyüzsgésével ezen a téren a szökőkút körül.
Sétálgattam, kávéztam egy teraszon, élveztem a napsütést.
Szombatra csak a csomagolás, a szállás leadása és egy kis séta maradt. Vonattal mentem a reptérre, onnan pedig haza. Fél 4-kor már Budapesten voltam.
Még néhány érdekesség.
Annak ellenére, hogy Genf régóta az ENSZ európai központja, Svájc semlegességét féltve csak 2002-ben csatlakozott a szervezethez. A csatlakozásról a háború után először, 1986-ban tartott népszavazáson a szavazók 75 százaléka elutasította a lehetőséget; egyetlen kanton sem akadt, amelyben felülkerekedtek volna a csatlakozás hívei. A 2002. március 3-i újabb népszavazáson a lakosság 54,6 százaléka voksolt a tagság mellett. A 26 kanton közül a minimálisan szükséges, 12 kanton támogatta a csatlakozást.. Az ünnepélyes felvételre 2002. szeptember 10-én került sor, így lett Svájc a 190. tagállam. ( Jelenleg az ENSZ-hez 192 állam csatlakozott, Svájc felvétele óta Kelet-Timor és Montenegro )
A genfi repülőtérre érkezők első útja általában ehhez az automatához vezet :)
Itt lehet venni ingyenesen városi közlekedési jegyet, ami 80 percig érvényes, biztosítva a szálláshelyre való eljutást.
Akinek fizetett szállása van, jogosult tartózkodása idejére ingyenes közlekedésre a város területén bármilyen járműre, (vasútra és hajóra is). A kártyát a szálláshelyén veheti át. Ismerve a helyi árakat, ez igen nagy segítség, de hát a város úgy látszik megengedheti magának :) Volt ismerősöm, aki takarékosság címén Genf határában, de már francia területen szállt meg, az itt megspórolt összeget többszörösen kifizette a városi közlekedésre.
A tömegközlekedés nagyon jól szervezett.
Jár busz, villamos, trolibusz, kishajó. A járművek nem túlkorosak, a legkomolyabb utastájékoztatási rendszerekkel vannak felszerelve. A szóbeli tájékoztatás mellett képernyőn lehet folyamatosan figyelni, melyik megállóban van, illetve mi lesz a következő, és hogy kb. hány perc múlva érkezik a végállomásra. És természetesen patyolat tiszták, pedig valószínű nem takarítják őket óránként, egyszerűen csak vigyáznak rá. Nincs összefirkálva és karcolva. Én a két nap alatt jegyellenőrrel nem találkoztam.
Ha valakinek mégis jegyet kell vennie, hát az nem lehet könnyű feladat :) Ilyen automata van minden megállóban (természetesen kártyával is lehet fizetni), és legalább 10 -féle jegyből kell választani, aszerint, hogy milyen távolságra, melyik zónába, a nap melyik szakában utazik. Lehet csak nekem tűnt bonyolultnak :)
Az elektromos csatlakozó 3 ágú, ezt a fajtát Európában csak Svájcban használják, jó erre előre felkészülni, de a szálláshelyeken általában letéti díj fejében adnak is. ( 10 CHF)
Genfben sok helyen - főleg parkokban és a turísták által látogatott részeken ( kivéve az ENSZ negyed) - működik a város által üzemeltetett ingyenes wifi hálózat. Továbbá éttermekben, kávéházakban, szállodákban is, ha igénybe veszed a szolgáltatást vagy vásárolsz valamit, megadják a belépési kódot. Az én szálláshelyemen ezért 24 órára 2 CHF-ot kellett fizetni ( alig több, mint 400 Ft )
Lépten-nyomon van étkezési lehetőség, a kisebbek és olcsóbbak főleg thai, indiai, kínai, japán, arab konyhával, de láttam olasz, lengyel és orosz kis éttermet is. Itt általában 15 CHF-ért bőségesen lehet ebédelni. Gyors étteremben nem jártam, azokat nem szeretem, de pl egy pizza 18 CHF-nál kezdődik. Bőven van boulangerie is, ahol friss péksütemények, kenyér és egyéb finomságok kaphatók. És természetesen vannak nagy élelmiszer üzletek is. A mi Sparunknak megfelelő Migros, Coop, Liedl. Mindenhol lehet a kártyán kívül euroval is fizetni, de csak papírpénzt fogadnak el és a visszajárót frankban adják.
Feltétlenül érdemes megkóstolni a különleges sajtokat és csokoládékat is.
Genfben a legtöbb utca nagyon keskeny, éppen csak két autó vagy két villamos fér el egymás mellett, az autósok a villamos, busz után bandukolnak, se dudálást, se ideges kiabálást nem láttam.
Svájcnak négy hivatalos nyelve van: francia, német, olasz, rétoromán. Genfben gyakorlatilag csak a francia és angol nyelvvel lehetett boldogulni. Angolul jóformán mindenki beszélt.
Egy két helyre nem jutottam el, amit terveztem, de a két nap alatt így is sokat láttam, érdemes volt kihasználni az olcsó repülési lehetőséget.
Híres szerda és szombat reggeli piaca igazi délies nyüzsgésével ezen a téren a szökőkút körül.
Sétálgattam, kávéztam egy teraszon, élveztem a napsütést.
Szombatra csak a csomagolás, a szállás leadása és egy kis séta maradt. Vonattal mentem a reptérre, onnan pedig haza. Fél 4-kor már Budapesten voltam.
Még néhány érdekesség.
Annak ellenére, hogy Genf régóta az ENSZ európai központja, Svájc semlegességét féltve csak 2002-ben csatlakozott a szervezethez. A csatlakozásról a háború után először, 1986-ban tartott népszavazáson a szavazók 75 százaléka elutasította a lehetőséget; egyetlen kanton sem akadt, amelyben felülkerekedtek volna a csatlakozás hívei. A 2002. március 3-i újabb népszavazáson a lakosság 54,6 százaléka voksolt a tagság mellett. A 26 kanton közül a minimálisan szükséges, 12 kanton támogatta a csatlakozást.. Az ünnepélyes felvételre 2002. szeptember 10-én került sor, így lett Svájc a 190. tagállam. ( Jelenleg az ENSZ-hez 192 állam csatlakozott, Svájc felvétele óta Kelet-Timor és Montenegro )
A genfi repülőtérre érkezők első útja általában ehhez az automatához vezet :)
Itt lehet venni ingyenesen városi közlekedési jegyet, ami 80 percig érvényes, biztosítva a szálláshelyre való eljutást.
Akinek fizetett szállása van, jogosult tartózkodása idejére ingyenes közlekedésre a város területén bármilyen járműre, (vasútra és hajóra is). A kártyát a szálláshelyén veheti át. Ismerve a helyi árakat, ez igen nagy segítség, de hát a város úgy látszik megengedheti magának :) Volt ismerősöm, aki takarékosság címén Genf határában, de már francia területen szállt meg, az itt megspórolt összeget többszörösen kifizette a városi közlekedésre.
A tömegközlekedés nagyon jól szervezett.
Jár busz, villamos, trolibusz, kishajó. A járművek nem túlkorosak, a legkomolyabb utastájékoztatási rendszerekkel vannak felszerelve. A szóbeli tájékoztatás mellett képernyőn lehet folyamatosan figyelni, melyik megállóban van, illetve mi lesz a következő, és hogy kb. hány perc múlva érkezik a végállomásra. És természetesen patyolat tiszták, pedig valószínű nem takarítják őket óránként, egyszerűen csak vigyáznak rá. Nincs összefirkálva és karcolva. Én a két nap alatt jegyellenőrrel nem találkoztam.
Ha valakinek mégis jegyet kell vennie, hát az nem lehet könnyű feladat :) Ilyen automata van minden megállóban (természetesen kártyával is lehet fizetni), és legalább 10 -féle jegyből kell választani, aszerint, hogy milyen távolságra, melyik zónába, a nap melyik szakában utazik. Lehet csak nekem tűnt bonyolultnak :)
Az elektromos csatlakozó 3 ágú, ezt a fajtát Európában csak Svájcban használják, jó erre előre felkészülni, de a szálláshelyeken általában letéti díj fejében adnak is. ( 10 CHF)
Genfben sok helyen - főleg parkokban és a turísták által látogatott részeken ( kivéve az ENSZ negyed) - működik a város által üzemeltetett ingyenes wifi hálózat. Továbbá éttermekben, kávéházakban, szállodákban is, ha igénybe veszed a szolgáltatást vagy vásárolsz valamit, megadják a belépési kódot. Az én szálláshelyemen ezért 24 órára 2 CHF-ot kellett fizetni ( alig több, mint 400 Ft )
Lépten-nyomon van étkezési lehetőség, a kisebbek és olcsóbbak főleg thai, indiai, kínai, japán, arab konyhával, de láttam olasz, lengyel és orosz kis éttermet is. Itt általában 15 CHF-ért bőségesen lehet ebédelni. Gyors étteremben nem jártam, azokat nem szeretem, de pl egy pizza 18 CHF-nál kezdődik. Bőven van boulangerie is, ahol friss péksütemények, kenyér és egyéb finomságok kaphatók. És természetesen vannak nagy élelmiszer üzletek is. A mi Sparunknak megfelelő Migros, Coop, Liedl. Mindenhol lehet a kártyán kívül euroval is fizetni, de csak papírpénzt fogadnak el és a visszajárót frankban adják.
Feltétlenül érdemes megkóstolni a különleges sajtokat és csokoládékat is.
Genfben a legtöbb utca nagyon keskeny, éppen csak két autó vagy két villamos fér el egymás mellett, az autósok a villamos, busz után bandukolnak, se dudálást, se ideges kiabálást nem láttam.
Svájcnak négy hivatalos nyelve van: francia, német, olasz, rétoromán. Genfben gyakorlatilag csak a francia és angol nyelvvel lehetett boldogulni. Angolul jóformán mindenki beszélt.
Egy két helyre nem jutottam el, amit terveztem, de a két nap alatt így is sokat láttam, érdemes volt kihasználni az olcsó repülési lehetőséget.
2011-03-22
Villámlátogatás Genfben 2
A Bastions park után bevillamosoztam a belvárosba, kávéztam egy teraszon, majd átsétáltam a Mont Blanc hídon az Angol kertbe.
A híd ott ível át a két part között ahol a Rhone folyó kilép a Genfi tóból.
Az első híd acélból épült 1862-ben . 250 m hosszú és 16 m széles volt, de építési hibák miatt nem bírta el a forgalmat.A villamosforgalom megindulásával 1903-ban megerősítették a hidat, kiszélesítették és hosszabb is lett, így állt egészen 1965-ig, amikor 27 m-re szélesítették és két járdát is építettek. A híd hossza ma 252 m. A 8 híd közül ez volt az első Genfben.
A hídon átérve az Angol kertbe (Jardin Anglais) jutottam, megnéztem a méltán híres virágórát.
A kert 1854-ben nyilt meg. A virágórát 1955-ben készítették, reprezentálva a svájci óragyártást. A világon ez rendelkezik a legnagyobb másodpercmutatóval, 2 és fél méter hosszú, minden szekundumban 27 centimétert mozdul. Az óra teljes kerülete 15,70 méter, átmérője 5 méter. A virágdekorációt 6500 egységből alakították ki.
A szemerkélő esőben elsétáltam a kikötőig majd ezzel a kishajóval visszatértem a túlsó parta, onnan a szállásra.
Péntek reggel csodás kék ég és napsütés fogadott. Délelőttre az ENSZ székház környékét terveztem megnézni. A szállásról a villamos közvetlenül a Place des Nationra vitt. Ezen a téren van több villamos és busz végállomása is. Elsőre egy hatalmas széket pillantottam meg :)
Először fel sem tünt, hogy egyik lába hiányzik. ( csak visszafelé jövet vettem észre) A taposóaknák áldozatainak emlékére állították fel az Egyesült Nemzetek főbejáratával szemben.
Genfben van az ENSZ európai központja, öt egységben dolgoznak. Az UNOG maga a székház, a központi hivatal, korábban megszűnéséig, 1946-ig itt működött a Népszövetség. Az épület egyik tervezője a magyar Vágó József. Ugyancsak itt székel a WHO - az ENSZ Egészségügyi Szervezete, a WIPO - a Szellemi Tulajdon Világszervezete, az ILO - Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, és a WTO - az ENSZ Kereskedelmi Szervezete. A komlexumban mintegy nyolcezren dolgoznak. A központ óriási területen, egy parkban (Ariana park) terül el, és egészen a genfi tóig húzódnak a határai.
Területén nem lehet csak úgy kóborolni. A látogatókat egy oldalsó kapuhoz írányítják. Kb. fél km-es séta után meg is találtam. Bejutni sem egyszerű. Az ellenőrzés vetekszik egy reptéri biztonsági ellenőrzéssel. Mindent levenni, átvilágítás, fényképezés, majd adtak egy fényképes kitűzőt. A következő állomás a jegyvétel ( 12 CHF). Itt kell eldönteni, hogy milyen nyelvű vezetőhöz kívánok csatlakozni. Abban az időpontban csak angol vagy francia indult, a németre vagy egy órát várni kellett volna. (Ha van annyi látogató, magyar nyelvű idegenvezetés is lehet) Lajstomba vettek, majd egy másik épületbe irányítottak, ahol a vezetők várták a klienseiket. Az indulásig a mindenféle ENSZ szuvenírt árusító boltban lehetett az időt eltölteni. Végre összejött 10 fős csapatunk (volt japán, kanadai, német, olasz, angol) Mindenki nyakába ilyen narancssárga szalagot akasztottak. ( ha elkóborolnánk, egyből kiderül hogy csak látogatók vagyunk)
A turista azért turista, hogy időnként renitens legyen, igy sikerült pár fotót is készíteni. :) Elsőnek az Emberi Jogok Bizottságának üléstermébe lehetett belesni az ajtón keresztül, mert éppen üléseztek.
A folyosókat a különböző országoktól kapott ajándékok díszítik.
Érdekesség, hogy itt azokat is beengedik, akik New Yorkban tiltólistán vannak. Így szólalhatott fel Genfben az Amerikában terrorizmussal vádolt Jasszer Arafat is.
Két másik ülésterem
Az egyik folyosó
Még megmutattak néhány kisebb-nagyobb üléstermet, bejártuk a lépcsőházakat.
A végén már nem kísértek a kapuig, igy kicsit sétálhattam az épületek között:)
Ebben az épületben jártunk
A kert
Szemben az ENSZ székházzal, egy dombon magasodott a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold Székháza. Persze ide is felmásztam. A jövő-menő alkalmazottak között nyugodtan bóklászhattam :)
Mivel már eléggé megéheztem, ráleltem a Vörökereszt önkiszolgáló éttermére, ahol olcsón megebédeltem :)
Innen az Ariana parkon keresztül indultam visszafelé. A névadó palotában kerámia és üveg múzeum van, ami ingyen látogatható. Sajnos nem volt időm bemenni.
Bő 3/4 óra utazás után várt még rám Genf másik végébe, de erről majd legközelebb.
(folyt.köv.)
A híd ott ível át a két part között ahol a Rhone folyó kilép a Genfi tóból.
Az első híd acélból épült 1862-ben . 250 m hosszú és 16 m széles volt, de építési hibák miatt nem bírta el a forgalmat.A villamosforgalom megindulásával 1903-ban megerősítették a hidat, kiszélesítették és hosszabb is lett, így állt egészen 1965-ig, amikor 27 m-re szélesítették és két járdát is építettek. A híd hossza ma 252 m. A 8 híd közül ez volt az első Genfben.
A hídon átérve az Angol kertbe (Jardin Anglais) jutottam, megnéztem a méltán híres virágórát.
A kert 1854-ben nyilt meg. A virágórát 1955-ben készítették, reprezentálva a svájci óragyártást. A világon ez rendelkezik a legnagyobb másodpercmutatóval, 2 és fél méter hosszú, minden szekundumban 27 centimétert mozdul. Az óra teljes kerülete 15,70 méter, átmérője 5 méter. A virágdekorációt 6500 egységből alakították ki.
A szemerkélő esőben elsétáltam a kikötőig majd ezzel a kishajóval visszatértem a túlsó parta, onnan a szállásra.
Péntek reggel csodás kék ég és napsütés fogadott. Délelőttre az ENSZ székház környékét terveztem megnézni. A szállásról a villamos közvetlenül a Place des Nationra vitt. Ezen a téren van több villamos és busz végállomása is. Elsőre egy hatalmas széket pillantottam meg :)
Először fel sem tünt, hogy egyik lába hiányzik. ( csak visszafelé jövet vettem észre) A taposóaknák áldozatainak emlékére állították fel az Egyesült Nemzetek főbejáratával szemben.
Genfben van az ENSZ európai központja, öt egységben dolgoznak. Az UNOG maga a székház, a központi hivatal, korábban megszűnéséig, 1946-ig itt működött a Népszövetség. Az épület egyik tervezője a magyar Vágó József. Ugyancsak itt székel a WHO - az ENSZ Egészségügyi Szervezete, a WIPO - a Szellemi Tulajdon Világszervezete, az ILO - Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, és a WTO - az ENSZ Kereskedelmi Szervezete. A komlexumban mintegy nyolcezren dolgoznak. A központ óriási területen, egy parkban (Ariana park) terül el, és egészen a genfi tóig húzódnak a határai.
Területén nem lehet csak úgy kóborolni. A látogatókat egy oldalsó kapuhoz írányítják. Kb. fél km-es séta után meg is találtam. Bejutni sem egyszerű. Az ellenőrzés vetekszik egy reptéri biztonsági ellenőrzéssel. Mindent levenni, átvilágítás, fényképezés, majd adtak egy fényképes kitűzőt. A következő állomás a jegyvétel ( 12 CHF). Itt kell eldönteni, hogy milyen nyelvű vezetőhöz kívánok csatlakozni. Abban az időpontban csak angol vagy francia indult, a németre vagy egy órát várni kellett volna. (Ha van annyi látogató, magyar nyelvű idegenvezetés is lehet) Lajstomba vettek, majd egy másik épületbe irányítottak, ahol a vezetők várták a klienseiket. Az indulásig a mindenféle ENSZ szuvenírt árusító boltban lehetett az időt eltölteni. Végre összejött 10 fős csapatunk (volt japán, kanadai, német, olasz, angol) Mindenki nyakába ilyen narancssárga szalagot akasztottak. ( ha elkóborolnánk, egyből kiderül hogy csak látogatók vagyunk)
A turista azért turista, hogy időnként renitens legyen, igy sikerült pár fotót is készíteni. :) Elsőnek az Emberi Jogok Bizottságának üléstermébe lehetett belesni az ajtón keresztül, mert éppen üléseztek.
A folyosókat a különböző országoktól kapott ajándékok díszítik.
Érdekesség, hogy itt azokat is beengedik, akik New Yorkban tiltólistán vannak. Így szólalhatott fel Genfben az Amerikában terrorizmussal vádolt Jasszer Arafat is.
Két másik ülésterem
Az egyik folyosó
Még megmutattak néhány kisebb-nagyobb üléstermet, bejártuk a lépcsőházakat.
A végén már nem kísértek a kapuig, igy kicsit sétálhattam az épületek között:)
Ebben az épületben jártunk
A kert
Szemben az ENSZ székházzal, egy dombon magasodott a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold Székháza. Persze ide is felmásztam. A jövő-menő alkalmazottak között nyugodtan bóklászhattam :)
Mivel már eléggé megéheztem, ráleltem a Vörökereszt önkiszolgáló éttermére, ahol olcsón megebédeltem :)
Innen az Ariana parkon keresztül indultam visszafelé. A névadó palotában kerámia és üveg múzeum van, ami ingyen látogatható. Sajnos nem volt időm bemenni.
Bő 3/4 óra utazás után várt még rám Genf másik végébe, de erről majd legközelebb.
(folyt.köv.)
2011-03-21
Villámlátogatás Genfben 1
A múlt héten sikerült két napot Genfben töltenem. Még sosem jártam Svájcban és mindig szerettem volna megnézni a Genfi tavat, háttérben a Mont Blanc havas csúcsával.
A március közepe még nem a legideálisabb időpont az utazáshoz, de végül jobb lett mint amire számítottam. Az első nap nagyrészt szitált az eső, de nem volt hideg, másnap elvonultak a felhők, kisütött a nap és délutánra annyira kitisztult, hogy megpillanthattam a havas csúcsot is. Szerdán este érkeztem. Szállást a City Hostel Geneve-ben foglaltam.
Ez egy ifjúsági szálló, főleg hátizsákos turistáknak. A maga nemében elég jó színvonalú, a város központjában és a horribilis genfi árakhoz képest még meg is fizethető. A személyzet is nagyon segítőkész volt. Csütörtökön korán reggel nyakamba vettem a várost. Első utam a tópartra vezetett,
végigsétáltam a Wilson és Mont Blanc rakparton. Itt látható a Beau Rivage luxus hotel,
aminek van szomorú magyar vonatkozása is. A szállodát 1865-ben egy Mayer nevű család alapította, kimondottan a luxust igénylő hírességek részére, mindezt a filozófiát négy generáció óta képviseli.Sok-sok ismert ember szállt meg náluk, köztük Erzsébet (Sissi) osztrák császárné és magyar királyné is.
1898. szeptember 10-én dél körül lépett ki a szállodából inkognitóban Sztáray grófnő kíséretében és a szemközti mólónál álló hajóhoz igyekezett. A hajóhídon egy férfi - az olasz anarchista Luigi Luccheni - szorosan mellé lépett és leszúrta. Erzsébet még feljutott a hajóra, de ott összeesett. 61 éves volt. Halálának 100. évfordulójára 1998-ban szobrot állítottak a gyilkosság helyszínéhez közel, a Genfi tó partján a parkban.
A szobor a brit szobrász Philipp Jackson alkotása. A szálloda egyik emeleti folyosóján vitrinben őrzik Erzsébet királyné néhány ruháját.
Nem messze innen feltűnt a Brunswick emlékmű vöröses színe.
II.Károly braunschweigi hercegnek otthonról menekülnie kellett, új hazájának Genfet választotta. Természetesen nem üres kézzel érkezett, tetemes vagyonát is magával hozta. Végrendeletében ezt a vagyont csak azzal a feltétellel hagyta Genf városára, ha halála után emlékművet emelnek neki. Ezen nem múlott, az emlékhely elkészült, a vagyon a város kasszájába vándorolt :) Pl. ebből a pénzből épült a város színháza is.
A Rhône folyón átívelő hidacskáról besétáltam a romantikus kis Rousseau szigetre,
ahol a genfi születésű filozófus Pradier készítette szobra áll.
Aznap még bejártam Genf óvárosát,
a Szent Péter Katedrálist,
legnagyobb része a XIV-XV.sz-ban épült. Itt hangzottak el Kálvin igehirdetései. Tornyából szép a kilátás,ha valaki épp úgy fogja ki, nekem nem sikerült. A templomban őrzik Kálvin székét
valamint a francia hugenották vezetőjének Rohan hercegnek életnagyságú szobrát és síremlékét.
A templom mellett még benéztem a Reformátorok múzeumába.
A gazdag gyüjteményhez jó lett volna több idő. Az óvárosból leérve befordultam a Bastions parkba. A Genfi Egyetem főépületével szemben, attól csak a Bastions sétánnyal elválasztva, háta mögött az óvárosi városfallal emelkedik a híres szoborfal, a reformátorok fala.
1917. október 31-én, a reformáció születésének 400. évfordulóján avatták fel, annak jubileumán, hogy Luther Márton kiszögezte 95 pontját a wittenbergi templom kapujára. A mintegy 100 méter hosszú szoborfalat 4 svájci építész tervezte és 2 francia szobrász készítette. Az 5 méter magas fal központi alakjai a 4 Genfhez kötődő legnagyobb reformátor: Guillaume Farel, Johannes Calvin, Theodor Beza és John Knox hatalmas tömegű szobra, melynek lábazatán Jézus nevének görög rövidítése (ΙΗΣ) látható.
A további alakok : Gaspard de Colignyé hugenotta vezér,Orániai Vilmos a németalföldi nyolcvanéves háború vezetője, Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem, az angol Oliver Cronwell, Roger Williams az első baptista gyülekezet létrehozója Amerikában,és köztük Bocskay István is.
A "győztes erdélyi fejedelem" felirat az 1606-os bécsi békére utal, amelynek révén az erdélyi fejedelem a királyi Magyarországon is be akarta vezetni az Erdélyben már fél évszázaddal korábban törvénybe iktatott vallásszabadságot.
A parkban a szemerkélő eső ellenére óriás sakkfigurákkal csatáztak az éppen ráérők.
(folyt.köv.)
A március közepe még nem a legideálisabb időpont az utazáshoz, de végül jobb lett mint amire számítottam. Az első nap nagyrészt szitált az eső, de nem volt hideg, másnap elvonultak a felhők, kisütött a nap és délutánra annyira kitisztult, hogy megpillanthattam a havas csúcsot is. Szerdán este érkeztem. Szállást a City Hostel Geneve-ben foglaltam.
Ez egy ifjúsági szálló, főleg hátizsákos turistáknak. A maga nemében elég jó színvonalú, a város központjában és a horribilis genfi árakhoz képest még meg is fizethető. A személyzet is nagyon segítőkész volt. Csütörtökön korán reggel nyakamba vettem a várost. Első utam a tópartra vezetett,
végigsétáltam a Wilson és Mont Blanc rakparton. Itt látható a Beau Rivage luxus hotel,
aminek van szomorú magyar vonatkozása is. A szállodát 1865-ben egy Mayer nevű család alapította, kimondottan a luxust igénylő hírességek részére, mindezt a filozófiát négy generáció óta képviseli.Sok-sok ismert ember szállt meg náluk, köztük Erzsébet (Sissi) osztrák császárné és magyar királyné is.
1898. szeptember 10-én dél körül lépett ki a szállodából inkognitóban Sztáray grófnő kíséretében és a szemközti mólónál álló hajóhoz igyekezett. A hajóhídon egy férfi - az olasz anarchista Luigi Luccheni - szorosan mellé lépett és leszúrta. Erzsébet még feljutott a hajóra, de ott összeesett. 61 éves volt. Halálának 100. évfordulójára 1998-ban szobrot állítottak a gyilkosság helyszínéhez közel, a Genfi tó partján a parkban.
A szobor a brit szobrász Philipp Jackson alkotása. A szálloda egyik emeleti folyosóján vitrinben őrzik Erzsébet királyné néhány ruháját.
Nem messze innen feltűnt a Brunswick emlékmű vöröses színe.
II.Károly braunschweigi hercegnek otthonról menekülnie kellett, új hazájának Genfet választotta. Természetesen nem üres kézzel érkezett, tetemes vagyonát is magával hozta. Végrendeletében ezt a vagyont csak azzal a feltétellel hagyta Genf városára, ha halála után emlékművet emelnek neki. Ezen nem múlott, az emlékhely elkészült, a vagyon a város kasszájába vándorolt :) Pl. ebből a pénzből épült a város színháza is.
A Rhône folyón átívelő hidacskáról besétáltam a romantikus kis Rousseau szigetre,
ahol a genfi születésű filozófus Pradier készítette szobra áll.
Aznap még bejártam Genf óvárosát,
a Szent Péter Katedrálist,
legnagyobb része a XIV-XV.sz-ban épült. Itt hangzottak el Kálvin igehirdetései. Tornyából szép a kilátás,ha valaki épp úgy fogja ki, nekem nem sikerült. A templomban őrzik Kálvin székét
valamint a francia hugenották vezetőjének Rohan hercegnek életnagyságú szobrát és síremlékét.
A templom mellett még benéztem a Reformátorok múzeumába.
A gazdag gyüjteményhez jó lett volna több idő. Az óvárosból leérve befordultam a Bastions parkba. A Genfi Egyetem főépületével szemben, attól csak a Bastions sétánnyal elválasztva, háta mögött az óvárosi városfallal emelkedik a híres szoborfal, a reformátorok fala.
1917. október 31-én, a reformáció születésének 400. évfordulóján avatták fel, annak jubileumán, hogy Luther Márton kiszögezte 95 pontját a wittenbergi templom kapujára. A mintegy 100 méter hosszú szoborfalat 4 svájci építész tervezte és 2 francia szobrász készítette. Az 5 méter magas fal központi alakjai a 4 Genfhez kötődő legnagyobb reformátor: Guillaume Farel, Johannes Calvin, Theodor Beza és John Knox hatalmas tömegű szobra, melynek lábazatán Jézus nevének görög rövidítése (ΙΗΣ) látható.
A további alakok : Gaspard de Colignyé hugenotta vezér,Orániai Vilmos a németalföldi nyolcvanéves háború vezetője, Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem, az angol Oliver Cronwell, Roger Williams az első baptista gyülekezet létrehozója Amerikában,és köztük Bocskay István is.
A "győztes erdélyi fejedelem" felirat az 1606-os bécsi békére utal, amelynek révén az erdélyi fejedelem a királyi Magyarországon is be akarta vezetni az Erdélyben már fél évszázaddal korábban törvénybe iktatott vallásszabadságot.
A parkban a szemerkélő eső ellenére óriás sakkfigurákkal csatáztak az éppen ráérők.
(folyt.köv.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)